Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

N Y í R V I D E K.« a munkások vasárnapi pihenőjüket ne a korcsmákban, hanem a templomokban s a templomi isteni tiszteletek után népünnepélyeken vagy tanulságos felolvasó estélyeken töltsék el: a társadalom okvetlen javulni és nemesedni, a társadalmi bajok kevesbedni, s a vallásos élet fejlődni és erősödni fog. De nemcsak a felnőtteknek, hanem a jövő nemzedék csiráját képező gyermekeknek vallás-erkölcsi fegyelmezéséről is gondoskodnia kell a társadalomnak. Itt már az egyes hitközségek, az egyházi kormányzat élén álló férfiak erélyes föllépése, intézkedése és ellenőrzése szükséges. Mondják ki az egyes hitfelekezetek vezér-testületei, hogy az elemi és középiskolákba járó tanulók minden vasárnapon templomba mennek, az illető tanitók és tanárok vezetése és felügyelete mellett. E jó és eredményében mindenbizonynyal üdvös rend, hála égnek, igen sok felekezeti Iskolában meg van; amenyiben a templomba járás az elemi iskolás gyermekek által, szorgalmasan gyakoroltatik. A középiskolákban is kötelezővé van ugyan téve a vasárnapi templomba járás, de nem mindenütt a kellő szigorúsággal és felügyelet mellett gyakoroltatik. Ezen okvetlenül segíteni kell. Különösen szigorú rendszabályok hozandók az oly középiskolákba, amelyeket uem keresztény vallásfelekezetü gyermekek, is igénybe vesznek. Szükséges ez ugy a keresztény vallásban született és nevelkedett gyermekek, valamint a felekezet nélküli és nem keresztény gyermekek vallás-erkölcsi érzelmeiknek intenzivebb fejlesztése és megszilárdítása érdekében. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy a uem keresztény vallásfelekezetben középiskolai tanulók felvételénél valami uj, rendkívüli és izoláló intézkedés alkalmazandó. Korántsem. Ez ma már különben is túlhaladott álláspont, és a szabadtanulás elvével sem volna összeegyeztethető. Az illetők bővebb magyarázat nélkül is tudni fogják kötelességüket: ha ugyan szivükön fekszik a .ker. tanuló gyermekeknek nemcsak tudományos, hanem vallás-erkölcsi előlialadásuk is; amiben én egy cseppet sem kételkedem. A felekezet nélküli elemi iskolákat pedig határozottan el kell törültetni. Nem egyebek ezek, mint a vallástalanságnak dudvával felvert kertjei; amelyek a gyermeki sziveket és lelkeket parlagon hagyják és fogékonytalanná teszik a vallásos érzelmek befogadása iránt. A községi és körjegyzők fizetés minimumának kérdéséhez. Kassai F, József vasmegyei kir. adófelügyelő, a községi törvény küszöbön levő revisiója alkalmából, a községi és körjegyzői fizetősek miuimalis összegének megállapítása tárgyában, igen nagy érdekű és figyelmet érdemlő memorandumot nyújtott be a pénzügyminiszterhez, ki is azt illetékességi szempontból a belügyminiszterhez küldötte át. Ezen számos évi tapasztalaton alapuló értékes munkálatot, a kérdés actuális és közérdekű jellegénél fogva, egész terjedelmében közölni kívánjuk anyiv&l is inkább, mert az abban foglaltak legnagyobb részben megegyeznek, ugyanezen kérdésre vonatkozólag ezen lapok hasábjain már több izben közzétett felfogágunkkal és nézeteinkkel. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A bánfi - hunyadi ekszpediczió. (Mellék-esemény Bem erdélyi hadjáratából.) II. Nyilatkozatom általános érdeklődést keltett a jelen voltakban egyéniségem iránt annyira, hogy egész ostromnak lettem kitéve. — Ilyen a magyar honvéd, ha mindjárt alikora is, mint az ujjam. — Szólt az e.-yik bánfi-hunyadi uri ember, kezet szorítván velem. — Ezért meg kell önt csókolnom. — Hadará az én gyors beszédű kis nemzetőröm, aki először szólított volt meg, s abban a perczben nyakam körül iont* kar jait és a szó szoros értelmében megcsókolt. -És ez a csók, — folytatáa kis nemzetőr — legyen egyszersmind pecsétje barátságunknak, ba vissza uem utasija azt káplár ur! — Köszönöm a bizalmat és szeretetet, mondám én, és megkötöttük a barátságot Kiszely Laczival, a bánfihunyadi akkori szolgabíró Kiszely Domokos fiával. — Én pedig megtartom a keresztelőt. — Szólt egy éltes uri ember, akinek nevét már elfeledtem. — Üljünk asztalhoz fiuk! Tudom, hogy ez a »kicsi káplár* is szívesen megenné a »szépasszony főztél*. Pedig szerencséjére csakugyan azt fog enni, mert Anikó néne még mindég furcsa*) asszony. Mondanom sem kell, hogy a vacsora igen jól Ízlett, azért-e hogy »furcsa« aszony főzte, vagy mert éhes voltam : nem kutattam; hanem ugy faltam, mint akármelyik benszülött farkas — ott a felettünk magasló havasokon. A vacsora elköltése után valamenyien pihenni mentünk. A búcsúzás természetesen igen szívélyes volt. Kiszely Laczi barátomnak meg kellet Ígérnem, hogy legközelebbi szabad-időmet családja meglátogatására fogom fordítani. A bánfi-hunyadi Pál-napi vásár egész csendbeu és rendben folyt be. Az oláhok értesülvén a magyar *) Erdélyben a . csinos

1- szó helyett rendesen „furcsá^-t használnak. Az emlékirat teljes szövegében a következőleg hangzik : Nagyméltóságú pénzügyminiszter ur ! »Szőnyeeen forogván épen a községek rerdezéséről szóló 1871: XVIII. t. czikkaek az ujabbi viszonyoknak megfelelő átalakítása, illetőleg egészen uj községi törvény alkotása, méltóztassék kegyesen megengedni, miszerint 18 éves pénzügyi szolgálaton ideje alatt szerzett tapasztalataim folytán, egy-két olyan pontra irányithassam nagymóltóságodnak magas figyelmét, melyek hivatva lennének az államkincstár érdekeinek olyatén megóvására, illetőleg szolgálatára, ho,'y a közönség érdeke sem csorbulua meg. Ilyen két figyelmet érdemlő pontozatnak tekintem részemről elsőbben is a körjegyzői fizetésnek mily minimális összegben meghatározását és annak mikénti kiszolgáltatását. Ugyanis a közadók kezeléséről szóló törvénynek majdnem mindenik § a érinti a kör- és községi jegyző'; s oly végtelen sok teendőt ró rája az egyenes adók kivetése, beszedése, biztosítása és behajtása körül, hogy azt röviden felsorolni nem is lehet. Tény az, hogy a nevezett községi közegnek összes teendői 2/s ad részét a közadók körüli eljárás képezi. A kir. adófelügyelőnek bő alkalma van — a körjegyzővel közvetlenül érintkezni és hivatali irodáját — az adóügyekre vonatkozólag megvús^álás alkalmával, tenndőkkel tulhalmozottságáról meggyőződni; s én e meggyőződés folytán igaz lelkiismerettel kimondani bátorkodom, hogy az eddigi állapot és helyzet tarthatlan és legkivált az államkincstár érdekeire nézve határozottan káros. Ugyanis — a mindenféle hivatali hatóság részéről, a legfontosabb teendők elvégzésével folytonosan terhelt körjegyző — egymagára, segítség nélkül nem képes, s képes nem lehet, ugy megküzdeni roppant teendőivel, hogy a hivataloskodásához fűzött minden érdek kielégítést nyerhessen ; s e miatt némely érdekek, és konstatálnom kell, hogy a legbehatóbb és legpotosafcb ellenőrzés mellett is, jelentékeny mértékben az államkincstár érdeke, leggyak • rabban csorbát szenved. Hisz maga az adóügy, egy több községből szövetkezett körjegyzőségben, oly sokmunkát ad, az adók kivetése és beszedése, illetőleg behajtása körül, hogy egy egyén muukaerejét teljesen igénybe veszi és kimeríti. Ha tehát ez egy egyén kénytelen még sok más közigazgatási teendőt majd nem egyedül, sőt mindenik magas minisztérium ügykörére vonatkozólag, s ezeken kivül még községi bíráskodást is végezni, lehetetleu, hogy minden irányban kötelességének pontosan megfelelhessen s könnyen érthető, ha az adók összeírásánál és kivetésénél, mely időt és fáradtságot igéuylő munka, az állam kincstár olyan károkat szenved, melyek egyfelől nem észlelhetők és helyre nem hozhatók ; de másfelől minduntalan eiőtüutídeznek és ba utólagos adóztatással helyre hozatnak is, csak azt igazolják, hogy a teljesített munka nem volt felületesség nélküli. Pedig azt hosszas tapasztalásom mellett határozottan igazolhatom, hogy a. k. jegyzőkben eléggé ki van fejlődve az érzék és jó akarat az államkincstár érdekei iránt, de egy egyén létükre, nincs elég fizikai idejük és erejük arra, hogy ez érdekeket a legpontosabban kiszolgálhassák. így van ez a közadók behajtása körül is, — s a károsodások leginkább nyilvánulnak az évenként behajthatlanság czimén leirt oly nagy összegű adókban és a permanenssé váló nagy adó, illeték, szőlődézsma váltság stb. hátralékokbau. Hisz a községi jegyző, ismétlem, elég fizikai idővel és erővel nem bir arra nézve, hogy több községben egymagára a behajtást minden hátralékos ellen teljesítendő végrehajtási eljárással egyszerre és oly időben eszközölhesse, mikor a behajtás sikerrel járulhatna; s ha ez egy két év folytán általa uem eszközölhető, akkor a hátralék a kisebb adófizetőknél ugy felszaporodik, hogy valóban behajthatlanná válik a nélkül, hogy ekszpediczió megérkezéserői, havasaik között maradtak. Az ekszpedicziónak tehát uem kellett azonnal akczióba lépni. Parancsnokunk azonban, aki igen jól tudta, hogy jőni fog idő, amikor az oláhok ellen kell iidulnunk, többször veretett riadót kipuhatolására annak, hogy a csapatok menyi idő alatt képesek harczkészen kiállani. Egy ily riadó alkümával, amely körül belül ugy esti 9 — 10 tájban történhetett, éppen Kiszely Lacziékuál kárt)áztam dióra a kis leányokkal, ami igen természetesen zaj nélkül nem eshetett meg. Én a zajban nem hallhattam a riado-jelt, Csak midőn Laczi apja betoppant a szo'iába és figyelmeztetett a riadóra, szedtem össze magamat és siettem a templomtérre. Szerencsémre még jókor érkezteji ; mert apirancsnok és kisérsérete csak későbben jelent meg és állott az indúlásra kész csapatok élére. A parancsnok megdicsérte a csapitokat a pontos és gyors kiállásért; avval a megjegyzéssel hogy más, és valószínűleg komo yabb, alkalommal még gyorsabban igyekezzünk »kirukkolni«, haza-menőt vezényelt. Az ágyú és lőszeres kocsi rendbehozatala után, vissza mentem. Kiszelyékhez, hogy a félben maradt játszmát befejezzem és jó éjt kívánjak a derék családnak, amely naponkint melegebb szeretettel ölelt magához úgyannyira, hogy csaknem a családhoz tartozónak tekintettek. Ennek különben meg volt a maga lélektani oka. Az én kedves urambátyámnak és kedves nejének ugyanis volt egy derén fiuk, akit szintén Pistának hivtak, mint engem és nagyon hasonlított hozzám; aki ifjú éle tét, csak néhány nappal családjával való megismerkedésem előtt, a januáihó 21-ediki szebeni első csatában veszté el. Éppen főnöke gróf Mikes Kelemen oldalánál állott Kiszely István, amidőn egy és ugyanaz az ellenséges golyó miudketőjük fejét elvitte. Ezért szeretett, ezért ragaszkodott oly melegséggel hozzám a sokat szenvedet nemes család. Gróf Mikes Kelemen ezredes dicső halálát az e napok történetének megirói, tudva levőleg, följegyezték, és nevét megörökítették. De ki emlékezik meg a szerény adjutánsról, aki padig egyenlő halált szenvedett ezredeigaz lelkiismerettel valaki a kár megtérítésére köteleztethetnék. A jobbára és nagyobb részt alantas műveltségű községi bíráktól pedig nem várhatni azt, hogy a sok rendbeli törvényes formaságokkal járó végrehajtást maguk végezzék el, miután erre merőben képtelenek. De visszatérve az egyenes adók kivetésére, ki kell , emelnem azt, hogy például én a Vasmegye területén, hol ] van jegyző, kinek 20 község tartozik jegyzőségéhez, a kivetésnek a kitűzött időre pontos elkészülhetése érdekében a mult évben több községi jegyző mellé kénytelen voltam az 1883. évi XLIV. t.-cz. 37. §-a alapján segédmunkaerői kirendelni, illetőleg a községek költségére engedélyezni; sőt a felső-eőri szolgabíró a mult évben egész járása területén mindenik k. jegyző érdekében ugyanez intézkedést léptette életbe ; ő is belátván azt, hogy az adók kivetésével máskép a rendes időre egy-egy embernek elkés^űlui nem lehet. Intézkedését pedig olyan formán tette, hogy minden jegyző részére szeptembertől— április végéig, miut t. i. az adóügyekkel leginkább elfog lalvák, 80 frt évi, illetve 8 hóra, havi 10 frt segédtartási dijat rendelt a szövetkezeti községek terhére; s e rendelkezés felebbezés folytán a nagyméltóságú u . kir. belügyminisztérium által jóváhagyatott. Magam pedig legközelebbről a jaáki körjegyzőségnek kétfelé v ilasztását indítványoztam a megyei közigazgatási bizottság ülésében azért, mert a nagyobb jegyzőséget egy egyéu ugy ellátni nem képes, hogy az adóügyek poutosao és kár nélkül végeztessenek; s eddigelé e jegyzőségben az adóügyek folytonosan zavarban is voltak, mig ezúttal meg kellett győződnöm arról, hogy a mindeu bizonynyal beállandó ujabbi zavaroknak megelőzése végett, a jegyzősóget kétfelé, kell választani. Ha ez igyekezetem hajótörést szenvedne, kénytelen lenuék az emiitett 1883 : XLIV. t.-cz. 37. §-a alapján egy állandó segédtartást rendelni el; bár, a mint indítványom ! indokolásánál kifejeztem, e hatalmi intézkedést elmellőzui óhajtanám. Nagyméltótágu m. kir. pénzügyminiszter ur! Terhes szolgálatom ideje alatt már sokszor éreztem indíttatva magam arra, hogy ez irányban felszólaljak ; azonban tudva azt, hogy törvényváltoztatás nélkül ezen bajon segíteni nem lehet; s tudva azt az utóbbi időben, hogy a községi törvény revisió alá kerül: mellőztem és vártam, hogy az uj törvényjavaslatban e bajok orvosolva leendenek annyival is inkább, mert a k. jegyzők országos egyesülete is szerkesztett javaslatot és azt a nmgu kormányhoz beterjesztette. De most, mikor az uj törvényjavaslat nem gondoskodott ez irányban a bajok orvoslásáról — és taláu nem is fordított figyelmet a bajok létezésére — azon kötelesség érzetből kifolyólag, melylyel hivatalomat tisztviselői pályámon szolgálatom teljes ideje alatt ellátni kívántam, indíttatva éreztem magamat arra, hogy a uagyméltóságá m. kir. minisztérium magas figyelmét az előadottakra felhívni bátorkodjam. Ennek kapcsában pedig bátorkodom mindenekelőtt jelezni azt, hogy a k. jegyző fizetése legalább is 600 frt minimumban volna megállapítandó, hogy a mostani 400 frtott meghaladó 200 frtból állandóau, vagy mikor az adóügy leginkább igényli, segédet tarthason. Az egyáltalán fel nem tehető, hogy mihelyt javadalmazása lehetővé teszi, segédet nem tartana, mert a körjegyzők legnagyobb része jelenlegi 400 frios javadalmazása m.dlett is tart, csakhogy feladatának megfelelhessen. Nem a körjegyző által, hanem közvetlenül a községek által fizetendő segédtartás elrendezése czélra nem vezetne, mert 200 frtuyi javadalmazásból a jegyzősegéd nem élhetne meg, Legalább is tehát 200 forinttal emelendő a jegyzői fizetés minimuma és ez emelés nem tehető függővé, mint azt az ujtörvényjavaslat függővé teszi a törvényhatóságtól ; mert az érdekelt felekből álló törvényhatóság a felemelést aligha megszavazza; és emelendő volna (Folytatás <i mellékleten.) sével?! A mellékesemények megiróinak van fentartva « kötelesség. Vajha minél többen vállalkoznának ily munkára: hogy annál több mellék esemény örökittetnék meg; hogy annál több, bár kevésbé foutos, de kötelességét a halálig betöltő honvéd neve adatnék át a történetnek! Legyen e néhány sor Kiszely István dicsőült szellemének szentelve ! E kis kitérés után, folytassuk az ekszpediczió történetét. Egy nap bajnaláu ismét riadó ébresztette fel az ekszpedicziónális csapatokat; hanem ez úttal már komolyan. A kirukkolás után megindultunk a havasok felé, hogy az Egeres vidékén a magyar lakosságot gyilkoló és a falvakat gyújtogató oláhcsordákat vagy kézre kerítsük, vagy szét kergessük. Naplómat, a későbbi bujdoklás közben, megsemmisítvén, a falvak nevére nem emlékszem; ami különben magára a dolog lényegére nézve nem nagy baj. Megindultnak tehát mondom az oláh rabló bandák ellen, amelyeknek egy rendezettebb része valóságos irtó hadjáratot indított a védtelen magyar falvak ellen. A megmászandó havas alján az ágyába és lőszeres kocsiba ökröket fogattunk s ugy haladtunk a meredek uton felfelé egész addig a fensíkig, ahol ac oláhok, egy erdőszigetet szeeélyező fenyőfák fedezete alatt, már csatarendbeu állottak és várták támadásunkat. A debreczeni szűrösök és honvédek egy része csakhamar csatárlánczot képeztek ; erősen lövöldözve a fenyves erdőbe, ahol az oláhok foglaltak állást. Az oláhok nem csak puska, hanem ágyulövésekkel is (természetesen csak faágyuból) viszonozták a csatárláncz tüzelését; aminek azonban az én hat fontos ágyúm egyetlen lövése azouual véget vetett. Mert alig, hogy kilőttem ágyúmat, amelynek hangja a havasokon négyszei'-ötször is visszaverődvén, az oláhok több ágyú előtt vélték magokat állaui: nyakra főre futásnak eredtek. Nagy meglepetésünkre azonban az oláhok megfutamodásával egyidőben, a fenyőfák egymásra dőlvén, oly torlasz emelkedett előttünk ; hogy a rögtöni üldözés csaknem lehetetlenné vált. (Folytatása következik.)