Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

„rv v í v i D i: K". 8 hó alatt, tönkre silányitá. Csak az északi medve túlnyomó haderejének, még ennek is árulás hozzájárulásával, sikerült kicsavarni kezéből a fegyvert. 1848-ban a nemzetiségek rablókként, titkon éjnek idején rontottak a békés magyar ajkú lakókra; kasza élére hányva a védtelenek apraját nagyját egyaránt. Czéljuk gyújtogatás, rablás és gyilkolás volt. Nyomorult eszközként, használtatták fel magokat a becsületes, a nagy lelkű magyar nép ellen. Meg is adták az árát. Avval lettek jutalmazva, amivel mi magyarok büntetve lettünk. Nem kellett nekik az egyenlőség, szabadság és testvériség zászlója a magyar kezéből. El fogadták, mert el kellett fogadniok, az absolutismus igáját. A vad zivatart mély csend váltotta fel; de oly csend, mint a vihar kitörése előtti tengeri szélcsend. A vihar ismét kitört a birodalom egyik távoli részében, amely egy szép és gazdag tartományt sepert el a trón mellől. Majd egy hatalmas szomszéd támadta meg a birodalmat. A magyar fegyvereknek mindkét alkalommal szomorú szerep jutott. Harczoltunk és vesztettünk. De a veszteségekből uagy tanulságokat vont le a hatalom. Régi politikájával teljesen szakított, fátyolt borított, a hatalom és nemzet a multakra s az 1848-adiki eszmék lassankint kezdtek megvalósulni. A nemzetiségekkel testvéri kezet szorítottunk ismét az alkotmány sánczain belül; a vívmányt közösnek tekintettük és megosztoztunk rajta abban a hitben és reményben, hogy a nemzetiségek most már okulva a csalódásból, végre megértik, hogy csak ugy boldogulhatnak, ha magyar honpolgárok lesznek. A magyar nemzet a kibékülésnél is nagy lelküen viselte magát. A nemzetiségeknek meghagyta anyanyelvét. Csupán a felsőbb tanintézetekre és az országos tanácskozásokra nézve tette kötelezővé a magyar nyelvet. És mit tettek a nemzetiségek? Mivel viszonozták a magyar nemzet nagy lelküségét ? A horvát zavargásokkal, a Schulverein-nal, a tót művelődési egyletek felállításával, a szerb omladinával, a román irredentával, a muszka-rokonszenves agitácziókkal. Legérzékenyebb csapást mérték azonban ránk a román irredentisták, akik egész községeket oláhositottak el tőlünk lassan rendszeresen; amit is látván a nemzet jobbjai: gondolkozni, sorakozni és tenni kezdtek. Megteremtették a felsőmagyarországi, a túladunai, a dél-magyarországi, a beregmegyei és az erdélyi közművelődési egyleteket. A Kárpátoktól le az Aldunáig ismét egy riadalom tölti be a tért; és e riadalomban reménynyeltőlt kebellel áll a magyar! E riadalom, e mozgalom zászlójár a e néhány szó van irva: Alakítsunk közművelődési egyleteket! Magyarosítsuk vissza az eloláhosodott, eltótosodott és elhorvátosodott területeket! Ez legyen a jelszó i\lagyaiországban ma és mindaddig, amíg a magyar hazának egy elveszett gyermeke lesz! Hála égnek a nemzet kezdi fel fogni a magyar közművelődési egyletek fontosságát. Egyletek városok és megyék egymással versenyző erővel sietnek áldozni a közművelődés oltárához. A szabolcsinegyei törvényhatóság határozatilag kimondotta legközelebbi közgyűlésében, hogy a szolgabirák által e czélra eszközölt gyűjtéssel nincs megelégedve s újból utasította, hogy melegebb ügydauunk; inert ez már csakugyan régi szokás. De meg miért haszuáluuk két b-t (bb) a közép fokban, hiszen már a XV. században egy b-t használtak (Lásd: Tínody S » Enyingy Terec János vi éssége 1553«). Avagy ósdiság volt a XEV. és a következő századokban, a humanismus czirnéu, a Krisztus előtt élt pogány írók classicitását felujitaui ; sőt közép iskoláinkban azokat manapság is tanítani?! Kinek jutua eszébe pé.dául ósdiságnak mondani az ókor remek építészeti productumúnak utánzását amelyek, reuaissance (olv. reneszánsz, újra születés) elnevezés alatt, ma is kapósak. A szép művészetekben (tehát a nyelvtudományban is) a régihez, az eredetihez való viszatérés nem hanyatlás ; hanem ujabb kezdet arra nézve, hogy a régit a mai szükségletekhez, vagyis a mai tisztultabb ízléshez alkalmazzuk. Igy *gyujtunk. a régi fénynél uj szövétneket.< Legélesebb, de egyszersmind legérdekesebb és legtanulságosabb n Csevegéseknek az a része, amelyben szerző Makiári Papp Miklós sárospataki tanárral polemizál (a 24-dik laptól az utolsó lapig); aki a <rSdraspataki Lapok« tavalyi folyamának 40. 41. 42 43. 46. 48. 51. és 52-dik számaibau valóságos elleuségLS állást foglal el Kmethyuek nemcsak nézeteivel, hanem személyével is szemben. A Csevegések e része arról győz meg minden olvasót, hogy Kuiethy teljesen tisztában van magával,illetőleg nyelvtudomáyi elveivel. Makláriuak téves állításait, ferdítéseit és hivatkozásait egymás után döuti meg tiszta, világos és meggyőző logikájával. Nagyobb világosság kedveért és az igazság érdekében, álljon itt Kmethynek a helyes irás rendezetlen voltára s ar. irók és nyelvészek tájékozatlanságára vonatkozó állításából közte és Makiári közt, kifejlett vitának e vonatkozatu része. (Folyt, küv.) szeretettel járjanak el a gyűjtésnél. Szabolcsmegyében ez idő szeréut a vármegye, Nyíregyháza városa és a nyíregyházai takarékpénztár léptek be az erdélyi közművelődési egyletbe alapító tagokul 100—100 forinttal; legalább a megyei hírlapok utján csak ezekről vagyunk értesülve. Valjuk meg azonban az igazat, hogy mindez édes kevés. És ha tekintetbe veszszük, hogy az eddigi beiratkozások leginkább egyes nagyobb földbirtokosok körében történtek; hogy a népesebb és gazdagabb alföldi városok még mindig gondolkoznak: igazat kell adnunk a „Pesti Napló-" n&k, amely közelebb igen erős hangon kelt ki a magyar alföldi megyék és városok közönye és egyáltalában semmivel sem indokolható késlekedése ellen. Távol van tőlünk, hogy e hivatkozással a központi "agy lapokhoz akarnánk vádlóként szegődni, a ma gyar alföldi városok vagy éppen megyénk városi és erkölcsi testületei ellen. Igen jól tudjuk mi azt, hogy az alföldi városoknak, illetőleg népnek is meg vannak a maga terhei. De legyünk őszinték és ismerjük el, hogy midőn Erdély egyik csupán napszámosokból álló falujának közönsége anyira tud lelkesedni és érezni a magyar közművelődési egyletek czéljáért, hogy kész arczának verejtékével szerezni össze azt a 100 forintot, amely szükséges arra nézve, hogy az erdélyi közművelődési egylet alapítói közzé beléphessen; ha a felföld szegény népe meg tudta hozni az áldozatot arra a czélra, hogy e drága véren szerzett földet megvédjek az idegenek tolakodásától; amikor az oláhok egyleteket, bankokat hoznak létre, hogy Erdelyben előmozdítsák az oláhok terjeszkedését; amikor az orosz pánszlávok mesés összegeket gyűjtenek a magyar hazában lakó szlávság segélyezésére: bizony-bizony meg kellett mozdulnia a magyar társadalom szivének is; meg kellett ujitani a régi harezot, csak hogy egészen más eszközökkel és alakban. A liarcz tehát újból kitört a köztünk és törvényeink védelme alatt élő nemzetiségekkel. Csak hogy most nem karddal és puskával a kézben, hanem a közművelődés szelid eszközeivel küzdünk. Nemes és jogos liarcz ez, aminő nemes és jogos csak lehet harcz. E harezban nem az erősebb, hanem a műveltebb győz. A legyőzött nem fegyverét, hanem szivét teszi le a győztes elé. A győztes nem rablánczra, hanem karjaiba fűzi a legyözöttet és szivére emeli. Ilyen harcz a magyar közművelődési egyletek harcza a hazai nemzetiségekkel; amely hogy az állani magvát képező nemzetnek, a magyarságnak teljes diadalával végződjek: egyedül rajtunk áll. Erről azonban jövő alkalommal szólandunk. Szafoolcsmegye évnegyedes közgyűléséből. (Szeptemberhó 22. 23.) Zoltán János alispán bejelenti, hogy a választott inegyelmottsági tagok közzől az év folyamán elhalt Vi dovics Ferrncz, Nikelszky Lajos, Zajácz József, Pásztor István; továbbá Okolicsányi Géza választás utjáu bizottui. tagsági jogáról lemondott. A lemondott és elhalt megyebizottsági tagok helyeinek betöltése végett az uj választás f. é. októberhó 20 ára kitüzetik; a thasi kerületben választási elnökül Vidovics Antal, helyettes elnökül Detrik Pál; a uyáregyházai 1. kerületben eln. Bodnár István, h. eln. Bencs László ; a nyíregyházai IV. ker. eln. K'rekréthy Miklós, h. eln. Kornstein Ignácz; a póc-petri-i kerületben elu. Kállay Ferencz, h. eln. Szalatuay László; a gyulaházai ker. eln. Csajkos Miklós, h. eln. Márky Elek bizottsági tagok választatván meg. Tárgyalás alá vétetett a közmuuka és közieked. ügyi m. kir. minisztérium 2,35

7/ss5- számú leirata, melyben a T.-Büd és Szent-Mihály községek 10 évi közmunkaváltság összegének átengedése iránt m/ss5- b. gy. szám a. hozott határozatot feloldván; a megye közönségét uj lárgyalás alá vételre s a helyi érdekű vasutakról szóló 1880: XXXI. t. cz. 10 §-ának figyelembe tartása mellett, ujabb határozat hozatalára utasítja. A7 állandó választmány véleménye elfogadtatik v s ehhez képest T.-Bűd és Szent-Mihály községek azon kérelmének, hogy a tervezett hajdunánás-büdszentmihályi vasút kiépítése, az említett községek által Szabolcsmegye közmuuka pénztárába fizetni kötelezett 10 évi közműi.ka váltságnak ősszegével segélyeztessék, hely adatik s Szabolcsmegye közönsége a hajdunánás-bűdszeutmihálvi helyi érdekű vasút építési tőkéjéhez az 1880: XXXI. t. cz. 10 §-a alapján, s a nmélt. közm. és közlek. minisztérium jóváhagyása mellett, oly módou járul hozzá, hogy e czélból a megyei közmunka alapból a T.-Büd és Szent-Mihály községek által fizetendő, évenkiut legalább is 2 304 frtot tevő közmunka-váltság összeget, 1886. január 1-től 1895 év végéig terjedő 10 évi idő tartamra, leköti, s nevezett vasút vagv enged : ényese részére, az alispáu utján időnkint folyóvá teszi; minek ellenében az emiitett vasúti társaság vagy engedményese által, a megyei közmunkaalapnak megfelelő értékű törzsrészvények lesznek beszolgáltatandók. Kiköttetik azonbau, hogy az eként átengedett közmunka-váltsági ö>szegek, törvényhatósági felügyelet, behajtás és kezelés alatt maradnak ; vagyis a fizetni kötelezett községek által, szabályrendeletileg megállapított lejáratok szerént, a megyei közmuuka pénztárba lesznek beszállitandók s a. vasúti társaság vagy engedélyese részére esetenkint iuueu kifizetendők. Olvastatott a magy. kir. belügyminiszter f. é. 32,635 szám alatt a n -kállói szőlőbirtokosok által alkotott alapszabály jóváhagyása tárgyában hozott megyebizottsági határozat feloldására vonatkozó határozat. A megyebeli községek szőlőskerti rendszabályainak, ezen miniszteri leirat értelmében leendő, átváltoztatása szükségesnek mutatkozván'• Zoltán János alispán elnöklete alatt Beucs László, Borbély Gáspár, Petbő Zsigmoud, Liptay Károly, Jármy Márton, Gaál Elek, Szo boszlay József, Székely Benedek, Nagy Lajos törvényszéki bíró, Török Péter, Szikszay Pál fő ügyész, és előadó Vidovich László jegyzőből álló küldöttség választatik; melyuek feladata leend az alispán által előzőleg több uagyobb községektől beszerzett, tényleg alkalmazásban levő rendszabályok, valamint az ezekre vonatkozólag kivett javaslatok alapján, egy a helyi viszonyok és szokások figyelembe vételével, az egész megye területére alkalmazandó szőlős kerti alapszabályok kidolgozása és annak a megyei gyűlés elé való terjesztése. Olvastatott a m. kir. belügy miniszter 41,668/1X. számú leirata, melyben a Semsey Andor volt iktató által néhai Dorkó István hagyatékából elsikkasztott összeg megtérítése tárgyában ,5

l/

8

6 b. gy. sz. a. hozott határozatotjóváhagyja, a kifizetett összeg viszkövetelési jogának érvényesítésére vonatkozó határozati részt azonban feloldja, s e tárgyban tiszti ügyészi indokolt vélemény k'vétele után, ujabb határozat-hozatalt rendel el. A Semsey Andor volt iktató által néh. Dorkó István hagyatékából elsikkasztott 101 frt 50 kr. tőke s járulékainak kifizetése iránt elnökileg már intézkedés tétetvén; a uoiuiszteri leiratnak e tárgyra vonatkozó része tudomásul vétetik; a viszkövetelési jogra vonatkozólag elrendelt uj tárgyalás és határozat-hozatal előkészítése végett pedig, az összes iratok Szikszay Pál főügyésznek azon utasítással adatnak ki, hogy a leiratban részletezett kérdésekre indokolt jogi véleményét mielőbb terjeszsze be. Veszprémmegye közönségének a kóborló czigányok megtelepítése iránt a belügyminisztériumhoz intézett felirata pártolólag fogadtatott b egy hasonló értelmű felirat intézése elhatároztatott. Zólyommegye közönségének a kormáuy fő felügyeleti jogának szabályozása tárgyában az országgyűléshez intézett feliratára hasonló szellemű pártoló felirat intézése határoztátott. Tárgyalás alá vétetett a megyei közig, bizottság 809/85 kb. számú határozata, melyben az árvaszéki munkaszaporulat okainak figyelembe vétele mellett, egy árvaszéki ideiglenes pót elnöki állás létesítésit s egy napdijas alkalmazását elrendeltetni kérelmezi. Minthogy az árvaszéki munka-szaporulatnak a beterjesztett küldöttségi jeleutéssel igazolt okai nem ideiglenes, hanem általános és maradandó természetűek, s eként a pótülnöki állás ideiglenes létesítése által az árvaszéki hátrányok teljes feldolgozása és végleges megszüntetése iránt czél'zerüen intézkedni nem lehet; minthogy továbbá az árvaszéki ügydarabok számának évrőlévre tapasztalt folytonos tehát állandó növekedése gyökeres intézkedést vagyis véglegesen ulkslrriazandó új munkaerő szaporítást követel : a közigazgatási bizottság javaslatának félretétele s az állandó választmány véleményének elfogadása mellet, egy árvaszéki ülnöki állás végleges rendszeresítése elhatároztatik. Minthogy pedig a megye közönsége részére folyóvá tett állami javadalmazás korlátolt, a havi pénztári megtakarítások bizonytalau s a gyámpénztári tartalék-alap többoldalról igénybe vett különben is csekély összegű volta folytán, n most rendszeresített uj tisztviselői állás fizetésének biztos fedezetéül szolgálható összeggel uem reudelkezik: a fedezetül szolgálható biztos alap kipuhatolásával és iudokolt ajánlatba hozat Jávai Zoltáu János alispán elnöklete alatt, Szikszay Pál t. főügyész, Kállay Ferencz főszámvevő, Meskó László bizottsági tag s Nóvák Gyula árvaszéki jegyző, miut jkönyvvezető személyében küldöttséget biz meg, s azt munkálatának a legközelebbi bizottsági közgyűlés elé leendő beterjesztésre utasítja. Feljogosittatik egyszersmind az alispán, hogy a most rendszeresített árvaszéki ülnöki állás tényleges betöltése után, a felmerülő és indokolt szükséghez képest az árvaszéki irodába egy napídijast esetről-esetre felfogadhasson is alkalmazhasson. Olvastatott a megyei közigazgatási pénztárnak 1885 évi szeptemberhó 14-én tartott megvizsgálásáról fölvett jegyzököuyv: amelyszerént a péztár állása következőleg lüutettetik elő I. Házipénztári bevétel: 7668 frt 01 kr. Kiadás 4553 frt 16</

6 kr. Maiadv.u, : 3114 frt 84

2/

6. kr. II. Közmuuka pénztár bevétele: 20,971 frt. 98

s/

6 kr Kiadás 603 frt. 66</6 kr. Maradvány: 20,368 frt. 32'/

6 kr. 111. Beteg ápolási alap bevétele. 40,089 frt 60'/

6 kr. Kiadás: semmi. Maradvány 40,089 fr'. 60'/« IV. Korházi alap bevétele: 254 frt. 26 kr. Kiadás : 5201 frt i7V

6 kr. Hiány : 5547 frt. 01»/« kr. V. Jegyzői nyugdíjalap bevétele: 24.875 frt 27 kr. Kiadás semmi Maradvány 24,875 frt 27 kr. VI. Katona beszállásolási péuztár bevétéle : 3017 frt. 22 kr. Kiadás 20 írt 38 kr. Maradvány 2996 frt 84 kr. VII. Járási korházi alap bevétele 389 frt. frt. 78 kr. Kiadás semmi. Maradvány 389 frt 78 kr. VIII. Letéti pénztár bevétele: 15,418 frt 68V

S kr. Kiadás: 12 frt. 50 kr. Maradvány: 15,406 frt. 84V

6 kr. — Apéuz.tári maradványból, vagyis az 107,240 frt. 84

2/a krból a péuztári hiányt vagyis az 5547 frt. 01

3/e kr. levonva: le<z a péuztári kezelés alatt álló pénzkészlet 101,603 frt. 82

5/eA megyei alispáuuak a közigazgatási péuztárra vonatkozó ezen jeleutése tudomásul vétetvén; minthogy a vizsgálati jegyzőköny vből az tűnik ki, hogy a megyei korház-alapba i folytonos hiány mutatkozik: ennél fogva utasit'atik a megye főügyésze, hogy a korházi alapit, kamatok, esetleg az alapítványi tőkék behajtása iránt, polgári per utján, haladéktalanul intézkedjék 8 intézkedése eredményéről annak idejében jelentést tegyen. A megyei pénztári hivatal, 317/85. bgy. sz. a. nyert megbízatása folytén, az árvapénzek összesített értékű betéti könyvekeu leendő kezelésére vonatkozó javaslatát beterjeszti. Az előterjesztett javaslat és az arra vonatkozó állandó választmány az árvapénztár szabályszerű felül-