Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-11 / 2. szám

Y. évfolyam. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 11. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkin

t egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : poatán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 > Negyedévre 1 , A községi je 7.6 és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások •Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 155'1. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismeitt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 k>- ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdet^ elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szára): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Yogler ; irodájaban Bécsben, Prágá

ban és Budapesten, valamint Németország és Sveicz ' városaiban is. Doru & Coinp által Hamburgban. A múltról a jövőnek. 11. A múlt a tapasztalások raktára; a tapasztalása ől pedig megitta Petőfi, hogy: >Dűs gazdag bánya a tapasztalás, Melyből sok ember élet-kincset ás.« A múltról való elmélkedéshez legalkalmasabb időpont, az uj év. Ragadjuk meg mi is a kedvező alkalmat. Ha a már múlttá vált lefolyt évre visszatekintünk, kétségen kivül találkozunk oly eseményekkel is, amelyeket nem idézhetünk fel emlékükb"- bizonyos fájó gondolatok átérzése nélkül. Ilyen ' i közt az a nagy válság, amely a földmivelőket, a gaoona árak csökkenésével, és az iparosokat, az uj ipartörvény életbe léptetésével, érte. A termények árának nagy mérvű hanyatlását leginkább az idézte elő, hogy az európai piaczokon más, olcsóbban termelő országok által megelőztettünk. Nagyon komoly ügy ez, amely a magyar társadalom minden osztályát közelről érdekli. Szükséges azért, hogy ugy a társadalom, mint a törvényhozás behatóan foglalkozzék e kérdéssel, amely igen könnyen végzetessé válhat a hazai földmivelésre és a földbirtokosokra nézve. Tagadhatatlan, hogy e válság okainak gyökerei az adózási viszonyokban is keresendők és feltalálhatók; de más oldalról magában a gazdálkodási rendszerben is meg vannak. Ma már a physicai munka mellé tanulmány is szükséges. A gazda tanulja meg a kertészkedést, a jószágtenyésztést. Bizonynyal boldogulni fog. Az uj ipar törvények hiányos volta szintén érzékeny veszteségekkel fenyegeti a magyar ipart. E bajon ismét csak a társadalom ós a törvényhozás segithet; amaz a hazai ipar pártolásával, emez a tőke befoljásáuak és hatalmának megszorítása és a kvalifikácziónak nagyobb mérvll kiterjesztése által. De viszont az iparosoknak sem szabad tétlenül maradniok. Ne éljenek ugy, mint az oldott kéve; tömörüljenek ipartestületté, és válaszszanak oly vezért, aki társadalmi és politikai összeköttetéseinél fogva, nem jöhet az iparos osztály érdeA „NYÍRVIDÉK*

4 TÁRCZÁJA. A legitimácziő tartama alatt. (Episod az erdélyi hadjáratból.) VII. — Amint látom ön távozni akart, — kérdé ae én báróném fokonként lágyuló és szelídülő hangon, — még pedig a nélkül hogy nekem egy jó reggelt mondott volna. Ezt nem vártam volna öntől tüzmesterkém! Osak nem akar velem is hadi lábon állani ? ! — Óh báróné, a történttek után miként tehet fel rólam ilyesmit?! Tegnap oly szerencsében és boldogságban részesültem, amit elfeledni soha sem fogok. Söt bocsánatot kell kérnem, ha talán a kissé nagyobb mcoynyiségben élvezett sör, és méltóságodnak legmerészebb reményemet is meghaladó kegyessége következtében, illetlenséget követtem volna el az éjjel. — Illetlenséget ön, velem szemben, az éjjeli események után. Valóban ki kellene nevetnem gyermekes beszédét, ha oly fontos érdek nem kötne önhöz. Mi tegnap szerződésre léptünk. Öa szavát adta, bogy nem látott- semmit. Most rajtam a sor, hogy én is kötelezzem magamat valamire. Ezért óhajtottam szólni önnel, még az asztalnál való találkozást megelőzőleg. Kívánjon tehát, viszonszolgálat fejében, tőlem amit akar. Én előre megígérem, hogy teljesíteni fogom. En nem kívánok asszonyom semmit. Amit ígértem, azt meg fogom tartani. Hiszen nem sokba kerül. Hallgatni nem nagy dolog. D» ho?y fogadásomat meg biztosabban és könnyebben megtarthassam, el kell hagykeivel összeütközésbe, pláne ellentétbe. Ne a nagy szavak, hanem a tettek után mérlegeljék az embereket. Elvállalt kötelezettségeiknek igyekezzenek pontosan megfelelni; készítményeiket csinnal, tetszetősen kiállítani. Meglássák, hogy a helyi piacz után is képesek lesznek megélni. Ezek általános, országos szerencsétlenségek ugyan

; de épen azért a hazábau mindenütt, tehát megyénkben és városunkban is, érezhetők. De találkozunk a múltban oly tényekkel is, amelyek édes és biztató érzéssel töltik be keblünket, épen a föklmivelés és az ipar jövőjének előnyös fejlődése iránt. Ilyenek a vidéki gazdasági egyesületek ujabb, gyakorlatiasabb irányt vett mozgalmai; külöuöseu az állattenyésztés és nemesítés terén. E tekintetben a megyénk kebelében működő „Felső tiszavidéki gazdasági egyesület" semmivel sem áll hátrább más hasonló egyesületeknél. A mult évben legutolsó üdvös intézkedése a „csikólegelő" létesítése volt; ami hála égnek ! szerencsés megoldást is nyert. E valóban 'jótékony egyletnek csak egy baja vau; hogy t. i. igen sok gazda van, aki nem tagja az egyletnek. Csudálkozunk, hogy épen a hazafiság tekintetében oly szép hirnek örvendő szabolcsmegyei , gazdákról kell igy nyilatkoznunk. Reméljük azonban, hogy a jövő év végén e vád teljesen el fog enyészni abban az érdeklődésben, amit gazdáink e folyó évben tanúsítani fognak egyletük irányában. Ilyen továbbá az agrárius kérdés napi rendre hozása és folytonos fejlesztése. Az ipar terén pedig az első fokú ipariskolák felállítása. A nyíregyházai első fokú ipariskoláról, annak szervezéséről, tanerőiről és ami legfőbb — a tanulók haladásaról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk. Ilyen még az ez évre tervezett „Budapesti országos kiállítás," amelyhez oly sok, szép és messze kiható reményeket füz a magyar ipar és gazdászat géniusza.. Adja az ég, hogy ne csalódjék reményében. Legyen az a kiállítás a hazai iparnak, gazdászatnak és közművelődésnek ne csak reflektáló tükre, hanem azoknak emeltyűje is! Hasonlóan kedves érzelmek töltik el keblünket, ha Nyíregyháza város mult évi élet-folyamára visszapillan nom e kedves házat. Másliová fogom magamat elszállásoltatni. — Ön el akarja hagvni hízunkat, el akar hagyni engem!? Hiszen igy még kevé^bbé lehetek nyugodt. — Ellenkezőleg asszonyom. Igy nem leszek kénytelen szerűébe nézni a bárónak; és, ha netalán valamit sejtene, kerülni fürkésző tekintetét. — Ő nem fog sejteni semmit, ha ön itt marad. Távozása azonban fel fog tűnni előt e s inkább ki lesz téve ön, ostromának és kérdezősködéseinek És ami a legfőbb, akkor igen könnyen elveszthetnénk játszmánkat. önaek maradnia kell 1 — De báróné, én érzem, hogy nem maradhatok tovább itt, némi lelki mardosás és fájdalom érzet nélkül. — Az én kedvemért tüzmesterkém, én érettem ! Vagy oly kevésre becsül engem ? Igaza van, én rosz, nagyon rosz nő vagyok. Nem érdemlem meg egy ily derék ifjú becsülését. — óh ne beszéljen igy! Halgasson kérem ! Hiszen én . . . becsülöm . . . szeretem . . . imádom önt aszszonyom ! A báróné e vallomásom alatt mindinkább közeledett hozzám ; felém terjes- cé összetett kacsóit; és én oda hajtottam égő homlokomat az alabástrom fehérségű kezekbe, elhalmozva azokat csókjaimmal. — Lássa igy már minden jól van. Vallomását szívesen veszem. Ez teljesen megnyugtatja hánykódó lelkemet. Ha jó fiu lesz, én is jó leszek, nagyon jó leszek. Érti-e, nagyon jó íeBzek. A bárónénak e méznél édesebb szavaira felemeltem fejemet, szemei közzé néztem égető tekintetemmel A báróné oly sokat moudó s mosolyba szegett tekintünk, amelyben sok oldalú haladásra és pedig határozott irányú haladásra valló mozzanatokkal és tényekkel találkozunk. A közelebb lefolyt évet méltán számithatjuk Nyíregyháza város életében, a kiválóbbak közzé. Leginkább pedig a közművelődési tér az, ahol valóban figyelemre és feljegyzésre méltó eredményeket ért el. De nézzük e feljegyzésre méltó eredményeket egyenkint, egymás után. Közegészségügy. Közegézségi állapotaink javulását mindenek felett ~ köznép felvilágosításától várhatjuk. A köznép felvilágosítását sikerrel ugy érhetjük el: ha önmagára, emberi mivoltára, az élet és egészség becsére figyelmeztetjük; ha felköltjük benne az önmaga iránti érzéket. A helyes kiindulási pontot, a személy tisztántartásával járó egézségi állapot megismertetése adhatja. Minden járvány, sőt legtöbb betegség kitörésének legbiztosabb védes/.kóze első sorban, személyünk tisztán tartásában áll. Hí ez irint kellő fogékouvságg .1 birunk, akkor önként felébred b

jnnüik körnvezetück, lakhelyűnk, szóval a köztisztaság egyéb követelméuye is. A közegészségügynek az éleiből merített oly igazsásai jutottak köz -lis Q^ré<re, logy azoktt méltán a közegézséiügy evang-diu naiua* mmlh itjuk. A Hi^ábin tartott közegézségügyi congressuso n Rock írd egy néhány tételét oly találóan formulázta, h >gy szebben már ne n is lehetséges. Egy pár tételét itt felemlíteni helyén látujk. »A köLegészség érdekében tett minden kiadás megtakarítás. A halálon kívül a betegség a legköltségesebb kiadá". Az emberi élet pazarlása a legbiiiösebb.t Oly igazságok vannak e kijelentésekben letéve, melyek mindenkit azonnil áthatnak s melyeket minden gyermeknek, minden c*al >.d őn-ík, államférfinak, törvényhozónak és közigazgatási tisztviselőnek kitörölhetlenül emlékébe kellene vésnie. A kolera f- llép Nevel 1884. évbe • Londonban tartott közegészségük)! co gres-u^on, a fentebbi elvek szem elóit tartásaval, igen érde-es és gyakorlatias eljárási m dok lettek kiuioudsa, melyeket megismertetésül itt közlünk. Szemben a kolera ujabb fellépésével, mely újból bizonyította, hogy a járván* legerősebben pusztit a nép azOo tettel pihenteté raj'am beszélő szemeit, hogy ajkaimról önkénytelenül e szav*k röppentek el: — Maradok, csak ön legyen biztosítva a-szonyom ! De amit e perczhen mondtam, legjeu feledve. Tudom is én mit mondtam, Nem tudok én semmit, nem láttam semmit, nem árulok el semmit. Csak azt tudom, hogy ön véghetetlenül jó és kimondhatatlanul szép ! És csak egyet kérek öntől asszonyom; de ne nevessen ki . . . — No csakhogy egvszer már kér tőlem valamit. Ez jó jel. Legalább lekötelezhetem. — De csak egy kicsit . . . — Csak egy kicsit! Dj hát mi legyen az a kicsi, amit én önnek adjak?! — Csak egy kicsit szeressen engem asszonyom ! És én akkor mindent, mindent kész vagyok megtenni önért ! Erre a báróné még közelebb hajolt hozzám s homlokomat gyengéden megcsókolá; a következő szavakkal édesítvén meg e különös jelentőségű csókot: — Jól van igy ? ! — Nagyon jól van. Oh engem ez is végtele" boldoggá tesz! — Legyen ez pecsét a szerződésen, amit ma kötöttünk. Óh e pecsét sokáig égni fog homlokomon. — Csak addig édes tüzmesterkém, arnig egy másik azt el nem oltja. Most pedig menjen az irodába. Azóta már anyám is felébredhetett. Távozás közben az ebédlő ajtajánál még egyszer megállott, vissza nézett, s alig hallhatólag suttogta felém : Az után délben ne várasson sokáig magára!