Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

NYÍR VIDÉ K." (264. K. 1886. Szabolcsmegye alispánjától. A szolgabirákuak és Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elül,járóknak. A ni. kir. honvédelmi miniszter f. évi 65. sz. alatt kiadott pályázati hirdetménye másolatban, szabályszerű közhírré tétel végett, a megye hivatalos közlönyében Nyíregyháza város polgármestere és a községek elüljáróinak tudomására hozatik. Nyíregyháza, 1886. január 11. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Pályázat. A Széchényi-Kollonich-féle üresedésbe jött 63 frt. évi ösztöndíj (segély) élvezetével összekötött alapítványi helyek betöltésére jövő 1886. évi márcziushó 15-ig pályázat nyittatik. Pályázat képesek, nemzetiségi különbség nélkül, oly magyarországi születésű, katholikus vallású elaggott és kereset-képtelen, főleg nemesi származású szegény sorsú férfiak, kik a fejedelem és a haza körül különösen a népnevelés és tanítás, valamint a közszolgálat terén érdemeket szereztek. Ennélfogva a pályázni óhajtók felhivatnak, hogy a fent elősorolt minősitvényeket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket, melyekben egyszersmind kijelölendő, hogy ezen ösztön (segély) dijt elnyerés esetére melyik adóhivatalnál akarják folyósittatni, az illető egyházmegyei hatóságnál a kitűzött pályázati határidőn belül nyújtsák be; a honnan is azok, véleményes jelentések kíséretében, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz felterjesztendők lesznek. Megjegyeztetik egyébiránt, miként a nem fentebbi úton, vagy pedig a kitűzött pályázati idő eltelte után beérkezett folyamodványok tekintetbe vétetni nem fognak. Kelt Budapesten, 1885. deczemberhó 28-án. Vallásés közokt. m. kir. ininisteriumtól. 266. K. 1886. Szabolcsmegye alispánja. Nyíregyháza ráros polgármesterének és a községek el ülj áréinak. A fedeztetési állomást nyert megyebeli községekre a túrja remetei méntelepből, a miniszteri kiküldött által a mének folyó évi januárhó 27-én fognak szétosztatni. Kelt Nyíregyházán, 1886. január 13-án. Zoltáu János, alispán. 4 kéov • — £—. Szabolcsvár megye központi választmányától. 1886. Olvastatott az országgyűlési képviselőház elnökének 1592/1884. 7 sz. a. Budapesten 1886. január 6-áu kelt s ezen központi választmányhoz januárhó 7-én érkezett leirata, melyben a központi választmányt Kállay Jánosnak, a n.-kállói választókerület országgyűlési képviselőjének, 1886. január 2-án történt haláláról értesiti, s az uj képviselő választás iránti intézkedések megtételére felhívja. Határozat. Az országgyűlési képviselőház elnökének leirata tudomásul vétetik, s a Kállay János elhunyta folytán megüresedett országgyűlési képviselő állás választás által leendő betöltésének határidejéül 1886. januárhó 25-dik napjának d. e. 8 órája, N.-Kálló községbe a megyeháza épületébe kitüzetik. A választó kerületbeli országgyűlési képviselőválasztók száma az 1500-at meg nem haladván, a választás az 1874. XXXIII. t. cz. 59. g-a alapján, egy szavazat-szedő küldöttség előtt fog eszközöltetni, melynek elnökéül dr. Bleuer Miklós, h. elnökeül Szeutmiklóssy László, jegyzőjéül Berethöy János, h. jegyzőjeül Pethő András megválasztatuak. A nagy-kállói választókerülethez a törvényhatósági közgyűlés 102./1877. bgy. sz. határozatával következő községek osztattak be: N.-Kálló, Acsád, Balkány, Biri, Bököny, B.-Ábrány, Gelse, Geszteréd, llugyaj, Ivis-Kálló, Mártonfalva, Mihálydi, Ny.-Adony, Szakoly, Szt.-GyörgyÁbráuy s Uj-Fehértó. A választást dr. Bleuer Miklós vál. eluök, esetleg akadályoztatása esetén a h. eluök vezetendi; ki tényleges működése alatt, a választási elnökre törvény szeriut ruházott miuden jogok és kötelességekkel birand. A választási elnökök utasíttatnak, hogy a választási törvény vonatkozó szakaszaiban reájok ruházott jogok és kötelességek szem előtt tartása mellett, áthatva megbízatásuk fontosságának, s ; z azzal összekötött nagy felelősségnek érzetétől, minden igyekezetüket oda irányozzák, hogy a választás, a legnemesebb polgári jog gyakorlatához méltó módon és rendben eszközöltessék ; a választási elnök különösen felhivatik, hogy a választási jegyzőkönyvek s szavazati rovatos ivek 3 példányban leendő szabályszerű kiállitásásáról, illetve elkészité séról, s illetékes helyre juttatásáról gondoskodjék. A választó kerülethez tartozó községek elöljárói utasíttatnak, hogy az 1874 XXXIII t. cz. 64 §-a értelmében^ választás helyére, a választásra jogosultak személyugyanazonosságának megállapítása végett, a községi választók szavazása alkalmára, két községi szavazót jelöljenek ki, ezen határozatot a hivatolt t. cz. 62. §-ban foglalt rendelethez képest, a választást megelőzőleg legalább 3. nappal, szokásos módon s mindenesetre kifüggesztés, dobszó által, s szószékről való kihirdetés által is közhírré tegyék valamint a többször emiitett t. cz, 104. §-nak, a párt vagy jelölt zászlójának szabad vagy tilos kitűzésére, törvényellenes eltávolítására, nyilvános pártgyűlés, pártünnepély . vagy körmenet tartására vonatkozó, intézkedéseit, a legszigorúbban megtartsák. A választásra jogosult polgárok az 1878. V. t. cz. választási jog ellen elkövetett büntettek és vétségekre vonatkozó VIII. fejezetének szem előtt tartására, s a választási törvény 68. §-ának azon intézkedésére figyelmeztetnek, hogy a választási helyiségben bottal, vagy más valami fegyverrel megjelenni tilos. Ezen határozat a választási elnöknek a jegyzőkönyvi s szavazati rovatos minták, valamint a választókerületi választó polgárok állandó névjegyzékének kíséretében, továbbá helyettes elnöknek, rendes és helyettes jegyzőnek, Kállay Zoltán szbirónak tudomásulvétel s megfelelő eljárás, a választókerülethez tartozó községek elüljáróinak pedig a legterjedelmesebb módon leendő közhírré tétel végett is kiadatik. Kelt Nyíregyházán 1887 január 13-án Zoltán Jáuos alispán elnöklete alatt tartott ülésből. Zoltán János, Mikecz János, alispán. közp. választm. jegyző. 19

5. K. 1886. Szabolcsmegye alispánjától' Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elüljáróknak. Budapest főváros tanácsának ad. 197/86. sz. a. kelt nyomozó levele másolatban a megye hivatalos közlönyében tudomására hozatik. Kelt Nyíregyházán, 1886. január 13-án. Zoltán János, alispán. (Másolat.) ad. 197/fk. II. 1886. sz. Körözés. Az 1885. év deczember 30-án estve i/

i8 és 8 óra között Budapesten az I. kerület Lovas utczában meggyilkolt Lampl Lázárné szül. Rozenfeld Karolinán elkövetett gyilkosság alapos gyanújával terhelt Lichtner Zsigmond és Diamant József elfogandók és elfogatásukról a bpesti rendőr főkapitányság távirati uton értesítendő. Lichtner Zsigmond Békésmegve orosházi születés 29 éves, izraelita, magyarul és németül beszelő bádogos, magassága 165 czeutiméter, testalkata erős, arcza kerek, arczsziue szőke, haja barna, homloka rendes, szemölde barna, szeme szürke, orra hosszas, szakála borotvált, bajüsza közép nagy barnásszőke, szája rendes, fogai épek, álla gömbölyű, különös ismertető jele : jobb szemére vak. Diamant József Nyitramegye Vizsabi születésű, 27 éves izraelita, magyarul, németül és tótul beszélő könyvkötő, közép magas, kerekded arczu, szőke arczszinü és szemöldü, rendes orrú, és szájú, erőteljes termetű, kék szemű, vereses szőke bajuszu, borotvált különben szőke szakálu, ép fogú, különös ismertető jele: egyik szeme kisebb mint a másik. Budapest, 1886. január 5-én. Majthényi, s. k. r. tanácsos. Szabolcsniegye alispánjától. 11940. k.sz. 1885. A polgármesternek és a községi elöljáróknak. A papp-jékei körjegyzőségre vonatkozó pályázati hirdetmény, nyíregyháza város polgármestere és a községi elüljárókkal oly felhívással közöltetik, hogy ezt a szokásos módon közhírré tegyék. Nyíregyháza, 1886. január 13. Zoltán Jáuos, alispáu. (Másolat.) 2846/85. kig. A kisvárdai 'járás szolgabirája. Pályázati hirdetmény. Papp község újonnan megválasztott körjegyzője Eugel János állásáról leköszönvén, ezen állomás választás utjáni betöltésére határnapul 1886 ik év január 31. napja d. e. 10 órája Papp község házához kitűzetik. Ezen állomás 400 frt fizetés, természetbeni lakás, irodai átalány javadalmazással vau egybekötve, a pályázni szándékozók, szabályszerűen felszerelt kérvényeiket január 30-ig alautirt. hivatalnál adhatjak be. Kis-Várdán, 1885. decz. 30. líomorórzy Aladár, szolgabíró. A társadalom feladata, v. Miként fejleszsze és terjeszsze a társadalom a vallás-erkölcsi érzületet sajat kebelében, vagyis a társadalmat alkotó elemek, illetőleg a társadalom egyes tagjainak szivében és lelkében ? Kétségen kivül ez az első és a legnehezebb kérdés, amit a társadalomnak első helyen kell megoldania. Nagy és fontos feladat, amelynek megfelelni igen nehéz; sőt azt is lehetne mondani, hogy Magyarországon talán többé lehetetlen is. Tagadhatatlan, hogy Magyarország mai állapota leírhatatlanul nyomorult. Az idegen érdekek szolgálatában annyira elgyengült, hogy isteni erőnek kell hozzá járulni, hogy még egyszer erejéhez jöjjön. Anyagilag oly szegény, aminő még talán sohasem volt. A nép, az a nép, amely csak 1848|49ben hallatta ugyan először szavát és mutatta meg erejét, életrevalóságát, létjogosultságát a világnak; de oly fényesen és hősiesen, hogy a művelt világ tisztelettel hajolt meg előtte, ma már nem államalkotó eleme a magyar államtestnek. Egy kifosztott, egy kiéheztetett, tendencziósusan elsatnyitott embertömeg lett az, amelyre a magyar állam kormány térfiai hasztalanul támaszkodnak. Az aránytalanul magas és égbekiáltólag igazságtalan adórendszer 10 év alatt teljesen tönkre tette a kisbirtokosságot. A szabadipar a középosztályt alkotó iparosságot jutatta koldusbotra csak azért, hogy a tőkepénzes osztályt úrrá hatalmassá tegye. A középiskolák túltömöttsége pedig megteremtette azt az osztályt, amelynek a magyar nyelv szótárában még csak neve sem volt egész az ujabb időkig. Ez az osztály a proletárok, vagyis az iskolázott tanult, de a pártfogolttak, a kegyelttek által minden pályáról leszorított elégedetlen, a társadalom nyakán élődő osztály; amely osztály, ha védelme alá nem veszi az állam és a tárasdalom, előbb-utóbb nagy szerencsétlenségeknek lehet okozója az államban és a társadalomban . Tudják és érzik e szomorú állapotokat igen sokan a jobb hazafiak és a nemesebben érző emberbarátok közzől. Tisztán látják lelki szemeikkel, hogy a lassú, de bizonyos felbomlás proczessusa megindult, és erős léptekkel halad a magyar társadalom roncsai felé. Keresik a baj forrását, gyökereit; sokan sejtik, sőt tudják is az okot: de kimondani senki sem meri. És éppen e körülmény mutatja legijesztőbben azt. hogy a magyar társadalomnak nincs egy ép porczikája, ahová a bajok baccilussai be nem vették volna magukat. Ez a baj pedig nem tegnapi keletű, nem is egyesek hibája. Bűnös abban minden magyar, elkezdve a legfényesebb, a legelőkelőbb családoktól, le a legnyomorultabb falusi bakterig. Én hiszem, lelkemben erősen meg vagyok győződve, hogy ez országos bajok forrását, az okok okát egykor néven fogják nevezni. De félő, hogy akkor már minden orvosság képtelen lesz a haldokló magyar társadalom talpra állítására! Azért tehát, hogy vissza térjek azon fentebb említett állításomra, hogy tudni illik, ,,isteni erőnek kell hozzá járulni, hogy Magyarország még egyszer erejéhez jöjjön": ez isteni erő kifejtéséhez kell látnia a társadalomnak, a valláserkölcsi érzület és a vallásos erények magvainak elhintése által. Azt is érintettem fentebb, hogy a társadalom e nemes feladatát Magyarországon többé talán meg sem is oldhatja. Szándékosan használtam a talán szót; mert én még nem vesztettem el teljesen hitemet hazám sorsának jobbra-fordulása fölött: ha tudni illik a magyar társadalom felébredvén dermesztő álmából, visszatér ahhoz a forráshoz, amely neki életet adott ... a vallás égi forrásához, és a szerént szervezve magát, nemcsak a templomok homlokzatára, hanem szivére is felírja: „Aki nem velem, ellenem!" A társadalom első kötelessége bevezetni magát a templomokba, a vasárnapok és ünnepek megtartása áital. Azt mondhatja erre egyik-másik modern állampolgár: az lehetetlen. Ahol annyi féle vallás és felekezet van; amely országbau az állam maga megbírságolja a dohány- és szivarárulókat, ha vasárnap zárva tartják üzletüket: ott a vasárnapok és ünnepek kötelező megtartásáról szó sem lehet; hogy az ott kivihetetlen. Tehát én azt mondom, hogy igenis lehet szó róla, és hogy igen is kivihető: csak akarni kell. Ha a magyar társadalom, értem az egész országot, fel kél mint egy ember, és azt mondja a Budapesten székelő magyar törvényhozó testületnek, hogy én a magyar társadalom, az ország összesége azt óhajtom és akarom, hogy Magyarországon, mint keresztyén országban, a vasárnapok és üuuepek illő komolysággal és kegyelettel megtartassanak; tehát kérem az ország törvényhozó testületét, miképp hasson oda, hogy a kormány ebben engem, azért a néhány forintért, amit a dohányból és szivarból netalán be vesz, ne akadályozzon; hiszen a kormány kiadásait különben is én — az ország — fedezem: az országgyűlés okvetlen meg fogja hozni a vasárnapok és ünnepek megtartására vonatkozó kötelező törvényt; mert hiszen az orszüggyülés is tudja azt az igazságot, hogy .„ahol a vallás és erkölcs oszlopai megrendülnek, ott Összedől az épület". De meg, hiszen azt az országgyűlést nem a kormány vagy a trón, hanem a magyar társadalom törvényileg jogosult tagjai választják be. Válaszszon tehát az a társadalom oly képviselőket, akik nem a kormány, hanem a társadalom érdekeit képviselik és mozdítják elő az általok hozott törvényekkel. Vagy ha föltéve, hogy ez az ut sem vezetne czélhoz: mozdítsa azt elő a magyar társadalom társadalmi uton, társadalmi eszközökkel és viselkedéssel. Erről azonban jövőre. Szabolcsmegye közigazgatási bizottsági üléséből. ( Januárhó 14.) Főispán úr O méltósága tized fél órakor megnyitván az ülést: Zoltán János alispán tudatja, hogy Gencsy Albert Szoboszlay József és Gaal Elek, bizottsági tagok bejelentették, miszerint a közigazgatási bizottság mai ülésében részt nem vehetnek. E bejelentésre vonatkozólag tudomására hozza főispán ur ő méltósága a bizottságnak, hogy a nagymélt. belügyminisztériumtól egy intézvényt kapott arra nézve, hogy jövőre az üléseken meg nem jelenő bizottsági tagok nyílvántartandók. Tudatja továbbá őméltósága, hogy az üléseken meg uem jelenő bizottsági tagokra vonatkozó határozatot a belügyminiszter ur azért nem változtatta meg, mert ő, t. i. a főispán úr, azt nem inditváuyozta. Külön ben is a törvény világosau kimondja, hogy azok a bizottsági tagok, akik fél év alatt egyszer sem jelennek meg, elmozditandók. A főispán ur által előterjesztett miniszteri intézvény és főispáni vélemény, valamint a mai napon meg uem jelent bizottsági tagok önigazolása tudomásul vétetett.