Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-03 / 18. szám

VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 3. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABÖLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. *** Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: ICgész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 > A községi jegyző és tanító uraknak egész évre | intézendők. csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Klek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekilldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető I költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer ha*ábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyei hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények di>ja soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. állal Budapesten. Haasensteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában ^s Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. I>orn & Comp által Hamburgbati. Az idők jelei. A magyar nemzet ugy látszik megsokalta a hosszas tétlenséget; végre kilépett eddigi tartózkodó helyzetéből; kezd öntudatra és tettre ébredni; szive erősen melegszik és komolyan lát a munkához: hogy az ősök százados mulasztásait helyrepótolja. A figyelmes szemlélő valóban azt gondolhatja, hogy Magyarország egy nagy átalakulás küszöbén áll. Minden jel, mozgalom és tevékenység erre látszik mutttni. A kiegyezés óta aligha voltunk jelentőségteljesei)!) mozgalmaknak tanúi, mint az idén. Mintha csak az ébredés órája ütött volna, s Kárpátoktól Adriáig e kiáltás töltené be a léget: „Talpra magyar, hí a haza !" A magyar társadalom különféle rétegeiben egymást követik a nemzeti önérzetre ébredést jelző lelkesebbuél-lelkesebb mozgalmak. Meghozzák-e e mozgalmak az óhajtott, a vártt gyümölcsöket? E kérdésre megfelel a jövő. Mi csak örülhetünk, hogy Magyarország ma a cselekvés korát éli. Nagy feltűnést keltett és ország-szerte kedves viszhangra talált Simor János esztergomi herczeg prímásnak, a Szent István társulat ez idei nagy gyűlésén a munkás kérdésben tartott nagy szabású, valódi apostoli beszéde. A bíboros főpap, a hazai munkás viszonyokat tárgyalva, azt nrudá hogy: „a munkás kérdésben nyilvánuló mai ész távoli eredete az, hogy a házasságot, a csa

v.dot, az iskolát, a birtokot és tekintélyt: az önérdek, a hir-, a nyer- és kéj-vágy szenvedélyeinek kiszolgáltatták; hogy az elmérgeA „NYlRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A hirlapirás mestersége. (Hatodik közlemény.) Ha meggondoljuk, hogy az avatatlan könyv- és hírlapírók mennyi pusztítást visznek végbe a magyar nyelvben, egyes szavakban, helyesírásban és szófüzésben; lehetetlen hideg vérrel fogadni a jobb és hivatott irók, az írói körök, irodalmi társulatok és az akadémia közönyét, amit szemben eme nyelv-irtó müvelettel folyvást tanúsítanak. Mindez nagy baj ugyan; de egyes nyelvészek és a hazafiasabb irók mégis csak segítenek rajta ; s az ízlések tisztulásával be kell következni az általános reformnak, amelytől ma oly sokan irtóznak. Nagyobb baj ennél az, hogy a magyar könyv- és hírlapirodalom mindeu ellenőrzés nélkül terjeszkedik és pusztít a társadalom minden rétegében. Egy sajátságos irány kezd lábra kapni ma különösen a fővárosi hírlapirodalom kebelében. Ez irány a svindli, a szédelgés, a reclam, az üzérkedés ezer- meg ezer nemében uyilatkozik. Egy kis pajtáskodással, kímélettel, biztató jóakarattal minden nemzet irodalmában találkozhatni. Ez szükséges is a tehetséges kezdőknél. De ahogyan ez ma nálunk van, az valóban kétségbe ejtő. Nincs a reclamnak oly tisztességtelen neme, amelytől ma visszariadna az irodalmi kufárvilág: csak hogy egymást bámultiá és nagygyá tegyék az uj óriások; mig a tisztességes, de reclammal nem élő iró, még-ha oly igazi tehetség is, ott marad az ismeretlenség zugában. A megjelent könyvekkel és megjelenő hírlapokkal az irók és kiadók mindjárt szétküldik a bírálatot is ugy a fővárosi, mint a vidéki hírlapoknak; amit is ha egyik-másik önállóbb és tisztességesebb lap vagy megnyirbálva, vagy f en nem tesz közzé, kész az aprehenzio, a cserepílditetlivisszatartatik, s több mutatványpéldány egyetlen us alkallványból sem küldetik. Hogy a magyar irodaiéiról ide körülmények közt, minő eredményt mutathat fel Jozataika eges mutogatsedett állapotokon, csak a vallás-erkölcsi nevelés, a vallásos hit, és az erkölcsös élet van hivatva segíteni." A bibornok az államot elégtelennek tartja e kérdés megoldásához. Igaza lehet. De az Egyház sem elég erős arra nézve, hogy egymaga oldja meg azt. Állam, Egyház és Társadalom: e három hatalmas tényező oldhatja csak meg a munkás kérdést; illetőleg egyenlítheti ki legméltányosabban a muukaadó és muukás közti ellentétet. Hála Égnek, nálunk a munkás kérdés még nem öltött magára oly éles jelleget, hogy komoly aggodalmakra nyújthatna okokat! Ha itt-ott mutatkozik is egy-egy ily kis sötét pont, annak magvát a külföldi munkások hozták be. A sztrájkolás Magyarországon csak lassan és talán nem is fog gyökeret verni; kivált ha nemcsak a munkadíjak, hanem a munka-napok, iLétőitíg a munka-szünetek, a különféle vallás felekezetek-rendelte ünnepek is törvényhozásilag fognak rendeztetni. Messze kiható s eredményében gazdag mozgalom kétségen kivül a zsidóknak a keresztényekkel vallás-erkölcsi és házasság-ügyi tekintetekben való egyenjogositása is; amely mozgalmat jól is, nem is antiszemitizmusnak kereszteltek. Mert e mozgalom, tulajdonképen és helyes értelemben, nem a zsidók ellen, hanem inkább melletök, az ő létérdekük és emberi méltóságuk iuaugurálása érdekében küzd és fáradozik, kisebb-nagyobb eredményuyel és szerencsével. A főrendi ház reformja szintén nagy hullámokat vert közjogi életünk álló vizének tükörén. E reformnak a már tudva levő alakban történt ez idő szerént való megoldása, sok tekintetben nem nom. Látjuk azt naponkint; lépten-nyomon tapasztaljuk az erkölcsök lazaságában, a társadalmi bűnök szaporodásában. Az irodalom mindig legjobb fokmérője a nemzetek művelődésének. Az irodalom az a tükör, amelyből a nemzetek szellemi és erkölcsi képzettsége leghüvebben visszatükröződik. A megmételyezett sajtó ezer csatornában ömleszti ölő mérgét a társadalom rétegeibe; amely elhamvasztja a legtisztább érzelmeket; megsemmisíti a legszentebb eszméket; ős elősegíti az erkölcsi sülyedését, a társadalom pusztulását. A mai hírlapirodalomnak tagadhatatlanul van egy érdeme, amelyet elvitatni nom lehet tőle. Ez pedig az olvasás terjesztése ; de mit ér ez akkor, ha az olvasmányoknak sem irodalmi becse, sem erkölcsi értéke nincs. Nagy politikai lapjaink 2—3 regényt is hoznak egyszerre, amelyek csak annyiban különböznek egymástól, hogy egyik pikánsabb a másiknál. Avagy ki ne tudná, hogy újkori regényeink súlypontját és magvát, az érzéki kicsap ongások, a legnaturalisztikusabb érzelgések képezik. Köztudomásu dolog, hogy a mai regényírók czélja i nem egyéb mint, müveikben minél több és szenszácziósabb eseményeket, tarka kalandokat, érdekfeszítő helyze' teket tüntetni fel. Mi természetesebb az után, hogy az ily regények olvasása elöli a szép iránti fogékonyságot, megkérgesiti az erkölcsi érzületet, és csak a testiség ingereinek nyújt izgató tápanyagot. És ugyan mit tanulhat az ifjúság az ily tartalmú regényekből? Mindenek előtt megszereti a kalandos élet képzelt kellemeit ; megtanulja mérlegelni a bűnben való ügyességet. A gyakorlati élet bizonyítja, hogy gyakran a legjobb erkölcsű családanyák, tehetséges ifjak és tiszta lelkű leányok, az ily regények olvasása által lettek teljesen megrontva s egész életükre tönkre téve. A regényességgel teljes és bombasztikus irály, rendesen csábitólag hat a könnyen hevülő ifjúság képzelő erejére. Az érzelgő leány, a regények nyomán, az életben eszményeket keres, amelyeket azonban a valóságban soha fel nem- talál. Osuda-e az után, ha a halálban kere» menedéket és megnyugvást?! felel ugyan meg a hazai ujabb viszonyoknak s az igazi szabadelvüség kívánalmainak, amenyiben a választás elve csaknem egészen elejtetett; mindazon által, a mai viszonyok közt, ezt is melegen kell üdvözölni, mint századok óta a legelső közeledést a műveltebb államok felé. A kormány nagyon szigorúan akart elbánni a főrendi táblával; de a főrendek erős ellenzéket képeztek a javaslattal, illetőleg a kormánynyal szemben; aminek az a következménye lett, hogy a kormány engedett a főrendek kívánalmának. A főrendi ház tehát megmaradt továbbra is főrendi háznak, nem lett felső ház belőle. A kormány által tervezett 160 kinevezést leszállították 50-re. E számból 30 azonnal ki fog neveztetni, 20 pedig 4 egymásután következő év alatt. A 3000 forintos census megmarad, de a census miatt kimaradt mágnások kőzzül egyszer-mindenkorra 50 tag fog választatni a főrendek által. A czimzetes püspökök küzzül csak a belgrádi és a tinini tartja meg tagsági jogát. A zsidó rabbi kimarad; mert a zsidóknak nincsenek oly országosan elismert elüljárói, mint a többi felekezeteknek, akik jogosulva volnának a felekezeteket a főrendi házban képviselni. Az indigenák tagsági joga megmarad ugyan, de idegen állam törvényhozó testületének nem lehetnek tagjai, Az uj főrendi ház tagjai lesznek: 20 főherczeg, 18 hivatalbeli méltóság, a horvát tartományi gyűlés 3 küldötte, a róm. katli. hitfelekezet 32 képviselője, a gör. keteti román és szerb, hitfelekezetek 10, a protestáns és unitárius hitfelekezet 13 képviselője, a kormány által kinevezett 30 s a főrendi ház által választandó 50 kitűnőség, 24 indigena, 180 herczeg, gróf és báró; összesen 356. Óh az ifjú szivet könnyű meg mérgezni, de nehéz meggyógyítani I Nem helyeselhető tehát a hírlapoknak az az eljárása, hogy a fősúlyt a regényekre fektetik. Az önállóan megjelenő regényekhez soha sem juthat az olvasó oly könnyen, mint a hírlapokhoz. A hírlapoknak ez a regénykultusza, egyenesen kárhoztatandó; mert veszélyes és könnven hozzá férhető. Mindezekből az a tanulság, hogy a hírlapirodalom fejlődésének első alapföltétele az, hogy a hírlapíró minél bivatottabb, képzettebb és minél jobb hazafi legyen. Ez pedig csak ugy érhető el, ha az ügyvédi kamarák példájára, hírlapírói kamarák alakittatnak; amely kamarák hivatva lennének az után, a hírlapírói tisztesség érdekében szükséges fegyelmi hatóságot gyakorolni. Meg vagyok győződve, hogy a hírlapírói kamarák, mint sanctioval biró hatóságok, nagyon sokat segítenének a mai hirlapirodalmi miseriákon. E hírlapírói kamarák hatáskörébe tartoznék: a hírlapírói képesítettség megadása, felfüggesztése vagy elvonása. Avagy nem guny-e az ma már, hogy amikor még a izölöpásztorság is bizonyos kvalifikáczióhoz van kötve; a közművelődés főtényezői — a hírlapírók szabadon, gazdátlanul garázdálkodjanak a társadalomban. Nem vagyok barátja a szellemi szabadság korlátozásának; de mert a hírlapírói foglalkozás mélyen bele vág a gyakorlati életbe; és mert különösen szoros összeköttetésben áll a nemzet nyelvével és erkölcsével: nem lehet egészen közönyös dolog a magyar társadalom előtt, hogy minő képességű és jellemű egyének foglalkozzanak a hírlapirodalommal. I)e meg a hirlapirók is emberek lévén, azoknak is akadnak egymás közt oly dolgaik, bajaik, amelyek egészen más, különleges tekintetek alá jönnek, és amelyek ellen a társadalomnak épen ugy meg kell védeni őket mint akár az ügyvédeket, orvosokat vagy tanárokat an uál is inkább; mert a hirlapirók érdeke magának a ner zeti nyelvnek, az irodalomnak, ét közművelődésnek érdeke. ''