Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

IMYÍKVI D É K' Felkérem ez okból a t. Előadó urat, hogy a közigazgatási bizottsága területén, tenyésztési czélra megvásárlásra felajánlandó tenyész-bikákat a •//. alatt ide mellékelt, és az ugyanott létező bika-szükségletet a •///. alatt ide zárt jegyzékekbe foglalni és az előbbi jegyzéket 1886. évi januárhó 20-áig és az utóbbit februárhó 15-ig okvetlenül felterjeszteni szíveskedjék. Hogy a kitűzött czél minél sikeresebben eléressék, kívánatos," hogy ezen rendeletem a lehető legszélesebb körökben ismert legyen; miért is felkértem az illető törvényhatóságot és gazdasági egyesületet is, hogy t. Előadó urat működésében kellően támogassák. Megjegyzem, hogy csakis tiszta magyar, berni (simmenthali), kuhlandi, pinzgani, möllthali és allgani (és egyéb-borzderes) fajta bikák fognak megvásároltatni és átengedtetni; és pedig a magyar fajta bikákból csakis 2 •/„—3 és a nyugati fajta bikákból csakis l'/j—2 évesek. Mindennemű félreértés elkerülése czéljából kijelentem, hogy fekete tarka bikákat semmi szín alatt sem vásároltatok, miért is ilyeneknek vásárlásra való bejelentése mellőzendő. A. hirdetések eszközlésénél különösen hangsulyozaudók ezen utóbbi követelmények, s a hivatkozol í jegyzékekbe is csak azon tenyészállatok veendők L-l, melyek a kívánt követelményeknek megfelelnek. A tenyésztők által vételre bejelentett tenyészbikák márcziushóban legkésőbb áprilishó első felében ; megbizottaim által; megfognak szemléltetni, és a tenyésztésre alkalmasok vételára, az illető megbízott által felveendő vásárlási jegyzőkönyvek alapján ki fog utalványoztatni. A vásárlás az eladóra ós vevőre nézve akkor válik kötelezővé, midőn a vásárlás, illetőleg a megbízottam által kialkudott vételár általam jóváhagyatott, és az eladó arról ezen minisztérium részéről értesíttetett. Az ily módon megvásárolt bikák a lehetőséghez képest áprilishó 15-éig át fognak a kincstár által vétetni. Azon esetben, ha az átvétel a mondott határidőig eszközölhető nem lenne, az eladó-tulajdonosoknak az átvételig, a megvett bikáknak tartásáért, naponként és darabonként 2 kgrni zabot és 7 kgrm. szénát számítva, 35 kr. tartási dijat fog a kincstár, az illető tényésztő által ide benyújtandó számla alapjáü, kifizetni. Megjegyzem, hogy a gondozásért dij fel nem számitható. A bikák kiosztása a következő elvek szerint fogaz illető gazdasági egyesületek, esetleg az illető törvényhatóság, avagy t. Előadó ur utján, eszközöltetni. Magán tenyésztők a bika vételárát rendszerint az átvételkor tartoznak lefizetni; figyelembe vehető körülmények esetén (péld. ha a tenyészbika a községiek által is használtatnék) mégis azon kedvezményben fognak részesittetni, hogy a vételárt három féléves, mindig január ós juliushó elsején esedékes, kamat nélküli részletben törleszthetik. Községek, a bikák vételárát rendszerint három féléves, mindig január és juliushó elsején esedékes kamat nélküli, részletben törleszthetik; a mennyiben a bikák teljes vételárát lefizetni nem képesek, részükre a becsárból 20% elengedtetik. Ezeknél nagyobb kedvezmény csak akkor fog községeknek adatni, ha hitelesen kimutatják, hogy az emiitett kedvezmények mellett sem képesek a szükséges bikát megszerezni. Ezek alapján még arra is felkérem a t Előadó urat, hogy a bikaszükségleti jegyzékben, a megfelelő rovaton, a bikát kérelmező községek, vagy magánosoknak vagyoni viszonyait is feltüntetni, s a kedvezményt, melyben részesittetni javasolja őket, megjelölni szíveskedjék, hogy ezeu az alapon, az illetőknek adandó kedvezmóuy mérve iránt határozhassak. Tenyész-tehenek országos tenyésztési czélokra nem vásároltatnak, sem pedig tenyésztésre ki nem adatnak. Végül értesítem t. Előadó urat, hogy jelen rendeletemnek közzététele körül felmerülendő költségeit, okmányilag igazolt számadására, meg fogom téríttetni. Budapest, 1885. november 18-án. A miniszter helyett: Matleltovics. A társadalom föladata. II. Előbb semmint ígértemhez képest, azon egyesületről szólanék amely, a közművelődés fejlesztése és terjesztése mellett, teljesítené emberbaráti kötelességeit a társadalomban : ismerkedjünk meg a A „NYIRVIDÉK4 TARCZÁJA. Komárom 1848—49-ben. (Naplójegyzetek.) Id. Szinnyey Józseftől. Szeptember 21. Reggel Stifter »Stud.enc-jét olvastam ; oly szép egyszerű leírások, hogy örömmel lehet olvasni. Elmentem a főőrtanyára, hol egy őrnagy állapotunkat vázolván, azt is mondta, hogy mi Khpká bau halálig bizhatuuk, mert az mindent elkövet a mi javunkra, s miután Péterváradon a zászlóaljak migok közt meghasonolváu, a polgárság maga nyitotta meg a város kapuit és örömmel fogadta az ellent, a gurui-iónt p dii? fogva Eszékre kieérték; igy teh lt nincs más mód, míg Komárom áll, becsületes feltételek mellett capitulálni. — Délután szokásom ellenére lefeküdtem, meglehet a sok gond, aggódás epeszt és egy kevés borzongást is éreztem. — Délben már megjöttek követeink, az ellen nem fogadta el a feltételeket, hauem mindenkit ki nála szolgált, közlegényül akar be sorozni; a polgároknak amnestiát nem adhat, inert nincsen reá felhatalmazva ; pénz dolgában sem avatkozhatok mert az a politikához tartozik. — 4 órakor Szabó felköltött, bogy gyakoroljam a legénységet, kimentem, de egészségem nem volt helyén, azért mégis gyakoroltam. — Több hintó volt a pavillon elölt, tehát ismét hadi tanács volt. Gyakorlat után felmentünk mi is, de már csak a tanácskozás végére értünk. Janik előadván poutozatainkra a választ, Klapka azt felelte: »Tehát, uraim, igy egészen más terrainumon vagyunk t. i. a várat az utolsó csepp vérig védeni fjgmai társadalmi erkölcsök és elvek irányával, czéljaival és törekvésével. Ha ezekkel megismerkedtünk ; ha szemébe néztünk bátran, merészen a mai társadalom hibáinak és bűneinek: minden mélyebb gondolkozás és fejtörés nélkül megnyílik lelki szemeink élőtt az igazi, a helyes ut, amelyen haladnunk kell. Egy nagy hibája van a mai társadalomnak, amelynek orvoslását ha az időre bízzuk, évtizedek vagy talán csak századok múlva fog elenyészni és uj irányt venni. E nagy hiba: a realismus. Az idealismus az emberi szivuek és léleknek e magasztos regulátora, feledve régen. Helyét a realismus, e minden nemesnek, szépnek és igaznak ellensége foglalta el. Mindent tudni, mindent bírni, mindent élvezni: ez a mai kor, a mai társadalom jelszava. És el kell ismernünk, hogy e tekintetben óriási a haladás. Az idealismus teljesen legyőzve lett. Ami után annyi századon keresztül vágyakozott az emberi ész: a tudás terén óriási előhaladást tett. Fényes városok rendezett utczáinak sorain, tükör-sima és tiszta kirakatokban törik meg a villamos fény. Százezrekbe került intézetekben elemezi tantárgyát a magas tökélyre emelkedett agyvelő. A gyermek lelke a csillagködök keletkező világán kalandozik. A leányka szive az algebrai feladványok megoldásában törik meg. A közlekedés gyorsan lélekző menete kitörülte a cyklopszok és pygmeouok területét a föld-abroszból. Minden felé az embereket es jellemet végzetesen átalakító rideg természeti határok nyulnak el. Az ég csillagai közt éppen oly othoniasan járkálunk, mintha csak ott születtünk volna. A világ életkorát meghatározzuk a szén ré tegeiből. Ha kevés a hely a föld felszínén, városrészeket epitünk a föld kebelében. Ha elfáradtunk a földön a mászásban, a csúszásban és a hajókázásban: felszálunk a légbe, a csillagok közzé. Lehozzuk avillámota felhőkből. Megfékezzük a háborgó tenger haragját néhány tonna petróleummal. Nincs egy arasznyi hely az ég boltozatán, a levegőben, a hegyek kebelében, a teugerek fenekén: ahová az emberi ész be nem hatolt volna. Szóval roskadunk a tudás alatt. Dehát ez az emberi élet czélja és üdve!? A helyett, hogy az emberek egymást szeretni, becsülni, boldogítani tanulnák: a világegyetemmel kélnek harezra. Újkori cyklopszként az eszményi Istenség olympját akarják bevenni, s elfeledik lábuk alatt a földet, amelyen kivül nincsen számukra hely. A festő érzékiségre csábító műveken pazorolja el az időt és festéket, s meríti ki tehetségét. A színházi és akadémiai zene nem lelkedet és szivedet, hanem véredet hozza mozgásba és pezsgésbe. A szólómüvészet oltára előtt a félmeztelen arczátlanság hajlong, szemtelen mozdulataival porba taposva a szemérmet és a szűzies érzelmet. A költészet isteni kijelentései bűvészi mutatványokká aljasulnak a kapzsi lelkek kezei között. A szerelem, a földi életnek ez égből leszakadt osztályrésze, áruezikké változott, amelyet tisztességes kinézésű matrónák visznek a piaezra. Budapestről csorda módjára tolonczolják el azokat a lenyeket, akik egykor angyalok voltak. A falvakon ronda, penészes üregekben hullanak el a munkás kezek, amelyek egy világ-részt képesek volnának vállaikon fentartani juk». Erre hosszas »Mj-sn!« köv-stkezett, és vége volt a tanácskozásnak. Ki .lentim a városba, de a takarodókor a várba tértem vissza ; onnan jött felém a zene világgal és Klapkához ment, én is követtem őket; sokáig tartott a zene, midőn jött a tisztikar fáklyákkal és <gy m'xsik zenebanilával, ez szintén Klapka előtt húzta; erre Klapka kijött; egy fiatal ember szép beszédet mondott, melyben dicséri és lelkesíti Klapkát, hogy a v-írat gyáván fel nem adjuk. Erre Klapka felkérte U|hízyt, hogy ismervén belső érzeté', szóljon helyette. Ujházy hosszú dicső beszédet moudo t; egy másik tiszttársam is beszélt, de ez nem volt oly jó, min: egy szózat a népből : »Rá kóczi szelleme lengje körül Klapka tábornok urat«. Ez után haza uieiitünk és én a mai haditanács után egészen jobbau éreztem magamat. — Így állunk tehát most Komáromban, mely egyedüli hazánk, ha ezt elveszítjük, nincs hazánk, nincs országunk, ha le u földönfutók és száműzöttek leszünk. Szeptember 22. Reggel a mint felkeltem, a zászlóalj kiállt a monostori sánczolásra; én is, valamiut az egész tisztikar eljö t. 8 órára fölértünk a monostor azon legmagasabb pontjára, hol k';t évvel ezelőtt oly jól mulattunk és mo3t már a szőlőnek, csak elhagyott gyepű kö. zül, pár tőkéi virulnak. Itten most aagyszerü váracska emelkedett; a várművek sánczokkal köttstnek össze, ezen dolgoznak a mieink szorgalmasau, a né.netek pedig, ezt perspectivumou nézik. Olvastam keveset de árnyék sem volt. Későn ebédeltünk, midő Z'chy látogatott meg és megdicsérte szorgalmunkat. — Délután láttuk miut jöttek vissza a délelőtt elment parlamen taireink, kik tagadó választ vittek a németnek. Esti 6 órakor higytuk A templomi éneket és az orgona égbe emelő hangjait, korcsmai istenkáromlások közt kiabálja túl a társadalom által lenézett, semmibe sem vett, kétségbeesett munkások szánalomra méltó raja. A gyermek, akit szülői valami csínyért vagy rosszaságért megfenyítenek, öngyilkossá lesz. Az igaz és nemes lelkű egyént, aki elég bátor rendre utasítani a léha rágalmazót és becsületrablót fecsegéseért., párbajra hívják és keresztül lövik, mint a kutyát És nincs sem törvényhozó testület amely szigorú törvényekkel gátat vetne eme gyilkosságnak, sem társadalom amely kivesse kebeléből az ily gyilkosokat. Az iskolás gyermekek megvakulnak a tankönyv-gyárak termékeinek megemésztése alatt: anynyi a megtanulni való; és emellett elfeledik az imát és a templomot. A sajtót lelketlen kalmárok kezelik és zsákmányolják ki nemtelen czéljaik érdekében. A tollat éretlen iskolás gyermekek és cosmopoliták forgatják, akik előtt a haza, a nemzet és az irodalom csak czég és czifra kirakat, tartalom és belbecs nélkül. A betű, amely tulajdonképpen az igazság nyelve, elfajult és a hazugság hangjegyévé aljasittatott. A hirlap csak a bűnök, a nyomor és az öngyilkosságok registrátora. A haza és a nemzet nem egyéb üres frázisnál, amelyért csak a gyermekek és az együgyűek lelkesülnek. A becsület-szó, forgalomból kiesett pénz, amelyet senki sem vált be. Az emberi erőt és munkát gőzmozdonyok, vas monstrumok, óriási gyorsaságot kifejtő villam-gépek helyettesitik; és mégis csodálkozik a világ, hogy miért pusztul, vész és hullik rakásra a föld munkás uépe! S mindezekre azt mondja a tudós világ, hogy : haladás, hogy az emberi ész vivmányai! Ilyen a mai társadalom arczulata ! A veszettség gyógyítása. Ma, amidőn a veszett kutyák által okozott sebek áldozatai oly behatóan foglalkoztatják ugy at orvosi, miut a társas és hatósági köröket; auiidőn éppeu Szabolcsmegye közigazgatási bizottsága is szükségesnek találta határo/atilag felhívni a megyei közegészségi bizottságot, hogy adna véleményt; h± valyon »nem volna-e helyes és idő szerű, felkérni a» belügyminisztériumot a végett, hogy Pasteurnek nngt

1 hirre vergődött kísérletei, egj országos költségen kiküidendő S'.akértő ál'al, tanulmányoztassanak: alkalom szerűnek találtuk dr. Serli Sándornak a >Mohács« czimü heti lapban megjelent Pasteur kísérleti eljárásáuak lefolyását ismertető érdekes czikkét lapunk olvasóival és az illető közegészBégi bízott sággal megismertetni; amely is a következő. »Nincs az a veszélyes betegség, melynek »bizlos« ellenszerét egyes szédelgők a szalmaszál után kapkodó és a titokzatosság varázsában hivő embereknek, a hírlapok hasábjain nagy szavakkal ne hirdetuék! Hány csalhatatlannak kikiáltott csodaszer merül fel alkalmilag itt-ott a difteritisz-, a kolera- stb-nél, va lamint a minden másnál veszedelmesebb és kitörésében irtóztató betegség — a veszettségnél is, a nélkül azon ban, hogy a valódi biztos szert valaki mindeddig kimutathatta volna! Eddig a veszettség ellen csakis az illető megharapott helynek rögtöni kimetszése vagy kiégetése, volt biztosnak tekinthető, mi által t. i. az illető méregnek a vér keringésébe való jutása megakadályoztatik. A tudományos világ ezenkívül minden egyéb eljárást és szert okszerűtlennek ismert és teljesen hiábavalónak tekintett. Végre is egyes búvárok felbátorítva azon, csaknem J százados tapasztalat által, hogy a himlőméreg enyhébb alakjának beojtása nyomán az illetők a szintán életveszélyes himlő betegségétől nébány évre csaknem teljes biztos(Folytacás a mellékleteu.) abba a mu'jkit; midőn haza meutüuk takarodóra lőttek. — Nem menteui a városba, hauem vacsora után olvastam keveset és lenyugodtam, mig a másik szobában kártyáztak. Szeptember 23. Ma 8 órára kikelt zászlóaljuuk a monostori sánezon tartandó templom-díszletre. Midőn az egész Zichy-hadosztály együtt volt, zeneszóval megindultuuk, Klapka előtt el, a barátok uiczájáu végig, a nádor-u'.czán és be a bíd-utezán, Ly keresztül a hídon. Itt tartatott az isteni tisztelet, a hol tegnap sánczoltunk. Rövid szép beszédet mo idott a pap, azután a katonaság sáuczolni ott maradt; nai tőlü ik Tóth hadnagy, kiatk a hetet át is adtam. Én pedig Lendvay Benővel haza mentem. — Ebéd utá.i ismét aludtam keveset, 4 óra lehetett, midőn felébredtem és a városba mentem Németh-tel, ki a színházba m;nt, én pedig Beőthyé* hez; hol Laczit akkor lelte ki a hideg, én pedig szintén uem a legjobban éreztem magamat; Károly is lolyton fekszik. A zidó czukrásznál mepittam pár pohár ezukros vizet és csokoládét ettem, azután haza ballagtam. — Vacsora után Tóth és Némothtel preferanceoztam. — Ismét jobbnál jobb hirek keriugenek: a esá"zári uralkodó cialád Győrött van, mert fészkéből kiűzték a németek. Ács körül el vannak torlaszolva, mégis kétszer futásnak eredtek, midőn meghallották, hogy jönnek a magyarok. Nagy-Sarlónál pedig Dsbiuszky vau a magyarokkal; ezt hozzánk jött falusi asszony beszélte. — A mai napi parancsban ez áll: Csorics-csal, ki a haza és a vár ügyében kiván egyezkedni, többszöri felszólításra, holnap 10 órára a két tábor közt, az illető hadtestparancsnokok. 1 jelenlétében, Klapka tart összejövetelt.