Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

VII. évfolyam. 36. szám. Nyiregyháza, 1886. szeptember 5. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. W Megjelenik lietenlsint egyszei- vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 > A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások J" óba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirde tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szára): továbbá: ttoldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaibau is. Dorn & Comp által Hamburgban. Megyei hivatalos közlemények, 7,459. k. sz. c , , —^ggg Szabolcsmegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegyénél két közigazgatási gyakoraoki állás vau üresedésben, amely állások 300 frt. évi fizetés, 60 frt. lakbér és nyugdíj igény nyel vanuak összekötve. Felhívom azokat, akik ez állást elnyerni óhajtják, hogy szakképzetségüket igazoló okmányokkal felszerelt s 50 kros bélyeggel ellátott kérvényeiket, hivatalomhoz beterjeszszék. Nyiregyháza, 188G. juliushó 31. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. —T886 Szabolcsmegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A mellékelt hirdetményt, a „Nyirvidék" Utján oly felhívással közlöm, hogy azt a legkiterjedtebb módou közhírré tegye. Nyiregyháza, 1886. ugusztus 15. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. Hirdetmény. A megyei adóhivatalok, a megyei legtöbb adót fizetők névjegyzékét hivatalomhoz beterjesztvén, e névjegyzékek Nyiregyházán a megyei főjegyzői hivatalos helyiségben, az 1886-ik évi XXI. t. cz. 25-ilc §-a rendelkezéséhez képest, 1886. szeptember második napjának délelőtti !) órájától nyolcz napig bezárólag, a felszóllalások megtehetése végett, bárki által megtekinthetők. Az igazoló választmány, a legtöbb adót fizető megyei bizottsági tagok 1887-re érvéuyes névjegyzékének összeállítása végett, szeptemberhó 10-én d. e. 10 órakor az alispáni hivatalban ülést tart, melyre az igazoló választmány tagjait meghívom. Figyelmeztetem azokat, kik az 1886. évi XXI-ik t. cz. 26-ik § ábau körvonalozott kétszeres adóbeszámítás kedvezményeiben részesülni óhajtanak, hogy az igazoló választmány előtt szóval vagy írásban jelentkezui s jogosultságukat igazolni kötelesek; mert aki nem jelentkezett, vagy jogosultságát igazolui nem tudja; az adó kétszeres beszámításán ik ke lvezm ínyétől elesik. Nyiregyháza, 1886 augusztus 16. alispán helyett: Miklós László, főjegyző. Az iskolai év küszöbén. i. Az ember, életének bölcső-korában, annyira tehetetlen léuy, hogy alig képes a szemlélő elgondolni, miszerént benne oly isteni szikra lakik, amely gondos képezés mellett, idővel a bölcs teremtőhöz emeli őt. A gyermek életének első hónapjaiban minden más földi teremtménynél gyarlóbb, tehetsége semmi, akarata korlátolt, amelyet csak anyja képes megérteni. Ha elgondoljuk a gyermek nevelés nehézségeit: elismerő tisztelettel magasztaljuk a megtestesült forró szeretetet, az édes anya személyében. Ő az, aki gyermekét zsenge korában szívének vérével táplálja saját kebelén, amely a legédesebb otthon. Jóakaró, gondos ápolással uöveli kicsinyének testi fejlődését ; a benne szunnyadó szellemi tehetségnek ő az első élesztője, tovább képezője, iráuyozója. Álmatlanul viraszt ő a kicsiny bölcső felett, sok éjszakán keresztül; ha kicsinye szeuved, az ő szivébe nyilalik auuak minden jaja. Az anyai szeretet legjobb orvosság a szenvedő gyermek fájdalmára. Az ő öröme akkor legédesebb, ha szülöttének ajkáu mosoly clereug. Az édes anya az, aki fonó szeretetét, amelyet gyermeke iránt mindig és mindeubeu tanusit, abba átültetni, azután gerjeszteni törekszik tőle kitelhetőleg. Ő az, aki nemzeti nyelvén beszélni tanítja kicsinyét, neki okoz kiinondhatlau örömet auuak kezdő gyagyogása. Ó az, aki legelőször teszi össze gyermekének kicsiny kezeit, adja szájába az imádság első szavait. A bűntelen lélek ilyeu imádsága az égre emelkedik, ahonnan üdv árad az imádkoztató anyára is ... ! A gyermek első tanítója az anya, aki kedves kötelességének teljesítését szives örömmel végzi; mig el A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A tökély hona. Irta: Miquet Károly. — Fordította Nyíri J. Utasaink különböző érzetekkel hagyták el a tö kély országát. Djedda a varázsló megbízottja által elkövetett büutény fölötti aggasztó érzettel lelkében; Saib pedig egész valóján a siettség látszatával s azon igyekezettel, hogy ez országot minél előbb háta mögött hagyhassa. Minthogy egy két felé szelt királynak, ha még olyan tökéletes is, semmi hasznát sem lehet venni: a királyfi azt hitte, mikép Saib azt csak azért hozta magával, hogy az általa elkövetett bűntény uyomait a félelmes folyam hullámaiba rejthesse. A király, — igy fűzé gondolatait Djedda, — mindenesetre fölébredt, segélyért kiáltott; Saib p3dig, aki semmitől sem riad viszsza, erőszakot haszuált ellene. Az utazás tehát szerinte kárba veszett. Ezzel a gondolattal ki kellett béküluie. Ily gondolatok közt értek a ligethez, ahol a kocsi el volt rejtve. Saib kiuyitá a jármű ajtaját, a két csomagot szépen csöndesen az ülés párnájára helyezte s a herczeget felülásre szólitá fel. Djedda ebben a peresben nem volt tisztában magával az iránt, hogy váljon engedelmeskedjék-e vagy nem e titokteljes és éppen azért félelmes embernek. Nem lehetséges-e az, bogy e kegyetleu ember életére tör a sötét éjben? Nincs-e száudékábau őt martalékul dobni ez irtózatos folyamnak, amelyből nincs menekülés. Mindegy, gondolá magában mélyebb megfoutolás utáu, a vízben halni még, vagy abban az országban, amelynek már levegője is beteggé tette: igen egyre inegy. Megnyugodott tehát sorsábau és szorult szívvel a kocsiba ült. Saib a kocsi-rud mellé állt, miut első Ízben tette volt, bement a folyam medrébe és úszva elérte a túlsó partot. Midőn átkeltek a vészteljes folyamon, ismeretes haugok üték meg füleiket. A négy ló ugyauis, nyugtalankodott az üt mellett, amelyeket egy fáklya fényénél a kocsis éppen a kocsi elé sietett fogni. Ezt látváu Saib átázott ruháit szárazzal váltván fel, vidáman mondá a herczeguek : — Meg vagyuuk ineutve herczegem ! A berezeg arcza erre kiderült. Az elégültség a fölött, hogy egy bizonyosnak hitt veszélyből szerencsésen megmenekült, egészen más iráuyt kölcsönözött gondolata'uak. Étvágya, mintha csak arra várt volna hogy a csuda szigetet elhagyja, megjött; és derekasan hozzá látott a kocsin talált élelmi szerek fogyasztásához. Csakhamar helyet foglaltak a kocsi párnáin, és a négy ló teljes erővel vágtatott azon erdő felé, amelyben hazulról hozott kocsisuk életét veszté. Uj kocsisukat óva intették a vigyázatra; nehogy elődjének sorsára jusson. Djedda nem tudta feledni a Saib által elkövetett merényletet, s ezért auuak éléuk szemrehányást tett; Saib azonban nevetve viszonzá: — Nyugodjék meg herczegem. Az Ön minisztere nem halt meg. — De hiszeu két részre vau osztva ? 1 — Ez még uent bizonyítja azt, hogy valóban meghalt volna. Öu igen jól tudhatja, msrt már egy izbeu mondottam volt, hogy ez embereknek tagjai igen köuynyen helyre igazithatók. A herczeg erre egészen megkönyebbülve lélekzett fel és hite ismét vissza tért. Minő dicsőség lesz a győzelem és siker ily jelével lepni atyja elé! Mily fényesen be lesz igazolva az ő sejtelme és reménye! Mit nem tehet az erős akarat és kitartás?! Majd, vissza gondolva nem némul a tauácsadó ajak; habár sokszor nem lesz is meghallgatva a jó tanács a gyermekből lett ifjúnál, az ifjúból lett férfiúnál. Nem képzelek olyan anyát, akinek főtörekvése nem gyermekének legjobb nevelése ős neveltetése volna; azonbau a túlhajtott szeretet gyakran ád ferde, káros irányt a kezdő nevelésnek, amelyet helyrehozni — annak idejéu — az iskola, a tanitó nehéz feladata. Ha az anyák által teljesített házi nevelés megfelelne az iskolai tanítás irányának és czéljának, menynyire meg volna könnyítve a tanitó súlyos foglalkozása. A gyermek kezdő iskolás korában nehezen tudja feledni a sokat elnéző anya gyöngéd bánásmódját. A legügyesebb tanitó első fogadása, amit a gyermek bámulatos figyelemmel tud megbírálni, tökéletlen, mesterkélt utánzása az anya eljárásának, amely visszatetszést szül az elkényeztetett tanítványnál, aki később sem sziveiheti az iskolában fennálló rendet. Rideg börtön az ő szemeiben az iskola, amely uralkodó fegyelmével korlátozza előbbi szabadságát. Jelen tanév kezdetével is ott látjuk a tanítót működési helyén, a tanteremben. A lejárt szünidő pihentető napjaiban erőt gyűjtött magának, hogy annak hatása alatt ujböl megkezdje fölöttébb szép és a közművelődésre áldásosán ható muukásságát. Régi és uj tanítványok rajától népesül meg az iskola. A tanitó vezényszava ismét felhangzik, amelylyel czélja felé kormányozza a reá bizott gyermek-sereget. A hivatásának tudatával bíró lelkiismeretes tanitó nem fog elmulasztani egyetleu perczet sem e beállt tanévben is, amelyért őt meggyőződése kötelesség- mulasztással vádolná. Tudja ós elismeri, hogy az ő munkásságától függ tanítványainak a tudományokban való sikeres előmenetele, az életbe való kilépésük utáu azoknak műveltsége és talán boldogsága is. Büszke önérzet dagaszthatja azou szeréuy tanítónak szokszor méltatlan bántalmak fájdalmától sajgó kebelét, aki magát azon karhoz számithatja, amely szorgalmas tevékenységével munkálja elő a közművelődést, az imádott haza felvirágoztatását. kalandteljes utazására, bizonyos uaivsággal emlité föl Saibnak, hogy mily mély benyomást gyakorolt reá, az áltüa kifejtett csodás erő; amely nélkül az egész vállalat dugába dőlt volna. — Ez igaz, válaszolt a herkulesi férfiú, de öu kétségkívül nagyon meg lesz lepetve, ha megtudja, hogy ezen erő nem tulajdonom, mert azt én csak kölcsön kaptam Jagoutól, a varázslótól. — Minő gyermekes tréfa! — Jegyzé meg a királyfi. — Pedig ez tiszta valóság. És mivel már neháuy óra múlva örökre elválunk egymástól, hogy fenséged ez utazásból minél több tapasztalatot meríthessen, felfedezem fenséged előtt e titoknak kulcsát. Uram kétszáz éves és mindentudó. A sok csoda eszköz között két bámulatos hatású kiucsnek vau birtokában, amelyeknek párja az egész világon uiucs. E két kiucset nekem kölcsönző Jagou, hogy fenségedet czéljához segítsem. Ezek egyike a delejes tű, amelyet már fenséged is igen jól ismer; a másik pedig ez a gyűrű itt ujjamon. Ez utóbbi bűvös eszköz birtokában az emberi erő határtalan. Amit éu ez útban véghez vittem, az semmi ahhoz képest, amit véghez vinnem hatalmamban áll; nélküle pedig talán auuyi erőm sem volua, mint fenségednek. — Ez minden emberi fogalmat felül műi annyira, hogy valóban nem tudom — Hogy higyje-e ugy-e bár? — Egészité ki Saib a királyfi gondolatát. — De győződjék meg önmaga. Ezzel a gyűrűt a herczeg mutató ujjára húzta, aki azon perczben egész forradalmat érzett belsejében. Szokatlan hevülés hatotta át izmait és az aczélhoz hasonló ruganyos erő költözött ereibe. — Most tegyeu kísérletet fenséged. Biztatá Saib a herczeget LlVJUli (Jt/ llO/U üUlűClUUiU öiJUl Ull OZllV VC1 CL tVULOlUto Ulb. U-t" VI ÍIICI UJ ik ia. tc L Cl; U KJJ Iiiutviuupj i . • - • -- Q YJ — Mai számunkhoz fél iv lap-melléklet, a „GazdaságiÉrtesitÖ" és a nyiregyházi-ipar és kereskedelmi bank körlevele van csatolva.