Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-07 / 23. szám

VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 23. ZABOLCSI Hl EL A F.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik; hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: , ,„„ ... . A lap szellemi részét képező küldemények, a . , . , Az elofizetesi penzek, megrendelések s a lap , . . , , , , ,, postán vagy helyben házhoz hordva: . szerkesztő czime alatt keretnek bekilldetni. ívrf í r.< szétküldésé tárgyában leendő fölszólamlások , ,, t-gesz evre 4 frt. Bermentetlen levelek csak ismertt kezektől foFélévre 2 » 'Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyom Negyedévre 1 , Idájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) A községi jegyző és tanitő uraknak ege'sz évre 1 intézendök. csa

k két forint. j | költségére küldetnek vissza. 11 gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az Hletö Hirdetési dijak : Minden négyszer hasabzott petit-sor egyszeri közlése ö kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyet hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri küzlemenyek dija soronkint 1 íj krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. l)orn & Coinp által Hamburgban. A hajsza vége. A nyíregyházai tisztújítás ellen irányzott s több hónapon át a legnagyobb kitartással folytatott hajsza végre véget ért; nem ugyan a hajsza intézőinek jó akaratából, liauem a dolgok természetéből kifolyó törvénynél fogva; amely szerént „minden kezdetnek vége is van". Somogyi Gyula és társának a városi tisztikar fizetése leszállítására vonatkozó képviseleti határozat megsemmisítése, s az 1884. évi deczemberhó 15-én hozott képviseleti harározat érvényben hagyása iránti fölebbezését, Szabolcsmegye törvényhatóságának legközelebbi közgyűlése csak birtokon kivül határozván fölterjesztetni; a városi tisztujitásnak még e folyó juniushö folyamán leendő megtartását elrendelte. A megye közgyűlése csak az igazság és a méltányosság érdekében járt el igen helyesen; amidőn határozatával útját állotta azoknak az iudokolhatlan üzelmeknek, amelyeket néhány zavarosban halászni szerető város-atya, a kedélyek felzaklatása és a városi ügyek egészséges vezetésének megmerevítése czéljából, közel 8 hó óta rendszeresen visz. Eképp a városi tisztújítás még e hóban meg fog történni; tehát csak nem félévvel későbben, mint rendes viszonyok leözt történnie kellett volna. Mit iniveltek ez idő alatt a halogatás emberei ; mennyiben érték el czéljukat; és egyáltalában értek-e el valami czélt: mindez a választásnál fog kiderülni. Hogy czéljuk volt és hogy czéljuk nem lehetett valami nemes; azt elárulták az itt-ott kikibukkanó eszközök, amelyekkel a városi közigazgatás rendes menetét már eddig is jelentékenyen sikerült megbénitaniok; amely bénulás azonban korán sem fogja meghozni azt a bizonyos czélokra való tekintetekből kilátásba helyezett kedvező alkalmat, amelyre az illető sakkozó urak számítottak. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Mutatvány Kandra Habosnak „Szabolcsvármegye alakulása" czimü müvéből. A történetírási korszak már inkább csak az irott történeti emlékekből meriti adatait. Az természetes, hogy amint minden forrás, úgy ez is kiindulásában a legcsekélyebb és apránként kezd bővülni. Azon fölmerüld kérdéssel szemben: hol keresendő és micsoda Szabolcsnak (vagy esetleg más vármegyének) legrégibb történetkori forrása? — oly kútfőre utalok, molyből még a történeti igazságok után inkább szomjas lelkek is aráuylag kevésszer merítenek »egy könyvre,* melynek foglalatát a nép ajka századokig hangoztatta, mielőtt írásba lett volna véve s mely mégis idősebb, hitelesebb a krónikások könyvénél, és ez a hagyománynak a »helyne»ekre* vonatkozó adattára. A történetírási korszakra vonatkozólag tehát Szabolcsnak első történet-adatait is a helynevek adják. Emlékkövek ezek, melyeknek feliratát fájdalom, még mindig nem birjuk egészen elolvasni; de már csak amennyiben betűzni kezdjük is, fontos dolgokra nézve tájékoznak. így tájékozódunk Szabolcsnak >benszülött szláv lakosaira* nézve, kiknek telepét e tájakon Debreczenig, a jó földig lehet nyomozni. Ezeket Szabolcsban sem söpri el teljesen a honfoglalási népáradat. Felső-Szabolcsban, jelesen pedig a Tiszánál »egész falu-csoportot* képezve húzzák meg magokat a jámborok, amint ezt a helynevekből mindenki leolvashatja. Másutt szórványosan, de amennyire kivehető, mindig >semjékes,« mocsáros helyek között, mi ismét elárulja, hogy féltökben és menedéket keresve húzódtak oda. Szláv származású helyneveink tehát az ősök nagylelkűségének is bizonyító adatai, mint akik az ellent nem álló benszülötteket tatár A választó közönségnek volt alkalma megismerni úgy a nép és a város valódi barátait, mint az önérdek köpenyébe burkolózott szájhősöket; akik csaknem minden kérdést saját érdekükben igyekeztek kizsákmányolni, majd a vármegye és a város közt, majd ismét a város és a megyei gazdasági egylet közt fenálló jóviszonyt czélozván, a inegtakaritás a gazdálkodás hamis szine alatt, megzavarni, s az által a város önfejlődését és békés haladását megakadályozni, vagy legalább megnehezíteni. Valószínűleg lesz elég lelki ereje a választó közönségnek levonni a tapasztalttakból a kellő tanulmányt. A tisztujitástól tehát már csak napok választanak el benőnket. Szükséges azért, hogy a választás szép jogával felruházott képviseleti tagok tájékozást szerezzenek a követendő irányra nézve. Köztudomásu dolog immár az, hogy a belügyminiszter a kvalifikácziót, vagyis a hivatali képesítést, a vonatkozó törvény intencziójára való tekintetből, elejtette; és azt csakis a polgármesteri és a tiszti ügyészi állásokra megválasztandó egyéneknél kivánja meg. A törvénynek és a miniszternek ez az intézkedése azonban, nem azt jelenti, mint néhány demagóg prédikálja, hogy most már, az emiitett két hivatalos állás kivételével, a többi helyre kvalifikált vagyis képesített és tudományosan müveit embert nem kell választani; és hogy bárki is megválasztható, akit 10 képviseleti tag ajánl. Ez nagyon veszélyes irány volna; és kiszámithatlan hátránynyal járna. A nagy közönség ma is mélyen érzi és méltán sajnálja, hogy a múltban is eltért a képesítés, a hivatalra való rátermettség tekintetbe vételétől, különösen pár tisztviselő személyénél. kegyetlenséggel nem irtották ki, hanem élűi hagyák s csupán csak szolgálatukra kötelezék. Ok fogtak lenni bizonyosan az uj birtokosok halászai s munkásai. A szláv eredetű helynevek tehát régiség tekintetében egyéb helyneveinknek utána nem állanak. Szabolcs helyneveinek legnagyobb része azonban nem szláv, hanem »magyar jellegű * Ezen jellemvonás pedig ismét megczáfolhatatlan történelmi bizonyság arra, hogy a honfoglalás korában Szabolcs megszállott földnek, birtokba vett területnek tekintendő ; habár az idevonatkozó történelmi emlékek nem említik is. Könnyű azonban e mellett észrevennünk azt is, hogy a szabolcsi helynevek, amint nem mindennapiak: épp anuyira fontos történeti adatok képviselői és »élő bizonyságai,* amennyiben még arra nézve is tájékoznak, hogy a sok törzsű nemzetcsaládnak mely »ágazata* nyeré itt meg szűkebb körű hazáját és ujabb szülőföldét. A szabolcsi helynevek közöl szokatlanságuk által kitűnnek: Ajak, Béltek, Mándok, Levelek, melyekhez csatlakozik még a lágyított végzettt »Apagy * Szembeszökő a szabolcsi névalakok közölt a »d« végzet, és pedig annál inkább, mert jobbára egymás közel szomszédságában, tehát egy rakásra halmozva jelentkeznek : Bessenyőd, Harangod (most puszta), Iklod, Laskod, Miháld-i, Sza'.mad, Be2déd, Roliod. Rokonnak látszik ezekkel: Bogáth, Obat, Szováth. Számukat tekintve, nem lehetnek véletlenek az »ajej* végzetüek sem: Hugyaj, G-yulaj, Kótaj, Tomaj, Szakoly, Székely. A szabolasi helynevek többi jelentősebb részét majd »kicsinyitő*, majd vele egyértékünek látszó »enyhe végzetek* p. Győröcske, Eperjeske (régisége nem bizonyos), Kékese, Anarcs, Berencs, Kércs, Kemecse, Gemse, Gelse jellemzik. Végül vannak megyénkben helynevek, melyekre más vármegyék hasonló helynevei vetnek világot, mint, Nyiregyháza városa nem falu, hogy elüljáróit házszám szerént válaszsza. A társadalmi és állami élet rohamos fejlődésének korszakában, az emberiség művelődésével együtt járó ezer meg ezer apró ügyek-bajok nagyon is bonyolult volta; különösen Nyiregyháza városának csaknem egy kis megyét alkotó ügymenete, bonyolult gazdálkodási viszonyai : a legnagyobb mérvben követelik és elvárják, hogy tisztviselői minden tekintetben a kor színvonalán álló s lehetőleg tudományosan művelt férfiakból választassanak be. Ne azok közt válogassunk, akik házról-házra járva ajánlgatják olcsó szolgálati készségüket; hanem azokat igyekezzünk megnyerni, akik többre becsülve saját magukat és a város méltóságát az ingatag népszerűségnél, a piaczi lármától visszavonulva, társadalmi elhivatásukuál és műveltségűknél fogva, ott is a nagy közönség, a társadalom és a város jólétén munkálkodnak, ahol senki sem látja. Ne örüljünk azoknak, akiknek mindegy, akármily állásra jelöltetnek. Az ilyenek egyre sem képesek. Nagyon természetes hogy, ha művelt és képesített egyénekből óhajtjuk beválasztani a tiszti kart; akkor nem kell tekintettel lenni arra, hogy ki melyik politikai párthoz tartozik. Alkossunk egy közös városi pártot, amelynek zászlójára e két szó legyen irva: Jó közigazgatás! A város érdekében bizonynyal a legjobb párthoz fogunk tartozni. Szabolcs megye gyüléstermébül. (Juniushö 1.) Főispán ur ő méltósága a gyűlést megnyitó rövid beszédében jelezte, hogy József főherczeg ő felsége májushó 31-én Nyíregyházán keresztül utazván; a megye képviseletében, a tisztviselő karral, előtte tisztelgett. hogy többet ne említsek: Laskod, Iklod, Tura, Varsány, Tétb. A tudós olvasó, akár ha nem mondom is, rájön, hogy e névalakok azon megyék »atyafiává* teszik Szabolcsot, melyek kisebb-nagyobb mértékben (ha szabad igy szólani) »besseuyő megyéknek* tekintendők. S én nem is habozom kimondani némi onomasticoni tanulmányra alapított azon meggyőződésemet, hogy az érintett jellemvonások, legalább jobb részében, a bessenyő testvérnép nyelvsajátságai maradványának tekintendők, mit talán a nyelvtudomány is igazolni fog idővel. A szabolcsi »nagy bessenyő telep* mellett azonban még más közelebbi érvek is fölbozhatók. Igy: a) Szabolc3bolcsban, a föltételezett bessenyő telep középtáján van egy rájok valló helység, a ma is virágzó »Bessenyőd*, mely ellentétben a magyar vagy megyer helynevekkel (Vasmegyer) kétszeres becsű és értékű. b) A szabolcamegyei Laskodnak megfelel Hevesben a »Laskó« patak nevezete, mely Bessenyő határában, folyik, tehát egyszersmind besseyő eredetű. Helyneveink másik kettejének synonymjára akadunk a pestmegyei »Iklad« és »Tura« helynevekben, amelyek azonban a bessenyő eredetű >Besnyő*-nek nem távoli szomszédai. Géza király 1075. oklevelében a szolnokmegyei Varsányról emiékézvén, ilyen kitételt használ »terra Voscianiorum* s ez a bes9enyókre értelmeztetik; de Varsányhoz máskülönben sem esik messze a szintén bessenyőkre vonatkozó Bessenszögh. íme tehát a szabolcüi kettős »Varsány* is bessenyő eredetűnek látszik. »Téth« helységünket illetőleg névrokonai közöl csupán a győrmegyeire hivatkozunk, melynek, hogy bessenyőnek kell lenni, onnét gyanítható, mert Árpás mellett fekszik, mely virágzó Bessenyő teleppel dicsekszik még a XlII-ik században is. c) Végül emiithetem, hogy »okleveles nyoma* is van annak, hogy Szabolcsban laktak bessenyők.