Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

Melleidet a „N Y í R V I D É K« (Folytatása a főlapnak.) Kell-e mondanom, hogy eme nemes és szép tettek rugója: az igazi, a benső és a szívbeli valláUgy van. Felismerni ama fő lényt, akinek hatalma, jósága, bölcsesége a természetben, a teremt•mények millióiban, az ember lelki és testi tehetségeiben, s egész mivoltában oly fényesen tündöklik; fölismerni őt, aki az egész világ egyetemet kezén hordozza s jósága szétárad az egész világ felett; s fölismervén bízni benne, alávetni magunkat akaratának, ugy tekiuteni őt, mint tetteink egyedüli tanuját, jutalmazóját, büntető bíráját: ez a vallásos érzület. Ez a vallásos érzület az, amely egyedül van hivatva, öszszetartani az emberi társadalmat, táplálni, fejleszteni a felebaráti szeretetet. A vallásos érzület az emberek keblében csudákat képes művelni. Mert a legnagyobb ínség, s a végső nyomor közepette is vigasztaló, bátorító angyalként áll a hivő ember mellett. Az igazi vallásos embert sem a nyomor, sem az ínség le nem tántorítja a jó útról. .Aki Istenben hisz: az nem lehet csaló, nem leltet sikkasztó, nem lehet gyilkos, nem rabló, nem öngyilkos. Szóval a vallásos ember nem lehet rosz, nem lehet gonosz. A vallásosság, a vallásos érzület az emberi összes erények bölcsője. Az Istenség lénye iránti imádatteljes kedélyhangulatban, embertársaink iránti szeretetteljes vonzódásunkban, az érzéki vágyak bölcs korlátozásában, a jótékonyság és részvét gyakorlásában: határozódik az emberi erények összesége, és az egyéni boldogság tetőpontja Minthogy pedig a társadalmi közjólét, mint már fentebb is érintém, az egyesek szivének örömén és boldogságán épülhet fel és allhat fenn, mint szilárd alapon: a társadalom vezérfertiai, akiket részint a születés, részint a vagyon, részint az értelmi fensőbbség és társadalmi állást jelöl ki a közjó elővitelének eszközlésére, mindenek előtt oda törekedjenek, hogy a társadalom egyes tagjainak szivében a vallásos érzület minél terjedelmesebb gyökeret verjen. A társadalom vezetői kezet fogva arra törekedjenek, hogy különöseu az ifjú nemzedék, a jövő társadalomnak alkotó elemei vallásos neveltetésben is részesüljenek, hogy a társadalmi erények hefogadására alkalmasak legyenek. Ne téveszszük szemeink elől a koszorús költő amaz örök igaz szavait: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, Mely ha elvész: Róina ledől, rabigába-görbed 1" Arról, hogy miként fejleszsze és terjeszsze a társadalom a vallásos érzületet, az erény szeretetét és az •erkölcsök nemesítését saját kebelében, a jövő alkalommal szólaudok. A karácsonyfa. A zordon téli napokban, midőn a természet kebele pihenő h"lyet nem nyújt: egy fényárban uszó zöld-louibos, aranyos-gy ümölcscsel rakott fa ala vezetem a szíves olvasót. E fa: a karácsonyfa. A karácsonyfa nem a gondos kezek által beplántált virágos kertekben, nem a szabad természetben: a családi élet szeretettel telitett légb irébeu díszeleg. Szeptember 30. Az ügyeletet 9 órakor átvettem ; ott hol Tóth Jóisef volt szolgálatban, igen sok szivar van lerakva, én is kaptam néhány százat. — Midőu este Beőthy-éknél voltam, kilelt a hideg. — Ma már mindenemet elvitettem testvéremhez. Október 1. Rácziót faszoltunk ós beadtuk, kinél mennyi komáromi utalvány van, hogy beválthassák. — Sokan az ide menekültek közü. kik amnestiát uem kaptak, sorra beosztatják magokat és kinevezik őket tiszteknek. — Ismét az egész napot Beőthy-éknél töltöm, iszonyúan unatkozom, ennek talán betegségem az oka. — Már az utalványban 100 és 50-eseket aduak, természetesen hogy a törzstiszteknek maradjon a többi. Október 2. Péterváradról tegnap jöttek meg a futáuok, ezek egyikével, Sebő-vei ma beszéltem, feltétlenül adták meg magokat, azért szegények mind beosztattak közvitézeknek. — Ma vagy holnap megy el már 8 zászlóalj. Október 3. Ma kaptuk ki a magyar gaget 38 frt 48 kr. p., a németet pedig 32 írttal p. tízes bankjegyekben. — Délután 5 órakor tettük le a fegyvert, de én nem v

ol

ta

m jelen, mert a hideg kilelt; elmentem tehát Treszka testvéremhez és ott feküdtem le. Október 4. Minden honvéd Geleitscheint kapott, melyben vagyona és elete biztosíttatik. — A magyarok kimentek, a németek bejöttek a várba és városba. — Bátyámtól kölcsönöztem egy kalapot és köpenyt, egy kék quekkerem volt; igy akartam elmenni Pestre; de mtTel rendes gőzös ki nem áll, hanem olykor egy-egy jő és Schleppeire ki ráfér elmegy, igy ma elmaradtam. A német Platz-Comandaus Tivszka testvéremuéi van szállva, Tolt szerencsém velők együtt ebédelni, de néuia voltam. — Egészuap Beőtbyékuél vagyok. Október ő. Ma jött ki gróf Nobili ideiglenes várparancsnok rendelete, mely szerint azon tisztek, kik azelőtt a garnisonhoz tartoztak és honvédek, 24 óra alatt köteleztetuek kimenni Komáromból, kivétetuek a betegek, kebelbeliek és. azok, kik még útleveleiket nem kapták meg ; de ezek is tartoznak a térparancsnokságtól Aufenthaltscheint váltani. A gőzösről ismét elmaradtam, de másnap elindultam. (Vége.) 53-ik számához. Az első karácsouyfa a betlehemi istállóbau sarjadzott fel, ott hajtott örökzöld lombokat először, és hozott édes, enyhitő, Csillapító gyümölcsöket a keresztyén társadalom számára. Álljunk meg kissé e szent fa égi árnyékában . . . Családapák, szülék, gyermekek s mindnyájan, akik a ke resztyén társadalmi élet áldásaiban részesültök, jertek e fa alá, töltsünk ott néhány perc/et ünnepi gondolatok és érzelmek között, legalább addig, amíg e szerény elmefuttatást átolvassuk. Tizenkileocz századdal ez előtt, egy igénytelen család kebelében »Gjermek született e világra.* Nagy volt az öröm fölötte annyira, hogy zaja az egész világot betölté. Voltak idők, amidőn az emberek nem a bölcsőnél, hanem a sirnál örvendeztek ; a nem a koporsónál, hanem a bölcső mellett sirtak : u.ert nem tudták, hogy mire születik az ember; mert nem tudták, ínég csak uem is sejtették, hogy az ember Isten fia, aki arra vau hivatva, hogy az Atyának képviselője legyen e földön, s boldogságot áraszszon maga körül. De amint a betlehemi bölcső fölött kigyuladt az égi csillag fénye: az édes anyai sziv nagyot dobbant, s fölemelvén auyai örömtől ragyogó szemeit a fénylő csillag felé, az alá lövellő sugárszálakban örök féuyű betűkkel látta irva: » Atyja vagyok ma született gyermekednek ! . . . Atyátok vagy ok mindnyájótoknak ! . . . Örülj és örvendezz Sionnak leánya!« Amint az édes auyai szív e boldogító égi hirt meg hozta e földre: a rokon lelkek sietve mentek a betlehemi gyermek bölcsőjéhez, akiben az ég Atyánk lett minyájónknak. Bölcsek és pásztorok, gazdagok és szegények: örvendeztek az égi bír fölött. Még az angyalok is leszállottak féuylakukból, hogy felkeressék a családi örömök megszentelt helyét, és hogy összeölelkezzenek a boldogságtól emelkedő emberi szívekkel. És ez az óta folyvást igy van változatlanul XVIII. évszázadon keresztül. A kunyhó palotává, a palota kuuyli vá változik át; azaz öröm köszönt be miuden hajlékba. Ilyen volt az első k trácsonyía, amely a betlehemi édes anya szívéből nőve, ágait az égig bociátá s szentélylyé avatta a családi kört. És az óta folyvást zeng az ének: sDiciőség magasságban Istennek !« E szavak hatása alatt készítenek a szerető szülők ma is karácsonyfát, amelynek levelei ezt susogják : • Nincs, sehol sincs földi viszonyainkban Őszinte szent öröm, salaktalan; A szerelemnek, melyre szived dobliau, Még salakja, még földi része van. Csak ebben, hogy ha nézve kisdededre, Örötnkönyú szökik égö szemedbe ; Lelked megáll, repesve czéltalan, S rezgő meleg fut át egész valódon : Igaz csak ez, melyl en soh' sem csalódó).* Azt mondják a szülék, hogy a karácsonyfát gyeríhekeik számára készítik. Megbocsátható érzék-Cialódás ; mert biz' azt saját magoknak is készítik Foglalkozzuuk csak kissé behatóbban ez eszmével A vítlám gyermeksereg zajos örömmel állja körül a karácsonyfát. A nagyobbak, akik ez örömbeu már más kor is részesültek, ünnepélyes komolysággal figyelmeztetik testvéreiket a karácsonyfa szépségeire. A szülék pedig ott állanak némán, összetett kezekkel a háttérben. Ők a gyermekek örömtől ragyogó arezukban, a gyermekek az arauyozott dióktól, almáktól, édességektől, és játékszerektől ragyogó karácsony-Iában gyönyörködnek. Ki udná megmondani, hogy a gyermekek vagy a szülék boldogfága nagyobb e ? 1 Az édes anya ekkor igy szól az örvendező gyermekekhez: A karácsonyfát a Jézuska hozza a jó gyermekek számára. És ezt azért mondja, hogy a gyermek kedély világa, mudjárt az élet küszöbén megnyíljék ama nem sokára biztos tudaltá vála'dó sejtelemnek, hogy az élet uta^n legjobb barátunk az Istenember, aki a bölcsőtől egész a sírig velünk van. A karácsonyfa zöld lombjai közt csillogó gyertyácskák, miként az ég c-illagat, az istenben vetett hitnek és bizalomnak ; az édes gyümölcsök és gyermeki játékszerek a szívélyessegnek és a szeretetnek; a zöld lombok a reménynek — jelvényei. Boldog szülék, akiit a hit, szeretet és a remény érzelmeit ily jókor csepegtetik gyermekeik szívébe és lelkébe! S boldog gyermekek, akik e bárom lelki kincsesei szívükben lépik át a szülői házat, s iűduluak az élet nagy útjára ! Később a karácsonyfa ágainak szűk lett a családi kör. Azoktól a meleg könyektől, amelyek a szerető szülők örömtől ragyogó szemeikből alá hullottak a karácsonyfa gyökerére, anyira megnőttek ágai, hogy kihajtottak a külső világ, a társadalmi élet utaira is; pihentető átnyékot és enyhülést nyújtva az élet küzdelmeiben elfáradt s az élet javaiból kevesebb vagy éppen semmi részt sem vett szegényeknek és szerencsétleneknek. Midőu a bölcsek és pásztorok a betlehemi kará csonyfa égi fényben ragyogó közelében találkoztak : miut egészen idegenek csudálkozva tekintettek egymásra; de a szeretet fényének központjában azouual egymisra ismertek ; mint testvérek borultak egymás keblére, megkötvén a testvériség szent frigyét és meg is p csételték azt azokkal az ajáudékokkal, amelyeket a jászolban nyugvó gyermek számára hoztuk magokkal a gazdag keletről. Azóta a testvériség kifogyliatlan áldásban osztogatja javait a föld minden népére, szilárd alapot vetve a szeretet templomának az emberi társadalomban. Az árvák az ügyefogyottak, a csonkák és bénák, a szenvedők, a betegek, a sorsüldözöttek, az éhezők és ruhátlauok, sőt még a jó útról letért s az élet ezer meg ezer csábjai által elszédített eltévedt teremtmények is, mind-mind ismerik a karácsonyfa áldásait. A karácsonyfa gyümölcseivel táplálkoznsk, leveleivel ruházkodnak. az árvaházak, a közkorhazak, a menhelyek, a jótékony egyletek sat. mind a karácsonyfa tövéről hajtoltak ki. Áldott, imádott legy en az első karácsonyfa ültetője, az önfeláldozó szeretetnek soha feledésbe neui menő Isteni megtestesítője I Ünnepeljük tehát a karácsouyt egy részről ugy: mint a vallásos és családi örömök, más részről mint a testvéri szeretet ünnepét. Ápoljuk a karácsonyfát szívvel és lélekkel. K ülönösen ápoljatok ti nők és anyák! Hiszen az első karácsonyfa is női, anyai kebelből sarjadzott fel. Ápoljá.tok teljes szivetekből, teljes lelketekből és teljes erőtökből : hogy sohase induljon hervadásnak ; haueui örökké viruljon az emberiség üdvére! (i.) Köz ügyek. (Rendezett tanácsú városban a tanács melyik tagja helyettesítse a polgármestert,) uem szabályrendeletben, hanem mindeukor a tisztújítás utáu kell megállapítani. A tanácsosi állások minősítését az 1871 : XVIII. t. cz. illető rendelkezéseitől eltéj-őleg szabályrendelet utou meg állapitaui nem lehet. Ily értelemben szól a belügyminiszternek Uugmegye közönségéhez 1885. évi 48.329 sz. a intézett alábbi rendelete: A megye törvényhatósági bi zottságának folyó évi augusztus 8 án tartott közgyűlésében, Ungvár város képviselő testülete által a városi hatóság uj szervezése tárgyában alkotott szabályrendelet felett 115. sz. a. kelt határozatát, az az ellen Saárosy Károly ungvári lakos által közbevetett felebbezés következtében felülvizsgálván, a felebbezés tárgyát képező részében a lelebbezés elutasításával helybeuhagyaudóuak találtam; azon részben azonban, mely a szabályrendelet amaz intézkedését, hogy a rendőrkapitány •egyszersmind polgármesteri helyettes*, törölui rendeli s kimondja hogy azt, vájjon a tanács tagjai közül ki legyen a polgármesteri helyettes, mindeukor a lisztujitás után lehet csak megállapítani, azon okokból, melyek e részben az 1884. október 18-ról 55,056. sz. a. kelt rendeletben kifejtvék s tekintettel arra, hogy a szabályrendelet egyik vagy másik rendelkezésén a felmerülő szükség által indokolt módosításnak lehetősége mindig íenforog, megezáíoltakul uem tekinthetők, ezeuuel feloldom és a város szabályrendeletében foglalt intézkedést tartom érvényben. Egyszersmind a városnak szóban levő szabályrendeletben a), b), c), d), éa ej, pon:ok alatt foglalt s a megyebizottsági határozat által érintetlenül hagyott intézkedéseket, miuthogy a polgármestertől követeit minősítésre nézve az 1883: I. t. czikk 5. § a VII. pontja határozottan rendelkezik, a fenti pontokbau felsorolt többi állásokat illetőleg pedig a városnak n-'in ál! jogában az 1871: XVIII. t. cz. illető rendelkezéseitől eltérő ntiuősitéseket megállapítani, részbeu mint feleslegest, részben mint a törvény rendelkezésétől eltérőket uiegseium'Mteudőknek találtam. (Közteher alatt csak az állam< a községi ;,dó és az állam vagy község részére teljesítendő egyéb községi természetű szolgálmányok értendők.) A vízszabályozási költség ellenbeu, a földbirtoknak tartós javítására befektetett tőkét képezvén, a földtulajdonos magántartozásának tekintendő akkor is, ha mint állami közvetítés mellett felvett kölcsönnek kamat- és törlesztési járuléka az adóval együttesen és éveukint egyenlő részletekben szedetik be. Ennélfogva oly esetben, midőn a haszonbér.ő a közterhek viselésére kötelezte magát, de vízszabályozási költségeKtől a szerződésben említés nem tétetett, ez utóbbiak a földtulajdonost terhelik, nem pedig a bérlőt. A magy. kir. Curia polg. oszt. t. é. 3959. sz. határozata. (Magy. közig.) (Az 1881 évi XXXIV. t. cz. hatályba lépte után a felek vagy azok háznépe által elfogadni nem akart illetékfizetési meghagyások) még akkor sem tekiutetuek kézbesítetteknek, ha a kézbesítésre jogosított hivatalos közeg a vétivre azt jegyzi fel, hogy a fizetési mégha gyás az azt elfogadni uem akaró félnél hagyatván, ez az aláírást megugadta. Az 1881. évi XXXiV. törvényczikk 16. §-a értelmében, ha a fél a fizetési meghagyás átvételét megtagadja, az esetben a fizetési meghagyás postán kézbesítendő. (A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság 5334/884. határozata (Magy. közig.) (A minősítési törvény végrehajtása körül követendő eljárásra uézve) a belügymiuiszterúek az 1883. évben B. megye főispánjához 67,053. az. a. kibocsátott rendelete több reudbeli fontos elvi kijelentést tartalmazván, azt a »Aiagy. közig.« után egész terjedelmében az alábbiakban közöljük: Folyó évi novemberhó 12 én 289. sz. a. kelt előterjesztés nyomán, melybeu az iránt kér tájékoztatást, Vujjou N. N. B. Gyula városi tanácsnok a folyamodványához mellékelt okiratokkal igazolt kellékek alapján, az 1883. évi I. t. czikk értelmében, mennyiben nyerhetue alkalmazást a törvény 5. szakasz IV, és VII. pontjai, továbbá a 17 és 18 szakaszokban megjelölt tiszti állomások valamelyikére, czimednek a jelentésével bemutatott iratok visszaküldésével a következőket kívántam válaszolni: Folyamodó arra alapítja igéuyét, hogy az 1872. év folyamán tiszteletbeli jegyzővé kineveztetvén, ezen hivatalos minőségében 2 éven át tényleges szolgálatot is teljesített: továbbá arra, hogy a tiszteletbeli jegyzőségrőli lemondása után a megye több bizottságának, ezek között a közigazgatási bizottságnak is tagja volt, végül arra, hogy B.-Gyula rendezett tanácsú városnál tanácsnoki minőaegben áll szolgálatban. A tiszteletbeli tisztviselőkre nézve több előfordult eset tárgyalása rendjén azon irányelvet allapitottam meg, bogy azokra, a mennyiben azon hivatalnak, melynek czimét viselik, teendőit is teljesítették és ez által a kellő gyakorlati képességet is elsajátítottak, a törvény 34 szakaszának, mely szerint azok, kik 1867. julius 1-je óta szolgálatban voltak, ugyanazon szakban az eddigi gyakorlat szerint és módou alkalmazhatók, sőt elő is lépteihetők, érveuye szintúgy kiterjesztessék mint a rendes tisztviselőkre. Ebből kilolyólag, minthogy a jegyzői hivatala törvény 5-ik szakasza értelmében a közigazgatási szakhoz tartozik es folyamodó ezen hivatalt tiszteletbeli minősegben 2 even át viselte, a meunyibeu ezen szolgálata folyamán képességét kellően érvényesítette, ugyanazon szakkörében és igy az 5 ik síakasz IV. és VII. pontjában (elsorolt állomások bármelyikére alkalmazható. Ellenbeu, minthogy a 17 és 18 szakaszokban megjelölt hivatalok nem a tulajdonképeni közigazgatási szakhoz, hanem külön önálló