Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

„N Y í R V I D É Mely tényből, az ide vonatkozó törvényeknek korunk kívánalmaihoz mért elhalaszthatatlan módosiásának szükségszerűsége, önként következik; amelynek könyelmü halogatása, szerény véleményem szerént, államlerhainknak megbocsáthatlan büne. Yagy e kérdés megfejtése, egyedül a társadalom dolga I ? AZ állam férfiainak más dolga van, mint bíbelődni az egyesek boldogságával?! Yagy ez olyan tárgy, mint a békekongressus eszméje, amit megoldani ez idő szerent nem lehetvén, avval bajlódni legalább is hiábavalóság ? ! Azt is be kell ismerni, miszerént nem könnyű nyugodt derült lelkiismerettel kivonni tudni magát valakinek korának erkölcsi nyomása alól; ha mindjárt annak a kornak erkölcsi világnézete merően egészségtelen is. De a midőn beismerem azt, hogy kellő elégtételt nem tudni venni a becsületében megsértettnek, sok esetben a legnagyobb kin, amely fél őrültté tesz; mely boszszuért kiált az égre; amely néha erőssebb magánál a halálnál: határozottan tagadom, mintha a párbajvivást még ilyen körülmények között is »modus vivendi*, »kisegitő szükséges rosznak* mondani lehetne, amelynek jogállamban létjogosultsága van ! Mert kérdem az igazságszolgáltatás, az elégtétel e neménél, csak távolról is észlelbető-u az osztó igazságosság eszméje, azon elv megvalósulása hogy: a ki bűnt követ el, csak is az lakoljon, még pedig lakoljon érdeme szerént. Igaz, hogy a törvényes igazságszolgáltatás sem tesz mindig eleget az igazságosság követelményeinek. De még is csak tagadhatatlanul általában legtöbb esetben a törvény, emberileg szólva, igazságot szolgáltat az illetőnek. Mig a párbajvivás mint igazságszolgáltatási műveletnél, legtöbbször a tiszta véletlen a vaksors játsza a főszerepet; meg az ügyesség, az erő, a higgadt bátorság. Mely jellemvonások, tapasztalás szerént, épen a szemtelen kötekedő, a szándékos sértegető, a magát kihivólag viselni szerető fél részén állanak. Yagy a párbaj nem is igazságszolgáltatás, hanem egyszerűen élvezet akar lenni; minőt a sebzett oroszlán érezhet az őt elejteni akaró, de már általa összetaposott vonagló áldozat felett?! Hát az elégtétel e neme nem is igazságszolgáltatás, bizony nem! Hanem egyszerűen vad-állati élvezet, amely megsemmisíti az emberben az emberit; meggyalázza, sárba tapodja az emberi méltóság fényes köntösét! Igen! Mig a párbaj az osztó igazságszolgáltatás eszméjével határozottan ellenkezik, a bumanismus követelményeit meg semmisnek tekinti. Ha csak ilyesminek nem tekintjük a párbajvivás mint elégtétel-adási műveletnek előre megállapítani szokott feltételeit. Mintha magok magoktól szégyenlenék ez eszme hősei; vadállathoz illő-e magokviseletét a humanismus hitvány leplével takargatván ! Pedig merem ajánlani annak az úri osztálynak, melynél a párbaj leginkább igényeltetik, a becses figyelmébe : nem jó lesz már mindig fel sem venni azt a tudományt, amelyen áll a jelen társadalmi rend. Az a társadalom, amely ha sok tekintetben hiányos is, hanem abban az uri osztálynak átalábau jó dolga van. Ne tessék uraim falra festeni az ördögöt, mert megjelen ; ne egyengessék útját annak a politikai elvnek, amelynek neve, anarchia, nihilismus! Vagy önök a kardjukra csapnak ? Lassabban avval a karddal ! Lássák önök, a muszka czárnak egy kicsit hosszabb kardja volt, és még is mi történt vele ? Ki tudja az ő tragikus esete, nem egy előre vetett árnyéka-e egy nagy, mindent felforgató társadalmi forradalomnak? Vagy a sors kerekeinek küllői közzé nem lehet benyúlni gátlólag nmberi kezeknek?! . . . Dehát ne feledjük el ama példabeszéd igazságát: »minden ember a maga sorsának a kovácsa !« De a párbaj eszméje nem csak az osztó igazság és humanismus követelményeivel, hanem magával részben az állam feladatával is merően ellentétben áll. Köztudomásu dolog ugyanis, miszerént a legnagyobb állambölcselők megegyeznek abban, hogy legelső szükség valamely álladalomban, tekintet nélkül annak formájára, a közbiztonság megalapítása és foganatosítása. No már kérdem, ha valaki megsértve találja magát valaki által, tulteheti-e magát, már t. i. ha valamely jogállam tagja az illető, büntetlenül a jogállam-eszme ebbeli követelményein? Sőt van-e joga csak követelni is, hogy megtűrje valamely állam a maga kebelében, midőn elégtételért nem az állam törvényeit, amelynek pedig köteles alattvalója, hanem a párbajt, tehát az ököljognak habár egy szelídebb nemét in veszi igénybe ? Van-e joga valakinek egy más valakit, aki épen meglehet vagy meg sem sértette igazán az illetőt, — mert hát tagadhatlan tény hogy megtörténik, miszerént egész haszontalanságból ontatik vér, borul egyes ártatlan családok egére a bánat örök fellege; vagy ha megsértette, a közjó érdekében is sértette meg, (habár ilyesmit sem lehet senkinek magán embernek megengedni,) mondom, egy más valakit lehet-e jog-államban kihivni? És mindenek felett van-e joga követelni annak a lovagias uri társadalomnak, hogy az illető feltétlenül elfogadja a kihívást, a legborzasztóbb büntetés, az erkölcsi halál büntetésének terhe alatt elfogadja?! Vagy a mi lovagiits társadalmunk kiváltsággal bir, észjog szerént, más k özönséges halandók felett, mit azért az államhatalomnak is respektálni erkölcsi kötelesség?! Az ő véleménye egészséges közvélemény, tehát »nép szava* Istensznva (mely legalább időnkint az adott viszonyok között csalhatatlan értékkel bír,); nem pedig ellenkezőleg egyszerűen tükre egy bensőiben megromlott társadalomnak?! Vagy valamint a hit, ugy az erkölcs dolgában sincs semmi tárgyilagosság; mindeu csupán egyéni felfogástól függ? Ez árnyék világban minden csak mévleges értékű ? Tessék csak egy kicsit komolyan jól felgon dőlni. Utoljára is mi lesz az afféle elveknek a következménye I Lássák, önök nyájas olvasók, a párbaj a régi görög és római világban, ahol pedig a férfias jellemre, ép becsületre annyi sokat adtak: bizony adtak annyit legalább is, mint a mi úgynevezett »lo vagias világunk*, egész ismeretlen vala. Hogy napjainkb an pedig az elégtételadási műveletnek e nemét nagyon is ismerjük, annak okát én egyenesen társadalmunknak erkölcsileg egészségtelen felfogási képességében, korunk elvallástalanodásában keresem s találom fel. Legyen azért uraim bennünk erkölcsi bátorság, komoly bírálat alá venni jelenkorunknak a párbajvivás erkölcsi értékéhez kötött nézeteit. Ez oly kötelesség szeréntem, amely alól ma már, midőn e veszélyes eszme oly mély gyökeret vert társadalmunk csaknem minden rétegeiben, senki aki a társadalom jóléte iránt érdekkel viseltetik, ki nem húzhatja magát. Senki ki nem bújhat alóla, akiben az emberszeretet erösebb az ónösség érdekeinél.' — »Dixi et salvavi animam meam*. Én inog tettem a magam kötelességét! Kálmánczhelyi János. A községi jegyzők szigorlatáról szóló szabályrendelet. A m. kir. belügyminiszter által, f. évi 58,285/IV. b. sz. a. kibocsátott szabályrendelet, az 1883. évi I. törvényczikk 6. §-a értelmében, a községi jegyzői hivatal ellátására előirt képesség beigazolása végett megkívántató szigorlat tárgyairól és megtartási módjáról, valamint a vizsgáló bizottság szervezetéről. A szigorlat tárgyai. 1. §. A jegyzői szigorlat tárgyát képezik: 1. Az ország alkotmányának, a közigazgatási, birói és pénzügyi hatóságok beosztásának és hatáskörének általános ismerete főbb vázlatokban; a községgel hivata talosan érintkező katona-hatósági közegek beosztásának és elhelyezésének ismerete. II. A községek rendezéséről szóló törvények és törvényhatósági rendeletek; a községi biráskodás, ügyvitel, háztartás, pénztárkezelés, számvitel módjának tüzetes ismerete. III. Az állami és törvényhatósági közigazgatás terén a községekre ruházott teendőkhez megkívántató törvény és szabályismeret, és pedig: a) adóügyekben az adók kivetését, biztosítását és beszedését tárgyazó törvények; adók elengedése és birtokváltozások nyilvántartása iránti eljárás ; az egyenérték, illeték- és bélyegtörvény; a dohánytermelés, szeszégetés, bor- és hus-fogyasztás s a serfőzésre vonatkozó törvények főelveinek ismerete, különös tekintettel a határidőkre és az áthágások büntetésére; b) katonai ügyekben a véderőről szóló törvény és utasításnak a sorozást, felmentést és házasodhatást tárgyazó részletei; a katona-beszállásolásról szóló törvény és szabályoknak a községi közegek közreműködését érintő határozmányai ; c) népiskolai ügyekben az elemi oktatás ellenőrzésére nézve a községi elöljárókra ruházott teendőkről a törvényben, valamint miniszteri utasitásbau foglalt intézkedések ; d) közlekedési ügyekben a közmunka igénybe vételére és megváltására nézve fennálló törvényes határozmányok, a folyók, patakok szabályozása és az útépítés körüli helyhatósági őrködést, a távírdák feutartását illető intézkedések; a vasúti üzletrendnek a vaspályát használó közönséget kötelező rendelkezései; a kisajátítási törvény általános ismerete ; e) a mezőrendőri, a fillokszeráról szóló, a faiskolák rendbentartásáról kiadott törvények és rendeletek; a va dászati és ipartörvények alapelvei, az állategészség ügyét illetőleg a községi elöljárók közreműködését tárgyazó törvényes rendelkezések s a mérték- és suly-rendszer alapelvei; /) az igazságszolgáltatás terén a községi elöljárók teendőit szabályozó törvéuyek és utasítások, a kézbesítés ügyét, valamint a feltételesen szabadságra bocsátott elitéltek nyilvántartását szabályozó rendelkezések; g) a közegészség és építészetre, a tüz-, víz-, ut- és közrendőrségre, a szegény-, lelencz-, betegápolási ügyre, az árva- és gyámhatóság gyakorlatára, a községi erdővagyon kezelésére nézve fennálló törvények, kormány- és megyehatósági szabályrendeleteknek a községi elöljárók közreműködését tárgyazó határozmányai. IV. Községi bírósági, elöljárói (tanácsi) és képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveinek vezetésében, községbirói ítéletek, egyezségek, hivatalos jelentések, felterjesztések, bizonyítványok és egyéb a jegyzők által kiállíttatni szokott ügyiratok fogalmazásában, a községi leltár, költségvetés, számadás szerkesztésében, községi adók kivetésében való gyakorlati jártasság. Azon szigorlóknál, kik a volt határőrvidéken keresnek alkalmazást, még a házközösségi intézmény és a hasonnamü osztály körüli eljárás ismerete. A vizsgáló bizottság. 2. §. A jegyzői képesség megbirálására hivatott szakbizottság áll : a) az alispánból vagy helyetteséből mint elnökből; b) a törvényhatósági közgyűlés által három évre választott két bizottsági tagból; c) a közigazgatási bizottság következő tagjaiból: tiszti ügyész, árvaszéki elnök, adó-felügyelő vagy annak helyettese, tanfelügyelő ; d) a törvényhatóság területén levő községi és körjegyzők által kebelökből három évre választott két rendes és egy póttagból ; e) a megyei számvevőből. 3. §. A szakbizottság állandó és a vizsgák minden tavaszi és őszi törvényhatósági közgyűlés alkalmával tartatnak. 4. §. Minden vizsgálatnál az elnökön kivül legalább négy oly bizottsági tag jelenléte szükséges, kiknek részvéte ellen a szigorlókkal netán fennálló személyes viszony miatt (rokonság, sógorság, gyámság) kifogás nem me rül fel. 5. §. A vizsgára bocsátottaknak nagyobb száma esetében, a vizsgáló-bizottság két osztályban is működhet; melyek egyike az alispán, a másika helyettesének elnöklete alatt önálló bizottságként, és :»z előbbi §. határozmányainak szem előtt tartása mellett, tartja meg a vizsgákat. A szigorlat megtartási módja. 6. §. Aki a jegyzői szigorlatot letenni kívánja, tartozik e végett az alispánhoz folyamodni és hiteles bizonyítványokkal igazolni, hogy o) a magyar állam polgára; 6) legalább 22 éves; c) az 1883:1. t. cz. 6. §-ában megjelölt kellékek birtokában van; d) az állam nyelvét szóval és írásban teljesen birja, továbbá é) megjelölni, hogy az állam nyelvén kivül minő nyelvek ismeretével bir, végre f) előadni és szükség esetén ki is mutatni azt, hogy az iskolai tanulmányok végezte óta az időt minő foglalkozásban töltötte. A c) pontban hivatkozott törvényszakaszban emiitett kereskedelmi és katonai tanfolyamokra nézve megjegyeztetiK: hogy a főgymnázium vagy főreáltanodákkal egyenrendüeknek tekintetnek a következő tanintézetek: u. m. a budapesti kereskedelmi akadémia, a fiumei, kolozsvári, debreczeni, székesfehérvári, újvidéki, soproni és aradi középkereskedelmi iskolák, továbbá a Wiesmer-féle középkereskedelmi iskola Temesvárott, a Röser-féle Budapesten és a Porges-féle Pécsett, végre a következő katonai tanintézetek: u. m. katonai főreáliskolák, gyalogsági-, lovassági-, utász-, hadapród iskolák, katonai kollégium, katonai technikai iskola, hadapród-intézet; a katonai árvaház tanulmányilag nyolcz osztályú polgári iskolának felel meg. A tanképezdei tanulmányok a törvényben elő nem soroltatván, a tanítói oklevél a törvények megjelölt tanulmányok hiányát nem pótolhatja. 7. §. Ha a fentebbi szakaszban felsorolt kellékek beigazolvák, az alispán a szigorlat letételére való bocsátás iránt határoz és az iránt folyamodót értesiti. Elutaeitó határozat ellen a jelentkező a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a felfolyamodványt az alispánhoz benyújthatja, aki azt nyolcz nap alatt felszerelten a közigazgatási bizottsághoz, másodfokú elbírálás végett, beterjeszti. A vizsgára bocsátottak névjegyzékét a folyamodások és csatolmányaik kíséretében az alispán havonkint és mindesetre a vizsgálati időszakot megelőzőleg a közigazgatási bizottsághoz bemutatja. 8. §. A jegyzői szigorlat írásbeli és szóbeli. 9. §. A szóbeli szigorlatot megelőzi az írásbeli, mely alkalommal a jelöli a vizsgáló bizottság által előre nagyobb számban elkészített és három különböző feladványt tartalmazó tételekből egyet sors szerint választván, az azon lévő feladványokat, az elnök által megbízott egyik bizottsági tag felügyelete alatt, még azon napon kidolgozni s a felügyelő tagnak átadni köteles. A feladványok kidolgozásának befejeztéig a jelölt senkivei sem érintkezik, de szükséges törvénykönyvek rendelkezésére adatnak. 10. §. A vizsgáló bizottság az írásbeli dolgozatokat következő napon megbírálván, azok felett titkos szavazás utján szótöbbséggel határozatot hoz, melynél a szavazatok egyenlősége esetében az elnök szavazata dönt, s ha a munkálatot jónak találta, a jelöltet azonnal a szóbeli szigorlatra bocsátja, ellenkező esetben pedig a szigorlat ismétlésére határidőül a következő vizsgatartási idényt tűzi ki. 11. §. A szóbeli szigorlat nyilvánosan tartatik, az írásbeli feladványok és dolgozatok lényegének előadásában s a vizsgáló bizottság tagjai és elnöke által az 1. §-ban megjelölt tárgyak körében tett kérdések szóbeli megfejtésében áll; e szigorlat a szigorlónak az állam hivatalos nyelvén felül a törvényhatóság területén divatozó és kérvényében megjelölt más nyelvben való jártasságára is kiterjesztendő. 12. §. A szóbeli szigorlat bevégeztével, a bizottság a szigorló képessége fölött zárt ülésben a 10. §-ban megjelölt módon határoz; határozatát azonnal nyilvánosan kihirdeti s ha a jelöltet képesítettnek találta, erről neki a bizottság összes tagjainak aláírásával s a törvényhatóság pecsétjével ellátott bizonyítványt állit ki; ellenkező esetben a szigorlat ismétlésére határidőül a következő első vagy második vizsgatartási időszakot kitűzi. 13. §. Azon jelölt, aki a vizsgáló bizottság által már két ízben visszavettetett, rendesen vizsgaletételre többé nem bocsátható és neki az ujabb vizsga csakis kivételesen, a vizsgáló bizottság elnökének véleményes jelentése alapján engedhető meg a magyar királyi belügyminiszter által. A másodízben bukottak nevei az ország összes vizsgáló bizottságainak tudomására hozandók. 14. §. A képességi bizonyítványban, különben minden más képességi osztályozás mellőzésével kiteendő, hogy az illető — egyhangúan vagy szótöbbséggel — képesnek Ítéltetett és kiemelendő, hogy nyelvismereteinél fogva minő jegyzőkönyvi nyelvvel biró községben alkalmazható. 15. §. Ha valaki szélesebb körben való alkalmazhatóság eluyerésére törekedvén, később az iránt folyamodik, hogy a törvényhatóség kebelében divó valamely nyelvben a szigorlat letétele után szerzett jártasságát igazolhassa, e részben vizsgára bocsátandó s annak eredményéhez képest a szigorlati bizonyítványnak a nyelvismeretről szóló része megtoldandó. 16. §. A szigorlat letételéért külön dij nem jár; azonban a megvizsgált, a képességi bizouyitvány kiszolgáltatása alkalmával, a bizonyítványra szükséges bélyeg árán felül, a jegyzői nyugdij-alap javára öt forintot meg nem haladó járulék fizetésére kötelezhető. 17. §. A vizsgáló bizottság minden esetben végérvényesen határoz és határozatai ellen sem felfolyamodásnak, sem semminemű egyéb jogorvoslatnak helye nincsen. 18. §. A vizsgáló bizotság a szigorlatoknál rendes jegyzőkönyvet vezet, melyben a jelenlevő tagok nevei, a szigorló neve, kora, születési helye s a hozott határozat röviden, a kiállított képességi bizonyítvány pedig egész terjedelmében feljegyzendő. Kelt Budapesten, 1884. évi november hó 5 én. Tisza, s. k.