Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1886-08-01 / 31. szám
sillést uyerui óhajtanak: ez a szállitóház vagy az illető katonai hatóság által nyújtandó. Miről a törvényhatóságot tudomás és mihez tartás végett értesítem. Budapest 1886. julius 12-én a miniszter helyett Lukács György állam titkár. Szabolcsmegye alispánjától. 7,255. k. SZ. 1886. Szolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének s a községi elöljáróknak. Nagyfalu község elüljárósága, elveszett pecsétnyomója helyett egy uj, „Szabolcsmegye nagyfalu község pecsétje 1886." felirattal ellátott festék lenyomatu pecsétnyomót készíttetett. Ezen körülmény, a járási szolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróságának tudomására hozatik. Kelt Nyíregyházán, 1886. julius 28. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. Szabolcsmegye alispánjától. 7,428. K. 1886. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A mellékelt hirdetmény, szabályszerű közhirré tétel végett, közöltetik. Nyíregyháza, 1886. julius 30. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) 4,593/886. p. Hirdetmény. A nyíregyházai kir. törvényszék részéről közzé tétetik, miszerint kállósemjéni illetőségű Boros János, az 1886. évi 4,593. p. számú ítélet által, az 1877. évi XX. t. cz. 28. §-nak a) pontja értelmében, gondnokság alá helyeztetett. Kelt Nyíregyházán, a kir. tszéknek 1886. évi juliushó 16-án tartott illéséből. Gruden s. k., h. tszéki elnök. Wouwerman s. k., t. jegyző. (P. H.) 7,429. K. 1886. Szabolcsmegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A mellékelt hirdetmény, szabályszerű közhirré tétel végeit, közöltetik. Nyíregyháza, 1886. julius 30. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) 4,592/886. p. Hirdetmény. A nyíregyházai kir. törvényszék részéről közzé tétetik, miszerint be/.dédi illetőségű Steiuhardt Mária, a 4,592/886. p. számú Ítélet által, az 1877. évi XX. t. cz. 28. § nak a) pontja értelmében, gondnokság alá helyeztetett. Kelt Nyíregyházán, a kir. tszéknek 1886. július 16-án tartott üléséből. Gruden s. k., h. tszéki elnök. IVouioerman s. k., tjegyző. (P.H.) A vasárnapról. Hat napi izzasztó munka után jól esik a pihenés. A kézművesek dolgozó raja ott hagyja műhelyét. A közélet liarczosa leteszi kezéből a fegyvert, amelylyel egész héten át küzdött. A kereskedj bezárja üzletét. A gazda megszünteti mindennapi munkáját. A templomok telt padjain felhangzik az istent dicsérő zsolozsma. Mindenki a lelkiekkel foglalkozik. A testi, az anyagi gond és foglalkozás mellőzve van. A mulató helyek köz napokon zsúfolva lévő zugai a dobzódóktól s ezek fejei a mámortól tiszták és szabadok. Mily szép kép ez igy leirva a papíron ! Csakhogy fájdalom, az életben nem igy van. Ma nem ünneplik meg a vasárnapot. Vessünk egy pillantást a csapszékek pálinkától megfertőzött levegőjű helyiségeibe. Mit látunk A „NYÍRVIDÉK-' TÁKCZÁJA. A közélet liii munkása. Boldog emlékezetű dr. Szabó Dávid, elóbb Szabolcsvármegye főorvosa, utóbb a megyei kö'.kórház igazgatójának koporsója felett irta és elmondta N.-Kállóu 1886. julius 5-én Görömbei Péter n.-kállói ev. ref. lelkész. (Vége.) Másik irány, a melyben működött, volt a humánus az emberies és nemzeti. Már mint orvosnak, választott szakmájánál fogva, kiválóan e térre vala utalva figyelme. Mert lehet-e munkálkodás emelőbb, nemesebb, emberiesebb és magasztosabb, sőt dicsőbb, istenibb a testi bajokkal, a szenvedésekkel, a nyomorúsággal küzködő embert megoieuteni a kínoktól, a fájdalmak gyötrelmeitől; mint visszaadni embernek az egészséget és ez által viszszaadui őt szeretteinek, családjának, a nemzetnek, az emheriségnek. Es a boldogultat e téren is magasabb, általánosabb érdekek és eszmék vezérelték. Halandó társaim ! Mint gyakorló orvos talán nem ért el rendkívüli sikereket, nem mutathatott fel országos hirü gyógykezelési eseteket; de mint megyei tiszti főorvos az egészség, az elet megmentése körül jó napokban, rosz uapokban, a viszonyok és körülményekhez képest, megtette Kötelességét. Bizonyság erre az a tény. hogy az 1873 évi közveszély idején kifejtett buzgó tevékenységéért a kir. Felség által a koronás arany érdemkereszttel tüntettetett ki De hogy nem kitüntetés utáni vágy, hanem benső nemes, önzetlen érdek vezette s hogy tudta, hol a baj, hová kell az orvosi szer, az értelmi felvilágosítás: mutatja a szabolcsmegyei és hajdukerületi orvosgyógysze rész egyesület által 1872-ben kiadott „Kisgyermekes anyák" czimü,népszerű nyelven és modorban,nagy szak-ava, .IN Y f K V I L) É II." ott?! Látni fogunk egy képet, amely visszatetszést fog szülni bennünk. Az ember oktalan állattá vált. Eszmélete végképp elhagyta. Az alkohol daemona a bűnre csábítja. Óh! hány ember esett már áldozatul a pálinka szerfeletti használatának?! Hány ember egészségét, jólétét és boldogságát rombolta és tette tönkre a tivornya? Oly kérdések, amelyekre a feleletet ijesztő mérvben adja tneg a mindennapi élet, a tapasztalat. A boltok szintén nyitva vannak vasárnapon át is. A bolti munkás, aki egész héten át a különböző árúk eladásával van elfoglalva, fáradságát nem pihenheti ki; ott kell neki állani az asztalnál folytonosan. A köz élet emberei szintén nem pihennek. Tekintsünk be a hivatalos helyiségekbe, az irodákba, s látni fogjuk, hogy mindenütt megy az izzasztó dolog. Nincs ideje senkinek, hogy lelkére, hogy nemes rendeltetésére gondolhatna. A templomok üresek. A vallás törvénytábláit nem ér rá meglátni senki. Bezzeg telvék a korcsmák. Az isteni tisztelet alatt felhangzik a trágár dal. Az alkohol, a bűnnek eme leghathatósabb előmozdítója tenger módra folyik. És a nép demoralizálódik erősen. És ez a kép minden vasárnapon megújul előttünk. Mintha hallanám az ellenmondás hangját: nem lehet ma már a vasárnapi munkaszünetet kivinni. Nem lehet pedig kivinni azért; mert vannak szükségek, amelyek rögtöni kielégítésre várnak. Tehát nyitva kell maradniok a boltoknak, az üzleteknek. A hivatalok sem zárulhatnak be, mert érkezhetnek sürgős természetű ügyek, amelyek gyors elintézést kívánnak. A mulató helyeket nem lehet bezárni, mert a munkás népnek csak vasárnapon van egy kis szabadideje, amikor szórakozást kereshet. Ez ellenvetésekre megadom a kellő választ. Vannak igen gyakorlati nemzetek, ahol a vasárnapi munkaszünet igenis be van hozva. Az angol például már csak reális nép, aki mindig és mindenben a hasznot tartja szem előtt annyira, hogy bizonybizony még a „gyapjnzsák" nem éppen hízelgő megjegyzést is elnyerte már. És még is. az angol leteszi kezéből vasárnap a munka eszközét. A kézműves, leoldva bőrkötényét, egyesül a kereskedővel s a templomokban együtt imádkozik a közélet harczosaival. Ez tény, amelyei megczáfolni nem lehet. Vagy ott vau Ausztria, ami drága szövetségesünk. Ez is kimondotta a vasárnapi munkaszünetet. Nálunk is történtek már e tekintetben némi intézkedések. Tudjuk ugyanis, liogy a postai közlekedés illetőleg a hivataloskodás reggeli 10 óra után megszűnik. Sőt vannak egyes törvényhatóságok is, amelyek e kérdésben hely hatóságilag intézkedtek. Sopronmegye ugyanis elhatározta, hogy területén, az isteni tisztelet alatt, ugy délelőtt mint délután, minden mulató hely zárva legyen. És ez helyes is. Mert igy mód van nyújtva arra nézve, hogy a nép ne erkölcstelenedjék el; másrészt pedig a vallásosság szükséges követelményei is gyakorolhatók. Gondoljuk ezt meg komolyan. Vegye e kérdést tárgyalás alá Szabolcsmegye is, s hozzon ilyen határozatot. Az üzletek és korcstottsággal, világos, érthető irálylyal irott műve. »Járatlan úgymond a szülők legnagyobb része csecsemő gyermeke körüli teendőinek részleteiben® .... és ez, mondá ő, »nemzeti szerencsétlenség.« »Mert, mondja tovább, — az állami valódi gyarapodás legközelebbi akadályainak egyike a már világra hozott gyermekek időnap előtti elhalása s a megmaradottak nagy részének elnyomorítása*. Felemlegeti aztáu itt ama köztudomásu tényt, hogy a gyermekeknek mily nagy százaléka hal el hazánkban, a nemzet méltó fájdalma és pótolhatatlan kárára, többnyire a szülők gondatlansága, könnyelműsége, járatlansága és tudatlansága miatt, a gyenge gyermeki korban. Itt e téren is kitűnik elmélkedésének iránya és erejéből, hogy a leguagyobb magyar, a gr. Szécshenyi István iskolájához tartozó magyar hazafi szólal meg benne, midőn ekként ír: »Nagy bajunk az mai időben nekünk magyar nemzetnek, hogy azou államokhoz képjst, melyek bennüuket nagy tömegökkel körülvesznek, oly kevesen vagyunk*. Tudta a boldogult a nagy Kölcsey szavaival szólva, hogy: »az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre csak keskeny kört tölthet meg fényével* ; azért könyvét, jóllehet az közérdekű, általános, a nemzetre kiható vonatkozású, csak a »szabolcsmegyei anyák* figyelmébe ajánlotta; de saját hatáskörében megtette e részben is hazafiúi, emberi, hunmui kötelességét aunyira, lngy elmondhatja a költővel dciőült szellem: «ht tisztét mindenki tette volna, miut én !« Azonban bír e közhisznu mű (ödésének részletező • sénél tanulsággal id űzhetnénk, az alkilom s az idő rövidsége int, hogy letérve e térről is, egy harmadik fényes lapot mutassak, tüntessek mSg fel a boldogult életéből halandó társaim ! Ez a lap az ő életébeu az eszményi szépnek kultiválása. Már 1863 ban megjegyezte életiráji, hogy hivatalos teendőitől megmenthető idíjét »lop/a, a Uhltőgiimák záratassanak be; a munkás nép pihenje ki hat napi fáradalmait: hogy megifjodott erővel fogjon köznapi kötelességeinek tovább folytatásához és időnkénti teljesítéséhez. Ezt különben a törvény sem akadályozza. A törvényhozás maga is intézkedett, hogy a vasárnapi isteni tiszteletek ne háboríttassanak meg: amidőn az 1866. évi LIII. törv. czikket megalkotta. E törvényczikkben ki van mondva, hogy: ,,Vasár7iapon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő." Ehhez igen sok magyarázat fér, amit a törvényhatóságok bármikor bizton megtehetnek. E. Az ivóvíz fontossága az egészségre nézve. i. Az ember úgy van alkotva Istentől, hogy életéi ételnek és italnak magához vétele által tartsa fenn. Testének óhajtott egészségét, annak szép fejlődését, épségét, nagyrészben a jó tápláléknak köszönheti. Igaz, hogy vannak oly gyenge alkatú, vézna emberek, akik a legjobb táplálkozás mellett is halványak, betegesek; míg a szerény étkezésű, súlyos munkát végző pór vidor és egészséges: mégis állithatjuk, hogy jó táplálkozásnak, rendes életmódnak tulajdonítható legtöbb embernél a tekintélyes termet, annak ereje és rugékonysága, az arcz szépsége, üde pírja. Ez állításomat igazolja a szegény éhezőnek, vagy kevésbé tápláló étkekkel élőnek kétségbeejtő kinézése, halottéhoz hasonló halváuysága, ingadozó járása, szomorú kedvtelensége. Téved az, aki a jó táplálék egyik főrészéül nem a jó ivóvizet tekinti. A jó ivóvíz egészségünk fentartásának egyik legfőbb tényezője. A jó ivóvíz pótolhatatlan, melyet nem helyettesíthet eléggé semmi más ital. Azou emberek, akik a bort — viz helyett is — mértéktelenül iszszák, egy időig elkerülhetik azt; de ha egyszer előtör a szouij náluk, csak akkor tudják becsülni a víz kellemes voltát. Minden étkezés vizet kíván. A forró nyári nap hevétől izzadó munkás többre becsüli a vizet sokszor, mint rendes táplálékát! Hogy mily fontos kelléke a víz testi életűnknek, legjobban megtudná mondani a vizetlen Saharának égető szomjtól gyötört vándora, ki képes leölni a homoktenger hajóját, az ott nélkülözhetlen tevét, hogy annak gyomrából igya ki az abba napok előtt felvett vizet. Hányszor megtörtént, hogy inig a gőzhajózás ennyire tökélyesbülve nem volt, a sós-vizű tengeren hónapokig utazók, az ivóvíz elfogyta után, szomjúságtól kínoztatva vesztek el. Édes hazánk némely vidékét a legjobb ivóvízzel áldotta meg a gondviselés. A felvidéknek erdővel és illatos fűvel fedett hegyeiből különféle izü, de mindannyi jó vizű forrás bugyog fel, melyeknek minden cseppje egy gyógytár összes szereinek erejével hat az egészségre. A források tovahaladó vizéből lesznek a folyók, melyek a lapályos vidékeken futnak keresztül s míg fertőztetve nincsenek, a legjobb ivóvizet adják a parti lakóknak. Az alföldi részektől, megyénk homokos talajától megvonta a szeszélyes természet a jó ivóvizet. Minthogy nálunk a jó víz ritkaság, vau is elég betegeskedés olyan, melyeket csak hit ből ismernek a felvidék jó vizzel élő lakói. Minden víz eredeti tisztaságábau ugyanazon alkatrészekből áll; de a beune feloldódott ásványok és különféle tárgyak, törmelékek minőségétől változik annak vegyi tartalma. Innen vau, hogy vannak'tiszt t izü, sava nyu, keserű források, hidegek és melegek, jótékonyak és ártalmasak. Ezek szolgáltatják a sokféle fürdő különféle vizét, melyeknek mindegyike más meg más betegséget gyógyít. A szenvedőknek egész serege váudorol az ily fürdőkbe, hogy részint fürdés, részint belhasználat folytán üdülést nyerjenek ott. Iloui fürdőink, regényes vidékeink, az őseinkről reánk maradt magyar vendégszeretet, híressé tették hazánkat az egész világ előtt. Ásványos vizeink borral vegyítve üdítő italt aduak, melyek a hazai nagymérvű fogyasztáson kivül, hasznos kiviteli czikkek is. Sajnálatos, hogy sok fürdőnk és forrásunk nincs eléggé gondozva; vagy teljesen el vaunak h anyago lva (Folytatás a mellélileten.) dok daczára, némely, felmelegülhető perczeit a múzsák nak szenteli* . . . Érintették, midőn életrajzi adatait vázoltuk fentebb, hogy a 30-as években Pesten mint orvosnövendék, s reményekre jogosító ifjú iró, szoros viszonyba, benső barátságba, szellemi rokonságba lépett az akkori írói kör hírnevesebb tagjaival: Vajda Péter, Kunoss, Garayval, sőt barátságban vala Bajzával, a mi tóbb Vörösmartival, a hőaköltészet fejedelmi alakjával, kinek barátságát egész haláláig birta. Azt is érintettük hogy lyrai, drámai, époszi, irodalomtörténeti műveivel az akkori hírlapoknak, bár többnyire álnév alatt, kedvesen vett dalos, énekes munkatársa vala. . . . Ekkor is kitüut már, hogy égi láng, hogy isteni szikra élt lelkében, hogy a múzsa csókjával ihlette homlokát, hogy eszmények vezérlik, melyek a földről felfelé, magasabb tájak felé irányozzák lelkületét; kitűnt, hogy »költői hivatást érez magában, mely keresi az örökigazságot, az erkölcsi szépet, a fenségest, az eszményit, azokat, a melyek nem láttatnak* (Szász-Gerő) ; de leginkább bizonyítja ezt mégis az a tény, hogy e láng nem vala szalmatüz, uem vala bolygó fény, mely az élet élesebb szelének legyintésére menten eltűnik; hanem izzó parázs, határozott költői ér, mely élte késő alkonyán, midőn az emberek leguagyobb részéből már kihal az eszményiekért való lángolás, midőn nincs hatása az excelsiornak, tehát benne nem hamvadt ki a lélek nemes gerjedelme, hanem kitört a költészeti érzés és hév s megirta és kiadta a »Béla futása* cz. hőskölteményét, 15 énekben, 1879-ben. Hát az ily késői korban egy magában is szép, nemes vállalkozás egy 70 éven túl levő ember részérő!; a mű szépségeit elismerték a mübirák is, méltányolták az illetékes körök, azok közt az Akadémia és Kisfaludi-társaság is; de legnagyobb dicséret és elismerés vala a mű mellett mégis az a nyilatkozat, hogy ha Vörösmarty korában lép is fel vele s akkor, ily irányban folytatja vala munkásságát s tovább fejtendi ízlését, tehetségét és
