Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

Y I R -Y I D ÉK" a III. évfolyamba való beléphetést illetőleg pedig az I. és II. évfolyam összes tantárgyaira és pedig az illető hadapród iskola tantervének A. csoportjában megjelölt tantárgyakra, kivéve az anyanyelvet, továbbá a különféle katonai szakmák tárgyait; valamely gyalogsági, úgyszintén a lovassági hadapród-iskola IV. évfolyamába való beléphetést illetőleg pedig az I. II. ós III. évfolyam A. csoportjainak összes tantárgyaira. E tárgyak ismerete az illető évfolyamok számára elószabott mérvben követeltetik meg. A lovassági hadapródiskola IV. évfolyamába való felvételért pályázók ezenkívül a lovaglásban is bizonyos fokú ügyességet tartoznak kimutatni. Az F. pontban emiitett tandij a következő: aj tisztek, evangelikus és görög-keleti vallású katonai lelkészek, hadbirák, katona orvosok, csapatszámvivők, tényleges szolgálatbeli, vagy nyugdijjazott, vagy a rokkantak állományához tartozó közös hagseregbeli, hadtengerészeti és mindkét állambeli honvédségi katonai hivatalnokok és altisztek fiai számára évenként 12 forint; b) tartalékos katonatisztek, nem tényleges szolgálatban levő honvédtisztek, továbbá a ,szolgálaton kívüli viszonyban álló" tisztek, valamint udvari és polgári államhivatalnokok, végül udvari és állami szolgálatban alkalmazottak fiai számára évenként 60 forint; c) miaden más osztrák-magyar állampolgárok hai számára évenként 120 forint. A tandij a növendékek hozzátartozói részéről télévenként és előlegesen, minden év april és október hava 1-én azon hadapród iskolánál fizetendő le, a melybe az illető növendék felvétetett. Az iskolák parancsnokai azonban különös tekintetet érdemlő esetekben megengedhetik, hogy a szegényebb sorsú növendékek hozzátartozói az évi tandijat a tanéven belül havi részletekben is fizethessék. A tandij fizetése alóli felmentésnek, valamint a befizetett összegek visszatérítésének helye nincsen. A felveendők kiszemelésénél a pályázók előképzettsége és eddigi neveltetése különös figyelembe fog vétetni. A pályázati kérvények legkésőbb 1886 évi julius 25-éig azon hadapród-iskola parancsnokságához küldendők be, a melybe a pályázók magukat felvétetni óhajtják. Hiányos vagy elkésve beérkező folyamodványok figyelembe nem vétetnek. Valamely pályázónak az illető hadapródiskola parancsnoksága részéről a szabályok értelmében történt elutasittatása ellen minden további felfolyamodás ki van zárva. Bécsben, 1886 márczius hóban. A ci. és kir: közös hagüyyminiszterium. Szabolcsmegye alispánjától. 3,950. K. 1886. Szabolcsmegye főispánj i Méltóságos Grófi József ur folyó évi 66 sz. alatt értesit, miszerint a tenyész apaállatok megvizsgálására vonatkozó küldöttségek elnökeit kinevezte. Határozat. Az 1883 évi 167 b. gy. szám alatt alkotott megyei szabályrendelet értelmében, a tenyész apa állatok felülvizsgálatára vonatkozó küldöttségek következőleg alakíttattak meg. A járási szolgabirákon és állatorvosokon kivül, küldöttségi tagokúi, a megye közönsége által, 53/886. b. gy. határozat szerint, megválasztattak: 1. a dadai alsó járásba Szomjas László dadai — Eeinger Ferencz polgári; 2. a dadai felső járásba Horváth József buji és Frankéi Sámuel gávai; 3. a bogdányi járásba Scherák Géza kemecsei, Zoltán Imre sényői; 4. a kisvárdai járásba Erős György f.-litkei, Schuszter Ferencz kanyári; 5. a tiszai Járásba Szmrecsáuyi Elek k.-apáthi, Erdőhegyi Ferencz gyürei; 6. a n.-kállói járásba Ujfalusy Béla szakolyi, Bleuer Béla k.-semjéni; 7. a ny.-bátori járásba Mandel József piricsei, Vonza József ny.-bátori lakosok. 8. Nyíregyháza városába Nádasy Mihály ós Marsalkó Géza nyíregyházai lakosok. A felső tiszavidéki gazdasági egyesület és kisvárdai gazdakör által kiküldettek: 1. a dadai alsó járásba Kálmán János, szeut-inihályi 2. a dadai felső , Keresztesy István királyteleki 3. a bogdányi „ Klár Gusztáv, nyirjes-tanyai 4. a ny.-bátori „ if. Várady István ny.-bátori, 5. a n.-kállói , Gencsy Béla, balkányi, 6. a kisvárdai „ Orosz Miklós, pappi 7. a tiszai „ Jármy Imre, eperjeskei 8. Nyíregyházára Sztarek Ferencz nyíregyházai lakosok. Főispán Ó Méltósága által kineveztettek elnökül: 1. a tiszai járásba Jármy Miklós eperjeskei, 2. a k.-várdai , Lipthay Béla jékei, 3. a ny.-bátori , Buday Gyula ófehértói, 4. a n.-kállói , Nyiri János geszterédi, 5. a bogdányi , Szalánczy Ferencz bogdányi, 6. a dadai felső „ gr. Dessewffy Dénes királyteleki 7. a dadai alsó „ Bittó Miklós sz-mihályi, 8. Nyíregyházára Bencs László nyíregyházai lakos. Miről a megválasztottak és kinevezettek, továbbá a járási szolgabirák, Nyíregyháza város polgármestere, a megyei állatorvosok, végül a „Nyirvidék szerkesztősége jelen határozaton értesíttetnek. Kelt Nyíregyházán, 1886. április 30-án. Zoltán János, alispán. 4,346. K. jggg Szabolcsmegye alispánjától. A szolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének s a községek elüljáróinak. A m. kir. földmivelés- ipar és kereskedelmi miniszter 1885 évi 32169. számú alant jegyzett rendeletét, szigorú alkalmazkodás végett, ujolag tudómására hozom! Kelt Nyíregyházán, 1886. május 1. Zoltán Jáuos, alispán. (Másolat.) Földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi m. k. miniszter, 32169 sz. Beregmegye közönségének Beregszászon folyó évi juniushó 8-án 4703. sz. alatt hozzám intézett azon kérdésére, hogy az állami állatorvosok a megyei állatorvosok fölött álló szakközegeknek tekintendők-e? s hogy az állami állatorvos szakvéleménye megdöntheti-e a megyei állatorvos szakvéleményét? tudomásvétel és alkalmazkodás végett a következőket közlöm a közönséggel. Az állami állatorvosi intézmény jelen szervezete mellett, az állami állatorvosok átalánosságban sem hivatva, sem jogosítva nincsennek arra, hogy a hatósági vagy más állatorvosi szakközegek véleményét saját nézetűkkel megdönthessék; szakvéleményök az utóbb nevezettekével teljesen egyenértékűnek tekintendő. Eltérő ily nemű szakvélemények fenforgása esetén, kizárólag a budapesti in. kir. állatorvosi tanintézet tanártestülete dönthet illetékesen; esetleges ragályok elhurczolásának megelőzése czéljából szükségesnek látom, hogy egyes esetekben, midőn t. i. valamely ragályos betegség fenforgásáról vau szó, a törvényhatósági ós állami szakközegek nézeteltérésekor az illető szakközeg teljes felelőssége mellett a kedvezőtlenebb szakvélemény fogadandó el egyelőre a szabályszerű intézkedések alapjáál addig, inig a fentemiitett illetékes felettes szakforum a concret kérdésre vonatkozólag nyilatkozik. Budapesten 1885 augusztáshó 12-én. A miniszter helyett: Matlekovics s. k. Szabolcsmegye alispánjától. ad 4,346. K. 1886. Szolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek eliiljáróiiiak, Deli József és Szabó Károly állatorvosoknak. Figyelmeztetem, miszerint saját hatáskörükben, az esetleg felmerülő takonykór elleni óvintézkedéseket, szabályszerű pontossággal, foganatosítsák. Kelt Nyíregyházán, 1886. május 1. Zoltán János alispán. A nyíregyházai ágost. evang. tögymnasium és az autonomia. Kivéve azokat, kik a gymn. fejlesztésében mindig lelkes tevékenységgel vettek részt és az állammal kötött szerződés szövegét alaposan ösmerik, akármerre fordulok, bárkivel eredek beszédbe az alakuló főgymnasium kérdése felett, mindenütt azt tapasztalom, mindenki azzal végzi a jelzett tárgy felett megkezdett elmélkedését velem: „feladta az egyház önkormányzati jogát a gymnasiumra nézve s ezért cserében nyerte az államsegélyt." Hasztalan csapom magamat komoly állásba; hiában idézem betűről-betűre az állam és egyház között ez ügyben megkötött szerződés szövegét; hasztalan utalok az 1883 évi 30-dik t. cz. idevágó pontjaira; hasztalan hozom elő a pártfogósági közgyűlés és a gymnasiumi tauács ez ügyben hozott szabatos határozatait: mindezek meg nem győzik a kételkedőt. S bár velem szemben talán udvariasságból meghajolni látszik az idézett tények halmaza előtt: de arc/.áu raosolylyal, lelkében a régi kételylyel távozik, s alkalom adtán újra felmelegíti a kérdést, melynek vége a perhorreakálló jogfeladást! Sőt még a helybeli „Szabolcsi Szabadsajtó" is, mely lap különben dicséretes ügyszeretettel emlékszik meg e fontos társadalmi és közművelődési kérdés mozzanatairól, f. évi május '2-án megjelent 18-ik számában „engedményekről" „autonom jogok egyrészének" lemondásáról tesz említést a nélkül, hogy valaha az állammal kötött szerződés eredeti példányába bele pillantott volna. Pedig a legnagyobb előzékenységgel szolgálatára állauék; inert tudom, hogy ily magasztos ügyben a nyilvánosságot ezerszer inkább kesesni, mint egyszer kerülni kell. Örömmel mutattam voina meg, a befejezett tények után, azt az okmányt, melynek rövid ideig — a jegyzőkönyvbe való felvétel végett — őrzőjévé tett egyházam és iskolám kormányzó testületének bizodalma. Szemben tehát úgy az egyesek, miut a sajtó tisztelt képviselőivel, legyen szabad kijelentenem azt, saját sugallatom szerint, hogy a nyíregyházai ágost. evang. egyház autonom jogaiból semmit fel nem adott Midőn hatosztályu algymnasiumát, az egyetemlegesen kötelező országos középiskolai törvény és előrehaladott nevelésügyi igények mértéke szerint, alakitá át a köznevelés előnyére; tehát e nemeslelkü város és az ügyet lelkesen felkaroló Szabolcsmegye javára: akkor csak kötelességét teljesítette, mit tenuie tisztében vala! Nyert egy a kor igényeinek teljesen megfelelő főiskoiát, ha Isten kegyelme megsegít nemsokára egy díszes épületben elhelyezve; megnyerte azt, hogy iskoláját, annak belügyeit, teljes hatáskörrel maga kormányozza; megnyerte azt, hogy az államsegely élvezete mellett nyert mindennemű beruházás és tökeszaporúlat az iskola kizárólagos jogos tulajdonát képezi; megnyerte azt, hogy e tanintézetet igénybe vevő gyermekek és ifjak egészséges épületben, kellően fölszerelt taneszközök szemleletével és szigorú felügyelet alatt álló tanártestület működése mellett, fogják nyerni üdvös kiképeztetésüket. S ezzel a nagy nyereséggel szemben mit kapott az állam ? ; Semmit, és mégis sokat! Semmit, mert amit ezután érvényesít az különben is, az országos törvényben sarkalló jogánál fogva, nemcsak joga, de szent kötelessége is, t. i. a jus supremae inspectionis; és mégis sokat nyert, mert egy teljesen berendezett és kellő biztosítékot nyújtó főiskolából nyeri a haza számára polgárait. És legyen meggyőződve arról mindenki, hogy ugy az egyház, mint a működő tanártestület szívesen veszi és látja kebelében ugy az állami, mint eddig is éber figyelmű egyházi szigorú felügyelet gyakorlását; mert nincs oka rejtegetni semmit is; mert protestáns szegénysége mellett is, mindig önfeláldozással törekedett a nevelés legszentebb ügyének s ezzel a haza közügyének szolgálatában közreműködni. De mit beszélek én? Beszéljen az egyház és állam között kötött szerződés maga, mely a magv. kir közoktatásügyi kormány által 1886. évi mártiuslió 30-án Trefort miniszter aláírásával és pecsétjével erősíttetett meg. A szerződés Ill-'ik pontja ezt mondja: „Az iskolának saját vagyonából és bevételeiből való jövedelme 12930 frtot az állami hozzájárulás pedig 8990 frtot tevén, az idézett (1883.' XXX t. cz 47 §.) törvényszakasz d) pontja szerint az intézetnek eddigi felekezeti jellege s Önkormányzati jogköre épségben fentartatik s a tanintézet felett való összes igazgatási jog továbbra is az intézet hatóságát (az iskolát fentartó egyházat) illeti s a vallás és közoktatásügyi miniszter csak is a felügyeleti jogot gyakorolandja a segélyezett iskola irányában." A szerződés VlII-ik pontja pedig igy szól: „Az iskolafentartó egyház az idézett törvényszakasz d) pontja értelmében kijelenti, hogy az iskolának ez idoszerint meglevő minden alapítványa és tőkepénze, épülete s mindennemű ingó és ingatlan birtoka továbbra is az intézet tulajdona marad, s annak jövedelmei azontúl is az intézet czéljaira fognak fordíttatni; valamint, ha ezen szerződés az idők folytán akár azért, mert az intézet s annak főhatósága az államsegélyt továbbra igénybe nem veendi, akár bármely más okból megszűnnék: az intézetnek időközben az államsegély igénybe vétele mellett leendő mindennemű ingó és ingatlan vagyonbeli gyarapodása s felszerelései az iskola osztatlan birtokában és tulajdonában maradnak s azok iránt az állam semminemű kártérítési igényt nem támaszthat; úgyszintén a netalán létrejövendő és az iskolát illető uj alapítványok is, ha az iránt az alapitványozók másként nem rendelkeznek." Ezt közzétenni, a felmerülő téves vélemények eloszlatása végett és az igazság érdekében, kötelességemnek ismertem; valamint nyíltan kijelentem, azt is, hogy az államot és anuak tanügyi kormányát, mely bár kötelességét teljesiti midőn a nevelésügyet emelui siet, részünkről csak elismerő köszönet, és nem más, illeti meg! Adja Isten, hogy a mű mielőbb tökéletes alakjában, befejezve álljon előttünk! Nyíregyházán, 1886. május 6. Leffler Sámuel, fógjtrnasiumi rendes tanár, a gymn. tanács és gymn. pártfogóság jegyzője. Szoktassuk népUnket takarékosságra. A nép boldogulásának, jólétének egyik főalapja a takarékosság. A ki a krajczárt meg uem tanulja becsülni, nem érdemli meg a forintot. Régi igaz ág ez, mely miudig uj marad, s a melyet nem lehet eléggé népünk és elüljáróink szívére kötui. Népünknek azért, hogy a takarékosság áldá-os voltáról meggyőződjék és azt gyakorolja ; elüljárói iknak azért, hogy a népet erre oktassák és buzdítsák. A takarékosság még uem fösvénység. A kettő kö/.ölt nagy a különbség. A takarékos embernek nem kell fukarnak lenni s a ki c-iak addig nyújtózik, a meddig a takarója ér, az csak józanul cselekszik és ennek teljes életében hasznát fogja látni. A takarékosságnak a nép között való meghonosítására nagyon alkalmas eszköz az állam ált'l a közel* múltban országszerte felállított posta-takarékpénztár, melynek keletkezéséről és szervezéséről lapunk is bő leírást kö/ölt. Most egy derék és széles körben nagy tiszteletre szert tett evang. lelkésznek, Lágler Sándor urnák, a toln .megyebeli Költsd község érdemes ptpjának arra vouatkozó és követésre méltó uézetét közöljük, mi módon szoktatható a uép gyermeke már az iskolában a postatakarékpénztár használatára, tehát a takarékosságra. A mint a posts-takarékpénztár megkezdé működését — irja nevezett lelkész — pár forintnyi betéttel szereztem magamnak egy betéti könyvecskét; vettem 5 krajczáron 9 darab 5 krujczáros levéljegyet, ezeket zsebre rakva, bementem a felügyeletem alatt levő népiskolába. A gyermeksereg felfogásához mért előadásban szóltam a takarékosságról, mint erényről, melyet maga az üdvözítő is gyakorclt, midőn a uép étkezése után, a maradék darab kenyerek összi s/.edését parancsolta tanítványainak. Szóltam a takarékosság erénye mellett a pazarlás, tékozlás, más felől a fukarság bűnéről; példákkal világosítván előadásomat. Kiemeltem, hogy mig a takarékos ember H jótékony^got gyakorolhatja, addig a tékozló a társ.fd ilomnak terhére válik. Az utáu eltnodtam, hogy hazánk bölcs kormánya és törvényhozása egy oly intézményről gondoskodott, mely által alkalom uyuj(Folytu[/ím n niellél<lel;t-ii.)