Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-14 / 24. szám

VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 24. (SZABOLCSI HIRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkinr. egyszer vasárnapon. "^Sag Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 > A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. 10 Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő folszólamlások •Jóba Elelí kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám), intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekUldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az Hletó költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr tizeltetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint l krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein es Vo,'ler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaibau is. l)orn & Comp által Hamburgban. A hitelezés korlátozása. II. Azt mondják a szabadság emberei, hogy a hitel az egyéni bizalom és rokonszenv kifolyása lévén; azt szabályozni, vagy épp törvényhozás utján korlátozni, egyetlen társadalomnak, egyetlen államnak sem állhat jogos hatalmában. Ily szempontból tekintve a hitel korlátozását : igazuk lehet eme theoria embereinek. De mert igen jól tudjuk hogy a törvények, amióta csak a társadalmak és államok ilyeneket alkotnak, soha sem az egyéni szabadság kiterjesztésére; hauem inkább annak megfékezésére, vagyis bizonyos határok közzé való szorítására irányultak: e theoria csakis elmélet marad. Ott van az ugy nevezett klasszikus korban Lycurg az ó merev, kegyetlen, mondhatni erkölcstelen törvényeivel. E törvények nem csak a birtokra, hanem a polgárok egész életfolyamára kiterjedtek, kezdve már a bölcsőnél. Lycurg ugyanis kilenczezer egyenlő részre osztja a földbirtokot a spártaiak közt, és megtiltja eladását. A csecsemőnek megengedi ugyan hogy élhessen; de ha az nem illik mintájába, kegyetlenül elveti. A dajkáknak szigorúan meg volt hagyva, hogy a csecsemőket időről-időre koplaltassák. Ha felnőttek, egyenlően kellett öltözködniük és táplálkozniok. A nőtleuség büntetés terhe alatt tiltva volt. Lycurg törvényeinek egyik legsajátságosabbja volt az,amely a spártai fiataloknak megengedte a lopást; azt rendelvén, hogy bizonyos időben, az ifjak vonuljanak a vadon helyekre és ott éljenek abból, amit ravaszsággal és erőszakkal kereshetnek. Lycurg a közjónak mindent feláldozott. Senkit sem hagyott élni, csak azt, aki a közjónak szolgált. Törvényeinek ez a része volt a legigazságosabb; mert az egyenlőség elvére épité azt. E szigorú igazságnak lett azután természetes folyománya az, hogy még a lakomákat, sőt a házasok legbensőbb viszonyait is szabályozta. Nem' törődött a szüzek szemérmével, a férjek jogaival, a gyermekek szülőik iránti vonzalmával. Ő azt akarta, hogy csak egy anya legyen: Sparta; egy szerető nő : Sparta. Ki hiuné ! Sparta e szigorú törvények alatt erős és hatalmas volt. Egészen más törvényeket adott Solon Athenének. Az atheneieknek vagyon szerénti négy osztályba való sorozása tisztán demokracziai szellemű volt; mert ingó alapra — gazdagságra épült, amely végre is sirját ásta. Solou nem változtatja meg a társadalom alapját. Enged a a viszonyoknak; figyelembe veszi az erkölcsöket; alkuszik a részekkel; eltörli az adósságokat; reményt nyújt, hogy a földet megosztja. Solon törvényei kötelezővé teszik a munkásságot a kézművességet annyira, hogy az oly fiút, akit apja valamely mesterségre nem tanitatott, felmenti azon kötelesség alól hogy apját vénségében táplálja.Solon a legnagyobb gonddal ügyel a nevelésre; a birtokot egy kézben bizonyos mértéken túl szaporodni nem engedi; belenyúl a házi élet aprólékosságaiba; halállal büutetiaz arcAoní,haközhelyenrészegen merészelne megjelenni. Az athenei nép kedves és szeretetre méltó volt, amely a játékot, a zenét és tánezot közdolgoknak tekintette ugy, hogy a nyilvános tánezok mellett játszó fuvolásokat az archonok gyülekezete nevezte ki. De a harezban sem maradt hátra. Marathon örökre nevezetes marad a világ-történetben.A spártaiak meg tudtak halni a Thermopiléknél. Az atheniek tengeren és szárazon megverték a perzsákat; Pericles azonban, aki oly igen megtágitá a polgári szabadság kötelékeit, az athenei alkotmánynak megadta a végső csapást. A spártával 27 évig folytatott küzdelemben elesett Athéné. Lycurg Spártája erősebb volt, mint Solon Athenéje. E két példány-állam törvényeinek rövid bemutatásával csak azt akartam igazolni, hogy az államok mindig befolytak az egyéni szabadságra; majd szűkebb, majd szélesebb mederbe szorítva azt. És ez nemis lehet másként. A népek túlnyomó része mindig kiskorú volt, és az is lesz valószínűleg örökidőkig. Mig vagyoni és értelmi különbség lesz az államok polgárai közt; addig kiskorúak is lesznek, akiknek érdekeit védelmezni az állam kötelessége. Valamint tehát nem voltak kárára az államoknak az egyéni szabadságot korlátozó törvények a múltban; ugy nem lehetnek azok veszélyesek masem.Csakhumanusak, általánosan kötelezők s mindenkit különbség nélkül korlátozók legyenek azok. Ha van tárgya egy-egy államban az egyéni szabadság szabályozásának, miudenesetre a hitel az. Nálunk magyaroknál pedig a legelső. A magyar ember különösen szeret kölcsön kérni és kontózni. Legjobban igazolja ezt az a találó jellemvonás, amelyről Ipolyi Arnold egyik psychologiai művében megemlékezik. Azt mondja ugyanis, hogy ha az angol tekintélyes tőkepénzes emberrel találkozik, azt kérdezi: hány milliót szerzett? A frauezia azt kérdezi: hány milliót költött el? A magyar azt kérdezi: menyit kölcsönözhetne ? És ez nem adoma, hanem igazság, még pedig szomorú igazság. Alig van nemzet a continensen, amely annyi bukott, elzüllött, megsemmisült kis és nagy-birtokost tudna felmutatni, mint Magyarország. Pedig a legnagyobb részét a hitel tette tönkre. Nem csuda. A hitelben vásárló a legtöbb esetben két-három árban jut a szükséges bolti czikkekhez Ez már a hitel természetéből folyik ki. De veszélyes a szabad hitelezés magukra a hitelt nyújtókra nézve is. A hitelező rendesen csak nagy időközönként, akkor is csippel-csuppal fizet. A kereskedőnek pedig pontosan és nagyobb összegekkel kell betartani a fizetési határidőket. Ez az egyik oka a kereskedők gyakori bukásának. Veszélyes továbbá a szabad hitelezés államgazdasági tekintetből is. A hitelt élvező rendesen többet vásárol, mint különben készpénzzel tenné; tehát többet fogyaszt, mint amennyit, hitel hiányában vagy a hitel korlátozása mellett, elbírna. A hitelt nyújtó igen sok esetben nem jut pénzéhez. Az ipartermeivény tehát elfogy a nélkül, hogy valakinek hasznot hajtana. Ez pedig nemzetgazdasági tekintetben nagy baj; amin csakis a bolti és általában a hitel korlátozása segíthetne. Szabolcsmegye közgyűléséből. (Folytatás.) Előterjesztetett az állandó választmánynak a házi pénztár 1884. évrőli zárszámadására tett véleményes jelentése. >A zárszámadást a közgyűlés helyeslő tudomásul vette, s a számadási okmányokkal felszerelve, jóváhagyás végett, a belügyminisztériumhoz határozta felterjesztetni.c A m. kir. belügyminiszter 7844/III b. számú intézvényében értesiti a megye közönségét, hogy a 717 számú alispáni felterjesztésben foglalt felvilágosítás után, a f. é. költségvetésben, a másoló gép felszerelésére előirányzott 450 forintnyi kiadásra nézve, további észrevétele nincs. Megjegyzi továbbá a min. leirat, a költségvetés XIII. tétele "alatt általa felvett 200 forintnyi bevételre nézve, hogy e bevétel azért állapíttatott meg, mert a mult évi februárhó 27 én tartott bizottsági közgyűlésben 55 sz. a. hozott, s ugyanazon évi 16,896. számú belügyminiszteri rendelettel is jóváhagyott határozat szeréut, az árvaszéki nyomtatványok és könyvkötői munkák költségeihez, a gyámpénztári tartalékalapnak 200 forinttal leendő hozzájárulása, nem csupán a mult évre lőn megszavazva; hanem kimondatott, hogy az emiitett alap ezen költségekhez évenkint hozzájárul a jelzett összeggel. Végül értesiti a belügymin. a megye közönségét, hogy a fenálló számadási téritményeknek a megyével tételenként leendő közlését ez úttal szükségesnek nem tartja; mert azok az 1882 dik évi 19,392. s/áuiu s az 1880., 1881., 1882 és 1883-dik évi számadasokra tett észrevételeket tartalmazó miniszteri leiratokban részletezve vannak. »Miután Szabolcsvár megye közönsége 1884-ik évi 55/958 bgy. számú határozatában, az árvaügyek elintézésének lehető gyorsítása és az árvaszéki ügykezelés törvény szerénti és rendes keresztül vitele szempontjából, utasította az alinpánt, hogy az árvaszék nyomtatási és könyvkötési szükségleteinek fedezése végett, a gyámpénztári tartalékalapból évenkint 200 frt. összegig kiutalást tegyen: Zoltán János alispán felhivatik, hogy a jelzett 200 forintot, az idézett belügyminiszteri jóváhagyást nyert bizott. közgyűlési határozat értelmében, a gyámhatósági tartalék-alapból a megyei házi-pénztárba beutalj i. A fenálló számadási téritmények behajtása végett, Zoltán János alispán saját hatáskörében intézkedvén ; ez irányban a közgyűlés rendelkezésének szüksége fenn nem forog. Előterjesztetett Szatmár szab. kir. város közönségének a községi illetőség tárgyában egy külön törvény alkotása iránt, az országgyűlés képviselő házához intézett 59/885 számú fölterjesztése. »Az országgyűléshez pártoló felirat intézése határoztatott el. Olvastatott Komárom szab. kir. város közönségének 1885. évi 881. sz. alatt, a külföldi c/.égek javára működő ügynökségek betiltása tárgyában a m. kir. földmivelés- ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz intézett felirata. »Tudomásúl vétetett. Tárgyalás alá vétetett Berág megye közönségének, a beregmegyei magyar közművelődési egyesület pártolása tárgyában 1885. évi 37 sz. a. kelt átirata. »A szolgabirák és Nyíregyháza város polgármestere utasíttatnak, hogy a beregmegyei magyar közművelődési egyesület részére pénzgyiijtést eszközöljenek, s annak eredményéről, a megyei alispán utján, a közgyűlésnek jelentést tegyenek. Evvel kapcsolatban ugyancsak a szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének meghagyatik, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület részére szintén eszközöljenek gyűjtést, s az eredményről a f. é. szeptemberi közgyűlésig jelentést tegyenek. Zoltán János alispán pedig utasittatik, hogy a megyének mint testületnek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tagjai közzé való belépését illetve, a f. é. szeptemberi közgyűlés elé indítványt terjeszszen és az ügyet a jelzett közgyűlés tárgysorozatába felvegye. Tárgyalás alá vétetett a megyei közegészségi bizottságnak f. é. februárhó 17 én a kemecsei gyógyszertár felállítása tárgyában tartott ülési jegyzőkönyve, s evvel kapcsolatban Kelemen Szilárd nyir-bogdányi gyógyszerésznek, a jelzett gyógytár felállítása ellen beadott kérvénye. «Az állandó választmány véleménye alapján, tekintettel arra hogy a kemecsei körorvosi állomás betöltése, a gyógytár felállítása esetében, akadályokba ütközni nem fog; tekintettel továbbá a megye köznépének ama közönségére, amely egészségi állapotának fentartása tekintetében, a gyógyszertár távolsága folytán, tetemesen fokoztatik; tekintettel végül az uj gyógyszertár használatára utalt néppesség számára: a Kemecsén szándékolt gyógyszertár engedélyezése véleményeztetik. Zoltán János alispán felkéri a közgyűlést, hogy a községek, a nagyobb és kisebb birtokosság, s a közös és magán csordák tulajdonában levő bikák és kanok megvizsgálására a törvéüy által felhívott küldöttségi tagokat v&laszsza meg. «A küldöttség tagjaiul megválasztattak: a dadai alsó járásban Szom.ja3 László éa Eziuger Ferencz; a dadai felső járásban Horváth József és Frenkel Sámuel; a bogdányi járásban Seberák Géza és Zoltán Imre; a kisvárdai járásban Erőss György és Schuszter Ferencz; a tiszai járásban Smrecsányi Elek és Erdőhegyi Ferencz; a nagy-kállói járásban Ujfalussi Béla és Bleuer Béla ; a nyir-bátori járásban Mandel József és Vonza József; Nyíregyháza város területére Nádasi Mihály és Marsalkó Géza.