Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-27 / 26. szám

Y Í R V I D É K." 5,759. K. Szabolcsmegye alispánjától. 1886. A járási szolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter f. évi 21,705. számú leiratát másolatban, tudomásvétel, alkalmazkodás és szabályszerű körhirré tétel végett, másolatban kiadom. Kelt Nyíregyházán, 1886. junius 16. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 21,705. szám. Val.menji törvényható sagnak. Mult évi novemberhó 5-én 59,148. sz. a. kelt körrendeletem kapcsán értesítem, hogy a Francziaországba rendelt árúkról kiállítandó származási bizonyítványok, az eljárás könnyítése czéljából; akár hasábosán magyar és franczia, akár egyedül német nyelven is kiállíthatok. A vámhivatalok ezen bizouylatokat, nem valamely e ezélból külön szövegezett űrlap szerint állítják ki, hanem a származás bizonyítását vagy az árúbevalláson, vagy a szállító levelen, s egyéb ily okmányokon esetről-esetre történő feljegyzés alakjában eszközlik; vagy pedig a fél által előzetesen elkészített űrlapot töltik ki, illetőleg ezt a szokásos hitelesítéssel ellátják. Miről a törvényhatóságot oly felhívással értesítem, bogy a felek esetleges megkeresé 8eire hasonló módon járjon el. Budapesten, 1886. juniu-hó 1-én. A miniszter helyett: Matlekovics. 5,803. K. 1886. Szabolcsmegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elüljáróinak. A m. kir. Belügyminiszter. 27269. számú intézvényének másolatát, tudomás vétel és alkalmazkodás végett közlöm. Kelt Nyíregyházán, 1886. juuius 19. Zoltán János, alispán. (Másolat) M. Kir. Belügyminiszter 27260/IX. sz. körrendelet. Az igazságügy miniszter ur f. évi áprilhó 30 án 8709. szám alatt kelt átiratában, tudomásomra hozta, hogy a kir. bíróságok, miut telekkönyvi hatóságok irodai személyzetének munkaerejét, a bélyegmeuteseu elkészítendő telekkönyvi másolatok kiállítása nagy mértékben igénybe veszi. Fokozza e hátrányos körülmény súlyát a közigazgatási hatóságoknak ugy szólván országszerte fennálló azon gyakorlata, hogy egy felől a telekkönyvi irodákat oly esetekben is másolatok követelésével terhelik, midőn a helyben levő telekkönyvi hatóságnál a telekjegyzőkönyvek megtekintésével a nekik szükséges adatokat rövid uton is megszerezhetnék, és hogy más felől teljes telekkönyvi másolatokat kívánnak, habár a kivouatos, vagy részleges másolat is [1880. évi XLVI. t. cz. 6. §. bj c)J megfelelne a illető hatóság hivatalos czéljaiuak. Tudomásomra hozza továbbá az igazságügy miniszter ur, hogy hivatalos beavatkozást igénylő esetekben a hagyaték leltározást teljesítő közegek, úgyszintén az örökösödési eljárás vezetésével megbízott gyámhatósági kiküldöttek, szintén teljes telekkönyvi másolatokat kívánnák, pedig a fennálló tételeket kitüntető telekkönyvi kivonat, ritka kivételektől eltekintve, elegeudő volua. F^zeu vett értesülés alapján felhívom a törvényhatóságot, utasítsa a megyei, rendezett tanácsú városi s községi közigazgatási közegeket, hogy a fenn álló szabályok értelmében bélyegineutesen kiállitaudó telekkönyvi másolatok elkészítésével a telekkönyvi hatóságokat szükség nélkül ne terheljék, és ha teljes másolat okvetlenül nem szükséges, vagy külön elrendelve niucs, csak a szükséges adatok megszerzésére szorítkozzanak, a rövid kijegyzéseket pedig, ha a telekkönyvi hatóság helyben van, közvetlenül eszközöljék. Hívja fel különösen a megyei árvaszéket, a megye területén uetán levő rendezett tanácsú városok, esetleg gyámhatósági joggal felruházott községek árvaszékeit, miként szigorúan hagyják ineg hivatalos beavatkozást igénylő esetekben a hagyaték leltározását teljesítő közegeknek, úgyszintén az örökösödési eljárás vezetésével megbízott. gyámhatósági kiküldötteknek, hogy ha csak valamely különös oknál fogva teljes telekkönyvi másolatra, szükség nincsen, az 1880. évi XLVI. t. cz. 6. §-ának b) pontjában körülirt kivonatos másolat kiszolgáltatása végett, keressék meg a telekkönyvi hatóságokat. Jelen rendeletem minden késedelem nélküli pontos végrehajtását elvárom. Budapest, 1886 évi máj. 23 án. a miniszter helyett: Beniczky, államtitkár. Szabolcsmegye alispánjától. 5,988. ,K. 1886. A járási szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. A ra. kir. földmívelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter f. évi 25163. szám. alatt kelt leiratát másolatban, alkalmazkodás végett, kiadom. Kelt Nyíregyházán, 1886. junius 23. Alispáu helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) Földm. ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 25163. sz. Valamenyi törvényhatóságnak. Az ipartörvény 177. §-ának harmadik bekezdése szerint az iparhatóságok az iparigazolványok, illetőleg az iparengedélyek kiadásáról az illetékes" kir. adó felügyelőt értesiteui tartoznak. Nem igényel bővebb magyazatot, miszerint a törvény ezen rendelkezésének czélja hogy ez által az adófelügyelő az adóköteles személy és foglalkozásról, az adónak annak idejében való kivethetése czéljából értesüljön; ami a kincstárnak érdekében áll, az illető iparosuak pedig állampolgári kötelezettsége. Viszout ha az illető üzlet vagy haszouhajtó foglalkozás megszűnik, a kivetett adó az üzlet vagy foglalkozás megszűntének napjától leírandó, de az adó leírása az eddig érvényben volt pénzügyi szabályok szerint csak akkor történhetett meg, ha ez iránt a fél a megszűnés napjától számítva előterjesztést tett. Minthogy azonban gyakran fordult elő az az eset, hogy a fél elmulasztotta a kirótt adó törlését kérelmezni, s ez által az őt különben jogosan megillető igénytől elesett, a kir. pénzügyminiszter ur az adózók érdekeit lehetőleg figyelembe venni és kielégíteni óhajtván, intézkedett az iráut, hogy valamely iparüzlet megszűnése esetében az adótörlés, az érdekelt fél kérelmének bevárása nélkül, a megszűnés napjától hivatalból eszközöltessék. Ennélfogva az ipartörvéuy 177. §-a nyomán, a most említett czél elérése végett, felhívom a törvényhatóságot, utasítsa a területén levő őszes iparhatóságokat, hogy az iparengedély visszaadásáról, vagy is az iparüzlet megszüntetésének náluk történt bejelentéséről is, az illetékes kir. adófelügyelőt értesítsék. Budapesten 1886. május 24-én. A miniszter helyett: Matlekovits s. k. Teremtsünk Petneházy ösztöndíj-alapot. Irta Kisa Rezső tanár. Édes mindnyájan tudjuk, liogy honszerző Árpád apánknak „megfogyva bár, de törve nem" Isten után a maga emberségétől dicsőn élő sarja e nyár derekán a legfényesebb „nemzeti űnnep„-ek legfényesebbikét ülendi. Igen! mert Buda vára vissza foglalásána k évfordalati napját a legmagasztosabb nemzeti ünneppé varázsolja e nemzet. E szent napon a Kárpátok szirtfalától, le egészen az Isten szép egét hiven visszatükröző Adriáig, szent megdöbbenéssel s égő áhítattal fogjuk rebegni a költő eme nagyhorderejű szavait: »Es annyi balszerencse küzt. Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de lörve nem : Él nemzet e hazán« ! S három száz éves bubánatuuk tengerének eget csapkodó hullámai fényes tükörré simulnak, és viharrá annyiszor zordult sóhajtásunk lenge szellővé lágyul, s rokona lesz az áldásos tavaszi szellőnek, amely Flóra Istenasszony gyönyörű leányainak láttára, mint örömet hirdető apostol, bekalandozza a sivár vidéket. És nem ok nélkül; mert hála a magyarok istenének, mi egészen letettünk a régi gyűlöletről. Pedig: »Gyülöltünk, mint kurucz, tatár, Bánkódtunk mini a puszta vár; Ügyünk ezért, Sikert nem ért. De többé nem leszünk ; Mert még neked virulnod kell ob hon ! Tul e's innen sok késő Bzázadon, Ragyogva hirben, büszkén, szabadon : Mert Isten, ember virraszt pártodon* ! Mi a régi gyűlöletről letettünk, és mert az idők s politikai irányok nagyon megváltoztak, nem a homályba b >rult „félholdéra való neheztelés rendezteti a magasztos ünnepet, hanem valami más. Nem! Mert lehullott immár szemünkről a hályog s nem csak sejtjük, de érezzük, látjuk s szent megdöbbenéssel s égő átliitattal rebegjük az utolsó betűig igaz szavakat, hogy honszerző Árpád népe s a török faj egy tőről metszet igazi testvérek, akik fájdalom, csaknem úgy jártak, mint Toinpa Mihály jeles költőnk „Az özvegy és fiai" czimű költeményében: az „édes testvérek", akik a csatatérre ólomszinű felhőkként boruló s ezer villámot szóró füstben csak akkor vették észre, hogy azok, t. i. édes testvérek, midőn a sanyargatott halandók legnagyob jól tevője — a halál — lépett közéjük ; hogy gyöngédeden, mint legszívesebb betegápoló a vég fogyatékra jutott beteget, az édes anyatermészetnek földi gondokat, fájdalmakat, mindent ami a szegény halandó létét elzorditja kebelére fektesse a szegényeket oda, hol az élettelen állapot sivár k írp itlist nyújt, de megbecsülhetetlen reményt t. i. hogy „feltámadunk." De el te rémitő hasonlat! Hiszen honszerző Árpád dicső sarja kiépült immár szörnyű bajából. Optikai csalódás volt a rettegés oka, s nem csoda hogy a jótékony halál szeme kissé nagyon is meggyöngült; mert hiszen nem csak a csaták villámainak rémitő fénye gyengítette azt, hanem ennél is szörnyűbb s vakítóbb fény, a haragos felhők legizóbb villámainál is szörnyűbb tűz: a vadság vádja alól fel nem menthető pártok, egymást irgalmat számüzőleg irtó zsoldosok pokolból kiszabadult s beléjök átokként bujt sátáni gyűlölet! De el te rémitő kép! Hiszen él a magyarok Istene! és mi rendithetetlen tisztelői szentül liiszszük (mellőzve minden politizálás.), hogy atyai jóságáért mindenhatóságát legőszintébben, legforróbban imádó lelkünkre, szivünkre kegyesen lehintett, áldásos fénye, kegyelmes mosolya Kárpátok falától le, egészen a mi testvér fajunk szivéig Konstantinápolyig csillan át s kegyesen meghallgatván, miért »Buzgó inrádság epedez. Száz ezrek ajkaiu< : a mi beteg testvérünket miudnyájónk örömére talpra állitandja. Mert mi a régi gyűlöletről letettünk s őszintén visszhangozzuk e szép igéket: »Könyü folyóját mért nyűgözze parija ? Hadd oltsa el a zord harag szenét I Maradj hüvelyben gyűlöletnek kardja 1 Ne bántsd, kit úgy is hajh I bánt a szemét Magyar s ozmán homályában zord éjnek Egyik sem látta, hogy édes testvérek ! El hát ti pokoli érzelmek! El gyilkos gyűlölet! Megtérünk! És te hadúrnak égi csarnokából a három bérez s négy folyó honjára örömtől sugárzó, kegyes tekintetet vető Árpád apánk! és ti dicső Árpádok! szent királyaink! Nagy Lajos! Világverő Hollós Mátyás! és ti szent szabadságunkért elvérzett félistenek! ti dicső vértanuk! és ti édes mindnyájan, kiknek lelkét az örökkévalóságnak üdvadó csarnokába, a mindenség édes" atyjának szineelébe úgy fuvalta át a végső lehellet, mint rideg őszre kelve, a zsar.iokként duzzogó, telet kalaúzoló szél elől szebb tájra menekülő siró szellő a vihartörte s dérütötte ártatlan virágok utolsó illatát; riaszszátok talpra a lelkünkben oly régóta tunyán heverő nemesebb érzelmeket, hogy a várva várt ünnep a magyar fajhoz méltó legyen. Örömre fel dicső hazám! Örömre fel dicső Szabolcsvárniegye! Mert annak a történeti nevezetességű napnak, amelyről Horváth Mihályunk igy írt: „és a felkelő nap, mely 145 évig tükrözé magát a város tornyain tündöklő félholdban . . most a magyarnak örömkönyeiben füröszté sugarait" ; mert a szép napnak fő hőse a te fiad: Petneházy Dávid vala! Ezen dicső fiad emlékét meg kell örökítened! A kezdet nehézségein már diadalmaskodtunk; mert derék Thaly Kálmánunk hazafias szózata, Farkas Balázs ur nemes szivében, visszhangra lelt; mert e jelesünk szerezte meg Thalynk számára T. Petneházy Antal úrtól a Petneházy Dávidra vonatkozó okmányokat, melyekből (Thalynk közlése után) megértettük, hogy Zsigmond Királyunk 1411ben Petneháza községét Szatinármegyéből Szabolcsmegyébe kebelezte át; 1417-ben Constanzban kelt levele szerint udvarnokát, Petneházy Mártont, Lombardiában, Németországban, Aragóniában, Franczia és Angolországban kísérőjét s a Petneházy család többi tagjait pallosjoggal ruházza fel; ugyauabbó! az esztendőből való nemességujitó czimer-levele Zsigmondnak a Petneházy-család számára; vonatkozás Hunyady Mátyástól 1462-ben kiadott másik nemességujitó levélre; 1533-ból a temesvári hős Losonczy István és testvére Antal adománylevele Petneházy Tamás részére; kiderül az is, hogy Dávid fiai gyermektelenül haltak el, csak leánya Éva Mariássy Miklósné után maradtak utódok, a kiknek kettejét, mint ifjú apródokat, II Rtkóczy Ferencz maga mellett udvarában nevelt. És nevezetes I. Lipót 1686. januárhó 14-ikén b. Mercy tábornokhoz irt levele, melyben a Thökölitől (ennek a nagy váradi basa által cselszövényesen történt elfogatása után) a királyiakhoz pártolt Petneházy Dávid hű szolgálatait és hősiességét különösen dicséri és számára Arad várának a töröktől lett visszafoglalásáért sajét képét előtüntető nagy aranyérmet arany lánczczal küld. Érdekes továbbá az is, hogy Petneházy István Bethlen Gíbor idejében jenei kapitány, Világos várának ura, hires katona volt—, neje pedig (Szathmáry Király Anna) Lorántffi Zsuszánnt fejedelemasszonynak főudvarmesternője. S örök emlékezetre méltó, hogy ugyancsak I Lipót 1687-ben és 1689-ben kelt levelében Petneházy Dávid özvegyének (Bölönyi Zsuzsánának) és gyermekeinek S.-A,-Ujhelyen házat, birtokot és liszkai szőlőket adományozott. S tán nem fölösleges tudnuuk, hogy Petneházy család két ágra oszlott, amenyiben az egyik Erdélyben telepedett le; Petneházy Dávid a „budaioroszlán", Szabolcsmegyéből származott. A legújabban Mátészalkáról Thaly Kálmánunknak kezéhez jutattott nemesi oklevélnek szó szerinti tartalmával annak idejében a Töréneti Társulat jelesül szerkesztett s pártolásra mindenkép méltó közlönye (a „Századok"), lep meg. Tehát örömre fel! mert Petneházy, bizalmasan szólva, szabolcsi fi volt! „Mig a világ, mig napja tart" „se szent föld éltet egy magyart": uem szabad feledés homályába borítanunk a minket büszkeséggel eltöltő megczáfolhatlan hírt, hogy Petneházy, mint magyarhoz, különösen gyávaságot magától elrúgó, szabolcsmegyei magyarhoz illik—a száz halált rohamra indító ágyuknak szemet vakitó lángjában, mint a szent Biblia dicsői, kiknek a forró kemencze szájának iszonyú láng-nyelvei egy cseppet sem ártottak, sértetlen maradt, mert farkasszemet nézett a rideg halállal; zavarba ejtette ugy, hogy a tántorgó „egyetemes kaszás" egy pillanatra őt t. i. Petneházyt nézvén iszonyú halálnak, futásnak eredt. Ne feledjük el jó Cserei Mihály következő szavait: „Azt meglátván Petneházy (t. i. hogy a Buda várában erősen izgó-mozgó törökség „ visszavágta a németet"), ki az előtt Tökölyi ezeres kaFolytatííe ii mellékleten.