Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

Y. évfolyam. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 8. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁIvoí vDALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ••"Megjelenik heten kint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések a a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jotía Elclc kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekiildetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk rászére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. l)orn & Coinp által Hamburgban. I ~ A nagyzás. A mi kisebb birtokos uri osztályunknak van egy következményeiben rettenetes bűne: a „ nagyzás." A mi büszkeséget bolygató emlékeink nem hagynak bennünket aludni. Eszünkbe jut, hogy milyen nagy urak voltak a mi őseink. Mi is erővel, van módunkban nincs módunkban, nagy urak akarunk lenni. A mi őseinknek elég volt az a két-három szobás lakház. Mi 5—8 szobás házakat, kis kastélyokat építünk. Telik nem telik, de építünk. A nagyházat követi az után nagyon természetesen a többi-féle nagyzás!! És mindezt csupán azért, mert mi azoknak a nagy uraknak az unokái, dédunokái vagyunk ! S hová jutánk ? Nézzünk szerte megyénkben Faluról falura járjuk fel képzeletünkben a nekünk szentelt halmokat! ... Ha férfiak nem volnánk, sok helyen, legtöbb helyen sírnunk kellene. Óh azok a düledező néma uri lakok beh sokat tudnának nekünk elmondani i ! Dehát hol van az ok? Én megmondom. Az ok leginkább a „nagyzás", a hiu, pöffeszkedő, üres, kitűnni vágyás kóranyagában keresendő. — Vagy keresd az uzsorásokat azokat a szipolyokat?! Jó, hát némileg ezt is megengedem. De ne feledjük el, hogy azok a szipolyok csak is a beteges, dologtalan és renyhe méhkasokat szokták meglepni. Ne feledjük el: hogy azok a szipolyok a bűnnek, a sok dinom-dánom. munkátlan és gondnélkűli könnyelmű életnek természetes s megérdemelt büntetése. Nem mondom, vannak kivételek. Ne kárhoztassunk senkit; kárhoztassuk magunkat mindenek felett. Mert ahol munkakedv van, ott nincs nagyzás, hanem vau okos körültekintés; volt és van mindig kevésselvaló megelégedés; ott átalában el lehet mondani : nincs semmi baj! Igen el lehet mondani. Vagy nem olvasták önök Ovidius gyönyörű költeményét „Baucis és Philemon

i'-ról, ahol a nagyvilág zajától elvonult munkás boldogság oly megragadó szépen rajzoltatik. Az életből vett kép az, a költő fantaziája által kiszépitve. Vagy olvasták, nemde? De nem tanultak belőle?! Verjük ki fejünkből tehát a nagyzás veszélyes álmait. A helyett igyekezzünk valóban nagyok lenni. Nagyok lenni lélek szerént. Tegyük munkára a kezünket, bármi munkára, csak becstelen munka ne legyen az; legyen mások szándékos anyagi megrontása nélküli munka, ha mindjárt mezei-munka is, ha mindjárt kéménysepregetés is! Ne akarjunk gond nélkül élni, hogy megszabaduljunk a gyötrő aggodalmaktól. Gond nem baj, sőt áldás, sarkantyú nemesebb részünk hatványozására. Tanuljunk az angol-nemzettől, tanuljunk a praktikus amerikaitól. Ha látok uri embert aki, mint szokták mondani, nem férhet a bőrében, nekem mindig eszembe jut Lafontain találó meséje a „Tekenős béka és a sas"-ról. Az Istenért legyen már egyszer eszünk! 1+8. Szabolcsmegye évnegyedes köz gyűléséből. (Folytatás.) Olvastatott a megyei személyzetnek fizetési előlegben való részesítése körül követendő eljárás szabályozása tárgyában alkotott szabályrendeletre vonatkozó miniszteri leirat. A leirat tudomásul vétetett s másolatban a tisztviselői kar minden tagjának megküldetni, az eredeti levéltárba tétetni rendeltetett. Az 1883. évi házi pénztári számadásra, ugy az 1884 évi pénztári maradványra, nem-különben az 1885. évi költségelőirányzatra vonatkozó belügyminiszteri leiratok tudomásul vétettek. A közmunka és közlekedés-ügyi miniszternek az Agtelek község és Vidovich Ferencz volt szolgabíró közt vitássá vált közpénz kérdésre vonatkozó leirata, amelyben a miniszter határozat hozatalára hívja fel a megyét, felolvastatván; az állandó választmány javaslata alapján, kiadatik a tiszti ügyésznek jogi vélemény adás végett. Olvastatott a belügyminiszternek azon leirata, amelyben felhívja a megye közönségét hogy a megyei nyugdíj-intézmény létesítése tárgyáb,.á törtónt megállapodásról minél előbb tegyen jelentést: Szabolcsmegye közönsége meggyőződött arról, hogy a miniszteri intézvényben körvonalozott elvek alapján, az elaggott vagy munkaképtelenné lett megyei tisztviselők, továbbá a kezelő, segéd és szolgaszemélyzeti tagok, illetőleg ezek özvegyei és árváinak ellátása iránt, Szabolcsmegyében csak pótadó kivetése és az illető megyei személyzetnek megfelelő hozzá járulása utján lehet alapot teremteni. Minthogy pedig Szabolcsmegyóben pótadó kivetése, az adó alap veszélyeztetése nélkül, a jelenlegi termény-piaczi viszonyok mellett, nem alkalmazható; és minthogy a megye közönsége a legközelebbi szervezés alkalmával tisztviselőinek fizetését a legszigorúbb takarékossági tekinteteknek megfelelően, oly korlátolt összegekben állapította meg, hogy tisztviselőinek, az állásuknak megfelelő tisztességes megélhetésre, fizetésükuek a nyugdijintézeti pénztár létesítésére elkerülhetlenűl igénybe veendő százalékát nem nélkülözhetik ; továbbá minthogy a megyei tisztviselők ma már csak részben megyeiek, mert tevékenységüket kiválóan az állami közigazgatás veszi első sorban igénybe : ennél fogva a megye közönsége a belügyminiszterhez felirat intézését határozza el a végett, hogy törvényhozási uton tétessék intézkedés a megyei tisztviselők s ezek özvegyei és árváinak az állami tisztviselőkhöz hasonló módon való nyugdíjazása tárgyában. Zoltán János alispán, törvényben gyökerező jogáuál fogva, a tárgysorozattól eltérőleg, a 21 szám alatti ügyet ajánlja a közgyűlés figyelmébe s tűzi ki tanácskozás tárgyául, mint a megye közönségére nézve nagy fontossággal biró ügyet; vagyis főispán ur őméltóságának a nyiregyházai mátészalkai vicinális vasútra vonatkozó jelentését. E jelentésben főispán ur őméltósága, mint küldöttségi elnök értesiti a megye közönségét, hogy a mátészalka-nyiregyházai vasút kiépítésére Charles Eyle londoni czég ajánlkozván, az érdekletteket Nyírbátorba f. é. februárius 15-re összehívta; hol a nagy számban megjelent érdekeltség a központi létesítő bizottságot Budapest székhelylyel, herczeg Odeschalchy Gyula és dr. Tisza István elnöksége alatt; továbbá a vidéki albizottságokat, Nyírbátor, Nagy-Kálló és Máté-Szalka székhelylyel, megalkotta. E bizottságok bízattak meg a hozzájárulások gyűjtésével s azon további intézkedések megtételével, melyeket a vasút megvalósítása igényel. Főispán ur őméltósága kifejezést ad ama nézetének hogy azon 50,000 forint, melyet a megye közönsége eme vasútra, közműnk >. alapjából 10 évi részletekben felajánlott, e czélra nézve igazán üdvös és gyümölcsöző csak ugy lehet, ha ezen összeg valamely pénzmüvelet utján egyszerre lefizettetik; azonban e tekintetben vagy csak feltételesen kellene határozni, vagy pedig a határozat hozatalt elhalasztani addig, amíg tényleg be nem bizonyult, hogy az érdekeltség a vasút létesítéséhez a megye ajánlatán kivül még szükséges 375,000 forintot már beszerezte. Az e kérdés fölötti vitába be folytak: Molnár Pál, Szikszay Pál, t-ügyész, Jósa András főorvos, Szoboszlay Pap József, Mezössy László, Görömbey Péter, Haas Mór, Miklós László főjegyző, Kállay Zoltán, valamenyien az állandó választmány javaslata mellett; Oiup'vn Fráter Sándor nyilatkozott ellene, pártolván Gráf! József főispánnak azt a nézetét, hogy a megye az 50,000 forintot, még az esetben ha az elveszne is, megnyerné a kőszállitásnál. E fontos ügyben hozott határozat szórul-szóra igy hangzik : »A megye közönsége a mátészal ka-nyiregyházai vasút létesítését, Szabocsmegye felvirágzására elodázhatatlannak tartván, főispán őméltóságának e vasút érdekében kifejtett tevékenységét elismerőleg veszi tudomásnl s elhatározza, hogy ha az érdekeltség a megye által 10 évi részletekben felajánlott 50,000 forinton felül a vasút létesítéséhez szükséges 375.000 forintot beszerzi, akkor az 50,000 forintot egyszerre és azonnal az érdekeltség rendelkezésére bocsátja. Hogy a megye közönsége ezen kötelezettségének, a közmunka pénztár átlagának veszélyeztetése nélkül, eleget tehessen, pénzműveletre lesz szükség: ennél fogva Zoltán János alispán utasittatik, hogy ha a pénzművelet foganatosításának időpontja előállott, esetleg rendkívüli közgyűlést hivjoo össze s az elé a pénzműveletre vonatkozó javaslatát előterjeszsze. Amiről a közmunka és közlekedésügyi miniszter, ezen határozat jóváhagyása végett, felirat utján, és Zoltán János alispán alkalmazkodás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek*. Zdtán János alispán ez után Zemplénmegye közönségének a felső házi reform-törvéuyjavaslat alkalmából az országgyűléshez intézett feliratát tűzi ki tanácskozásra. Az állandó választmány Zemplén megye átiratát pártolja, s ily szellemben feliratot javasol; a törvényhatóságok képviselői részére napdij biztosítását kérvén. Fráter Sándor az állandó választmány pártoló véleményére megjegyzi, hogy ez ma már tülhaladott álláspont. Különben is nem tartja méltóságos dolognak, hogy a felső házba napdijas emberek menjenek. Fesztetich Pál gróf szükségesnek tartja, hogy a megye is hozzá szóljon e fontos kérdéshez, amely az alkotmányt oly közelről és mélyen érdekli. Mint a főrendi báz tagja szívesen mondana le jogáról, ha az által más részről a nemzet jogokat nyerne. Helyesnek tartja, hogy a feiső házban a haza birtokos osztálya és értelmisége is képviselve legyen. Pártolja az állandó választmány javaslatát. Szóltak még Mezössy László, Szoboszlay Papp József, Molnár Pál, Gráf József, főispin és Miklóst László. Utóbbi egy felirati javaslatot fogalmazott, amelyet felolvasván, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A felirat következőleg hangzik : »Mélyen tisztelt képviselőház! A magyar királyi miniszterelnök által a főrendi háznak felsőházzá való átalakítása tárgyában előterjesztett törvényjavaslata szerént, a felső ház uj elemeinek többségét, a megbízatásukat királyi kinevezés utján nyert felső házi tagok fogják képezni. A főrendi házban 1867 tői napjainkig az üléseken pontosan megjelenő főispánok, egy esotet kivéve, aránytalanul csekély számuk daczára, mindig döntőleg hatottak a ház határozataira; tehát teljesen jogosult azon hazafiúi aggodalom, mely az uj felső ház függetlenségét a törvényjavaslat 1. §-nak c) pontja értelmében élethoszsziglan kinevezendő felső házi tagok által képezett többség uralmától félti. .... Tisztelt képviselő ház! Hazánkban a mohácsi vésztől kezdve csaknem napjainkig tartott azon küzdelem, melyet a magyar, megtámadott alkotmánya polgári és lelkiismereti szabadsága védelmezéseert, es különösen Magyarországnak az osztrák birodalomba való beolvasztását czélzó hatalmi törekvésekkel szemben, kifejteni kényszerült. Az országgyűléseken kiváló tevékenységet fejtettek ki, a rendek a uemzet sérelmeinek orvoslása végett; a vármegyék a legnemesebb ellentállást tanúsították a hatalmi túlkapásokkal szemben; szabadság harczának az önzetlen hazaszeretet és hazafiúi áldozatkészség számos