Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-16 / 20. szám

Y I R V I » ± K." Minthogy azonban minden év tavaszán rendesen Magyarországba is számos Olasz-munkás érkezik, felhivom a törvényhatóságot, hogy saját hatáskörében intézkedjék az iránt, miszerint az érkező Olasz-munkások bármilynemű tartózkodási helyeken u. m. szálló, korcsma, magán lakás stb. szintén legalább 3 napig tartó orvosi felügyelet alá helyeztessenek; szükség esetén a megfelelő gyógyeljárás alá vétessenek, ürülékekkel netán szeuynyezett holmijok pedig szabályszerűleg fertőtlenittessék, általában velők szemben, azon eljárás követtessék melyet a Francziaországból jövő utasokra nézve a 62832/84. számú leiratomban elrendeltem. Nem mulaszthatom el ez alkalommal a törvényhatóság figyelmét, a mult évi juniushó 20-án 33544. szám alatt kelt rendeletemre felhívni, amennyiben annak pontos foganatosítása ez idő szerint is kiváló fontossággal bir. Budapesten 1886. évi áprilishó 26-án, a miniszter helyett. Lukács György, államtitkár. ' ' — Szabolcsmegye alispánjától. 1886. A járási szolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elüljáróknak. Lövő-Petri község elüljárói „Szabolcsmegye Lövő Petri község pecsétje 1886." köriratu festék lenyomatra használandó, uj pecsét nyomót készíttettek, amely körülményt köztudomásra hozom. Kelt Nyíregyházán, 1886. május 12. ( Zoltán János, alispán. A helyi zene-ügy kérdéséhez. Nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísértem Csicsergőnek „Helyi zene-ügy" czim alatt a „Szabolcsmegyei Közlöny"-ben megjelent czikksorozatát, amelyben minden bizonynyal igen sok szép és megszívelni való eszmével találkozik a figyelmes olvasó. E czikksorozatban Csicsergő barátom ugyancsak a „Szabolcsmegyei Közlönyében egy (y) aláirású s szintén a helyi zene-ügy kérdésével foglalkozó czikkre reflektálva, ennek írójához, mint a „Zene kedvelők egyesülete" eszméjének tulajdonképpeni elszülőjéhez is szól; felhiván őt, t. i. (y)-t és minden érdeklődőt, hogy a fölszinre hozott eszméhez szólani szíveskedjenek. Akár azért, mert (y)-nak képzelem magamat; akár azért, mert az érdeklődők táborához tartozom: szólok a tárgyhoz. Azt hiszem, hogy ez teljesen közönyös különösen akkor, amidőn valamely eszmét csak úgy tarthatok magainénak, ha az uj és eddig nem létezett; ehhez azonban a „Zenekedvelők egyletéinek eszméje nem sorozható. Az egyesület eszméje éppen úgy támadhatott másban mint bennem, ha arra gondolok, hogy mennyi minden hiányzik Nyíregyházán; ha arra gondolok hogy ami van is, oly élettelen hogy: nem képes lelkes mozgalmat teremteni, társaságot alkotni, összehozni. Mi lehet e szomorú állapotnak valódi oka, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy régen nem így volt. Figyeljünk meg csak néhány helyi egyesületet. A „Polgári Olvasó Egylet" például valaha a legmozgalmasabb tevékenység kiindulási- és központja volt. Eszméket pendített meg, hazafias ünnepélyeket rendezett, gyűlései élénkek és érdekesek voltak. Százakra menő tagjai a város demokratikus és függetlenségi elveket valló polgárainak sorából kerültek ki; báljai látogatottak és kedélyesség tekintetében híresek voltak. Ma, néhány régi alak kivételével, alig látogatja valaki. Az egylet maga csak teng, nem hallat magáról semmit, nem zavar senkit és semmit, csendesen pihen mint az alvó ember. Van továbbá Noegyletünk is, Veres-kereszt-egyletünk is éppen úgy, mint akármely más városban. A „NYÍRVIDÉK4 TARCZÁJA. Komárom a végső napokban 1848-49-beu. Id. Szinnyei Józseftől. Szeptember 12-én reggel huszáraink az előőrsök vagy czirkálók közzül néhány vasas németet fogtak el mindenestül. Az embereknek nem örültüuli, a lovaknak azonban jó hasznukat vettük. A külső állapotok mit sem változtak. — Klapka szeptember 14-én, délutáni 4 Órára újra összehívta a hadi tanácsot. A komelyság, mely néhány nap óta arczán ült, a mély tűnődő gondolkozás, melybe gyakrau elmélyedt — azt bizonyitá hogy valami fontos közlendője vau Az eleje azon beszédnek, melyet az összehívott haditanácshoz intézett, erre nézve nem sokáig higyott benuüuket kétségben. Ez a bészéd, mely Klapkát önzetlen hazafinak tünteti fel, ki mindezt mellőzve, hazájának mindent feláldoz s hazája érdekében mindent megkísérel, ez a beszéd, mely a polgári koronát tevé nemes homlokára s a mely mindenkinek emlékében fel«dhetlené fogja őt tenni olyan mélyen bevésődött szivünkbe, — irja Szillányi hogy képei vagyok itt szólói szóra ismételni : »Uraim — kezdé Klap'<a, — ma ismét összehívtam önöket, hogy fontos és döntő indítványt tegyek önöknek; hosszas érett megfontolás után teszem ezt, mely azt parancsolá, hogy igy és ne másképen cselekedjem ; mielőtt azonban elkezdeném, kérem önöket, hallgassanak meg nyugodtan, hidegen és szenvedély nélkül, és ne szakítsanak félbe, mielőtt bevégeztem. Hadd mondjam el beszédemet végig, azután itélÉn hiszem mert tudom, hogy mindkettő megfelel magasztos czéljának, mindkettő áldásosán működik, tőkéjük gyarapodik, és a szegények árvák közzül igen sokan mély hálával gondolnak e két egyletre. I)e . . . Igen, ki merem mondani, hogy van „de„ is és ez az, hogy: a társas czéloknak nem áldoz, nem mutat életet pezsgést, nem tud lelket lehelni ebbe a mi unalmas társadalmunkba; ahol csak alig egypár család van, amely egymással társaságot képez; de ahová másnak bejutni vajmi nehéz! Más városokban a noegyletek, mint összeség képezik az előkelőséget ; magukhoz emelnek mindenkit, aki arra jogos igényt tart; összejöveteleket ezer-féle mulatságokat rendeznek, amelyek rendesen egyúttal az egyleti czéloknak is szolgálnak. Nálunk mindez nem történik, vagy legalább nem igy. A mi nőegyletülik is rendez tánczestélyeket, mulatságokat; de a legtöbbször csekély eredménynyel ugy, hogy kénytelen magát, hogy ugy mondjam, penzionálni, vagyis olyanná tenni magát, mint aminő a szellemes és szép hölgy — midőn alszik. Mily szép! Hátha még föl ébredne! Van Nyíregyházán zsidó nőegylet is. A múltkor tudtam meg a helyi lapokból abból az alkalomból, amikor a „Szabolcsi Hitelbankinak köszönetét nyilvánította pénztárnoka a nyert adományért. Másként életjelt sein ad magáról. Különös! Hát a Kaszinó mit csinál? A kaszinó, a társasélet fejlesztésére hivatott és alakult kaszinó abban a boldog hitben van, hogy ha a társasélet, falain belül asztalai körül, csakugyan fejlődik, czéljának megfelelt, feladatát megoldotta. Egy látható életjelt még is képes felmutatni. A színi időszak alatt rendesen berel egy piliolyt. Ez is szép tőle. A többi egylet ezt sem teszi. Hogy valaha a mi kaszinónk jótékony czélu mulatságot rendezett volna; hogy valami közérdekű mozgalom iudult volna ki kebeléből, különösen az ujabb időkben; vagy a városi ügyekkel foglalkozott volna: arról nekem nincs tudomásom és azt hiszem, hogy másnak sincs. De ne beszéljünk többet erről. Volt városunknak a múltban híres műkedvelő társulata. Ez is elkallódott. Az a kis élet jel, amely e téren hébei-hóban fel-feltünik, csak olyan őszi napsugár-féle valami; nagyon kevés társadalmi meleget fejt ki. Nagy tévedés volna akár nálam, akár más valakinél, ha azt hinnénk vagy hitetnénk el magunkkal, hogy e társadalmi szellemi tespedésnek inagok az egyletek volnának okai itt Nyíregyházán. E föltevés igen mélytáuytala i vád volna. Egyleteink, már tudni illik az amelyik, meg tették a magok kötelességét. Tettek, próbáltak, áldoztak; de hiányzott hozzá a közönség részvéte. Ezért alszik ma minden Nyíregyházán. És ezen rosz előjelek után elő áll Csicsergő barátunk és egy zenekedvelő egyesületet szeretne létre hozni Nyíregyházán Jól van. É i tisztelem a a bátorságot minden téren, mindenkinél. Én sem tartanám vissza magamat semmi társadalmi üdvös, ido-éá hely-szerü mozgalomtól. DJ nevetségessé nem szeretném magamat tenni. Ettől szeretném én Csicsergő barátomat is megvédni. Ily egyletet alakítani akarni ma Nyíregyházán: nem bátorság, hanem merészség, sőt vakmerőség volna. Egy szerény figyelmeztetést azonban nem hallgathatok el Csicsergő barátom előtt. Uraim, a folyóhó l én tartott haditanácsban megállapítottuk és megszabtuk ama feltételeket, melyek mel lett legjobb lelkiismeretünk szerint, migunkat megaóhitui véltük. Nikéin rászemről meg kell vallanom, hogy én — jóllehet sokan átengedtek magokat azon vérmes re ményaek, hogy ezeu feltét-leket ellenmondás nélkül el fogják fogadni — miudig kétkedtem beuue, hogy miért? azt majd később megtudják. A miut tudják, nem csilódtuu, — 11-én az osztrák sereg főparancsnok-i, báró Haynau táborszernagy felszólittatott minket, adjuk át a várat kegyelemre. Ez volt az egyedüli válasz, melyet az általunk megállapított feltételekre kaptunk. Urai ii, öaök tudják, hogy ezen feltételek fogalmazásánál először az országra, szegeny szerencsétlen hazánkra gondoltunk ; a négy első pont őt illette ; meg vagyok győződve, minduyájan, a kik itt vagyunk, örömest elállanánk a többitől, ha ezzel az első négy pont elfogadását biztosítani tudnók. Sajnos hogy nem igy áll a dolog; ellenkezőleg, majdnem bizton számithatuuk arra, hogy az utolsó négy pontot mind, az első négyet sohasem fogadják el. Sokat követelünk, olyan dolgokat követelünk, melyeket a győző talán keg, elemképen megadhatna, de a melyekről feltételképen tudni sem akar. Ausztria és Oroszország szövetséges hatalma legyőzött bennünket, visszafoglalta az országot, Ausztria megint uralkodik Magyarországon, — magyar sereg niuos többé, minden vár megadta magát, — mi — jól figyeljenek reám — egyedül mi állunk még itt, eddig le nem győzve. Hihetik-e önök uraim, hogy Ausztria tőlünk való félelmében nem fogja uralkodó hatalmát Magyarországon gyakorolni? Hibetik-e önök, hogy olyan dolgokat, melyeket a le nem győzött országtól megtagadott,— A fentebb elmondottak szem előtt tartásával, az alakitandózenekedvelőegyletnek a szokottnál meszebbmenő czéllal kellene bírnia: városunk társadalmi lankadtságát felébresztő, gyökeres átalakulást eredményező czéllal. És pedig két okból. Mert nagy kiadásait csak ugy fedezhetné, ha a város egész értelmisége buzgó támogatóul szegődnék az eszme megvalósításához; és mert föltéve, de meg nem engedve, hogy kiadásait bírná fedezni az a létesítendő egylet másképpen is : ellanyhulna, elcsendesülne, mint a többi létezett és létező egylet. Azért tehát bele kellene vonni minden létező társaságot amaz egyletbe; nőket és férfiakat, öregeket és ifjakat és pedig rang, állás, vagyon, vagy pláne vallás különbség nélkül. Lennének alapító és pártoló tagok minél nagyobb számban, hogy képes lenne azután egy külön zenetanárt fizetni az egylet. Később egy nagy terem lenne bérlendő, egykét jó zongora, vonó hangszer lenne beszerzendő. Végre minden eszmények eszménye gyanánt egyesülne a dalárdával, a műkedvelő és felolvasó társaságokkal. Ekkor azután Nyíregyházának csak egy, de nagy és hatalmas társasága lenne, amely mig maga a legszebb élvezetekben úsznék, az idegent irigygyé, féltékeuynyé tenné; városunk példány város, magunk boldogak, nemesek és szellemesek lennénk. A zenekedvelők egylete pedig mindezekre nagyon is képes volna Mert már működésében a mozgás, a pezsgés, a vígság, a szellemi rugékonyság nyilvánulna; ami nem csak a hallgatót, hanem magokat a működő tagokat is emelné, lelkesítené nemesitené. És mindez megvalósítható is volna, csak hogy nem Nyíregyházán és nem ma. Ha Csicsergő barátom mindezen okoskodásaimra fejét csóválná: ajánlom, járjon a színkörbe. Most éppen színészeink is vannak. És ha az üres házak előtt naponkint lefolyó előadások szemlélése s az azokból levont tanulság után is ragaszkodik eszmenyéhez, t. i. a zenekedvelők egyletének létesítéséhez: ám álljon a kivitel élére, de én nem követhetem — legalább még ma nem. (x.) Szabocstnegye közigazgatási bizottsági üléséből. CMájus 13.) Az ülést főispán ur ő méltósága 9 órakor megnyitja. Miklós László főjegyző bejelenti, hogy Kállay Leopold biz. tag, családi körülményei miatt, a megjelenésben akadályozva lévén, kéri a kimaradást tudomásul venni. A m. kir. belügyminiszter leirata szerént, a közgazdasági előadó a másodfokú eredeti kihágási bíróságba, as 1879. XXXI. t. cz. 120 § a értelmében, m igválasztható nem lévén : helyette Kornis Ferencz eddigi póttag rendes tagul, Szesztay Károly pedig póttagul megválaszt ituak. A közmunka és közlek. ügyi uiiuiszteruek a hajdúnánás-szent mihályi vásut közigázg itási bejárását igazoló jegyzőköuyv jóváhagyását tárgyazó 11049 számú leirata, tudomásul vétetik. Gaál Elek bizotts. tag, a kir. adólelügyelői havi jelentésből kifolyólag, kérdést intéz az eluökséghez, íllet deg az alispán úrhoz, ha v ilyon van-e tudomása arról, hogy a gazdasági előadó ur terjesztett-e be jeleutést a május 7-iki fagy által okozott károkról a megyére vagy az illető minisztériumhoz? Nagyon sajuálja, hogy éppen most, amidón e fontos kérdés m.<g lenne beszélendő, maradt ki a gazdasági előadó úr. (Pscherer József gszdasági előidó úr éppeu e perezben lép he.) (Folytatás u molléUloteu.) most a legyőzőttnek uieg fog adui ? — Hihetik-e öuök, hogy Ausztria, mely Magyarországon elfojtotta a forradalmat, -- Komárom előtt visszaretten és engedményekre hagyja magát kényszeríteni, melyeket később kegyelem képeu az országnak adhat, -- soha uraim! ellenkezőleg ha vonakodásunk mellett maradunk, minden eszközt fel fog haszuálni, hogy Komárom birtokába jusson. Ausztria ezzel önmagának, fegyverei becsületéuek tartozik. Azért uraim, tovább egy pillanatig sem szabad reméluüuk, hogy ezen első négy pontot teljesíteni fogják. Egyre megy, akár azt mondjuk: >épen nem oapitulálunk<, akár pedig megmaradunk ezeu feltételek undl

et. me

rt Ausztria ezeket nem fogadhatja el és soha se in is fogja elfogadni. Uraim ha ez sok, a mit Ausztriától követeltünk, akkor az, a'mit éu most önöktől követelek, még eunéis több sokkal több. De én tudom, kikhez beszélek, férfiakhoz' beszélek, kik hazájukat mindeuek fölött szeretik ; kiknek hazájuk java szorosan szivükön fekszik, — szóval uraim: ha uem is harczolh ltunk többé hazánkért, még kérhetünk érte. Ne rettenj-nek vissza ettől a szótól, el voltam rá készülve, azért figyeljenek reám tovább. Szegény hazáuk meggörnyedt az utolsó csapások alatt. Senki sincs itt, » ki egy szót is szólhatna érdekében, bizonyos természetes elzárkózottság mindenkit, még azokat is visszatart, kik ezt megtenni mernék, — és azok az urak, kik hizafiaknak nevezik magokat, kik a forradalom legyőzésére az ischli fürdőkből segéd ke/el nyujtottak s a kik most elesett testvéreik holttestei fölött a szabad hazába visszatérnek, — azoktól nem szabad száualinat remélnünk. Egyedül mi vagyunk még itt, egy szétzúzot egész egészséges, erőteljes része, neküuk jutott osztályrészül legyőzőnk tróujáhiz közeledni és annak zsámolya előtt