Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

A .NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE daságai ismét árulták. S ez helyes is volt, mert a nem teljesen kedvező talajon is a nemesitett árpa 6—7 évig megtartja jó tulajdonait, aztán degenerál, illetve alkalmazkodik a hazai száraz klímához. Én csak azt tapasztaltam, hogy az ujabb keletű importok messze mögötte vannak a régieknek. Börzei uton a nemesitett árpamagbehozatal nem vezet a kivánt czélhoz. A származás befolyásának nagy jelentősége indokolttá teszi, hogy a chevalier Hallet-pedigree árpát a leghitelesebb helyről szereztesse be kormányunk, ha kisebb mennyiségben is. Egyenesen Haliétól lenne a legczélszerübb azt beszerezni. De idehaza is ki kell ismernünk kitűnő árpa-talajainkat, és a legjobbakul felismerteket a magbeszerzési pepiniére ül használnunk. E praktikus czélra törekszik az országos gazdasági egyesület, midőn elhatározta, hogy ez évtől kezdve ftrpakiállitásokat rendszeresít és következetesen évről-évre megtart. E kiállítások sok, most még homályban levő dologra fognak világot deríteni, és nagy befolyással leendenek az árpatermelés qualitativ emelésére. Az árpatáblákat tehát terjeszszük ki, vessük lehetőleg kapások után ; mert az árpa gyommentes, porhanyó és kellő előmiveletben részesített talajt követel. Ha tehát sok és jó árpát akarunk termelni, akkor sok kapást is kell művelnünk; amire különben nemcsak eg)ediil ezen okuál fogva kell törekednünk. A német szeszipar és sertéshizlalás igényeire való tekintettel, a kukoricza vámmentes árú marad. E körülmény már egymagában véve is ujjmutatásul szolgál arra nézve, hogy a kukoricza-növény termelését fokozzuk. Eddig is fokoztuk,hiszen a kukoricza az, mely mint kapás-növény az allöld gazdálkodásába rendszert hozni hivatva van. Még nagyon messze vagyunk attól, hogy azt mondhassuk, mikép a kukoricza termelés észszerű határait az ország elérte. A még mindig széltiben dívó feles rendszerrel gazdáink nem fognak sokra menni. El is hagyta azt már a számító gazdák legnagyobb része. Végre is nem lehet szemet hunyni azon tény előtt, hogy a fogatos mívelő eszközök alkalmazásával a kukoricza termelési költségeit öO'/s-al szállíthatjuk alá. Egyetlen embarras mutatkozik a törésnél, s az a gazda, a ki ugyanis ki mer terjeszkedni a kukoriczatermeléssel, kiteszi magát aunak, hogy még deczemberben is törik a varjuk, eső és penész által már jól megdézsmált kukoriczáját. Nincs elég napszámosom, jajveszékel az alföldi gazda, s e m.'llett elfeledi, hogy a felvidékről a nép munkahiány miatt ki szökik Amerikába. Egy kis mozgékonysággal és számi tással azon a munkáskéz hiányon túl tehetné magát az alföldi gazda és bele mehetne a kapásnövéuyek müvelésébe. Mindössze e két főtermény, t. i. az árpa és kukoricza az, a melynek térfoglalását a mai viszonyok indokolják. S most áttérek azon takarmánynövényekre, a melyekaek magvai a nemzetközi piaczon mindenkor állandó keresletre számíthatnak. S ezek a vörös here, a luczerna s a fütnagvak s nevezetesen a Lolium italicum vagyis olasz perje. Tehát csak a legfőbbekre. A vörös lóheremag-termelés egyike a leghálásabb foglalkozásoknak oly vidéken, a hol a vörös here otthou érzi magát. S ez a meszes altal&ju s csapadékokban gazdagabb hegyvidék. Ujabb időben a veres heremagtermelés országszerte lendületet kezd nyerni, s kívánatos is, hogy még nagyobbat nyerjen; mert nem elég, hogy az egész Európában már nagy tért hódított ame — Köszönöm, tisztelendő ur, hogy elmondja azt a mi iránt kétsége van: hogy én ezt a kétséget el tudjam oszlatni. Ha csak Kardos nagytiszteletü és a tisztelendő urnák beszélnék, nem tennék egyebet, hanem a hajcsövességet idézném és azt mondanám, hogy erről tessék gondolkodni, ez eléggé igazolja, a mit mondottam. De a többi barátainknak nem magyarázom most hosszasan a hajcsövességet, hane n egy pár példát beszélek el, melyek állitásom igazságát, azt hiszem, teljesen bebizonyítják. Idézte plébános ur, a megtaposott földet, tehát én is ennél maradok. Mondja csak megFüstös uram, milyen szokott nyáron, száraz időben a gyalog-ösvény lenni ? — Hát biz az össze van tapodva, tanitó ur, kemény és mélyre meg van repedezve. -— Nos tehát, ezeken a repedéseken mélyre behat a nap, a földbői elpárologtatja, kikergeti a nedvességet és ez hamar, még az ekejárásnál jóval mélyebbre is kiszárad. Azonban nézzük most az összetömött ösvény ellenkezőjét és lássuk, hogy az nyirkosabban marad e? Hogy egészen meggyőzzem mondásaim igazságáról, hozok most föl egy olyan példát, amelyet nemcsak tisztelendő uram, hanem a falu örege s apraja is ismer. Ott a hosszú dűlőn, a szántókon keresztül megy egy gyalog ösvény, keményre meg van taposva, de mégis van mélyen repedezve, mert jő ideje, hogy nem esett, és az ösvény földje ki van száradva es kemény mint a kőszikla. Van az ösvény mellett több vakandtúrás, melyet a vakand mindennap megbolygat, menjen oda bárki, rúgja szét a túrást és nyirkosnak fogja az alját találni, miért maradhatott az nyirkosán ? „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ, rikai vörös heremagot hazánk határaiból kiszorítsuk, de arra kell törekednünk, hogy jelentőséggel biró exportczikket teremtsünk belőle. Kis terjedelme mellett, aránylag magas áránál fogva, erre kiválóan alkalmas is. A magtermelésre nagyon kedvező buzdításul szolgált a Löhnertféle heremagfejtő készülék felfedezése, mely mintegy 5 esztendő előtt találtatott fel Löhnert által s hazánkban néhány év alatt már is mintegy 500 páldányban alkalmaztatik. Mint tudjuk, e készülék a gőzcséplőgépek dobjaiba helyezhető. A piszmogó kézi cséplés tehát ez által mellőzhetővé vált a nagyobb birtokokon. Sajnos, hogy kisebb üzemek czéljaira kifogástalan szerkezetű gépek még nem léteznek. Egy másik akadályt hárítottak el az aranka-rosták, melyekkel e veszedelmes élősdit legnagyobb részt eltávolíthatjuk, a kevés megmaradt életképes gyomot pedig a táblákból, gondos tisztogatással teljesen kiirthatjuk. A vörös here magtermelés most ugy a síkságon, mint a hegyes vidékeken terjed. Tartani lehet azonban, hogy a heremagtermelés általánosabb felkarolása után az árak auyira fognak hanyatlani, hogy csak természetszerű tenyészhelyén váland termelése jutalinazóvá. Alkalmam volt ugyanis egy teljesen síksági és egy teljesen hegyvidéki gazdaság heremagtermelését 6 év óta figyelemmel kisérni. Az elsőben a 6 év alatt kétszer fordult elő, hogy a magnak hagyott here egyátalán mitsem termett. 1 évben 1200 • öles holdankint 30 kg., két évben 40 és 50 között és egy évben 110 kg.ot. A/, átlag tehát 37 kg. volt. Ellenben a hegyvidéken ez idő alatt egyszer sem fordult elö az, hogy misem termett volua s legkisebb termés volt 35 kg., a legnagyobb termés 110 klgr. s négy éven át 50— 60 kg. között, ugy hogy itt az átlag 55—60 kg. kis holdankint. Ha már most a heremag átlag értékesítési árát 55 krra veszszük, ugy a síksági vidéken egy hold nyers mag jövedelme 20 frt 50 kr., a hegyvidéken pedig 32 frt 50 krra tehető; a mi tiszta jövedelemnek egész bátran tekinthető, mert az első szénakaszálás értéke az összes üzemköltségeket fedezi. Meg kell azonban jegyeznem, hogy e síksági gazdaság a Garam völgyében fekszik s igy csakin felvidéki síkságra szóluak ezen adatok. Hogy a tulajdouképeni alföldön a hereinagtermelés mily átlag hozam-mértéket ad, arról tapasztalataim hiányzanak. Annyi azonban tény, hogy a felvidék e termelési ágra utalva vau. A mi a vörös here a felvidékre, ugyanaz a luczerna az alföldre nézve. Az eddigi tökéletlen cséplési eljárások mellett nem tudott a luczernamagtermelés uagyob lendületet nyerni. A Löhnert-féle heremagfejtő gépek a luczerna kicséplésére kitünőeu alkalmasakul bizonyultak s ez megoldotta az alföldre nézve is a luczernamagtermelés kérdését. Az alföld fekete talajának luczernamagtermési képességéről mesés dolgokat beszélnek. Kis holdankint 4 mm. luc/.ernamag nem tartozik a ritkaságok közé; rendszerint 1 — I '/

2 mm. átlaggal vehető fel a kitűnő talajokon a luczernamagtermés. Ilyen talajunk pedig nagyon sok van. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a luczernamagtermelésnél sem szabad megmaradnunk a belfogyaszlás szűk határai között, de a kivitelre kell termelnünk. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy provencei és alföldi luczernamag között, ha ez utóbbi ép oly radícalisan tisztíttatik, mint az Provenceban szokásos, különbség nincs és az alföldi szép heremag mint provencei szokott a forgalomba hozatni. A vörös here és luczernamagon kivül, nagy jövője van a fűmag-termelésnek. Különösen a Lolium italicum Mert porhanyó volt, nem hatott bele a napsugár, nem. kergettte ki belőle, nem párologtatta el a benne levő nyirkosságot. — Egészen megértettem a tanitó urat. Rosszul tudtuk, azaz nem tudtuk eddig a dolgot, de most tudjuk. Tanitó ur egyszerű példája fölvilágosított bennünket; ez a példa régen a szemünk előtt volt, s rég tanulhattunk volna belőle. — Ugy van, az édes híveim; a természet egy nagy nyitott könyv; a betűi furcsák egy kissé, de a ki gondolkodva nézi azokat, csakhamar ki tudja velük olvasni az igazságot. Köszönöm, tanitó ur! — Nincs, plébános ur, köszönni valója, tartozó kötelességemnek ismerem, hogy ott, ahol nem beszélek elég világosan, ha e miatt megszólítanak, magyarázattal Bzolgáljak és legszívesebben megteszem ezt ilyenkor, mint most a beszélgetésem végén. — Megálljon még egy szóra, tanitó ur, mielőtt elmenne; mondja meg, mi jobb a borona elé, az ökön avagy a ló ? — Lássa, Kardos nagytiszteletü uram, a borona ugy porlaszt, hogy megüti a hantot; mentől gyorsabb az ütés, annál jobban porlaszt. Már most az csak nem kérdés, hogy melyik igásállat jár gyorsabban ? Az ökörről ez nem mondható, mert ez lassúbb és azért fogas borona elé a ló való, a borona mögé pedig egy jó ember, a ki ezt, mikor kell, meghimbálja és ha megtelik, fölemeli a boronát, hogy a gaz, taraczk stb. a fogak közül kihulljon. Igy dolgozik — igy halad jól a borona, és mert az idő is elhaladt, tehát a jövő vasárnapig minden jót kivánok. (Folytatjuk.) az, mely Franciaországban és Angliában nagyon keresett czikket képez. E termelési ág azonban már csak a a jól előre haladt gazdáknak ajánlható, kik a fümagvak tisztán termelésére részint a kellő ismerettel fel vannak fegyverezve, részint a belterjesség azon fokán állanak, mely ezek termelésének egyik fő feltétele. S most áttérek a nagyobb fontossággal biró kereskedelmi növények termelésének kérdésére. Az alföldre nézve nagy jelentőséggel biró kereskedelmi növények között, első rangú szerepet kellene a kendernek is játszani, már azon nagy biztonságnál fogva i?, melylyel e növény termelése jár. E körben ugyan nem rég tartatott egy felolvasás e tárgyban, de mint tudom, nem merítette ki e tárgyat; azóta pedig megjelent a békésmegyei gazdasági egyletnek jelentése, az egyesület által kisérletkép eszközölt kendertermelés eredményéről. S ez által azon helyzetbe jöhettem, hogy e növény szereplésére is kiterjeszkedjem. Nem emelhetem ki eléggé a békésmegyei gazdasági egylet választmányának öntudatos tevékenységét, melyet ez irányban megindított s melynek e növény nagyobb mérvű felkarolására valóban buzdító ösztönül kell szolgálnia. Idézem a békésmegyei gazdasági egylet választmányának 1882-ik őszén megtartott ülésében kifejtett indokokat, melyek a kisérlettételre ösztönözték: »l-ször azon szomorú tényt, hogy hazánk daczára nagy kiterjedésű kitűnő kendertalajának, mégis nagy mennyiségű kendert importál a külföldről. — Olasz-, Orosz-, sőt Törökországból is állítólag 1 millió forint értékű kivitellel 11—13 millió értékű kész áru-behozatal áll szemben. 2-szor hogy a kender-szükséglet évről-évre óriási mérvben növekedik. 3-szor azon körülmény, hogy az intelligentia ezen iparnövény termelésétől megfoghatatlan okokból tartózkodva, gazdasági üzemébe fel nem vette s csak nem teljesen a népre bizta; miért is e növény primitív művelése és kezelése századok óta mitsem haladt; s 4szer mivel e növény oly háziipar-anyagot szolgáltat, a melynek feldolgozása leginkább télre esik s ekként a földmives nép családjának a hosszú téli estéken folytonos hasznos foglalkozást nyújt.« Ez indokokhoz szó nem férhet s nagyon szívesen fogadhatjuk el azokat, e termény termelési körének kiszélesítésére irányuló tevékenységünk kiindulási pontjaiul. De lássuk a valóban tanulságos kísérletek eredményét. A békésmegyei gazdasági egylet hármas bizottsága, mely Rimler Pál, Badics Elek és Sztraka György tagokból állott s a kísérletet keresztül vitte, kísérleteinél abból indult ki, hogy a nép két lényeges hibát követ el a kendertermelés körül. Ezek egyike a túlsürü vetés, másika pedig a piszkos, büzködt pocsolyákbani áztatás. Az elsőt illetve széltében azon őskori balítélet uralja ma is a népet, hogy csak a vékony kender adhat finom szálat mit pedig ugy az olaszországi, mint a bácskai gyakorlat fényesen megczáfol. (Folyt, köv.) Hogyan segíthetünk az idei takarmányszükségen ? A szénatermés sovány, a here féltermést adott, a zabosbükköny alacsony maradt, a répatermés se ígérkezik valami kitűnőnek, egyszóval: alig van télre való takarmány ; annál kevésbé, mert a sarjutermés se ígérkezik valami különös jónak. Ezt a panaszt hallhatjuk az idén igen sok gazdától, akik máris aggódva gondolnak a télre, nem tudván, mivel teleltessék ki állataikat. A szűk takarmány termés bizonyára nagy calamitás, de nem olyan, hogy ma még — legalább részben — rajta segíteni nem lehetne; a segítség azonban ne abban álljon, hogy a gazda az átteleltetésnél félporczióra fogja az állatokat, meit ennél helytelenebb, a gazdára károsabb eljárás nem létezik. A rosszul táplált tehenek tejet, a juhok gyapjút nem igen termelnek; az igásállatok elerőtlenednek, a növendékállatok fejlődésükben megakadnak és a nyári takarmányozásnál hónapokig eltart, mig a télen leromlott állatok összeszedik magukat, amely idő alatt a gazdának hasznot nem hajtanak; s ezért, ha a gazda azt látja, hogy összes állatait a takarmánykészlettel jól nem képes kitelelni: sokkal jobban cselekszik, ha az állatok egy részét eladja, hogy a megmaradtakat jól táplálhassa, mint ha az egész állatállományát életben tartó takarmányra fogja. Azonban a segítség e módja a legutolsó, melyre ma míg gondolni se kell; mert okkal-móddal még mindig lehet annyi takarmányt beszerezni, hogy az egész állatállomány jól átteleltethessék. Legjobb helyzetben vannak azok a gazdák, akik _ amidőn látták, hogy kevés lesz a téli takarmány — a rendesnél több csalaraádét vetettek. A fölösmennyiségü csalamádé bevermelése által igen megkisebbedik a takarmányhiány, s ezért nem lehet elég melegen ajánlani gazdáinknak. A bevermelésről ezúttal nem szándékozom bővebben szólani, itt csak annyit jegyzek meg, hogy ahol még eddig meg nem kísérelték, próbálják meg ez idén és nem fogják megbánni. Aki sajnálná a pénzt a Goffardféle kifalazott vermekre, az vermelje be a tengerit a nálunk szokásos módon, mert ekkor legalább nem kell éheztetni az állatokat.