Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 17. (SZABÓIÉI HIRLAP.) TÁRS^ffilíÉl HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. *** Megjelenik: heten kint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások JTóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreezeni - utcza 1551. szám) intezendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezirae alatt kéretnek bekllldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra 9 az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijuk : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyei hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények di-ja »oronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. sziin) : továbbá: Goldbtirger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesteu, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgbau A magyar nökröl. Midőn általában a nőkről, különösen pedig a magyar nőkről irok; szeretném tollamat rózsa-vizbe, liliom-himporba, vagy napsugárba mártani: hogy soraim tetszetősebbek, vonzóbbak legyenek a szemnek és méltóbbak czikkem tárgyához — a magyar nőkhöz. Régen megirta már Garay János koszorús költőnk és mindig szép marad, hogy: • Magya* bölgjtiek Beillettéi, Áldd érte sorsodat; Magyar hölgynek születni : Nagy és szép gondolat !< De mert a rózsa-viz illata pár perez múlva elillan; a liliom hímporát egyetlen sóhajtásom lefúná a papírról; a nap-sugár pedig elégetné tollam hegyét: tehát csak maradjunk az egyszerű lila-sziu tintánál, amelyet szándékosan cseréltem fel a feketével. Hiszen bármily kedvesek és szeretetre-méltók legyenek is a nők; mégis csak oly földi lények ők mint a férfiak avval a különbséggel, hogy a nők lelki világában több ugyan a fény, de több az árny is. Emberek ők is, Éva leányai, több-kevesebb hibával és gyarlósággal. De épen azért, mert a nők az élet szebb felét képezik; kívánatos, hogy jobbak nemesebbek is legyenek, mint az életnek másik fele — a férfi világ. Ha szeretjük a virágot kalapunkhoz és szivünkre tűzni; szükséges, hogy megkíméljük hogy ápoljuk és védjük az ágakat, amelyek ama virágokat hozták. Engedjék meg tehát a „Nyirvidék" szép olvasó női, hogy ez úttal a fekete vonalon felül, az első helyen foglalkozzam kedves lényükkel, szeretetreméltó valójukkal és nemes hivatásukkal. Ne féljenek, ne rettenjenek vissza czikkemtől. Nem akarok szemrehányásokat tenni. Ha czikkemben itt-ott talán sötétebb színekkel festeném a hiA „NYÍRVIDÉK*

4 TÁRCZÁJA. A hirlapirás mestersége.*) (Ötödik közlemény.) Hírlapíróink legnagyobb része tehát olyanokból áll, akik csík nagyon kis mérvben haladják túl a középszerű tehetségre valló fokozatot. De mert a közönség szereti olvasni a hírlapokat, tehát hírlapírók is akadnak. Egyátalában nem csuda az után, ha az Aetna tűzhányó kitörését Nápoly esetleges veszedelmével hozzák kapcsolatba; ha a' divatról írván, gyémánt-Cimeé-ról és gyöngy »riviére-ről csevegnek; ha életrajzi csikkben Melikov grófot »Lorisz* Melikov grófaak nevezik, holott »Lorisz* örményül grófot jelent; ha néprajzi ismertetésben a »valide Sultana*-val férjet öleltetnek, holott valide Sultana csak is özvegynő lehet stb.; szóval ha lehetetlenséget, badarságot, tájékozatlanságra valló furcsaságokat irkálnak össze. Akadnak oly hírlapírók is, akik kellő képzettség hiányában lépvén a hírlapírói szép de nehéz pályára, abban tetszelegnek magoknak, hogy a bölcsészeti, szépművészeti, nyelvtani, hitragei stb. jó magyar szavakat idegen, sőt sokszor korcs szavakkal helyettesítik. Már az idegen szavak használata is hiba, föltéve hogy azokra elfogadott kifejezésaiok vannak; korcs szavak alkalmazása pedig valóságos nemzeti bűn. Ily korcs szavak: aszfaltirozní, 'dementirozni, echauffirozni; tehát az angol (aszfalt) s a franczia (dementi) és (echauffer) szavakhoz német ragot (íren, ír) csatolván, a korcs szót magyar végzetü igeként használják és fogadják el. Az után meg, ugyan ki ne botránkoznék meg, amidőn ilyeneket olvasunk a hírlapokban: »öten nehezen meg*) Lásd a 14-ik számot. bákat és gyöngeségeket; ne dobják el kiskacsóikból e lapot haragosan ha egyébért nem is, legalább azért, hogy szépségüknek egyetlen pillanatnyi időre se ártsanak. Akit szeretünk és tisztelünk, azt szándékosan soha sem szégyenithetjük meg. Elmondhatjuk hibáit, tévedéseit, gyöngeségeit; figyelmeztethetjük tetteinek balkövetkezményeire: csakhogy mindig kellő gyöngédséggel, diskréczióval, szeretettel és illő tisztelettel tegyük azt. Ismétlem, hogy szavaim nem lesznek a szemrehányásnak vagy épen a gáncsolódásnak szavai. Őszinték, igazak és jóakaratuak lesznek azok. Nem szándékom kérdáre vonni azokat az előkelő magyar nőket, akik a nyarat nem itthon Baiatoü-Füreden, hanem valamely messze eső tenger-parti fürdőben szokták tölteni. Attól a másik úrnőtől sem kérdezem, hogy miért ment Sweicz vadregényes bérczei közzé; amikor oly méltóságosak itthon a kárpátok, »Iy kiesek fürdő-helyeik. Azoknak sem hányom szemére, akik Bécsből Berlinből Parisból hozatják öltözékeik anyagját. Azt sem hányom szemére egyikmásik magyar nőnek, hogy a nemzeti irodalom helyett az idegen német és franczia irodilmat pártolják. Mindezek igen kényelmes és kellemes, talán divatos dolgok és cselekmények is lehetnek; sőt azok, akik e kedvtelések és szeuvedályek kielégítésére szükséges kiadásokat száz-ezreik mellett még csak meg sem érzik,némileg még menthetők is. A honleányi köteleségekés a hazaszeretetszempontjából tekintve azonban a dolgot, megbocsáthatlan bűuök. Akik pedig mindama nagy-uri sportot, saját maguk és hozzátartozóik megrövidítésével, birtokuk megterhel tetősével űzik: valóságos hazaárulást és főbenjáró bünt követnek el, amiért a legtöbben még életükben meg lakolnak; halálok után pedig utódaik átkát vonják magokra. sebesültek* (nehéz vagy súlyos sebet kaptak helyett); »Európában nem. többé ar őszintesség, hanem a képmutatás politikája uralkodik,* »S aztán a vendég jót húzott belőle a baráti borból* (Budapesti Hirlap 1885. márczius 29-ki szám tárczája); »Tarkovics tanácsos is írhatná a karczolatokat, — ha nem írnám öket.t (>ha nem én irnám azokat* helyett) stb. stb. De hagyjuk a példákat. A példák gyűlöletesek. Különben igazságot adok a »Pesti Napló* szerkesztőségének, amidőn az 1831. 127 siámban »egy orthoneolog*-czikkére azt jegyzi meg, hogy: »Mig nyelvészeink neolog, ortholog, sőt neo-ortholog táborra oszlanak, s elkeseredett harcsban állanak egymással; addig a gyorsan dolgozó hírlapírótól nem igen kívánhatják tanaik és szabályaik megtartását, melyekre nézve éppín köztök van a legnagyobb nézeteltérés stb.* a.zt is igen jól tudom hogy, mert sem a természet tudósok sem a hírlapírók nem foglalkozhatnak tüzetesen nyelvészeti kérdésekkel, tehát nem alkothatván maguknak önálló véleményt, szívesen csatlakoznak ahhoz a p írthoz, auaely magasabb hangon beszél; vágás befolyásoltatják magokat a n«ologok, orthologok, és neo-orthologok közlegényei által. E tekintatbjn legtöbbet árt a hírlapirodalomnak a »Nyelvőr* iskolája. E folyóirat nyakra-főre gyártja a furcsábbnál furcsább szavakat. A » Nyelvőr*-nek nem jó a szálloda, járda, iroda, nyomda stb, hane n ezek helyett szálló, járó, író (szoba), nyoml kell; pedig ezek vagy mást, vagy egyebet is jelentenek. N->.u kell a tanír, titkár, kulcsár, hanem kell tanitó, titkos (?), kulcsos, stb. Minthogy azonban nem czélon a » Nyelvőr* nyelvészkedését bírálgatni; tehát nem is foglalkozon vele ez úttal. Osak hírlapíróink mentságeül kívántam a Nyelvőrékre mutatni; mint akik, az elvitázhatatlan hasznos szolgálat mellett, bizony elég kárt is tesznek szép magyar nyelvünkben. De bármennyire Egy nagy hibája vau a nőnemnek, amely minden nővel közös, tartozzék bármely nemzethez. E hiba: a hiúság, a tetszelgés, az egymást túlszárnyalni akarás mindenben és mindenütt. E tekintetben a magyar nők sem képeznek kivételt. Szeretnek nagyzolni, ragyogni, szenvelegui ők is. A divattól elmaradni, szégyennek tartják. Versenyeznek egymással öltözetben, háztartásban, fogatban, élétrendben; szóval mindenben, ami által egyik a másik felett kitftnhetík. Nem gondolják meg, mi kép a nő hivatása nem abban áll, hogy a mások badarságait majmolják, sőt még tul is hajtsák; hanem más nemesebb és szebb dolgokban, amiket igen természetesen a verseny közben szépen elhanyagolnak. Minvalódi müveit nőnek, tehát a magyar nőnek is hivatása ez egyetlen szóban: szeretet határozódik. Szeretni a hazát a családot, amelybe a gondviselés helyezte; szeretni és nevelni szive-lelke másait — gyermekeit; szeretni ember-táráait, segélyezni az árvákat, ápolni a betegeket; szeretni nemzetének nyelvét, irodalmát; szeretni és becsülni a hazavédelmében, a köz ügyek terén való küzdelem közepette kifáradt és kidőlt hősöket és nagyokat; ez a magyar nő hivatása, feladata életczélja. Gondoljanak, óh gondoljanak a nők szép és nemes hivatásukra! Vonják el figyelmüket csak egy időre, a divat-világ csábító, kápráztató csalképeitől ! Keressék a valódi szépet és igazat. Ne a fényűzésben, hanem a csinos egyszerűségben, a takarékosságban s a műveltségben igyekezzenek egymást felülmúlni. Legyenek szivvel-lélekkel honleányok. Szeressék ezt a hazát, amelynél szebbet az ég nem adhatott volna nekik. Alakítsanak magok közt minél több jótékony irányú egyleteket, amelyeknek zászlóin e szent szó ragyogjon; szeretet. A pipere helyett foglalkozzanak kissé az irodalommal, a magyar rá is vannak szorulva hírlapíróink a neologusok segítségére; azért minden esetre elvárja tőlök a nemzeti nyelv géniusza, hogy amenyire a hírlapírói gyors munka engedi, jó egészséges stilban írjanak. Használják azokat a közkeletű szavakat, amelyeket először édes anyjuk ajkairól hallottak elhangzani. Csak aki ebben az iskolában tanulta a magyar nyelvet, lehet képes még ma helyes magyarsággal irni olvasói lelkéhez és szivéhez. A magyar nyelv, stilisztika és helyesírás tekintetében, fájdalom még nem áll azon a fokon; szabályai még mindig fogyatékosak é9 hiányosak arra való nézve: hogy az idegen születésű, vagy nem magyar ajkú szülők gyermeke kifogástalan magyarsággal képes volna irni rajta. Ezért tehát égetően szükséges, hogy a magyar helyesírás és szófüzés szabályai valahára megállapittassanak és minden könyv- és hírlapíróra nézve kőtelezővé tétessenek. És mert ily szabályaink még máig sincsenek, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy bármelyik iskolába nem járt magyar paraszt jobban, szabatosabban beszél magyarul, mint akár a gymnáziumi, akár a reáliskolai növendék. E szabálytalanságnak és rendetlenségnek lett természetes következménye az az állapot is, hogy Íróink anyi-féle képen írnak, ahányan vannak. Fájdalom I a magyar könyv- 4s hirlap-irók legnagyobb része épen a helyesírásra és magyaros szófüzésre fektet legkevesebb súlyt írnak derüre-borura, minden rendszer és következetesség nélkül, ösztön szerüleg, amint nyelvérzékük sugallja. Feledik, hogy ami a jó Ízlés az életben, a színezés a festő vásznán, az igazság a művészetben, az ütem a zenében, a mérték és rím a versben, a kecs a tánezban, a hangsúly a szónoklatban : az a helyesírás és szófüzét az irásmüben. Valóban megáll az ész és a gondolat a gondos szemlélőben; látván és tapasztalván azt a vétkes mulasztást, amit a magyar irodalom és tudomány emberei évtizedeken keresztül tanusitottak és tanúsítanak folyvást a magyar helyesírás Mai számunkhoz egy fél-ív melléklet yaTTcsatoiva.