Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-29 / 35. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 35-ik sxámáhox. (Folytatása a fSlapnak.) Az iparosokról az iparosokhoz. A társadalmunkat alkoló külöuböző néposztályok között kétségtelenül tisztességes helyet foglalnak el az iparosok, mint olyanok, akiktől sokban függ általános jólétünk előmozdítása : ha a munkáságukhoz kötött vávakozásnak mindenben megfelelnek. Elismert tény, hogy csak az az ország lehet virágzó, amelynek müveit, szorgalmas és vagyonos iparosai vannak. Áliitásomat teljesen bizonyítja Angolország kedvező helyzete, mely fejlett iparáoak köszönheti a nagyvilág elismerését, vavgyouát és erejét. Fájdalom, nem mondhatjuk ugyanezt Magyarország iparáról és iparosairól; mert bár örvendetes lendülettel halad a magyar ipar, mégis soká fogja megközeliteni más nemzetek iparának fejlettségét; pedig alig vau oly ország, mely annyi feldolgozandó anyagot adhat iparosai kezébe, mint mi adhatunk. Az iparosság vagyonosodására nézve főtényező az, hogy a szükséges nyers anyagokat közelről és olcsó árban szerezhesse meg. Ezt se hol sem tehetik annyira, mint hazánkban, amelynek földét a természet oly gazdagon megáldotta. Ez nemosak az iparosokra van kedvező hatással, hanem a társadalomnak minden más osztályára is; mert a földmiveléssel, állattenyésztéssel stb. foglalkozók munkájuk eredményének fölöslegét helyben adhatják el, s az itt előállított ipartermékeket solidabb árak mellett szerezheti be a közönség, mintha azt külországok piaczárói hozatja tetemes szállítási költségen. Ily kedvező viszonyok között alig vagyunk képesek megérteni, honnan vau iparunk pangása, iparosa inknak oly földhöz ragadt, folytonosan haugoztutto't szegénysége ?! Egészen megszoktuk már, hogy iparunk pangásáuak, iparosaink szegénységének okául azt tüntettük fel, miszerint fogyasztó magyar közönségünk nem pártolja a >honit« ; szükségletét idegen ipartermékekkel fedezi. Nem lehet tagadni, hogy eme panasza iparosain' nak jogos volt eddig; mert tény az, hogy a magyar hölgy pirulva ismerte be, ha fényűzési czikkeit hazai iparos gyártotta; de azt is be kell vallanunk, hogy a magyar iparczikkek, különösen a drágább ruhafeléknél, kirívóan magukon hordták iparosaink ügyetlenségének bélyegét. Közönségünk egészen másként gondolkodik m&, mint; eddig kötelességének ismeri hazánk iparát pártfogolni s a selejtesebb hazai termékeket is többre becsülni a külföld tökéletesebbjénél. Itt a kedvező alkalom, iparosainktól függ, hogy a közönségnek feléje fordult bizalmát el ne játsza; hanem az által öregbítse hogy ipartermékeik, csinosság, tartóság és olcsóság tekiuletében, a külföldivel kiállják a versenyt. Iparosaink szegénységének nem kic-inyelhető oka az sem, hogy a fogyasztó közönség oly szerencsétlen anyagi helyzetben sinlődik, amely az iparra is kártékony hatással van. Itt ismét nem hallgathatom el, miszerint bármily szegényei: vagyunk is, bálványozzuk a fényűzést, drága öltönyökben szeretünk járni, lakásainkat válogatott bútorokkal ékesítjük; miből világos, hogy ez sem olyan ok, mely iparosaink nagymérvű szegénységét ered ményezhette volna. Iparosaink szegénységének talán fontosabb oka lesz az, miszerint az iparosok száma folyton nő. Azon magyar szülék, kik régebben lenézték az ipart, gyermeke iket bármely más pályára adták, csak erre nem, ma iparost nevelnek fiaikból. E miatt az iparos pálya túl van terhelve. Egyik iparos a másik miatt nem kap munkát, igy nem boldogulhat. Nem lehet tagadni, hogy van eb ben valami, azonbau ismerjük el, hogy e miatt az iparosok egymás között, a munka jó kiállítása tekintetében, versenyezni kénytelenek, mi által az ipar tökélyesül, iparosaink ügyesednek, a közönség pedig nyer. Ez a verseny csak a csekély, vagy közönséges tehetségüekre vau kártékony hatással, mert őket mellőzi a közönség; míg a valódi szakértő soha nem tüntethette úgy ki magát, mint most. Legyenek az iparosok bármily nagy számmal, a jó, szorgalmasnak mindig lesz munkája; mert a közönség fényűzési hajlama folyton nő, melyet ha ki akar elégíteni, az iparosokra van utalva. Régebben egyszerűség jellemezte a a jobbmóduakat, sőt a gazdagokat is. Mennyire másként van ma, mikor a cseléd olyan, vagy finomabb ruliiba öltözködik, mint ezelőtt egy faluval biró úrnak le anya vagy neje. Kiknek a javára történik mindez, uem az iparosokéra-e ? Úgy régebben mikor kevesen voltak az iparosok mint most, mikor nagyobb számmal vannak, boldogult és boldogul a munkás, a józanéletü. Mig egyik kitartó szorgalma által nagy vagyonhoz jutott és ma úr, de most sem hever tétlenül, hanem gyarapítani törekszik miaterségéből szerzett javait mesterségével; addig a másik tisztességes életmódját soha nem szerette, kény szerűségből folytatta, vagy teljesen elhanyagolta azt. Talán más pályát választott, hanem az ilyenre is találó ama példabeszéd : »Aki egy dologban nem jó, másban sem jó az« ! 0 is maradt szegénynek, mert uem repült szájába ingyen a sült galamb. Én iparosaink szegénységének legfőbb és talán egyedüli okául az iszákosságot és fényűzést tekintem, hogy miért, jóakarólag fogom elmondani lehető röviden. Vannak iparos segédek, és pedig fájdalom a legtöbb ilyen, kik a hét munkára rendelt napjait, ha uem mindet is, nehéz dolog teljesítésével töltik el, étkezésük a legegyszerűbb, soké pedig egészen nypmoruságos. Ily körülmények között öt—negyven forintnyi bért is képesek keresni, aszerint amily munkával és amily szor galorumal dolgoznak. Ha eljött a vasárnap vagy más ünnepnap, a segédek parádéba vágják magukat és fogadókba, korcsmákba mennek, hol féktelen mulatozás, kicsapongó dorbézolás között hányják el egész heti fárad sóggal szerzett összes keresményüket. A szeszes italok romboló hatásától, az álmatlanul töltött éjszakázásoktól és másnemű testet lelket ölő kéjelgéstől kimerülve, ha feikeresik is a műhelyet, nem képesek egy időig dolgozni! mi által nemcsak korán erőtlenednek el, lesznek m unkaképtelenekké, rövidítik meg keresményüket: hanem nagy mértékben késleltetik a munkaadó sietős dolgait, megsemmisítik számításaikat azoknak, akiktől oly szép munkadíjat kapnak. Az olyan segédek, akik éveken át prédálják el keresményüket, megfeledkeznek arról, hogy keresményük egy részét meg kellett volna takaritaniok; mert ez azon kedvező idő, amikor némi összeget megtakaríthatnának akkorra, midőn mesterségüket megkezdik. Hi ezt nem tették, vagy maradnak továbbra is, talán örökösen se g dek, vagy adósságcsinálással indi hrtják meg iparukat, mely adósság később nem fogy, hauem nő. Mi vár az olyan emberre, aki fiatalságában könynyelmüön tékozolja el keresményét: ha megöregszik, ha munkaképtelené lesz. Nem egyéb, mint a legborzasztóbb nélkülözés, vagy betegség esetén a koldusok kórháza. Vannak iparosok, kik akkor is fiatalkori életmódjokat folytatják, midőn családot alkottak; akkor sem értékesitik a drágá időt, nem becsüli: meg pénzüket, pedig azon iparos nem boldogulhat, aki nem használja fel az időt és nem takarékos. Annyi pénzt egy éj lefolyta alatt eltékozolnak, amennyiből egész családjuk napokon, vagy heteken át tisztességesen megélhetett volna. Van-e az olyan embernek lelkiismerete, aki eltudja nézni, ha családjának nincs a napi kenyere, midőn ő a fogadó asztalára veti keresményét? Megrovandó hibaként tapasztaljuk némely iparosban a fényűzést, amely nem elégszik meg egy iparos szerény jövedelmével, hanem a következményekre nem gondolva, minden módot megkísérel, melynek segélyével előteremtheti a piperére, leltünhetésre, nagyzásra szükséges összeget. Nincs borzasztóbb, mint mikor az alsóbb rendű, csekély jövedelmű iparost a luxus veszélyes betegsége lepi meg. E kórban pedig sokan szenvednek. Közhelyeken ma az utolsó csizmadia épen oly szalonöltözetben jelenik meg, mint a jól díjazott megyei tisztviselő s csak sületlen politizálásával árulja el uemes mesterségét. Ha az iparosok legtöbbje mértékletes életmódot folytat; az éjjeli tivornyázást megveti, mely úgy sem illik hozzá; a drága időt felhasználja, s takarékos lesz, különösen mellőzi az oktalan fényűzést; oly iparos segédeket alkalmaz, akiknek munka-könyve józan életről tanúskodik: felvirágzik az ipar, véget ér az annyiszor hangoztatott panaszt, amely iparosaink mostoha helyzetét siralmasan énekli meg. S-S. Közügyek. (A kéményseprési dijak behajtása.) A kéményseprési dijakkal ez utáu már nem lehet hátralékban maradni. A földmivelés, ipar és keresked. minisztérium ugyanis rendeletileg kimondotta, hogy a kéményseprési dijak közigazgatási uton hajtandók be. Kerületi kéményseprőkül pedig csak teljesen megbízható és teljes bizto sitékot nyújtó vagyounal biró kéményseprők alkalmazhatók : hogy ezek, mint szakértő közegek is felhasználhatók lehessenek. (Mely iparhoz tartozik a kaptafa készítés?) A földmi v. ipar és keresk. miniszter e kérdést akképpen döntötte el, hogy egy alispáni uton pénzbirságra, esetleg elzárásra ítélt boduárt, aki kaptafákat készített, felmen tette. A miniszter ugyanis kimoudotta, hogy a kaptafa készítés az asztalos, bodnár, vagy esztergályos ipar körébe tartozó iparág lévén, azt bármely faanyaggal dolgozó iparos jogosan készítheti. (A vadászati adóról szóló törvényczikknek) a vadászati adó alóli mentességet megállapító 6. §-a b) és c) pontjaiban foglalt rendelkezései több esetekben a kincstár érdekeinek megrövidítésére használtattak fel ; ameuynyibeu vadászcselédekül jelentettek be oly egyének is, a kik a bejelentő vadászterületi tulajdonoshoz, vagy bérlőhöz szolgálati viszonyban nem állanak. E visszaélések megszüntetése czéljából a belügyminiszter elrendelte, hogy a vadászjegy elnyerése iránti bejelentések láttamozása körül eljáró közegek minden egyes esetbeu meggyőződést szerezzenek arról, h)gy valyon az, akinek részére cselédvadászjegy kéretik, csakugyan cselédnek tekinthető-e és mivel az 1876. XIII. t. cz. 69-ik §-a értelmében a cse lédeknek igazolványul a cselédköayv szolgíl, és igy nem szenved kétséget, hogy a szóban levő, a törvény által cselédeknek nyilvánított egyéneknek is cselédkönyvvel kell ellátva lenniök, esik az olyanokra vonatkozó kérelmet láttamozzák, akiknek részére, a cselédkönyvekrői vezetett nyilvántartás szerint, a cselédkönyv kiállítva lett és a körülményt a láttamozásban és záradékban is kifejezésre juttassák. (Az 1885. évi 45.055. száni alatt kiadott földadónyilvántartási jegyzékeknek az illetékkiszabás iránti bejelentés ellenőrzésére való felhasználására vonatkozó 72. és 73. §§-aiuak módosítása.) A földadó-kataszter nyilvántartásáról szóló 1885. évi XXII. t.-czikk végrehajtása iránt 1885. évi 45.055. sz. a. kiadott utasítás 72. §-a intézkedik, hogy a községek részéről minden év deczemberhó 15-én a kir. adófolügyelőkhöz beterjesztendő I-ső számú nyilvántartási jegyzékek ós az ezekhez tartozó külön jegyzékek, az azokban foglalt birtokváltozások utáu esetleg még ki uem szabott jogilletéknek megállapítása végett, a kir. illetékkiszabási hivatalokhoz visszavárólag átteeudők. Miután azonban az 1881. évben kiadott 38.833. számú illetékkezelési utasítás által az illetékekre vonatkozó nyilvántartás s különösen a szátnfejtőkönyvek vezetése is a kir. adóhivatalokra ruháztatott át, az ügykezelés egyszerűsítése czéljából utasíttatnak a kir. adófelügyelők, hogy az említett nyilvántartási jegyzékeket ezentúl ne a kir. illetékkiszabási hivatalokhoz tegyék át, hauem közvetlenül a kir. adóhivataloknak azon czélból küldjék meg, hogy ezek azon birtokváltozásokat, amelyek után a jogilleték ínég kiszabva nincsen, az általuk vezetett feljegvzések alapján haladéktalanul jelöljék inog, és az ekként kiegészített nyilvántartási jegyzékeket legkésőbb 30 nap alatt, a kiszabáshoz szükséges adatok beszerzése és további eljárás végett az illető illetékkiszabási hivatalhoz tegyék át. Hogy azonban a kir. adóhivatalok ezeu teendő által a kelleténél tul meg ne terheltessenek, meghagyatik a kir. adófelügyelőknek, hogy a községi jegyzőket (nyilvántartókat, városi adóhivatalokat), az 1885. évi 45,055. sz. alatt kiadott utasítás 6. §-a értelmében, utasítsák, miként a birtokváltozások felvétele alkalmával a nyilvántartási jegyzékek 21. rovatába, a változás okán ős idején kivül, egyúttal az illetékkiszabás megtörténtét, illetőleg a kiszabási irat számát, vagy pedig a változás alapjául szolgáló jogügylet szabályszerű bejelentésének elmulasztását, esetleg a megfelelő okirat hiányát, a félnek a következményekre kellő figyelmeztetése mellett jegyezzék be; úgyszintén a nyilvántartási biztosok is utasitandók, hogy a községi nyilvántartás körüli ezen teendőt pontosan ellenőrizzék. Budapest, 1886. julius 7. (1886. 27,028 sz.) (Liszt árusiiható-e a heti vásárokon ?) A pécsi keroskedelmi és ipar-kamara tapasztalván, hogy egyes iparhatóságok a lisztet élelmi szernek, a másik meg iparczikknek tekintik; s e szerint a lisztnek heti vásárokon való árusítását vagy megengedik, vagy megtiltják: e tekintetben elvi határozatért az illetékes minisztériumhoz fordult. A földmiv. ipar és kereskedelmi minisztérium erre f. évi 39,821 szám alatt kijelentette, hogy a liszt az élelmi ézerek közzé tartozván, az 1884. XVII t, cz. 50. §-a értelmében, heti vásárokon bárki által árusítható. Tanügy. Értesítés. A nyíregyházai izrael. hitközségi iskolában az 1886—87-dik iskolai évben a beiratások f. é. augusztus hó 29. 30. és 31 dik napjain eszközöltetnek. A tanítás szeptemberhó 2 dik napján veszi kezdetét. Szegény szülök, akik gyermekeik számára a tandíj elengedéseért folyamodni akarnak, ebbeli folyamodványaikat az izrael. iskolaszék elnökségéhez czimezve, ugyancsak a beiratáskor nyújtsák be; mert a később beadandó folyamodványok nem fognak tekintetbe vétetni. Nyiregyháza, 1886. augusztushó 26. Guttman József, taDÍtó. Felhívás hazánk lelkes hölgyeihez. Az »Országos Nőképző Egylete választmánya f. évi áprílhó 16 án tartott ülésében elhatározta, hogy az egylet a jótékonyság és nőnevelés ügye körül érdemeket szerzett lelkes magyar nők emlékezetét, a késő utókor kegyeletének buzgó példaadásul, megőrzi; s e czélból neveiket és kézirataikat összegyűjtvén, azokat az egylet díszes tanintézetének újonnan épülő részébe befalaztatja. Ezen holy kívülről márvány táblával fog meg jelöltetni, hogy külsőleg is látható legyen ama hely, mely hivatva van századunk magasztos eszméit s humanisztikus áldozatkészségét a történelem számára megörökiteni. Most, midőn az Országos Nőképző-Egylet, tan- és nevelő iutézetét kibővítve, építkezik — a választmány fentebbi határozata megvalósításának időpontja elérkezett. Felkérem tehát a t. hölgyeket e hazafias czél érdekében, hogy fél ív papíron becses kéziratukat (bármely aphorismát, eredeti gondolatot, vagy idézetet, esetleg arczképet, — a közmű elődési és jótékonysági egyletek pedig alapszabályaikat és működésükre vonatkozó évkönyveiket)^ frt kegyes adomány csatolása mellett, az egyl. pénz tárnokához (Göncsy Pálné, Kálviu tér 7. sz.) az 1887-ik évi májushó 1 ig beküldeni szíveskedjenek. — Az igy befolyó összeg az építkezés költségeire lesz fordítva. Budapesten, 1886. év májushó 16-án. Kiváló tisztelettel: Veres Pálné, szül Beulczky Hermin, miut az orsz. uóképző egylet elnöke. Felhívás a hazai néptanítókhoz. Tisztelt üyytdrsak ! A nyomor és az elégtelenség panaszos hangjai zudulnak fel az ország minden részén a tauiiók között, akik nem birják tovább tűrni, némán viselni helyzetük terhét. A közvélemény részvéttel hallja e hangokat és megbotráukozva szemléli a (eltakart lepel alatt a haza szellemi munkásainak nyomorát. Hát ez a népnevelők bére, jutalma?! Hát nyomorúságra kép siti a tanítói oklevél a megszerzőjét ? ! A nemzeti cultura munkásainak ilyetén elhanyagolása csak vétkes lehet. De ne vádoljunk, bizzuk ezt a közvéleményre, mely igazságosan, pártatlanul ítél. Nekünk tenni kell. A tanítók nyomora felemelte panaszos szavát és elhangzott a hazában. Nem mozdult senki, nem ígérték helyzetünk javítását, ügyünknek pártfogója nem akadt. Kell tehát' hogy magunk mozduljunk. A néptanítók elhanyagolt állapota orvoslást, rendezést kíván; a jeleu állapo'okou csak uj törvények és a tanitó fizetés rendezése segíthetnek. Foglalkozzuuk őszi gyűléseinken kizárólag állapotunkkal és készüljünk el idején a jövő nyáron tartandó egyetemes, — vagy ha a közoktatásügyi miniszter ur jóakarata addig njílatkozni fog, országos tanitógyülésre. Azt a csüggeteg lanyhaságot, mely vezérférfiainkat elfogta, villanyozza fel egy jobb jövő reménye; cselekedjünk a magunk érdekében, mert az ügy fontos és a kellő munkálatok nélkül kivihetetlen. Felkérem mindazon tanitótársakat, kik felhívásom tárgyában buzgólkodni óhajtanak, hogy ezt velem az ügy továbbfejlesztése érdekében tudatni szíveskedjenek. Budapest, (lovas-ut 4.) 1886. aug. 19 én. Hazafias üdvözlettel: Ziegler Géza. Iskolai értesités. A nyíregyházai ág. ev. m-piskolákban az 188

6/j-ik tanévre a beiratások szeptemberhó 9-én kezdődnek; a pót és javitó vizsgák szeptember 7. é.i 8-án eszközöltetnek. Figyelmeztetem a t. cz. szülőket és gyámokat, hogy tanköteles gyermekeiket az illető osztályba pontosan (elküldeni és az osztálytanítónál a jelzett időben beíratni szíveskedjenek. Kelt Nyíregyházán, 1886. évi augusztushó 26-áu. Pazár István, ág. ev. népisk, igazg