Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-25 / 43. szám

„IN Y f lí v I U I<: K" 9542. sz. Ssabolcsmegye alispánjától. A járási szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. Körre ii dele t. Hivatkozva a folyó évi 9402. számú körrendele­temre, értesítem a czimzetteket hogy amennyiben a las­várdai járás szolgabirájának 2347. s/.ámu jelentése sze rint, a f.-litkei körjegyző választás csak folyó évi novem­lierhó 17-én lesz megtartható : a pályázati kérvények beadására a határidő novemberhó 17-ig meghosszabittatik. Nyíregyháza, 1885. októberhó 21. Zoltán János, alispán. A magyar közművelődési egyletek és a magyar nyelv. IV. Az egyházi vagyon tulajdonképen a hűbéri államtól veszi eredetét; amely a főpapságnak abban a korban, amidőn a fekvő birtok kepezte a hata­lom és befolyás egyedüli forrását, nagy kiterjedésű fekvő javakat juttatott Abban az időben ugyanis, amidőn a keresztény vallás a magyar nemzet által, habár erős és véres küzdelmek után, elfogadtatván állami-vallásá emel­tetett: sem az államnak tett szolgálatok nem jutal­maztattak készpénzzel,.sem az állam érdekében szük­séges intézmények uetn voltak fektethetők az azon kor­ban felettébb kevés meuyiségben létező pénzalapra. Pénz helyett tehát ingatlan javakkal dotálta időn­kint az állani vagyis a korona a papságot, azon világosan kijelentett czélból és föltétel alatt, hogy az egyház könyebben megfelelhessen úgy vallás-er­kölcsi és polgárosító küldetésének hivatásának, va­lamint az állam iránti kötelezetségeínek, a kor­mányzati és honvédelmi téren. Ez volt az egyházi vagyonnak eredete minden keresztény államban. Ez volt Magyarországban is. Tudva levő dolog ugyanis, hogy a keresztem vallás bevételének kezdetén az állam-kormányzat a honvédelmi rendszerről, t. i.az általános védkötele­zetségről mitsem tudott. A szükséges fegyveres erőt a fő és közne­messég, s a főpapság állította elő esetenkiiit oly számban, amint azt az országgyűlés, amely ugyan­csak eme 3 rendből állott, meghatározta. Sőt nem csak a kellő fegyveres erőt állította ki a főpapság a haza védelmére, hanem egyes tagjai személyesen is részt vettek a csatákban, sőt vezer-szerepet is vit­tek; uiint Tomori a szerencsétlen mohácsi csatában. Továbbá a főpapság tagjai világi természetű hivatalokat is viseltek: miut a canczellárság, főis­pánság sat.; amelyekel a nyert javak haszonélveze­téért voltak kötelesek viselni. Idő jártával azonban ugy az európai állam­viszonyok, mint hazánk belviszonyai is megváltoz ván; a nemesség előjogai kiváltságai és szabadal­mi eltörültettek, s a haza összes polgárainak jog­egyenlősége és az általános védkötelezettség lett törvényesítve. Megfigyelendő körülmény továbbá az is, hogy akkor, amiden az egyházi javadalmak részére, királyaink által, az állami javakból a legtöbb alapítvány tétetett: az ország összes lakossága ugyanazon egy vallást, a rom. kath. vallást követte. Azok az alapítványok tehát csakugyan az ország összes lakossága javára tétettek; kizárva abból senki nem volt, de nem is lehetett. A „NYÍliVIDElC TARUZÁJa. Egy helyi uj irodalmi tennék. (Folytatás.) De menjünk tovább. Nézziik Imre Sándor szófü­zését. Emiitett mouda'.-tauának (1875-ki kiadás) sRivid útmutatás« c.zimű bevezetésében a többi köz itt ezeket mondja: íNézetem szerént — és ugy hiszem, hogy e tokin­tetben a jobb részt választottam — ha valaminek, az anyai uyelv tanításának uem szabad elszigetelt tantárgy­nak lenni, bauem minden más tantárgy altal eszközlött hatást, fejlődést nem csak tekintetbe veuui, hanem ve zetni, kiegészíteni, sőt tökéletessé tenni; ugy hogy ba egyéb tautárgyak feladata esmeretek, nézetek, érzelmek, eszmék birtolába juttatni s ekkép fejleszteni: az .anyai uyelv tanítási feladata lesz az anyai nyelvet ama fejlő­dés alkalmas, vagyis minden eszmének kifejezésére üa|­lékony közegévé tenni, s irindeut amit amazok adnak, elsajátítani, a nyelv öutudatos használata, ügyes és mü­veit beszéd által.* Szabad-e iskolai könyvben ily mondat-fűzéssel élni; amelyet biában próbálnánk, a világ bármely nyelv könyve szerént is, moudattanilag meg határozni.?! Simonyi Zs. pedig „A Magyar Kötőszók" czimü jutáim izott pályamunkájának előszavában igy ír: -Azért czelszerünek láttam, hogy munkámnak egészben mondattani keretet adjak, s a tartalomjegyzékre csak egy pillantást kell vetni, hogy a mondattani cso­portosítást maga előtt lássa az olvasó.* E moudat hibás voltának kí mutatása előtt, nézzük mit mond Simonyi »z és és a s kötőszavak használatáról. Azt, amit. e tekintetben szabáhnl fel hoz. nem ő mondja ugyau; hanem Halász Ignácz (Nyelvőr. VI. 253—255 I.) Da az mindegy. De azóta sok minden megváltozott A rom. kath. vallás mellett egyénjogositva lettek az egyesült és nem egyesült gör., az ágostai evang., a belvét evang., az unitárius, vallásfelekezetek. Tehát ma már az országnak igen nagy része nem tartozik többé a rom. katli. hitfelekezethez. Következéskép azok az alapítványok jövedelmei, az igazság, a méltányosság es jogosság elévülhetlen elveinél fogva és szellemében, most már nem csupán a rom. kath. főpapságot illetik. A közművelődést és vallás-erkölcsi életet ma már nem csak a rom. kath. papság és tanintéze­tek, hanem a protestáns papság és protestáns tan­intézetek is fejlesztik és terjesztik. A honvédelmi kötelezettség az ország minden tagjára ki van terjesztve. Tehát megegyezhetik az igazsággal és mél­tányossággal az, hogy mig a róm kaili főpapság tejben-vajban úszik, kényelemben él; addig a pro­testáns, a gör. kath., sőt még a róm. kath, alpap­ság is nyomorral küzd ? ! Amely államban a közművelődési és vallás­erkölcsi élet fejlesztésevel járó terhek közösek ugyan; de az eredetileg eme czélokra adományozott közös állami javakat csak a róm. kath. érsekek, püspökök, káptalanok, apátságok, prépostságok élve zik: ott általános művelődésről, egészséges állami fejlődésről szó sem lehet. Nem mondom, hogy ama több mint kétmillió hold kiterjedésű földbirtok, s azok jngtarlozékainak Összes jövedelmét a róm. kath. főpapság egymaga emészti fel. Köztudomású dolog, hogy azok jövedelmé­ből évenkint szép rész jut nevelési és egyházi czé­lokra is. I)e ne feledjük, hogy csakis és kizárólag róni. kath. tanintézetekre és egyházakra történnek emez adományozások és alapítványok. A hazai többi kereszt, vallásfelekezetei tanin­tézetek és egyházak az illető vallás felekezetek egyes tagjainak áldozatkészségéből, a saját és hozzá­tartozóinak mondhatni szájától es testétől elvont fillérekből állanak fenn. Ezeket a gazdag rom. katli főpapság egyetlen fillérei sem segélyezi. Magyarországon még ma is 2000-nel több oly község van, amelynek semmi féle iskolája nincs. Ez nem igazság és nem méltányosság érsek és püspök urak! Milliók tudatlansága és mondhatni buta­sága kiállt az égre, vádolva önöket bíboros urakat! De mint minden rósz tett magában hordja a bűn­hődés csiráját csalc az alkalomra vár, hogy ki kel­jen és megkezdje a visszatorlás munkáját; ugy a rom. kath. főpipság eme hazafiatlansága s a ina í gyar kormány iniuősitlietleii késlekedése és tartóz- ; kodás.i is lassan-lassan megérleli a büntetést Ott vannak a nemzetiségi mozgalmak, a fele­kezeti elégedetlenségek, mondhatni fanatikus gyű­lölködések. Mindezek átkos kifolyásai azou igazta­lanságnak és méltánytalanságnak, amit az állam jogos tulajdonát tehát az ország lakosságának ösz­szeségét illető papi javak monopolizálásával, a rum. kath. főpapság oly régóta tanúsít, a közös liaza jólétének, a lukuaság együttes művelődésének es er­kölcsi fejlődésének nagy hátrányára. Ei állapotokon segíteni kell, még pedig idejében; nehogy elkéssünk. Hiszen épen a róm. I.ath. klérusnak kell legjobban tudnia: „Principiis obsta sat." , Az és els''l sorban, — mondja II íbisz idézi Si­mányi, — olyan mondatokat kapcsol egybe, melyeket a t irtalom közössége köt össze." Biz' ez kissé ruganyos meg-határozás; de a fel-bozott példik eléggé világosan ki j 'íölik a határt. Pl. ,,A te néped az én népem és a te istened az én istenem'' E moi dalban a tartalo n tel jesea kö.-ös. Annál uagyobt) a hiba tehát, ha a szabály ellen legelőször is mtga a szerző vét. Az előző sorokbau szó szerént idézett szövegben, bár az öszekötű s o t szerepel, nincs meg teljeseu a tar­talmi közösség; mert a S után következő mondatrészben, amely inkább önálló mondat, egészen n.ás körülményről vau szó. Teh:t nincs meg hene a szigorú tartalmi kö­zösség. De meg, miut mondat sem egészséges amenyiben még a pontozás is hely telen. Íme ezek az urak 30 — 40-fele moudatot is fel állí­tanak kézi köuyveikben ; holott ők m igok sem képesek mesterkélt szabályaikhoz alkalmazkodni. Nyelvtan-íróink valóságos mondat-'.elégségben szenvednek. Azt hs/ik, vagy legalább tan-tételeikből az tűnik ki, bog. az esz­méket és gondul ltokat egyenesen a mondatok határozzák meg; hogy mouda : nélkül gondolkozni sem lehet. A szó­fűzési és irálytani szabályokat ösze zavarják a mondat alkotásával; holott mindhárom külön önálló részét k<­pezi az irás-tudómánycal. Az ily nyelvtanítók okai stz után annak, hogy az iskolákból az életbe ki-lépő ifjúból lett biró oly végzé­seket hoz, mint az alább olvasható; amelynek hiteles másolatát bárki meg tekintheti nálam. »M isolat. 261/1884. P. sz. Tárgyalási jegyzőkönyv. M. A. t pénztári (takarékpénztári) gondnoknak Sz. Gy. elleni perében. Végzés. Előre bocsátásával annak hogy alperes k pviseieiében B L. iigyv.d által 244/74. p. sz. alatt beadott tárgyalást, meg előzőleg napon érkezett ira­tokhoz csatolt n'peres személ^-s idéztetés czélzó kérvény k.-rvényező ügyvd által 559/83. p. sz. felebbezéshez csa­tolt általános megbízással szemben az ügyvédi r-ndtar­Felhivás.*) A „Szegény beteg gyermek-egyesület" érdekében. A népszám és tníveltségi állapot képezik a nemze­tek erejét. A felejthetetlen emlékű gróf S échényi István, — kinek nevet, minden hazáját szerető magyar kegye­lettel említi és dicsőíti, de fájdalom, gyakorlati elveit és pMdáját ez ideig vajmi kevesen követték, — uem egyszer jajdult fel azért, hogy kevesen vagyunk és hogy nincs uieg köztünk a kellő egyetértés; ő tanított meg az egyesülésre, mely mód által vagyunk képesek nagy esz mékuek életet adni. Nemzetünk a statisztika i.datai szerént nem tarto­zik ugyau még a kihaló félben lévő n pek közé, — d • szaporodása épen nem a legkedvezőbb, és ennek fő okat a gyermekek nagy mérvű halandóságában találjuk, ugy a fővárosban mint még inkább a vidéken. A lővárosbau az utóbbi évek kimutatásai sztrint 1000 halálesetnél 541 a gyermekekre esik, másutt (főkép — hol a gyer­mek elűzés úgyszólván gyakorlattá vált, m iy tény az ország több megyéinek alispáni jelentései által szomorú valóságként van kitüntetve) még sokkal kedvezőtlenebb. Ezen baj épan azért, mert a társadalmi élet hiá­nyaiból ered, hozzá a hatalom keze legtöbb esetben el nem ér, csak társadalmi uton és ennek egyesült ereje által orvosolható. ínség és az ez által táplált és burjáuzó erkölcstelen­ség fő okai e társadalmi betegségnek; a szegény nő ki­uek sokszor nincs meg a betévő falat kenyere, még ke­vésbé bir gyermekeit éltető erő és képességgel, számta­lanszor büoös kézre tevés nélkül is a családi áldás átokká válik; még elszomorítóbb azon szerencsétlen nők belyze te, Kik a városokban szolgálva anyákká lesznek, s ez ál­tal ugy maguk, mint csecsemőjük a pusztulás Örkényébe sodortatnak. Hány szerencsétlenné lett nő lesz évről-évre munkaképtelenné? hány a társadalomnak talán hasznossá válaudoti de minden esetre fajutiknak létszámát szapo­nlaudutt gyermekről szólhatnának a rendőrség és fe­nyítő h róságnk bünkróuikái ? a korházak, tébolydák és temetők érlői ? és hány szomorú esetről hallgatnak a folyók néma hu'lámai ? Mentől több az ily szerenc-.étlen Családtag, annál többet szenved az ország anyagi jólét, szellemi és közművelőd isi fejlődésében. Ezen országos baj Komoly megfigyelése mellett alakult meg, az apostolok napján f. évi juniushó 29-én az orsz ág szivében fővárosunkban, a »Szegény beteg ­gyerm -k egyesület,* mely a magyar faj megerőabitésére törekvő országos áramlatnak ki nem térve akkor, mi­dőn a küllöldön lakó hazánkli.i betelepítéséről nagy országos áldozatokkal is goudosko lünk, midőn a hazafiúi kegyelet által indíttatva, a holtakat sírjaik! ól is hazánk földjébe k váujuk szállítani uem .etünk és fajunk erősbi­tésére: hazafiúi kötelmeink legelsőjének tartottuk arról gondos odni, hogy a hazánk földjén szü'öttek és azok szülőuői életben a hazának megtartassanak. B hazafias de egyszersmind nagy áldozatokat igénylő egyesületünk czélja a következő: a) Praevmtive elhárítani az emberi létszám vesz­tesegét az által, hogy egészséges anyatej és gyógykeze­lés hiányából vesztüknek indult kisdedeknek ingyen egészséges dajkát és gyóg. szert ad; b) a szegény erkölcsileg elzülleudett szőlőnőket, mig munkaképesekké válnak, ingyen is táplálni és arra­valóságuí esetén mint dajkáknak elhelyezéséről gondos­:odui; megmeutvén őket a jövőnek. Hogy b.izafias és jótékouy egyletünk polgártársaink mindegyik ui k nemes törekvésünk elérésében nekünk se­gédkezet nyújtani alkalmat adjon, a Nagyméltóságú Belügvminisztérium által jóváhagyott alapszabályaink 4-ik § ával gondoskodtunk arról, hogy nemcsak a 20U Irtot tíz itő alapító és 50 frtot fizető rendes tagnak jo­gában áll beteg gyermekeket és szülőuőket ingyen tiplálás gyógyítás és támogatásra ajánlani, miáltal jóté­kony-ágit nemcsak a gazdag de a legszegényebb is, •) Ajánljuk <• »Felhívás l* Szaliulesmegye müveit I özcin­ségének, a járási szolgabiraknak, kiilünosen pedig a nyiregyházai nevelési szakoszsálynalc, amely éppen e hó 16-án küldetett ki it vá­rosi i.éjiviselut általa .Szegény lieteg gyermek-egyesület" czél­jainak, és alapszabályainak tanulmányozására. Szerk. ás 41. §-ra tekintettel ezúttal a szabályszerű idézésre tigyelemmil tekintetbe nem vehető alperes a f. é. január 25-iki tárgyalásra szabályszerüleg idézettnek tekintetvén, ezúttal még miudig törvényszerű képviselője utján és ez.en felül sajátlag értesíttetik, miszerént B. L ügyvéd ur (!) bejelentésével hivatolt törvény figyelembeui lartása mel­lett esetleges to'ábbi jogképviseletéről go idoskodnia jogában áll. Stb Ny. . . . kir jbiróságnál (járásbíróság­nál) 1884. Január 30. (olvashatlan aláírás) kir. j. biró. (P. H.)« Ez csak egy csepp a tengerből. Fájdh'ommal kell be vallanunk hogy; nem tudunk helyesen és értelmesen sem fogalmazni, sem irni. Miéri ? Meri nincsenek egységes, világos, egyszerű nyelv­tanaink és szólü/.ési szabályaink; amelyekből uiba igazítást meríthetnénk. Az iskolában fejébe verik a tanulóuak a sok tengernyi szabályt; midin pedig ki Ir'p az életbe, egy levelet nem képes h bátlanul fogalmazni. Fel fogják, meg tanulják és az életb n érvényesitik ifjaink a legueb zebb és Körmön fontabb tudományokat; lesz előlök Kitűnő ügyvéd, keresett orvos, jeles mérnök, igazságos biró, híres szónok, tanár és t: de magya­rul helyesen fogalmazni és írni egyik sem tud. Pedig e nyomoruságúkon igen köuyen lehetne se­gíteni. Moudassék ki hogy a mondatokat nem a kötősza­vak és nem a mondatban ki-fejezve levő ezer meg ezer­f le eszme- és goudolatraj értelmi minősége, hanem a gondolatoknak rendszeres beosztása, a nyelv- és mondat­elemeknek több vagy Kevesebb száma vagyis a mondat­nak alkatrészei minősiuk; amely beosztásúak az után szemmel is látható alakot a mondatjelek (a kommatizálá-) adnak. amelyek szintén gyökeres reformra várnak. Hiszeu ha Imre Sándor mondattani szabályai álla nának. ugy anyi mondatnak kellene lenni ahány eszme I és gondolat csak van az ember lelki * iligaban ! Mert h i

Next

/
Thumbnails
Contents