Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-15 / 7. szám

„N Y í R V I D É K" az időben, midőn nekünk polgármesterre volt szükségünk, mily helyzetben voltunk? Elismerem, hogy volt itt több egyén is, kik polgármesteri hivatalra competensek lettek volna; de akkor az emberek itt hagyták a várost s államhivatalokat vállaltak, s mi huzamos időn keresztül kértük érdemben őszült polgármesterünket, hogy ne hagyja el e fejlődő várost, álljou élére, s midőn lelkiismeretére hivatkoztunk, oda hagyta nyugodt s jövedelmező állását, hogy feláldowa magát a város érdekében! Szomorú jutalom ez uraim, 12 éves becsületes hivataloskodás után. Ő elvállalta e hivatalt, de csak azon nyilvános kijelentés mellett, hogy legyen mellette éber főjegyző és derék tisztikar! Nem akarok senki ellen vádat emelni, de tudjuk általán véve e városnak dolgait azon 12 év alatt; tudjuk azt is, hogy e város igazán jóra törekvő része, mely előtt nincs sem hatalom-vágy, sem magánérdek, hanem tiszta szándék, akar ezen a dolgon segíteni: mert a polgármesteri hivatalt olyanná tenni óhajtja, hogy azon egy lelkiismeretes tisztviselő hiven, igazán megállhasson. Seperjen csak mindenki saját háza előtt, vájjon tegyük kezünket szivünkre, nincsen-e saját hivatás körünkben több seperni való? Én bátran kijelentem, hogy ha egy egyén ellen 12 éves pályafutása alatt, nem mondom a szenvedélynek, vagy ellentétes politikai tekintetnek, de egy oly kutató észnek, mint Somogyi barátomé, csak ennyit sikerült felhozni, akkor én annak a tisztviselőnek határozottan bizalmat szavazok. (Ugy van I Tetszés.) Én ig voltam tagja a számonkérő széknek, azonban emondtunk, mert a képviselet nem hagyta helyben javaslatunkat. De az volt Somogyi ur is, ő azt mondja . legjobban ismeri a város ügyeit, miért nem állt elő tehát vád-inditványával elébb, mikor egy jóakaratú ember mulasztásait jóvá lehetett volna teoaií Miért teszi ezt épen most? Nem akarok Beakit gyanúsítani, azonban megvan a közvélemény. Ezen eljárást mindenki kortesfogásból eredettnek nyilvánítja. Jöjjünk lüost tisztába azzal a váddal, mely épen első helyen foglal helyet. Az mondatik a vádban, hogy ő mindig a megyével tartott. A vádban nem az vau felemlítve, hogy miképen történt ez a dolog, hanem az van kimondva, hogy ő a városnak ellensége volt. Én kereken tagadom epfifc, aki tudom azt, hogy mindig kész magát feláldozni a /városért. Méltóztassék megfontolni egy polgármester helyzetét! Mennyi tapintattal kell annak eljárni! Most is az a baj, hogy indokolatlanul is felkorbácsoljuk magunk ellen az ügyet ! Nem azt kell mondani, hogy Nyíregyháza meg élhet a megye nélkül]; haem azt, hogy éljünk meg együtt. Én doha nem tapasztltam, pedig élénk figyelemmel kisérem a megye ós /áros dolgait, nem tapasztaltam, hogy Krasznay árulást követett volna el a város ellen. Egyetlen esetet tudok, midőn én is, ő is ellene szavazott a képviseleti határozatnak, 8 ez a qualificatio kérdése. De hát uraim! Hogyan lehet valakit elitélni azért, ha valaki a törvényt és lelkiismeretes meggyőződését követi? Volt-e ez ügyből kára a városnak? Azon meggyőződésben vagyok, hogy a létező törvényt tisztelni kell. Ma is örvendenék azon, ha itt qualificatio létesülne, mert hiszen ki ne örülne azon, hogy minél miveltebb hivatalnokok álljanak a város élén; azonban, ha nem csal a hir, hogy itt a qualificatio csak néhány ember személye ellon volt megállapítva, még inkább kellett ellene szavazni. Nen fárasztja tovább a türelmet, ugy is többen akarnak még szólani. Azzal végzi, mit már hangoztatott, hogy t. i. ha egy kutató észnek, 12 éves hivataloskodása után is, enyit sikerült a polgármester ellen felhozni, annak jó lelkiismerettel bizalmat szavaz. Pártolja Szesztay félre-tételi indítványát. Bodnár István: Igen tisztelt képviselet! Engedjenek meg nekem egy pár rövid szót. Nem leszek hosszas. A lefolyt vitákból igen fontos tauulságot meríthetünk. Meríthetjük azt, hogy minden ténykedésnek, minden szereplésnek, történjék az magán vagy társadalmi életben, vagy a közügyek terén, csak ugy van üdvös kihatása, vonzereje, hogyha azon ténykedés tiszta jó szándékból származik és erkölcsi alapokon nyugszik. Szerettem volna a fennforgó ügybeni ténykedést is ily értelemben tekinteni és létrejöttnek hinni. Épen a lefolyt vitákból meggyőződhettünk arról is, hogy Somogyi tagtársunk kettős vádbeadványa nem állja ki a törvényes bírálatot, nincs aunak — hogy ugy mondjam — alanyi alapja, nincs törvényes jogczime sem. Ha a maga idejében jött volna létre, akkor igen is megállhatna. Sütő tagtársamnak azon indítványa, hogy nem szabad a vádat egyelőre tárgyalni; hanem hallgattassék ki a másik fél is; ki kellene adnunk Krasznay Gábornak, hogy adja be ez ellon saját védelmét, csak akKor állana, ha a maga idejében adatott volna be. De hogy áll ez a kérdés? Ezzel a vádinditványnyal Somogyi ugy áll, mint bármelyikünk a választási jogával. Volt joga ezt beadni, mint nekünk van jogunk választási jogunkat gyakorolni. De ha mi választási jogunkat akkor megyünk gyakorolni, midőn a választási cselekmény befejeztetett; hiában bírunk törvényes joggal, nem vétetik figyelembe. Mint ahogy nem lehet figyelembe venni ezen kettős vádbeadványt. Ugy a közigazgatási, mint a törvénykezési téren, hogy ha valamely panasz a törvény által előirt határidőn tul adatik be, a bírónak jogában áll azt vissza adni anélkül, hogy azt figyelembe venné. Ezt kívántam Sütő ur indítványának lerontására hangsúlyozni. Ami a felsorolt vádakat illeti, ezekkel nem akarom becses figyelmüket fárasztani. Ezek ellen annyi törvényes, logicai, jogi indokok hozattak fel, hogy valóban csak időt rabolnék, ha foglalkoznám velük. Azokhoz az indokokhoz azonban, különösen törvényes szempontból, bátor leszek még egy pár indokot felhozni. Az én tisztelt barátom, mindenesetre én is azt gondolom, hogy egy kissé elhamarkodta a dolgot a beadványok szerkesztésénél. De a törvényekre való hivatkozásnál is tévedett, amenyiben az 1871. évi törvény az 1876. évi törv. által eltöröltetett. Egy különös vádpontnál még nagyobb tévedésbe eset. Nevezetesen a Burger féle vádpontnál, ahol szintén az 1876 évi XV. t. czikket mint különös palladiumot hangsúlyozza; holott ez a törvényczikk az adókezeléaről szólott, és 1884. január 1-én véglegesen eltörültetett és lépett helyébe az uj adókezelési törvény, az 1883. XLIV. törv. cz. Törvényes tekintetből tehát a kettős vádbeadvány nem állja ([ki a tüzpróbát. Ha bár azon beadványokban semmi nincs, ami csak kisebb szerű bűntényt, vagy vétséget foglalna magában; mégis az én barátomuak tudni kellett volna, hogy még a kisebb szerű bűntények is, ha üldöztetésük .5 évig nem szorgalmaztatik, a vétségek pedig 3 év alatt, elévülnek. Már itt 12 évi időtartam vétetik, amely mind az 5, mint a 3 évet messze túl haladja. Ha elfogadom is azt, hogy ezen panaszos dolgok a képviseleti testületben már ismételtettek, még akkor is azt állitom, hogy azon állítólagos mulasztások helyreütésének szorgalmazásai 1881-ben történtek leginkább, s azon idő óta ia, ha veszazük a községi törvények szellemeit, elévültek; amit bizonyit azon körülmény, hogy a községi törvény minden évben elrendeli, hogy a község számadásai megvizsgáltassanak, és a tisztviselők a felmentést megnyerjék. Miután a város számadása olyan tükör, amelyből minden egyeB ténykedése a tieztikarnak kitűnik, ha ezt a képviselet megvizsgálja és feloldást ad, szeréntem azzal absolválta a felelősséget a multakra nézve. Ez pedig jelen esetben mindig megtörtént. Ezeket kívántam még felsorolni. Egy erkölcsi kötelességem van, amely elémbe szabja, hogy a vádpontok egyikére kissé részletesebben kiterjeszkedjem. Somogyi ur a vádlevélben különösen hangsúlyozza azt, és vádolja a polgármestert azzal, hogy minden adókezelés körül oly hanyagságot fejtett ki, hogy ez által sok kárt szenvedett a község. Hát tisztelt képviselet, ennek a vádpontnak van jogosultsága ; de hogyan áll ez? 1881-ben szerencsés volt csekélységem a számonkérő szék elnökének megválasztatni. Akkor vettem magamnak azt! a fáradságot, hogy a legrészletesebben minden hivatalnok ügykezelését megvizsgáltam. Tanúim erre az illető tisztviselők. Nem csak ezt tettem ; hanem minden hivatalnoknak kezelőjét felkértem, hogy adja elő, mit tapasztalt ami javítandó volna. Ezek folytán a tanács, főkapitány, polgármester s a többi tisztviselők írásban beadták nehézségeiket. Kimutatták, hogy a szervezetben hol vannak hiányok. Ennek folytán kidolgoztunk egy szervezetet, amelyben azon hiányok orvoslási módozatát adatokkal megrakva előterjesztettük. És mielőtt ezt tettük, a tiszti kar, de különösen a polgármester ur kimondotta személyesen nekem, hogy uram! én nem vagyok képes a városi tiszti kar éléu igy maradni; és felkért, hogy a képviseletnél eszközöljem a szervezetnek helyesbítését. Meg is tettem. Mi történt ezzel ? Különösen az adóügyi osztályra nézve tettem részletes javaslatokat. Azonban épen Somogyi tagtársam volt az, aki ezen javaslatokat a legnagyobb hévvel és tűzzel ellenezte. Hivatkozom azokra, akik jelen voltak. Különösen javasoltam, miután ezámilag constatáltam, hogy mennyi ezreket szenved a város, ha adóügyi osztálya nincs szervezve, — hogy adóügyi tanácsost válaszszon. Erre Somogyi barátom a legtüzesebb ellenvéleményt fejtett ki, és sikerült megbuktatni a javaslatot; azt mondván ; elég oda egy irnok. Voltam bátor hangsúlyozni, hogy a többség előtt meghajlok, de megjósolom, hogy ez ezrekbe fog kerülni. És íme mit látunk ? Azt, hogy az én tisztelt képviselő társam maga beismeri azt, amit ellenzett; maga mondja, hogy mennyi kár lett; maga mondja azt, hogy mindennek a polgármester az oka. Engedelmet kérek, a polgármester az első sorban, a községi törvény értelmében, csak az állami közigazgatás közvetítéséért felelős. A városi képviseleti testületuek felelős a polgármester első sorban, felelős minden hivatalnok a polgármesternek és mi az összes polgároknak. Azt akarja velünk elhitetni Somogyi barátom, hogy minden bajokért a bűnbak a polgármester. Engedjen meg, de ez nagy merészség. Da ha helyet lehetne is neki adni, a vádakat itt tárgyalni nem lehet; miután a vizsgálat nem a mi hatáskörünkhöz tartozik. Mi nőhetné ki ebből magát? Az uraim, hogy nem csak a polgármester vonatnék felelősség alá, hanem sorban mindegyik tisztviselő, aki hatáskörében hibázott; sőt a képviselet maga vonathatnék felelősség alá azért, hogy az incriminált bajokat saját hatáskörében nem orvosolta. A törvény világos erre, B még egyetemleges felelősséget is rendel. Ez az egyetlen egy pont az, amelyet különösebben ki akartam emelni. Engem, megvallom, nagyon meglepett, hogy épen e miatt is méltóztatott feljajdulni. Holott tegyük kezünket a keblünkre és valljuk meg, hogy Somogyi ur volt maga ennek az oka, hogy ez igy történt. Ezt egész tisztelettel és erkölcsi bátorsággal ki merem mondani. (Élénk helyeslés.) Van még egy vádpont, amelyet én nagyobb horderejűnek tartok városunk fejlödéséreés erkölcsi reputatiójára nézve. Ez a megyével szembeni eljárás. Uraim! Jól moudta nt. Lukács Ödön képviselő társam, hogy mig valamely törvény, törvény : annak addig hódolni kell. Miután padig a fennálló törvények bennüuket a megyei hatósággal összekötnek, és az nekünk legéletbe vágóbb kérdéseinkben felettes hatóságunk: e miatt a megyével, városunk érdekeinek megóvása szempontjából, mindig jó viszonyban kell lenni; mert ez fogja szülni azt, hogy igen sok haladást tehetünk az ő jóakaratuk hozzájárulásával; ellenben igen nehezen haladhatunk. Ezt a vádpontot én szükségesnek tartottam különösebben daránzsiro/.ni; nehogy a tisztelt megye bennünket, mint ártatlanokat sújtson. Én ezen vádpont ellenében óvást teszek, és óhajtom, hogy e tekintetben a tisztelt fellépő tagtárs ur is tartózkodjék azoa korlátok között, amelyek között ha tartózkodik, épen az által fog városunk javán nagyon sokat lendíteni; ellenben nagyon sokat fog rontani. Minden dolog sántikál, ha nincs erkölcsi alapokon. Hogy ami társadalmi életünk mennyire inficiálva van, az már itt kifejtetett. De a politikai életkörünkben ia oly sajnálatos ellentétek, következetlenségek merültek fel, amelyok a kedélyeket méltán a legnagyobb izgalomban tartják. Szükséges volt-e tehát, hogy ezen különben is hánykódó kedélyeket most, midőn egy nagy horderejű actus előtt állunk, felzavarjuk ? Szükséges volt-e és előmozditja-e az a város jövőjét, hogy épen most dobjunk egy szikrát oda, hogy a kedélyeket lángra lobbantsuk ? Szükséges volt-e akkor, midőn annak a beadványnak ugy is a törvények értelmében semmi practikus czélja nem lehet? És ha számítás volt abban, hogy ez kortesfogás legyen, ez a számítás nagyon csalódik. Mert ha még sikerülhetne az, amit Somogyi ur czélzott, hogy Krasznay hivatalától fölfüggesztessék ; vagy hogy oda tereitessék a doloj, hogy pályázóul ne lépjen fel: csalatkozott; mert abból még nem következik hogy bűnös. Mondja meg nekem, mi czélja volt evvel a vádbeadványnyal? Szarintem a legkárhozatosabb, legártalmasabb czélja; amit ha a képviselet megengedne, önmaga rombolná le saját nimbuszát. (Igaz! Ugy van !) Nem fűzöm tovább eszméimet; hanem engedje meg nekem Somogyi barátom, hogy egy kérést intézzek hozzá. 0 szülött fia ennek a váróinak, és az Isten szép észszel áldotta meg; de nem elég ac ész a közdolgok sikeres intézésében. Szükséges, hogy nemesebb érzelem és lelkiismeretesség hassa át az embert. (Éljenzések.) És midőn egy ilyen nagyérdekü dolgot kezdeményez, kezdeményezze tisztességes alapokon. Ott fog találni első helyen azok között, ahol lennem kell. De mikor a bűnt ostorozni akarom, megadom az eszközt arra, hogy az illető védekezhessék. De amint itt meg lett tagadva, akkor nem lehet csak az egyik részt elfulasztani a másik felemelésével. Ugyanazért azon bizalmas baráti kéréBt intézem hozzá, hogy miután a lapoknak adott válaszában azt ígéri fenyegetve, hogy amennyire ezen helyi lapok véleményét erősen támadják, ép oly SZÍVÓS lesz ezen vádpontok érvényesítésében és beigazolásában. Én a szivosságot, ha annak mozgató rugói őszinték, nyíltak, időszerűek, tisztetségesek, nagyon szép dolognak tartom. De sokkal szebb erénynek tartom az önmérséklést oly cselekményeknél, melyek nyomában sem a cselekvőre, sem a városra áldás nem terem. Pártolom Szesztay Károly ur indítványát. (HoszazaB tartó zajos éljenzés.) (Vége köv.) A katonaságtól való felmentésről. Az ujonezozási időszak közeledtével, időszerűnek tartom a katonai ügyekkel különben nem igen ismerős nagy közönség, illetőleg a közelebbről érdekelt felek tájékoztatása tekintetéből, a katonaságtól való fölmentés körülményeit röviden megismertetni. Legközelebb érdekli a közönséget a katona-ügyi törvényeknek és kiadott utasításoknak a családi tekintetekből való fölmentésekre és a hadkötelékből való elbocsátásokra vonatkozó része. Azon szülök és rokonok, kiknek a sorozásra fölhítt gyermekük, vagy rokonuk van olyan, kinek a hadkötelezettség alól való fölmentébre, vagy a hadkötelékből való elbocsátásra jogos igénye van, az ide vonatkozó törvényeket nem ismervén, igen sokan a fölmentés iránti jogos igényeik fenállásáról nem birnak kellő tudomással. Van olyan eset is, hogy az illető szülők vagy rokonok meg vannak győződve arról, hogy a sorozásra fölhítt gyermeküknek vagy rokonuknak meg van a fölmentés iránti jogos igényűk, de nem Bzóllamlanak föl a törvény-rendelte időben, minek oka részben az, hogy a felszólamlásból folyó költségek nagyságától félnek, részint az, mert ugy gondolkoznak, hogy fölmentés esetén hadmentességi díjat kell fizetniök. Es ha az ily hadköteles, kinek fölmentése iránt a fölszólalás elmulasztatott, besoroztatik: a hadkötelékből leendő elbocsátatása iránti kérvény, 100 eset közzül 99 esetben, nyujtatik be. Annyi tény, hogy mióta a hadmentességi dij-fizetése törvényesíttetett, azóta a fölszólaralási kérvények száma felettéb megkevesbedett; mig az értekezleti uton való elbocsátások iránti kérvények annál nagyobb számban kerülnek tárgyalás alá. Pedig, mig a fölmentésre való jogos igény iránt rendes időben benyújtott fölszólamlás alig kerül költségbe, addig a különben is fölmerülendő költségeken kivül, az értekezleti uton való elbocsátás után már 20 frt felavatási kincstári átalányt is kell fizetnie az illető folyamodónak, mint olyannak, ki a rendes időben való fölszólamlást elmulasztván, hibát követett el az által, hogy a fölmentésre való jogos igényét már a besorozáskor nem érvényesítette. De eltekintve attól, hogy a rendes időben föl nem szólamló, a hadsereg kötelékéből való elbocsátás esetén 20 frt kincstári kártalauitási összeget fizet, mulasztásával a közigazgatási és katonai hatóságoknak igen sok hiába való munkát okoz, mert mig a sorozás alkalmával benyújtott fölszólamlás a sorozó bizottság által igen röviden intéztetik el, s a sorozó bizottság eljárása semmi utóintézkedést nem von maga után, már a besorozás után a hadkötelékből leendő elbocsátás iránt benyújtott kérvényre két közigazgatási hatóság, két katonai hatóság mond egyetértő véleményt, illetve határozatot ; azon fölül legfelsőbb fokban a ministerium határoz és az elbocsátott katona helyett ministeri rendelet folytán a közigazgatási és katonai hatóságoknak egyetértőlag pótlegényt is kell állitaniok. Tagadhatlan tény az, hogy az ujonezozási törvények és utasítások oly »terra incognitac-t képeznek, nemcsak a nagy közönség előtt, de azokon még azon képzett egyének sem mindig tudnak eligazodni, kik pedig hivatásuknál fogva a hozzá folyamodó felek képviseltetésére jogositvák. A katonai ügyeket minden városban szakemberek kezeibe adják, kik azután hivatva vannak a katona ügyeket intézni, a hozzájuk folyamodó feleket e téren tanácsaikkal, útba igazításaikkal támogatni, és mégis sokszor tetemes költséggel jár a fölmentési kérvény kiállítása, illetve a hadköteles felmentése, vagy a hadsereg kötelékéből való elbocsátás eszközlése; mert a fél, a katonai ügyeket vezető szakegyéa megkérdezése nélkül és annak mellőzésével más ahhoz nem értő egyénhez fordul, ki az alig pár forintot igénylő ügyért 100 frtot, sőt néha töbhet is elkér. Miért? először azért, mert a hadköteles fölmentése, vagy a hadkötelékből való elbocsátás az ahhoz nem értő egyén előtt nagy dolognak tekintetik ; másodszor azért, mert az ilyen ügy elintézése az ahhoz nem értő egyénnek valóban nagy dolog is; mivel az ezen dolgokkal ismeretlen egyén magas dijaztatás mellett sem képes ígéretének megfelelni; a roszul készített munka végre a hatóságok kezébe kerül s azt a hatóságok által megbízott szakegyénnek kell végre is helyre hozni, tárgyalás alá elkészíteni; pedig a más rosz munkáját senki sem szívesen javítja. Ennél fogva költség kímélés és arra való tekintetből, hogy a fél ügye gyors elintézést nyerjen, a közönségnek azon jó tanácsot adom, hogy ha katonai ügyben bármit szándékozik tenni, egyedül a hatóság által a katona ügyek vezetésével megbízott szakegyénhez folyamodjék, ki úgyis a legtöbb esetben minden költség nélkül gyors elintézésben részesiti; ha azonban bárki a hatóságok által megbízott szakegyén kikerülésével mással kívánja katonai ügyét elintéztetni, akkor egyedül ügyvédet keressen föl, ki magasabb dijaztatásért ugyan, ha nem is