Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-22 / 12. szám

iránt benyújtott kérvényének érdemi elintézésé előtt ónként lemondott, s eként nyugdíj jogosultságát, a nyugdíj intézeti szabályrendelet 12 §-ának a) pontja szerént, elvesztette , tekintettel azonban korlátolt anyagi viszonyaira 8 hitelt érdemlőleg beigazolt időleges munkakeptelenseeére a nyugdijintézeti tartozása törlesztésére általa tenyleg befizetett 80 frt. részére kamat nélkül viszaadatm s még hátralékként kimutatott tartozása törültetoi rendeltetik. 3. Hernády László t.-pálczai jegyző, minthogy munkaképtelen voltát hitelt érdemlőleg beigazolta, a nyugdij-intézeti alapszabályok 16 §; b) pontja értelmében évi 250 forint segélyösszeggel nyugdíjaztatott. 4. A nyugdijintézeti tartozások sürgős behajtása czéljából a járási szolgabirák utasítva lettek, hogy a hatóságuk alá helyezett községi jegyzőket terhelő s másolatban részükre megküldendő kimutatásban részletezett összegek biztosítása végett, az adós jegyzők összes ingóságait és hivatali fizetését sürgősen vegyék bírói zár alá; és saját személyes elnökletük mellett a községi képviseleteket összehiván, azokat utasítják, hogy a községi vagy körjegyzőket terhelő nyugdij-intézeti tartozásukat, azok hivatalos fizetéséből, f. é. novemberhó 1-ső napjáig anynyivalinkább teljesen letörleszszék, mert ellenkező esetben, a hátralékként mutatkozó összegek egyenesen a községi pénztáron fognak megvétetni. Jövőre nézve pedig, nehogy a községi jegyzők nyugdij-intézeti tartozása több évekről ismét összehalmozódjék, s eként az intézet tetemesen megkárosittassék: rendeltetik, hogy a községi jegyzők évi tagdijáért a községi pénztárak tétetnek felelősökké; s ezeket, ha a közvetlen befizetés jegyzőjük által minden év szeptemberhó 1 ig előttük nem igazoltatik, a jegyző hivatalos fizetéséből, a központi nyugdijintézeti pénztárba beszolgáltatni köteleztetnek. A járási szolgabirák felhivatnak, hogy e határozat végrehajtásáról, Zoltán János alispánhoz 30 nap alatt kimerítő jelentést tegyenek. 5. Lakatos József t. ládányi lakos hala&ztási kérelme, a fentebb részletezett határozattal, elintéztetvén; jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. 6. A jegyzői nyugdijintézeti alapszabályok 7 §-ában körvonalozott számadási vizsgálat foganatosithatása végett, Megyery Gábor pénztárnok és Kállay Ferencz fő számvevő felhivatnak, hogy a jegyzői nyugdijintézetalapra vonatkozó tőke és kamatok szerént elkülönített számadásokat, a nyugdijintézeti választmányhoz mielőbb, és pedig oly időben adják be, hogy az a legközelebbi választmányi gyűlésen megvizsgálható és tárgyalás alá vehető legyen. (100.) Köz ügyek. (Az idei fősorozás alkalmával) a magyar korona országaiból 39,ó52 főnyi ujoncz-jutalék és 3955 főnyi póttartaléki jutalék lesz kiállítva. Ezen jutalékból esik: Magyarországra, vagyis a budapesti, pozsonyi, kassai temesvári és nagyszebeni hadtest-parancsnokságok területére, a népesség aránya szerént, 34,753 ujoncz és 347 5 póttartalékos. Horváth Szlavonországra hasonlóképen a népesség aránya szerónt, 4762 ujoncz és 476 póttartalékos. Fiume városra és kerületére, szintén a népesség aránya szerént, 37 ujoucz és 4 póttartalékos. Az ujoncz és póttartaléki jutalékok kiállítása után fennmaradó mindazon hadkötelesek pedig, akik a hadi szolgálatra alkal masak, a honvédséghez Boroztatnak be. (A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok) hivatalos összeálitása 220, §-ának rendelkezése, melyezerint az a kihágás, melyért az illető tettes a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számítandó három év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet, a felemelt (fokozott mérvben kiszabott) illetékek elévülésének elbírálásánál is alkalmazandó. (Magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság 1884 1896 számú döntvénye.) (Midőn peres eljárásban) a peres fél részére hivatalból ügygondnok neveztetik ki és bélyeg feljegyzésnek van helye:a bélyegjegyzékbe foglalt bélyegilleték befizetésére az eljáró és a peres felet képviselő ügyvédet, mint ügygondnokot, saját személyére és vagyonára nézve, fizetési köteleséi? nem terheli. (Magyar kir. pénzügyi közig, bíróság 1884 évi 391 számú határozata.) (A vásárról a tulajdonos által visszahajtott marhák marha levelei> vonatkozólag) a földmivelés-, ipar-, és kereskedelemügyi magyar királyi miniszter 6039/85. szám alatt a következő körrendeletet bocsátottaki: »Mint több törvényhatóság felterjesztéséből meggyőződtem, az 1876 évi 18,069. számú itteni rendeletnek mult évi deczember hó 25-én 58,279. szám alatt kelt rendeletemben idézett azon passusát, hogy a tulajdonosnak, ha marháját más helyre szállítva saját nevére szóló marhalevélre van szük sége, némely törvényhatóság a vásárról haza térő marhára is vonatkoztatja. Miután a vásárból hazatérő szarvasmarhára való tulajdonjog igazolására a szabályszerű hátirat teljesen elegendő, az ezen felfogással ellenkező téves magyarázatok megszüntetése végett, szükségesnek tarlom a törvényhatóságokat arról értesíteni, hogy a más helyre szállított marhára vonatkozó és már 1876. évi 18,069. számú itteni rendelettel életbe léptetett intézkedést 58,279/85. számú rendeletemmel sem kívántam a vásárról ha'.a térő marhára alkalmaztatni. Budapest, 1885 évi február hó 4. A miniszter helyett; Matlekovits s. k.« (Az állatoknak vasúton való szállítása ügyében) a földmivelési miniszter ujabb intézkedéseket rendelt el. A miniszter ugyanis a kereskedelem és forgalom érdekében eddig az egy kocsiba rakható állatok számának meghatározását tárgyazó. és eddig érvényes rendeletét hatályon kivül helyezte; de állat egészségrendőri szempontból a szarvasmarha tekintetében egyúttal elrendelte, hogy azon állatszállító kocsikba, melyek rakterülete 12.8 • -métertől 16 •méterig terjed, aránylagosan 7, egészen 9 darabig hízott, vagy 8—11 darabig sovány zsarvasmarha helyeztessék el; a szab. déli vasút vonalain használatban levő 20.3 •-méternyi rakterülettel biró állat szállító kocsikba legfeljebb 12 darab hizott vagy 15 darab sovány, a 28'8 •-méternyi rakterülettel bírókba pedig legfeljebb 16 hizott vagy 20 sovány szarvasmarha rakandó be. Ezen rendelet pontos foganatosítása a vasúti szemlélő bizottságoknak kötelességévé tétetett, melyek egyúttal följogosittattak és köteleztettek a kocsik túlzsufolásinak megakadályozása czéljából, tekintettel a berakandó állatok testalkatára, a szállítási viszonyokra és az időjárásra, ezen maximális számokat esetleg leszállítani. A közlekedési vállalatok pedig gondoskodni tartoznak arról, hogy az állat szállítására használt kocsik rakterülete az egyes kocsikon pontosan és láthatólag megjelölve legyen, és minden rakodó állomáson alkalmas helyen kifügesztessék. (A szekér-fogattal való házalás) nem engedélyezése és eltiltása tárgyában, körrendeletet bocsátott ki a hatóságokhoz a földmivelés, ipar és kereskedelmi minisz teriura. Kivétel alá esnek e tekintetben a házi ipar készítményeket elárusítók és a felső megyei úgynevezett gyolcsos-tótok. Az uj ipartörvény életbe léptével ez intézkedést csak helyeselhetjük, mivel különösen aratás után rendesen egész raja lepi el határunkat az ily szekérrel házaló rosz portékát drága pénzért elárusító élősdieknek. Vidéki levelezés. Szent-Mlhály 1885. márcz. 16. Városunkban is megtartatott márcz. 15, a helyi dalárda közre működésével. De hogy ment végbe? Ezt kérdezi a szives olvasó. Reggeli isteni tisztelet után a piacz téren összegyűlt lakosok előtt beszélt először is a biró, Sándor András. Utána felkérésre Frank Imre ügyvéd kezdett beszélni; de már beszédének kezdetén a helybeli tűzoltó egyletből kicsapott lengyelországból bevándorlott Polyák Marczi ifjú zsidó, s a helybeli dalárdából kicsapott Nácsa Sándor csizmadia többed magokkal »levele!« >Pecsovics !« »Pecsovics!« szavakkal kezdték illetni nevezett helybeli ügyvéd urat. Hasztalan mondatott: hogy most nem párt gyűlés van, hanem nemzeti ünnepély. A nép egyrészben maga is elitélte a rakonczátlau eljárást zugó morajával. Nem ilyen érzés hatotta át ez előtt 37 évvel ama nevezetes vezér-szerepre vállalkozó dicső honfiainkat ; nem ilyen, magát a nemzetet sem. Egy sziv, egy lélek volt az, mely áthatotta nemzetünket, s felbátorította a nagy és dicső tettek megkezdésére. Szentmihályon a mult évben egymással szemben álló két párt még most is külön állónak szereti magát tartani; a párt-szenvedély tüze ugy látszik nem akar elhamvadni; sőt mÍDden nagyobb összejövetel alkalmával élesztetik egy két rendetlen egyén által. Minden esetre nagy kár a multat nem feledni, s élére állítani a dolgot ; mert ime, itt egy bizonyság, midőn a rendetlenkedők a legszentebb ünnepélyt is szeretik a város gyalázatára kissebbitő nyilatkozataikkal még nyilvános téren is profanálni. és családja közt történt. Nagyon kedvesen lephette meg e változás; mert az első ebéd után, amit együtt költöttünk el, nem csak hogy kezet szorított velem; desöt a szivélyesség és szeretet félremagyarázhatlan kinyomatával arczán ölelt kebléhez; ami nemcsak nekem igen jól esett, de a báróné is rendkívül örülni látszott rajta. Ki olvastam ez örömet egy lopva reám lövellt sokat jelentő tekintetéből. Tehát valamenyien legitimálva lettünk. A bárót legitimálta a nemzeti kormány, a bárónét legitimáltam én, Málczayt legitimálta a báróné, engem legitimált a báró. A báróné nem hiában volt nő, még pedig szép nő; de dicséretére legyen mondva, soha egy pillanatra sem árult el olyas valamit, ami a férjnek, a bárónak legkisebb gyanúra is nyújtott volna alkalmat. Más oldalról engem sem rövidített meg soha. Figyelme, gyöngédsége és előzékenysége mindig oly discrét, oly meggondolt volt; hogy amíg egy részről a férjétől minden gyanút távol tartott; másrészről én is biztosítva voltam a bizalmas statusquo folytonos fenállása felől. Étkezés és társalgás közben a báró előtl időnkint elbeszéltük távol-léte alatt tett sétáinkat, sétakocsizásainkat és élményeinket. Igen természetes, hogy Málczayról mindketten, t. i. a bárónő és én, bölcsen hallgattunk. A báróné ajándékai sfciatén nem lettek elhallgatva a báró előtt; amelyeket ő igen szívesen helyeselt; sőt ő maga sem akart e tekintetben figyelmetlen lenni. Egy napon egy csinos értékes órával lepett meg. Szóval a legitimáczió után én a családnak tisztelet beli tagjává avattattam fel; ami nekem igen nagy előnyömre szolgált. Minthogy a báró legitimálva lett, a vele és családjával való összeköttetés, még a helyőrségi tiszti kar előtt is, emelte tekintélyemet és egyéni ásiomat. De mint minden kezdetnek van vége, ugy az én boldogságom is csakhamar véget ért. Az orosz hadcsapatok gyors előnyomulása szükségessé tette, hogy a badszertárral Szebenből kivonuljunk. A kivonulási előkészülődéseket megelőző estén igen kedvetlenül költöttem el vacsorámat. A báróné volt első, aki előtt feltűnt egykedvüségem. Nem is késett azonnal oka utáu tudakozódni. — Pár nap múlva elhagyjuk Szebent. És mi aligha fogjuk látni többé egymást ez életben. — Válaszoltam a báróné kérdésére kissé levertten. — Tehát csakugyan ! Én is hallottam emlegetni, hogy a helyőrség kivonul Szebenből, hogy a hadszertárt biztonságba legyen helyezve. — Ugy van báró úr 1 Az oroszok oly túlnyomó erővel támadták meg minden ponton csapatainkat, hogy a győzelemhez nem lehet reményünk.— Volt részemről a felvilágosító felelet. Ámbár igen valószínűleg a báró többet tudott a nemzeti hadsereg fogyatékos erejéről. — Én bízom a magyarok vitézségében. — Szólt elég bátor és lelkes hangon szép házi nőm. — A jövő Isten kezében van méltóságos asszonyom ! Lelkemből sajnálom az ügyet, amelynek szolgálatában állok; de megvallom, hogy e kedves családi körtől való megválás is nagy mérvben lehangol. De történjék, amiNem lehet hagyni szó nélkül azt sem, hogy némely emberek m&r a mult évben és most is zászlót ragadva, processiót tartottak a városban. Az ilyenek a jobb módú lakosok házánál megállva, megkináltatják magokat és tovább mennek. Hát nem kihágásra nyit-e ez utat? Estve két malomban rendeztetett ivás (banquette). Az egyik malom estve 8, 9 óra között majd veres kakast kapott azoktól, kik kizárattak az ivó társaságból; a helybeli osendőrök két embert megkötözve börtönbe vetettek. Egy Tóth Gábor nevű pedig, ki az ünnep tisztességére a malomban őrleni nem engedte lakobtársát, megveretett. Ugy hiszszük, hogy ez ünnepély megtartása nem volt bejelentve az illető szolgabíró hivatalnál sem. Tagadhatatlan, hogy itt vau egy kis baj, s felülrő is többerélyt várnánk e város iránt. Volt idő (1794.95) midőn feltűnő áldozatot hozott a Vármegye Szentmihályért; most ez áldozat hozatal szünetelni látszik. A vármegye mint mostoha gyermekét kezdi tekinteni; még a járás birói hivatal is nem Szabolcsvármegye harmadik népességű városának adatik meg, hanem T.-Löknek. A nép egy része mai időben, ha nem lát intelligens embereket, vagy ha azokat kevés számban látja képviseltetve, azon hitben él: hogy ő az ur, és a zavarosban kényekedve szerént halászhat. Ez az oka, hogy városunkban is egy néhányan oly szerepre vállalkoztak, mióta Verhovay (1882) Szentmihályon volt és a népnek beszélt, melyről el lehet mondani: »vak vezeti a világtalant* stb. Ez uraim igy nem jól van; vagy ha jól van, ue csodálkozzanak azon, hogy némelyek már azt pengetik : szakadjon el Szent-mihály Szabolcsvármegyétől, és csatlakozzék Hajdu-megyéhez, ugy is régenten olyan Hajdú város volt, melynek Szabolcsvármegye nem birt parancsolni. r. 1. ÚJDONSÁGOK. (!) Krasznay Gábor helybeli polgármestert, mint a szabolcsmegyei 1848/9-ki honvédek egyletének elnökét, az országos hírre emelkedett szabolcsmegyei indítványnak az e f. é. márcziushó 9-én Budapesten tartott országol hon-éd gyűlésen a többség által történt elfogadása alkalmából, igea szép megtiszteltetés érte. A budapesti 1848/9ki honvéd beteg-segélyző és temetkezési egylet ugyan is, tiszteletbeli tagjává választotta Krasznay Gábort; aki is az erről szóló oklevelet folyó hó 16-dikán kapta meg. Gratalálunk e kitüntetéshez, de nem csak neki, hanem a szabolcsi honvédegyletnek is, különösen pedig az egylet küldötteinek, akik utasításukhoz híven oly rendületlenül viselték magokat ugy a Görgey-féle igazolási Ugy napi rendre hozatala, és a szabolcsi >non rehabilitáló* indítvány diadalra emelése körül; mint az elért sikert egyedül biztosító azon eljárásaért is, amely szerént csakis az ő erélyes és nemes föllépésüknek volt köszönhető, hogy a régi központi választmány újból megválasztatott. (I) Lapunk felelős szerkesztőjét folyó hó 20-án dél előtt a saját nyomdája közvetlen szomszédságában levő temetkezési egylet helyisége előtt, Mikecz József az 'Ébredjünk* szerkesztője a kezében levő pálczáját reá emelve, szemérem és becsületsértő kifejezések közt megtámadta. Csak lapuuk szerkesztője, bátor fellépésének és azon kijelentésének, hogy: „ha le nem ereszted botodat, 'összetörlek gazember \" köszönhető, hogy a támadó kereket oldott s nagyobb botrány nem történt. Mikecz József tehát a szellemi fegyver belyett, önmagához hiven, az uton- állás nemtelen fegyverével akarja befejezni védekezését. Méltó fegyver hozzá. Minthogy biztos forrásból tudjuk, hogy lapunk szerkesztőségének bel- és külmunkatársaival hasonlóan akar elbánni: a személy- és életbiztonság érdekében figyelmeztetjük az illető hatóságot, miszerént a szükséges megelőző óvrendszabályoknak alkalmazásával ne késsék; hanem igyekezzék Mikecz Józsefet vagy rendőri felügyelet alá venni, vagy más törvényes eszközökkel tehetetlenné tenni. Különben kijelentjük, hogy szerkesztőségünk személyzete az önvédelemre teljesen fel van fegyverkezve; és hogy ha a szerkesztőség bármelyik tagját ismételten megtámadni merészelné: törvényadta jogukat teljes mértékben igénybe fogják venni ez uton- állóval szemben. f Menyhért János helybeli fiatal ügyvéd családját mély gyász érte. Folyó hó 14 én esteli 10 órakor szenvedett ki szeretett édes anyja, akit 3 nővérével együtt már több év óta páratlan fiúi szeretettel és gyengédséggel ápolt és tartott saját házánál. Egyik nővérét nek történni kell. A katonának menni kell a parancs szóra, habár a szive szakad is meg utána. — Utólsó szavaim hangoztatása közben tekintetem véletlenül-e, vagy szándékosan, a bárónéra esett. A báróné szelíden viszonozta azt. Tekintetében annyi jóság, részvét és szeretet úszott felém, hogy csak nagy magam megerőtetésébe került útját állni a szempilláimra siető könyoseppnek. Másnap reggel avval nyitott be hozzám szép házi nőm, hogy engedjem át neki bőröndömet; hadd hozza rendbe. Hálás köszönettel engedelmeskedtem. Este midőn haza mentem, az egy kopott bőrönd helyett két ujat találtam szobámban, egy nagyobbat, amely külső öltőuyeimet tartalmazta és egy kisibbet, amelyben a fehér neműek voltak a legnagyobb figyelemmel és gondossággal elhelyezve. Midőn az utólsó vacsora után megakartam köszönni a báróné kegyességét és figyelmét; szavak belyett zokogásban törtem ki, elhalmazva az áldott kezeket csókjaimmal, könyüimmel. A báró és az öreg édes anya szintén elérzékenyülve nézték gyermekes viselkedésemet. Végre az utólsó vacsorát követő reggel végképpen elbúcsúztam az előttem feledhetetlen kedves családtól. A válás valamenyiőnk részéről érzékeny és leverő volt. A báró szerencsét kívánt fegyvereinknek A mama élet-, ben maradásomat óhajtotta. A báróné e szavakkal vett tőlem bucsut: legyen boldog, és emlékezzék meg rólunK ! Boldog nem lettem ugyan; legalább oly boldog nem mint aminőt a szép báróné értett: de azért sokszorigen sokszor megemlékeztem róla. Kmethy István.