Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 77. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s n lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások .Jóba Elelí kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek bekUldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt L-ezektól fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az i-lletö költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer lias&bzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes hirdetés után 30 kr lizettetik. A nyílttéri közlemények di-ja soronkint 16 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Coiup által Hamburgban. Az aratás előtt. A májushóval bekövetkezett esőzések, amelyek oly flditóleg és jótékonyan hatottak a vetésekre, ország-szerte a legkedvezőbb reményeket kötötték a bekövetkezendő aratáshoz. Kedvező időjárás mellett ez év, gazdasági tekintetben, bizonynyal a legjobbakhoz lesz számitható. Adja az ég, hogy ugy legyen! Ha valakire rá fér a jó esztendő,bizonynyal a gazdálkodó ember az. Mennyi mindent kell előteremteni a gazdának abból a néhány asztagból, vagy kazalból, amit sok munka és fáradság után sikerül a pajtában elhelyezni?! Ezt csak az tudhatja, aki közvetlen közelében él a mező-gazdának. Hányszor forog veszélyben a gazda egész évi munkájának sikere. A késői hideg, a korai forróság, az árvizek, a gyakori esőzések, a folytonos szárazság, a veszélyes és kártékony rovarok és szárnyasok mind, — mind hatalmas ellenségei a mező-gazdának. A jobb módú és előre látó gazda anyiramenyire gondoskodik a bekövetkezhető veszély és kár pótlásáról; időnkint alkalmilag biztosítván terményeit és takarmányát. A szegényebb sorsú apró birtokost azonban, egy jégeső, egy villám egy hirtelen jött árviz: egy óra alatt semmivé teheti; a kasza-kapa helyett koldusbotot vehet kezébe. Szükséges azért, hogy a bekövetkező bajnak idejében elejét vegyük, vagy legalább a már csakugyan bekövetkezett kárt és veszélyt némileg pótoljuk és enyhítsük. Azt mondja a latin: „Si vis pacem, pare hélium," vagyis: ha biztosítani akarod a békét, készülj a háborúhoz; azaz jó előre ellásd magadat minden olyannal, ami a bekövetkezhető veszélyektől megvéd. A szegényebb sorsú földmivelő népnek is jó előre készülni kell a háborúhoz; vagyis biztosítani kell magát a bekövetkezhető szükség nyomasztó következményeivel szemben; hogy a baj elviselhetőbbé váljék. E tekintetben legczélhoz vezetőbb eszköz az önsegély elvére fektetett biztosítás már csak azért is; mert a föltételeket magunk szabhatjuk meg, s a biztosított segélyhez gyorsabban és könnyebben juthatunk. Az önsegélynek több neme vau. Ilyen a többi közt a kölcsönös biztosítás, amely azonban csak nagyobb terjedelmű községekben lehet üdvös és czélszerü. Mert ha például egy kis községben az egész határ életnemüjét elveri a jég, a baj közös és általános lévén, a kár és a veszély is közös. A koldus koldus-társát nem segélyezheti. Van azonban az önsegélynek egy másik, sokkal előnyösebb neme, amelynek megteremtése épen oly könnyű, mint amilyen gyors a segély, amit nyújt. Az önsegélynek e neme: a községi takarék-magtárAz eszme nem uj. Üdvös voltát már az ószövetségi Jákob nemzetsége és az egyptomiak is élvezték, a Faraó által megálmodott, József által megjósolt egyptomi 7 szűk esztendő idejében. De hát mi is tulajdonképpen ez a takarékmagtár ? Az aratás után a község minden lakosa beadja gabonájának fölöslegét a közös raktárba, anynyit-ameonyit. A beadandó mennyiség birtokaránylag is meghatározható, rendes kivetés utján. A fődolog az, hogy az alap megteremtessék, amely a nyerendő kamatok által később önmagát növelné. Az ekkép felállított magtár az után egy általános bizalomnak örvendő egyén vezetése alatt, egy választmány kezelése alá adatik, évenkénti számadás-tétel kötelezettsége mellett. Ha valamely községi lakos, szerencsétlenség betegség vagy más elemi csapás közetkeztében, megszorul; élelemre eltett gabonája pedig idő előtt elfogy; vagy a tavaszi vetéshez niucs vetni valója, vagy aratása roszul üt ki anyira, hogy a termés még élelemre sem elég: a magtárhoz fordul segélyért, amit a következő kedvezőbb aratáskor, a közösen megállapított kamattal, amely szintén csak gabona lehet, megadja. De nemcsak az egyes megszorult lakosoknak nyújt az ily községi magtár segélyt; hanem kiterjedhet annak jótékony hatása az összes közönségre is; ha ugyanis alapszabályilag kimondatik, hogy az évenkint befolyandó kamatok például iskolai czélokra fordíttassanak. Sít a kamatok az összes községi pótadót is fedezhetik. Szóval egy ily takarék-magtár valóságos áldása lehet a községnek; mert első helyen megmenti a gazdát az uzsora veszélyétől, másod helyen a nyert kamatokból községi czélokat mozdíthatnak elő; amint ez már sok községben történik is. E tekintetben a lelkészek, tanítók, jegyzők, szolgabirák tehetnének legtöbbet; felvilágosítván a szegény tapasztalatlan népet a községi magtár hasznos és üdvös voltáról. A megye köztörvényhatósága szintén sokat tehetne a magtárak ügyében az által, ha felkarolván azt; alantas közegeit utasítaná, hogy a községeket a magtárak felállítása körül támogassák, buzdítsák és szorgalmazzák. K—y. Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület, amelyről lapunk 18-adik számában vezérczikkünk is megemlékezett, a következő felhivást intézi a magyar nemzethez: A nemzethez! Hazaszerte ismeretes dolog, hogy a napokban megalakult Kolozsvárt az erdélyrészi M. Közművelődési Egyesület, a magyar elem fentartása, a nemzeti szellem ébresztése s a magyar állameszme védelme és erősítése czéljából. Nem tagadjuk, hogy első sorban társadalmunkat sújtja a felelősség, a nemzettest egy részének számos megyénkben történt elporlódásaért; hogy régi idők óta megrögzött közönyösségben összedugott kézzel nézte fajunknak, mondhatni, élve-temetkezését; de más felől arról íb meg vagyunk győződve, hogy a letűnt nemzedékek eme régi bűnét mai társadalmunk van hivatva erényeivel, s hősies erőfeszítésével helyre hozni. Mindnyájunké a nemes feladat, vállvetett munkával, kitartó hazafisággal megakasztani fajunk pusztulásának végzetessé válható eme folyamatát. A szószék a maga tettre-buzditásával ; az iskola a maga tanításával és nevelő hatásával; a községek és megyék értelmisége erélyök legjavával; e haza minden nagyja és kicsinyje, vagyoni tehetségéhez mért áldozattal, lásson munkához: hogy megmentsük és megtartsuk fajunknak birtokban, népben és nyelvben, a mi megmenthető és megtartható. Elvégre észrevettük, hogy immár ütött a cselekvés és a kitartó hazafiság órája, s egyesületünk f. hó 12-én, e hazarész vidékeinek nagyszámú képviselői közreműködésével, épen a végre alakult, hogy az önvédelem nemes és a közművelődés eszközeivel folytatandó nagy munkáját tervszerűen megkezdje, s Isten segítségével és az egész haza támogatásával diadalra segítse; mert társadalmunkat hová-tovább mind jobban áthatja az a nézet, melyet Kossuth Lijos nagy hazánkfia, egyesületünkhöz intézett szózatában igy fejezett ki: »minden talpalattnyi térrel, melyet itt a magyarság elveszít, hazáuk ezeréves állami jellegének biztonsága csorbul.* Abban a reményben bocsátjuk ki e felhívásunkat, s a hozzá csatolt tagsági gyűjtő ivet, hogy a szintén mellékelt egyesületi naplóban foglalt boszédekből tájékozódást szerezvén az egyesület szükségességéről, minden község, testület s általában e haza minden fia és leánya, tehetsége szerint jó szívvel járul az együttes cselekvéshez, s uem eugedi, hogy erdélyi hazarészünk »Magyarszág jobb keze* magára hagyottságában megbénuljon. Midőn tiszteletteljesen kérjük n. é. Czimedet, hogy a gyűjtő ivet f. é. május hó végéig hozzánk visszaküldeni kegyeskedjék, mély tisztelettel vagyunk Kolozsvárt az Erdélyrészi M. Közművelődési Egyosülét Ideiglenes Választmányának 1885. április hó 19-én tartott üléséből. dr. Haller Károly, Sándor József, elnök. titkár. Egy ily felhivást, amely egyszersmind aláírási iv is, szerkesztőségünkhöz is küldött az elnökség; amely lapunk szerkesztői iiodájábau bármikor megtekinthető. E felhívásból, illetőleg al.tirási ívből kitünőleg, az egyletnek tagjai lehetnek: örökös tagok, alapítók, rendezők ós pártolók. Örökös tag mindazon jogi személy vagy testület, amely legalább 500 foriut alapítványt tesz s ez alapítványt 5 év alatt lefizeti. Alapító tag az, aki legalább 100 forintot készpénzben, óvadékos értékpapírban vagy kötvényekben befizet. A befizetés legkésőbb 5 óv alatt történik ; addig 5%-0

3 kamat fizetendő. Randes tag az, aki magát 6 évre évenkinti 2—2 frt fizetésre kötelezi, vagy aki ugyanezen időre egyszerre 10 forinttal megváltja e kötelezettségét. Pártoló tag az, aki aláírással legalább 3 évre évenkinti 1 frt fizetésére kötelezi magát. Pártoló tag szavazattal nem bir. Ezen kivül önkéntes adományok is elfogadtatnak az egylet által. Ha hazánk valamely vidékén szükség van ily magyarosító egyletre; ugy erdély az. A magyar elem pusztulásának, a nemzeti erő elporlódásának az országban sehol sem lehet oly megdöbbentő jeleivel találkozni, mint e hazarész bérczei közt. Ennek igazolásaul ide jegyzünk néhány statisztikai adatot. Fogarasmegyében mindössze 2694 magyar van; magyar szót tulajdonképen csak Fagarason hallhatni; egyebütt e megye területén ritka, mint a fehér holló. Kis-Küküllő megyében van 127 nem magyar iskola és cmk 53 magyar. E megye területén a kisdedóvó terra incognita. Nagy-Kükülló megyében a magyarság 14 iskolával nyomorog; ellenben a nem magyarok 209 iskolával dicsekesznek. Kisdedóvó e megyében sincsen sehol. Szolnok-Doboka megyében 27l-re megy a nem magyar iskolák száma. Alsó-Fehérmegye 285 iskolája közül csak 52-ben hangzik a magyar szó; s a nagyenyedi és gyula-fejérvári két kisdedóvó intézettől eltekintve, a megye területén hire sincs az óvódának. Brassó megyébeű, a magyarság tövében, 22 rumén és 13 német iskolával szemben, csak szórványosan vannak magyar iskoláink s van három állandó óvódánk. Torda-Aranyosmegyében a rumén iskolák száma 131, ellenben a magyaroké csak 54. Maros-Tordamegye 264 iskolája közül 105 iskolában nem magyar a tanítás nyelve, s csak 159-ben magyar. Szilágymegye 301 iskolája két harmadában idegen nyelven tanítanak, s csak 106-ban magyarul. Az óvódák száma e megyében aránylag nagy: t. i. 2 (Zilahon és Sz.-Somlyón). Besztercze-Naszód, és Szeben megyéről mit mondjunk ? Szóljon az, hogy hallgatunk. Fogaras-megyében a tanítók 9/io-da nem tud magyarul. Felső-Fehér-megyében sem tehetni többre '/Vadnál a magyarul értő tanítók számát, Szolnok-Dobokamegye 171 nem magyarajku tanítója közül csak 69 érti nyelvünket.