Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-22 / 8. szám

NYÍRVIDÉ K". mint az államtól nyerhető hozzájárulás tekintetében, tájékozva lehet, most már feladata lenne : 1-ször. az érdekelt magánfeleket törzsrészvényeknek minél nagyobb összegben leendő jegyzésére felhívni és az aláírásokat beszerezni; 2-szor. az érdekelt községek és megyéknél hasonlóan minél nagyobb összegű jegyzéseket, illetőleg az eddig tett jegyzések lehető felemelését kieszközölni; 3-szor. a kormányhoz folyamodványt intézni, hozzájárulási összegének megállapítása végett; végre 4-szer. a magyar államvasutak igazgatóságával hozzájárulás kieszközlése végett érintkezésbe lépni. Miudezen teendők foganatosítása végett ez érdekeltségi közgyűlésen a kiszabandó hatáskörrel bizottságok lennének kiküldendők. Elnöklő főispán erre felvetvén a kérdést, hogy valyon az érdekelitek, az előterjesztett körülmények figyelembe vételével, remélhetik-e (a kormány, megyék és községek támogatásával) a kivánt 425.000 frt előteremtését és kiváuják-e az előterjesztett alapon a vállalat életbeléptetéséhez szükséges további intézkedések megtételét? Mire a jelenvoltak, dr, Bleuer Miklós, dr. Ferlicska Kálmán, báró Podmaniczky Géza, Ujfalussy Sándor, Szálkái Sándor, Kállay András s többek felszólalása, valamint elnöklő főispán s Mandel Pál által adott felvilágosítások után, a jelenvoltak egyhangúlag oda nyilatkoztak, miszerint az összeg előteremtését remény lik s a további intézkedések azonnali megtételét kívánják. Ennek folytán Mandel Tál indítványára elfogadtatott a következő határozat : „A Nyíregyházáról Nagy-Kállón és Nyírbátoron át Mátészalkára tervezett helyi érdekű vasút érdekeltségi közgyűlése négy kerületi bizottságot küld ki, és pedig Nyíregyháza, Nagy-Kálló, Nyírbátor és Mátészalka vidékeire egy-egy bizottságot, és kiküld egy 18 tagu központi végrehajtó bizottságot, következő hatáskörrel; A kerületi bizottságok foganatosítják a központi végrehajtó bizottság határozatait és különösen meghivatnak a kerületükben érdekelt községek és magánosok kötelező hozzájárulását, törzsrészvények jegyzését kieszközölni. A közpouti végrehajtó bizottság képviseli a törvényszerű részvénytársulat megalakultáig, az érdekelt séget; intézi a tervezett vasút vállalat ügyeit, különösen megbízatván az érdekelt megyékhez és a kormányhoz hozzájárulás végett folyamodni, valamint a magyar államvasutak igazgatóságával hasonló czélból tárgyalásokat folytatni. E határozat értelmében megalakittattak a kerületi bizottságok Krasznay Gábor, dr. Bleuer Miklós, Pscherer József és báró Perényi Péter elnöklete alatt; valamint a központi végrehajtó bizottság, melynek tagjai: herczeg Odeskalky Gyula elnök, dr. Tisza István alelnök, Tokaji Nagy Lajos pénztárnok, Mandel Pál jegyző, gr. Károlyi Tibor, Zoltán János, dr. Bleuer Miklós, Mandel Eduárd, báró Perényi Péter, Kállay András, Gencsy Bertalan, Ujfalussy Sándor, dr. Józsa András, Molnár Ágoston, Illosvay Sándor, Szálkái Sándor, báró Podmaniczky Géza és Kállay Benjámin. Ez után Ujfalussy Sándor indítványára elnöklő főispánnak, lelkes köz éljénzés mellett, köszönet szavaztatván ; az ülés emelkedett hangulat s a vállalat sikerének reményében véget ért. Nyíregyháza város képviseleti gyűléséből. (Vége.) Somogyi Gyula : Ha valakinek, azt hiszem bizonyára nekem most a legnehezebb helyzet jutott ki; holott én tisztán és kizárólag a város javát czéloztam. Ha valaki tudna rám legkisebb érdeket, személyi ellenszenvet a szóban forgó polgármester irányában beigazolni: azt mondanám igen érdekelve vagyok. De hogy ilyet nem tudnak beigazolni: mutatja az, hogy a felszólaló urak, magok sem akartak és nem is mertek felemlíteni. Nekem Krasznay személye ellen semmi kifogásom nincs. Nem akartam érinteni olyat, ami becsületessége ellen irányul. (Közbe kiáltások; szavazzunk! szavazzunk !) Ha a tisztelt közgyűlés több szónokot meghallgatott, akkor éri is megvárhatom, hogy kihallgassanak. (Felkiáltások: Halljuk! Szavazzunk!) Én, amint tudja a képviselő testület, beadtam két határozati vádiuditványt, melyben feltüatetem az első és második részben mintegy keretben, a 3-dikban mint egy képet azt, ami az én gondolkozásom szerént, a városnak eddig kárára volt. ÁHjon elő az a képviseleti tag, aki annyit dolgozott mint én a város érdekében. En nem vonultam el soha. A 1874-diki pénzügyet nem hoztam fel, nem akartam tenni, közös szerencsétlenségnek tekintettem. Akkor a képviselő testület választott pénzügyi bizottságot. Ki volt az előadója? Én. Teljesítettem tiszta meggyőződésből, és hiven. Jött a szervezet. Én voltam a jegyzője. Épen azért én ismerhettem legjobban, hogy egyik-másik tisztviselő miképen oldotta meg feladatát. Múlhatatlanul szükségesnek tartom indokolni azt, miért épen most állottam elő ezen vádinditványokkal. Legyünk őszinték. Az mondatott itt ki és talán megengednek önmaguknak, hogy még kortes fogásnak is jó lenne ez. Távol áll. Nem akartam és nem is akarhattam. Amit Bodnár űr mondott, tisztába voltam azzal, hogy azért ő jelölhető, megválasztható. Tehát azok az urak, akik azt hozták fel, meg rannak czáfolva. A vádinditványt megtenni kötelességemnek ismertem, mint a város ügyeiben szeréntem taláu sokoknál jobban és nem mervén egészen kimondani, hogy a tisztviselőket kivéve, mindegyiknél jobban beavatott képviseleti tag. En az életben nagyon is engedékeny természetű voltam. Ezt bebizonyítottam azzal, hogy 1879-ben mint a számoukérő szék előadója, elősoroltam a fő bajokat és indítványokat tettem orvoslásukra. A képviselet mind elfogadja. Mi történik ? Elrendeli kérem azt, hogy amire talán kevés súlyt fektetett egjik-másik tagtársam, a város régi levéltára az enyészet martaléka ne legyen, hogy egy használható kincset képezzen: ezt igy és így kell mulhatatl iuul rendezni. Ugyanakkor felmerült az is, hogy volt felfogadva egy ember rá, de az tulajdonképen féligmeddig ingyen húzta azt a javadalmazást. Kimondatott, hogy pályázat utján fogjuk megoldani. Ez kérem 1879ben a megtámadott számon kérj szék javaslatára mondatott ki. Ugyanazt hangsúlyozta a Bodnár Ittván alatti számonkérő szék is. Hogy nem történt ebben semmi, méltóztassék megnézni a levéltárt. 1879-ben a számon kérő szék elhatározza, hogy a volt régi tiszti ügyésznél kint levő okmányokat át kell venni. 1880 ban és 81-ben ismét hozatott az a képviseleti határozat, hogy annak meg kell történni. Az urak azt mondják rá, hátha tette. Az én tudomásom szerént nem ; pedig annak a bizottságnak tagja vagyok; de tudtommal soha sem lett össze híva. Másik lényeges argumentum. A 3-dik igen lényeges argumentum : a megye kimondotta, hogy nem tehet eleget a város azon indokolt kérelmének, hogy leszállittassék a jegyzők fizetése; mert nem mutattathatott ki, hogy közköltséggel tartjuk fen a várost, 1879-ben felszólaltam, s most nínci ez a kérvény felszerelve. Akár rendeli el azok felszerelését a képviselő testület, akár nem : fel kellett volva szerelve lenniök. A jegyzőkre nézve 1879-ben kimondja a képviselő testület: »ennél fogva ezen bizottság megbizatik, hogy az adatokat szerezze be arra nézve, hogy csakugyan köz költséggel tartjuk fel magúnkat.« Minden egyes polgártársam nagyon jól tudja, hogy 20%-os közköltséget fizetünk, s még is 1879 óta, állitom, hogy nem volt meghiva ez a bizottság. Hogy a kiküldetés a polgármesternek ment, arra nézve itt van az okmány. Részletenként nem akarom felsorolni. Az urak elzárkóznak annak lehetősége elől, hogy állításaimat igazolhassam. Nem ott van a képviselő testület kötelessége, hogy igy nyilatkozzék: azért, hogy hivatkozol a képviseleti határozatok egész számára, amelyek a mi tudomásunk szerént is nem tartattak meg, nekünk mindegy; nem akarunk bocsátkozni abba, valyon történt-e itt kötelesség mulasztás vagy nem. Kénytelen vagyok mindazon uraknak, akik lehető tárgyilagosan kimondták véleményüket egy kivételével, aki a tisztesség hangjáról megfeledkezett, elismerésemet kifejezni, olyan tárgyilagossággal beszéltek. Megvallom Hudák urnái azt a megjegyzést tettem, hogy ő nem támadta vádinditványaimat, hanem védni igyekezett Krasznay ur álláspontját. Igy amidőn ő engem vádló czimmel illetett, azt hiszem én kimondhatom, hogy ő nem illetékesen védő szerepre vállalkozott. Hogy ezt nem teljesítette a megtámadott de nem vádlott polgármester érdekében, bizonyítom azzal, hogy azt mondja: azzal, hogy a képviselő testületnek bárminő határozatát végre nem hajtotta, kötelességét nem sértette meg; mert csak akkor lett volna fegyelmi eljárás alá tartozó dolog, ha ő vagy a törvényekben, vagy a szabályrendeletben előirt kötelességeket sértette volna meg. (Közbeszólások: nem azt moudta! nem uiy mondta!) Engedelmet kérek, világosan azt mondta, hogy aki hivatalos kötelességét nem teljesiti, fegyelmi eljárás alá vonható. Világosan benne van a félig múltba temetni akart, de a törvény szerént fenálló 1871 évi XVIII. t. czikkben, amely a községi elöljárókról szól, hogy ezek hajtják végre a törvényt és a képviselő testület határozatait. Ennél fogva, aki ezt elmulasztja, fegyelmi eljárás alá vonható. Nem akartam untatni ide nem tartozó dolgokkal a képviseletet, hanem vannak egyes részletek, amelyekre lelntetlen nem felelnem. Ilyen az, amit felemiitett Szesztay ur az által, hogy azt mondta, hogy egy pártnál merült fel az az indítvány. Lihetetlen, hogy én mint személyileg megtámadott meg ne mondjam azt, ami történt. Hallgatok arról, hogy kik szerepeltek. Felmerült a vélemény polgármester személyéről. Ő maga elismeri, hogy hivatkoztam azon adatokra, azon kötelesség sértésekre, amelyek a vádinditványokban foglaltatnak. Itt akkor abban a bizottságban az ón indítványaim nem fogadtattak el azon kijelentéssel, hogy ide nem tartoznak. Ez az egyik végszava a dolognak. A másik, hogy ez nem épen egyhangúlag vettetett el, hanem többségileg. Hogy pedig az én elhatározásomra ez is talán egyik lényeges rugó volt, ha be vallom is, nem szégyellem magamat; sőt nekem tartozik minden részre hajlatlanul itélő ember igazat adni. Más helye nem volt. És épen azért én nem kerestem az orvul támadást. Tehettem volna igen is azt, hogy egyeneseu a belügyminisztériumhoz adtam volna be. Akkor most nem vitatkoznánk felette, hanem a miniszter régen elrendelte volua benne a vizsgálatot. Ez as. én egyéni nézetem. Hogy én nem orvul, hanem nyílt sisakkal támadtam meg itt s erre azt mondani, hogy nem tisztességes vagy nem helyes: helytelen dolog. ítéljen mindenki és induljon ki önmagából. Én eljárásomat tartozom a közvélemény ítélete alá bocsátani, de erkölcsi okaimat két ségbe vonni nem szabad. Én kérem felléptem a képviseleti testületben határozottan, olyau tényeket felsoroló panasszal, vád inditványnyal, amelyet ha az igen tisztelt képviselet tagjai elvetnek ma, elvetették magvát annak, hogy nálunk nem létezik a tisztviselőkre nézve törvényes felelősség. Ha azt méltóztatuak mondani, hogy ez elkésett dolog, azon szeréntem meg vagy nem állható indoknál fogva, mert mi csak ideiglenes felhatalmazást adtunk, az lenne: hogy akár mit csinál is az a tisztviselő, falelőségnem vonathatik.Másodszor következnék az,hogy ha jöne hozzám azt mondanám, hogy te nem vagy tisztviselő. Hogy ezt Hudák ur is ugy fogta fel, hogy bizony felelősök azok, jogérzete sugallta s annak férfiasan kifejezést is adott. Nem azért adtuk, hogy munkájukért ne feleljenek, hanem hogy ép ugy felelőssek. Én annak nyílt kijelentése mellett, hogy semmi egyebet nem akartam mint, hogy a képviseletnek tagjai, akik fájdalom ritkán szoktak ily szép számmal megjelenni mint ma, akik igen kevés beható ismeretével bírnak ezen fontos dolgoknak, s igen kevesen tudják, hogy eme határozatok léteznek, — e dolgok felől teljes felvilágosítást nyarjenek. Milyen nevetséges következtetésre jutunk. Mi mint gazda feleljünk azért, hogy nem vigyáztunk arra, hogy a tisztviselők idejében teljesítsék kötelességüket. Hasonlít ez a dolog egy urnák az uradalmához, aki oda állit ispánokat, azok felé állit igazgatót, fizeti azon feljogosítással: vigyázz, hogy jól működjenek. Hát azt a földesurat kell büntetni, hogy nem járt el dolgában a megbízott tiszt; pedig többszörösen figyelmeztette is. Engedelmet kérek, nem az következik ebből, amit Bodnár ur lehozott, és nem is állítottam, hogy egyedül csak a polgármester felelős. Ebből az következik, hogy ha kitűnik hogy mások is hasonló, vagy kisebb kötelességmulasztást követtek el, mind azok ellen személyválogatás nélkül vizsgálat rendeltessék el. De azért a nagj közönség igy szól: hogy neked is van jó barátod, ha feje ellen elrendelik a vizsgálatot, a te jó barátod ellen is elrendelik. Ez a kortes fogás. Én, akármint értelmeztetik, határozottan kijelentem, hogy törekvésem az volt, hogy megismertessem a dolgokat. Ez volt az első czélom. A második az, hogy miért épen most? Azért, mert a jogfolytonosságot ugy értelmezem, hogy mindaddig, mig a tisztviselő tényleg működik, az előbbeni időkben elkövetett kötelesség sértése miatt felelősségre vonható; s mert arra már nagyon rövid volt az idő. Igen ezt bevallom. De igy fogtam fel. Méltóztassanak elhinni; hogy semmi egyéb czélom nem volt, hogy meg legyen ismertetve ugy, amint az adatok is feltüntetik a valódi hivatalos ténykedése szerént az a férfiú, akit egyénileg bántani nem akarok; másodszor hogy el ne késsem. Hogy a képviselő testület erre mit mond, attól való félelmében, hogy Krasznay Gábor urat nem lehetne jelölni, az rám nézve közönyös. Ha egyszerűen azt méltóztattak volna mondani, amit Sütő ur, nem bántam volna, ha 30 nap múlva adtak volna is rá feleletet. O megválasztatik újból. Az urak szerént, ha ez a kérvény nem adatott be idejében, további vizsgálat tárgya nem lehet. Ha 6 éven belül adatott be, akkor újból megválasztatása esetében is vizsgálat tárgyát képezheti. Éa azt mondom, hogy jelenleg is polgármester, a felelőség is ugyanaz marad. Ha Sütő ur indítványa szellemében méltóztatnának határozni, a legnagyobb kés" • séggel belenyugodnám. Ha nincs igazam és azt méltóztatnak mondani a vizsgálatra nézve hogy nem áll, talán bele nyugszom. De arra Hudák urat nem tartom illetékesnek azt mondani, hogy nem igaz, midőn én okmányokkal bebizonyítom. De ha megvizsgálják, lehetetlen hogy azt ne mondják, hogy mikép lehetnek politikai tekintetek, lehetnek barátsági hajlamok; de Somogyi nem akart roszat, nem mondott valótlant. Ki merem mondani, hogy akármilyen részrehajlatlan birói szék elé bocsátjuk ezeket a dolgokat, a végeredmény az lesz, hogy ezek megtörténtek és fegyelmi eljárás alá tartoznak. Ne méltóztassanak könyelmüleg, akármilyen politikai tekintetből, barátiági hajlamnak venni azt a törekvést, amely én bennem a legférfiasabb bátorsággal nyilvánult, amidőn ide hozom a dolgot s felhozom a kötelességmulasztást. Ne méltóztassanak könyelmüleg napi rendre térni. Én nem hajlok meg, ha a megfélemlítés használtatik is ellenem s véleményemet őszintén fogom kimondani minden tönvéuyes fórum előtt. Mind az által csatlakozom Sütő József inditványi javaslatához. Szesztay Károly. Mélyen tisztelt képviselő testület! Az előttem szólott polgártársaimnak lélekből fakadt meggyőződés-szülte érvei Somogyi által megczáfolva nincseneu. Igazolja magát a korteskedés vádja alól s behozza, hogy én azt keverek bele. Ezt a magam részéről határozottan tagadom. A városi ügy nem pártkérdés. Én arra a tényre, ami történt a bizottságbaa, hivatkoztam. Elvártam, hogy a megtörtént dolgot kétségbe ne vonja, s csupán azt akartam igazolni, hogy Krasznay jelleme ellen kifogása nincs. Akartam hivatkozni azért, mert a vádakkal akkor állott elő, midőn jelöltje többséget nem nyert. Nem vagyok anyira elfogult, hogy azt ne tudjam, hogy Krasznay választható. De ha Krasznay ezt a fényes elégtételt nem kapja, kérdem lesz-e neki öröme megválasztatásában. S épen ezért lehet-e tekinteni a vádat másnak, mint kortes fogásnak. Nem akarok egyfb fejtegetésekre kiterjeszkedni. Nem mondom azt sem, hogy nincs s nem volna tenni való ; de azt mondom, hogy azért nem Krasznay a felelős. O olyan dolgokat, amelyek fegyelmi eljárást vonnak maguk után, nem cselekedett s épen ezért ragaszkodom indítványomhoz. Sütő József: Tisztelt képviselet! Amint előbb megtettem indítványom, ugy szólok most is. Itt mi napi rendre nem térhetünk azért, mert a képviselet tulajdonképen azt sem tudja, hogy mi van a vádban az egyszeri felolvasásra. Minek folytán a nélkül, hogy azt a képviselet el bírálta volna, ítéletet mondani nem lehet. Tisztelt képv. gyűlés! Bírmi legyen itt a dologban, első birái vagyunk ennek az ügynek. A birónak szive után menni nem szabad. Nem csak önökre, mindnyájónkra nézve ro szul esnék az, ha a képviselet azt moudaná: fegyelmi vizsgálatot kell elrendelni. Méltóztassék visszatérni a jelentésekre, melyeket a számvizsgáló szék beadott, ott a rendszer mindig rosz volt, de személy ellen nem hozatott fel vád; mert a képviseletnek is annyira bántotta a lelkét, hogy személyre nem terjeszkedett, hanem inkább a rendszert szidta. Ma seaa akarom tenni, hanem azt óhajtom, hogy ne a sziv, hanem az ész után menjünk. Adjuk ki a vádiratokat nyilatkozatra. A tárgy e képen teljesen ki lévén merítve, Bencs László elnök Vidlicskay József módosító megjegyzésének értelmében föltette a kérdést ha: elfogadja-e a gyűlés Szesztay Károly indítványát? A feltett kérdésre a gyűlés felállással felelt oly óriási többségben, hogy az ellenpróbánál a kisebbség csak 5 egyénre törpült le. Ez után a gyűlés Krasznay Gábor éltetése közben eloszlott. (8—y) Köz ügyek. (A mentelmi jog felfüggesztése.) Az igazságügyminiszter a következő körrendeletet bocsátota ki a törvényszékek elnökeihez és a járásbírósághoz: «Az országgyűlés mindkét háza oly esetekben, midőn valamely tagja mentelmi jogának felfüggesztése kérelmeztetik, a bíróság ily kérelmet, az eddig kifejtett gyakorlathoz képest, főleg 3 szempotból teszi vizsgálata tárgyává; nevezetesen meg vizsgálja: a megkeresés illetékes bíróságtól származik-e? A panasz tárgyát bűntett vagy vétség képezi-e? Van-e