Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

.NYTRVIDÉ K." ' Szabolcsmegye alisp árijától. 1886. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elüljáróinak. Közhírré tétel végett értesítem, hogy a foldmiv.ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 26681. sz. engedélye folytán, IÍ.-Náuáson f. hó 26-án pótvásár fog tartatni. Kelt Nyíregyházán, 1886. május 22. Zoltán János, alispán. A mi ifjúságunk. Sokat gondolkoztam társadalmi helyzetünk felett. Nagy előszeretettel húztam párhuzamot az elmúlt dicső idők és a inai állapotok közt, s valahányszor a múlton merengtem: lelkemet mindig elegikus hang fogta el; mindig fülembe csengett a Kátói szó: „A mai társadalom beteg!" Ha végigtekintek a történelmen, lelkem előtt nauy alakok jelennek meg, akik szent vallásukért, elveikért még a keresztre feszítés és a gályarabság kínjait is elszenvedték. De valahányszor a mult édes álmaiba merülök, mindig fülembe cseng: a mai társadalom beteg!" Valóban beteg. Igen beteg, mert a templomok, a vallás szent csarnokai ma üresek. A pietizmus, a vallás-erkölcsi érzet helyét ma a könnyű vérű frivolismus foglalta el a szivekben és lelkekben. A vallás melege ma már csak az idiótákat,, az együgyűeket beveti. Ez sem igy volt régen. Hiában tagadjuk, a való lépten-nyomon megczáfol benuünket. Majd a hazáért s a szabadságért elvérzett hősök alakjai elevenednek fel lelkem előtt. Látom Zrínyit a szigetvári hőst és méltó társát Dugovicsot, a Hunyadiakat, a nagy Széchényit, a meg nagyobb Kossuthot és Deák Ferenczet a haza bölcsét. Ott látom oldaluk mellett a lelkes ifjúságot, a haza büszkeségeit, reményeit, figyelve a nagyok beszédeire és lelkesülni, hevülni a megyei gyűléseseken és más gyülekezéseken. Lelkem elborul e képek előtt s újra a néma fájdalom hullámaiban fürdik; szivemben kínos érzelmek zsonganak, és ismét hallom: „a mai társadalom beteg!

1' Ma nem kíván a haza hősöket, ma nem követel nagy áldozatokat; csak azt kéri, hogy legyünk igaz hazafiak, hogy szeressük őt, a közös édes anyát szivünk összes melegével. Valyon teszi-e ezt a mai ifjúság? Emlékezik-e még a régi nagyokra? Szereti-e a hazát ugy. amint kellene? Lelkesül-e nagy, nemes és szép eszmékért? Nem! fájdalom hogy nem Ezt csak az idióták teszik. Képzeletem előtt más tér, más vidék tárul fel. Látom a múzsák templomává alakított bódét. Még reggel a kézmivesek dolgozó raja tölté be, és este már felhangzik benne az édes magyar szó; megzendül a komoly a méltóságos lendületű magyar zene. Az ifjúság, a haza reménye ott ül az egyszerű faragott padokban, s lélekzet-vétel nélkül nézi és hallgatja a nemzeti művelődés s az édes hazai nyelv fejlesztőinek és terjesztőinek előadását; lelkes tapsokban és éljenekbun törve ki egyes szép és nemes szavak hallatára. Ma Nekem ugy tetszik, mintha fagyos szél csapná meg arczoinat; mintha a fájó bus érzelA „NYÍRVIDÉK4 TÁRCZÁJA. Könyvismertetés. „Az orgona története, lényege és szerkezete." Irta : Angster József, Pécsett, 1886. Ára 60 kr. Alig vonható kétségbe azon tapasztalati tény, hogy napjainkban a valódi műveltség színvonalán álló emberek kezdenek több gondott fordítani az egyházi és vallásos dolgokra; kezdik számbavenni a vallásosságot, mint a valódi s józan műveltséget feltételező tényezőt, mely nélkül a mint nem lehetettel az ember és az emberiség, mióta a történelem emberről beszél, azonképen vagy még kevésbé lehet el ma napjainkban, a soczialistikus, anarchi kus és nihilistikus kitörések uapjaiban, melyek nemcsak a társadalmi rendet fenyegetik ; hanem a tulajdoni, az államot, és erkölcsiséget s mindent, mi ember előtt eddig bzép, értékes és becses volt; a miért érdemes volt élni, küzdeni, munkálni sőt szenvedni is, ha kellett; a melyért Kölcsey szerént érdemes volt »izzadni és izzadás közt hősi bért aratni,* amelyért az embert »magasra törő szenvedelme* folyvást lelkesítette, emelte . . A valódi művelt ember mondom (mert a hibás, hiányos, a bölcsészeti alaposságot nélkülöző ugynev. félműveltség az emberi életben öszhangzást előidéző tényezőket nem képes latolni s méltányolni) belátja, hogy egyedül a vallás-erkölcsi érzés nevelése, nemesbítése, szilárdítása, más szóval a Krisztus tudományában, a kereszténységben s ker. esz mékben lefektetett elvek azok, melyek az egyes embert s az emberiséget megvigasztalhatják, elégedetté és boldoggá tehetik. Mert a kereszténység hirdeti, Jézus Krisztus proklamálta ugyan a szabadság, egyenlőség, testvériség magasztos eszméjét; de számbavette a társadalmi és állami együttélést, mint az ember mivoltához tartozó szükségességet és ennek feltételeit is; azért hirdette és hirdetteti ma is, hogy »nincsen hatalmasság, hanem csak melc egész skálája hangzanék újra fülembe: ,,a mai társadalom beteg!" Nálunk is felüté tanyáját a színművészet múzsája Thália s a haza reménye, az aranyos fiatalság valyon ünnepel-e ott ? Az üres padok, az előadások alatti síri cseiul s az író eszméinek és lelkesítő szólamainak nyom nélküli elhangzása: az ellenkezőt bizonyítják. Komor, sötét tekintettel néz reánk a színművészet istenasszonya; látva érezve, hogy itt neki nincsenek tisztelői. Rosszat jósló arczczal néz le ránk Hunnia, mert a nemzeti művelődés, a hazai nyelv iránti fogékonyságot és lelkesedést hanyatlani látja. Majd orgon i hangok ütik meg füleimet, önkénytelenül belépek a templomba, amely körül kíváncsi néptömeg gyülekezik. Bent a templomban az oltár előtt két sziv igaz frigyét áldja meg a vallás szolgája. Látni vélem a boldog pár mosolyát, a dicsfény sugarait arczáikon, s mig ők habozás nélkül ejtik ki ajkaikon a határozott igent, addig a násznép örömmel csüng rajtok. De e látomány csakhamar oszlani kezd, s egy siketitő hang ismét fölébreszt édes álmomból, ismét hallom: „a mai társadalom beteg!" Ma is köttetnek házasságok, sőt talán több, miut régen. Az oltár előtt felvirágozott násznép, dis/.es közönség ünnepélyes színezetű sora keríti be a fénytől és pompától ragyogó uj párt; de a mosoly elhalt az ajkakon, a glória nincs jelen s az eskü igen gyakran hazugság. Szerelemből nősülni ma nevetséges dolog, szerelmet csak az ideálisták visznek egymáshoz. Es látom, hallom a költőt, miként ostorozza korabeli ifjúságának léha bűneit. Ah az a hang velőkig ható! Menydörgésként hallatszik ajkáról a szó, amely még a holtakat is megrázza: »Lesz-e gyümölcs a tán, melynek nincs virága? Avagy virág vagy te hazám ifjúsága ? ! Jaj az olyan kertnek, Jaj mé

=' annak is, mert megverte i z Isten Aliol, mint ti vagytok tnagy-ir ifjak, ilyen Virágok teremnek!« Nekem ugy tetszik, mintha halhatatlan Petőfink éppen a mi állapotainkra irta volna e fulmináns költeményt. A mi ifjúságunkra is ráillenek cine sorok; mert a helyett, hogy a részére kijelölt, téren és körbea mozogna: csak a pillanatnyiság, a könyelmüség bálvány istenének áldoz. Az ifjúságot leghelyesebben a virághoz lehet hasonlítani. Hiszen mindkettő oly gyöngéd alkatú, oly hervatag. A virágot elhervasztja a korai dér, az ifjúságot az anyag-elvűség dermesztő hidege. Es valamint a virágnak nem csak az a rendeltetése, hogy gyönyörködtessen; hanem főkép a gyümölcsképzés alapjává tevé a természet intéző keze: ugy az ifjúság jól felfogott érdeke megkívánja, hogy ne csak a pillanatnyi élveknek, ne csak a könnyű vériiségnek éljen; hanem, szakítva az anyagelvüséggel. az eszme emberei között foglaljon helyet, alkosson, képezze magát, hogy ha majd a tettek ideje bekövetkezik, készen és képesítetten léphessen a küzdő-térre. Az ifjúság továbbá már csak azért is bátran hasonlítható a virághoz, inert mindkettő szép s kellemet és gyönyört áraszt el maga körül. De valamint nem minden szép virág érdemli ki tetszésünket ; úgy az iíjuságnak is csak a valódi, az igazi szépben és nemesben kell keresni szórakozást. Mi legyen az a szép és nemes: legközelebb elmondom. É. istentől s minden lélek a felsöhatalmassígnak engedelmes legyen!* és hirdette az ember mivoltának meglelelóleg, hogy »szegények mindenkor lesznek tiveletek*. Hogy minő legyen az az állami rend és törvény s az a felsőhatalmasság, melyet el kell ösmeruie, az más kérdés s feszegelése uem lartozhatik ide. Ez alkalom nal Csak m iradjunk azon tételnél, hogy az emberiség számára a mentő eszköz H keresztyénség eszméi és elveiben, a kribztiánismusbau keresendő s található. E végből a valláserkölcsi érzés ápolására, a vallásos kedély éleukebbé tételére elkerülhetetlenül szükség van. E czél elérétére közreuiüisödnek: a józan vallásos erkölcsi nevelés, lelkiismeretes hitoktatás, isteuitiszteleti épületes beszédek, buzgó imádkozás s vallásos olvasmányok sat. mellett, a i-zep karének vagy általában a buzgó összehangzó ének s e mellett egy k llemesen hangzó orgona zenéje is; mivel mindezek a kedélyt az érzést, a szivet rabul ejtik s felmelegítvén, ellágyitván, megpuhítván a szivet, miut valamely melegágyat, szinte alkalmasabbá, képesebbé lehetik és teszik is, még a protestáns istenitisztelet közpoutját képező oktató, tanító, lelkesítő beszéd eszméi és elveinek befogadására is. Iuueu vau, hogy még a puritán reformátusok is, müveit századunkban, kezdik a némely reformátorok által kárhoztatott s az istenitiszteletet egyedül a látványosságok felé terelő és e miatt a prot. templcmokból jó ideig kizárt orgouát is, de csak az éneklés kellemesebbé, öszhangzóbbá tétele végett, beviuni templomaiba ; úgy hogy az egyetlen, de nagy íekiutélyü nyi regyházaí ágost. evang. egyház templomában levő orgonán kivül, vanuak orgonák a régibb időből a bogdáuyi, balkányi, gávai, pátrohai, téglás', vajai, ujabban a nyíregyházai, kisvárd ii, ujfehértói ref. templomokban, s miut a lapokból értesülüuk épeu most szerződött az ismertetés alatt lévő mü e téren jő hírnévnek örvendő szerzőjével a ukállói ref. egyház ÍR. Azt ugyau még neiu lehet tudni, h igy milyen lesz J. a-kállói reform, egyház részére építendő orgona; de A választókhoz. Az országgyűlési képviselők választására jogosult polgárok névjegyzékének összeállítása éppen folyamatban V8n megyénkben. Ha valaha fontos dolog volt az országra nézve, a választók névjegyzékének összeállítása: kiválóan fontos az ma, amikor a képviselő 5 évre választutik. Tudni való dolog, hogy képviselő-választási jogot csak az fog gyakorolni, akinek neve a most összeállítandó jegyzékbe fölvétetik. Igen fontos körülmény ez összeírásnál az, hogy akinek neve kimarad a választók névjegyzékéből, az elveszti választási jogát még akkor is, ha a 'örvény máskülönben föl is ruházta vele. Ellenben akinek neve a névjegyzékbe fölvétetik, az élhet választási jogával még akkor is, ha a törvény értelmében nem volna is joga hozzá. Igen természetes, hogy a nemzet választottjaiuak törvényhozási tényezője, c<ak ugy lehet a nemzet akaratának hü kifejezője: ha a választók névjegyzéke is hü és törvényszerű. Szükséges te'iát, hogy egyetlen választó se maradjon ki belőle, akit a törvény arra képesít; és viszont egy se jusson be olyan, akit a törvény abból kizár. Pedig tudjuk a tapasztalásból, hogy hasonló helytelenségek nem egy választó kerületben fordultak elő a multbm, és bizonynyal elő fognak fordulni ez alkalommal is. Ezek ellen csak egy orvoslás van; az t. i. hogy minden választó polgár maga őrködjék joga fölött. Az összeíró küldöttség minden választót köteles ugyan beírni, még ht nem ia jelentkeznék is; azonban jobb, ha mindenki személyesen ügyel e drága jogára, és saját szemeivel győződik meg arról, hogy csakugyan beíratott. Ha talán kétségbe vonnák jogát, ott van a község házánál az egyenes adók főkönyve, és a földadó kataszter. Ezekkel igazolhatja jogát. Az elüljáróság minden felvilágosítást köteles megadni. Ha talán az összeíró küldöttség vonakodnék beírni oly választót, akinek világos joga van: azonnal jelentse be a kir. törvényszékhez. Az elkészített választói névlajstrom a község házánál köz szemlére kitétetik, hogy azt minden egyes választó dél előtt 8 és 12 óra között megtekinthesse, sót dél után 2 órától 6-ig le is másolhassa. Igen tauác-os, hogy a lajstrom megtekintése végett egyszerre több választó polgár jelentkezzék a község házánál; nehogy az elüljáróság, mint ez már több helyütt többször megtörtént, a jeleutkezést eltagadhassa, vagy a lajstrom leírását megtagadhassa. Ha valamely választó polgár meggyőződött arról, hogy a válasr.tók névjegyzékéből neve kihagyatott, vagy akár ueve, akár kora hibásan íratott be; vagy egy másé, aki törvény szerént a választási jog gyakorlásából ki vau zárva, a névjegyzékbe bejutott: akkor felszólamlásuak vagyis reklamácziónak van helye. E fel-zólamlásl a központi választmáuyhoz czimezve, nagy községben a községi elüljáróságnál, kis községben a körjegyzőnél írásban kell beuyujtaui, a névjegyzék nyilvános kitételét követő 10 nap alatt. E felszólamláshoz csatolandók mindazok az okiratok, amelyek a választási jogosultságot igazolják : az adófökönyvi kivonat, a földadó kataszteri iv, vagy a telekkönyvi kivonat. Az okmányok és kérvények bélyegmentesek. A község elöljárósága, a felszólamlást benyújtónak kívánságára, írást köteles kiállítani arról, hogy a felszólamlás hozzá benyujtatott. (Folytatás a. mellékleten.) miután az illető vállalkozó (Angster J. e mü szerzője) épitett már vagy 92 kisebb nagyobb orgouát; továbbá az 1879 évi székesfehérvári országos kiállításon „arany érmet" nyert s dr. Hajnald Lajos kalocsai érsek 1881beu ,,Kalocsai érseki orgonaépitö" czímmel tüntette ki, és úgy ifj. Szotyori Nagy Károly Budapesti ref. orgouista-kántor, mint Kálmán Farkas e téren kiváló szaki férfiak ajánlják, bizni lehet, hogy a kál'ói egyházé is sikTülni fog. Minthogy azonban oly sok egyház vallott már kárt e téreu a miatt, hogy a merész de nem elég szakértő vállalkozók, rossz vagy haugtalan orgouát készítettek neki jó, sőt sokszor m^reg drágán, uem árt, ha e müvet, szélesebb körben, igy körünkben is i«mertetjük. hogy jövőre az egyházak elöljárói tájékozva hgyeuek az ily ne nü vállalatoknál. Az általunk ismertetendő műnek már épen az főczélja »előszava* szerint, hogy óhazánkban az orgona építészet terén már régóta érzett irodalmi hiányon segítsen*. Irja e müvét a szerző az orgonisták s tanitoképezdék számára, hogy az orgonaépitészet emelésére szolgáló értelmet tágítsa és megtanulhassák belőle az orgoua természetét ismerni, s hogy egyes felmerülő kisebb bii>ákou maguk is képesek legyeuek segiteni. A mű első helyen szól az orgonáról és annak rövid történetét adja. Az orgona czéljául s rendeltetéséül itt is az általunk már jelzett czél vau kitűzve ; t. i. »az istenitisztelet emelése és az emberi sziv áhítatra való búídi ása* ... Az orgona feltalálásáról azt írja, hogy ez a legrégibb korra vihető vissza ; de ez a kor biztosan meg nem határozható, már csak azért sem: mert egyes embert feltalálójául tekinteni lehetetleu, mivel évszázadok kellenek ahhoz, mig a mostani tökélyét elérhette. Az orgona eszméjének legrégibb képviselője a syrinx (syringa panos, pászlorsip, hetessip), mely szerint Krisztus születése előtt már léteztek mé* p'dig kétféle orgouák.. urn. a szélorgonák és a vizi-orgouák. De templomokban nem; hanem csak a gazdagok palotáiban liaszuáltattak.