Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

„IV Y f R, v I t> E K". bi legfontosabb czél úgy véljük a javasolt m idszer követése és alkalmazása mellett érhető el. Ha a csoport egyik-másik alkotó elemének a solidaritás alkalmazása nem tetszenék, mi sem könnyebb mint a részesülési arányt elkülönítve állapítani meg és pedig ugy a jogok, mint a köte­lességek tekintetében. A részletekkel nem foglalkozhatván e helyütt hosszabban, csupán azon megjegyzésünknek adunk még kifejezést, hogy ha mi magunk nem cselekszünk, cselekszik helyettünk más, és pedig esetleg nem épen ugy. amint nekünk jó és nekünk tetszik, ha­nem talán másként. A két megye főispánjára s a városok képvise­lőire vár ama fontos hivatás, hogy a két megye eme vitális kérdésében okszerű és szilárd álláspon­tot foglalva s a kezdeményezés terére lépve, az ér­dekeltséget oly térré vezessék, hol a munka és ál­dozat termő talajra lelnek, s melyen a felvetett kérdés megoldásának alakja összpontosítja magában azon kívánalmakat, melyeket megyénk magán- cs közgazdasági politikája bűn nélkül nem ignorálhat. Ha tehát a törzs-részvények hatalmas értékét megmenteni akarjuk, bírnunk kell az elsőbbscgi részvényeket is, s ha a törzsrészvényeket, melyekről sokan azt hiszik, hogy értéktelenek, meg szerez­hettük : az elsőbbségi részvényeket, melyekről bizo­nyosan tudjuk, hogy névleges értékük megfelelem! a ténylegesnek, — miként fentebb kimutattuk, — minden nehézség nélkül megszerezhetjük, s a vállalko­zói nyereséget a törzs-részvények erdekében meg­takarítottuk. F. Ii. Az ügyvéd urak, és a községi jegyző. Megtartatott tehát az ország fővárosábau, B'idapes ten az országos ügyvédi értekezlet, illetőleg ügyvédgyűlés. Valóban élvezettel vehetünk tudomást a gyűlés lefolyá­sáról, melyen a napi renden levő tárgyak, az ügyvédi tes­tület intelligentiájáuak uiveaujához mérten, szakszerű alapossággal lettek megvitatva s el'ag idhatatlan dolog hogy a napireudre kitűzött tárgyak felelt felmerült viták fényesen igazolták ezeu testület szellemi inteligentiáját. A testületi szellem ébresztésén kivül, az ügyvédi karra nézve még bizonyos erkölcsi nyereséget is szereztek. Ha elfogulatlanul akarunk ítélni, ezt el uem is­merni — habár mint szerény magam is, az ügyvédi kai­egyeteme által c-ak amolyan minden tud míny uélkül való proletárokuak kikiáltott községi jegyzők vagyunk is — lehetetlenség. De azt hiszem, s talán e tekintetben az érdekelt ügyvéd urak sem fognak másként vélekedui, hogy az elfogadott határozatok nem mindenike hozatott teljesen az érdekeltség és öuzés befolyása uélkül. Ellen­kező esetben nem találkozott volna oly majdnem álta­lános megütközést keltő índignatióval egyik, a község­jegyzői körök viszonyaival és a községek beléletével alapos ismeretségben álló jeles ügyvédnek azou indítvá­nya: hogy a perenkivüli s különösen a telekkönyvi ügyle­teknél a községjegyzői ellenjegyzés is elfogadható legyen. Ugyanis az ügyvéd urak teljeseu maguknak akar­ják vindikálni mindennemű ugy a peres, mint pereuki­vüli okiratok szerkesztésének j >gosults.'igát, kizárva még a kir. közjegyzőket is, mert ilyen indítvány is tétetett. A községi jegyzőkre nézve felhozatott, hogy nem birnak kellő jogi ismeretekkel s ennél fogva nem képesek a felek által rájuk bizott okiratok elkészítésére, mi által csakis zavaroka és felesleges költséget s g.akran tetemes kiirt is okoznak. Voltak azonban az ügyvéd urak között olyanok is, kik átalánoságban ezen nézetet nem osztották s ezek már — mert hiszen saját érdekük ellenében a községi jegyző signaturájának érvényessége mellett csak neui szavazhattak -- azt hozták fel okul, hogy hiszen Ha foglalkozása teeudőit végezte, elmegy a kaszi­nóba. a körbe, a klubba — és kártyázik. Ül a füstben és elkártyázik óra és óra hosszau, — napról-napra, évről­évre. — Egész más megint, az angol társadalom hasonló 1 állású s foglalkozású férfiaiualc az élete. A kocsízás, lo­vaglás, vadászás nem egyes főurak sportja, hanem álta­lános edző időtöltés. De nem csak ezt. Augolország művelt férfiai az edző sport minden nemét kitartással és öntu­dattal űzik. Egész önkénytes katonáskodó rendszerük, ugysziute utazó kedvük nem egyéb, mint általános sport' a test edzése érdekében. Nemrég hunyt el Anglia híres postaügyi minisztere, Fawcett. Az augol illusztrált lapok egész életét képekben ábrázolták: ott. volt Fawcett mint a csolnakázó egylet működő tagja, felgyűrt ingujjal, izmos karokkal, — Fawcett mint circket-klub működő tagja, — mint lovagló, kocsizó stb. Nálunk csolnakázó, circke­tező minisztert el sein tudnánk képz lui: kártyázót igen. Vagy megemlítem Anglia uagy píelistáját és poli­tikusát Gladstouet. Ki nem tudja, hogy e nagy korú, véghetetlen munkaerejű férfiú szabad óráiban, izmainak és tüdőiuek elevenen tartására . . fát vág! A mi egész társadalmunk, hogy egy nem épen szép kifejezéssel éljek — lusta; a testet edző'fértiasés egész­séges mozgást — keves kivétellel — nem keresi. Nincs is sehol oly intézményünk, a mi igazán a test egészsé­gére szolgálna s általán használható lenne. A tornázás és tornacsaruokok uem pótolhatják a mozgást a szabad­ban. Anglia minden városának vaunak laptázó terei, benn a városban; — nálunk semmi. Sőt fővárosunkban az egyszerű sétálást sem Űzhet­jük. Hova meujünk? a sugárutnak a porába, kocsi-ten­gerébe, kátrány bűzébe ? a dunapart aszfalt-olvasztó forróságába? Egy fölötte egészséges sétánk lehetne : gyalog ki a budai hegyek közé. I>e ki vállalkozhatik erre? Mire árnyékot ér a fáradt tüdejü városi, porten­gert kell átvándorolnia, vagy zsúfolt kocsiban utazást tennie. Egy árnyékos sétáló ut, ki a hegyek közé, meg becsülhetetlen hygienikus nyereség leune a fővárosra nézve. a község-jegyzői kar folytonosan hivatalos teendőinek tűi­halmozottsága miatt panaszkodik ; ha tehát a pereukivüli okiratok szerkesztésére is feljogosittatik, hivatalos teen­dőit hanyagolja el, a menynyiben annak rovására első sorban a külön díjazott magán munkálatot igyekezik teljesíteni. Az igen tisztelt ügyvéd urakuak teljesen igazuk van természetesen a miguk szemp itj abol ; de ha a hozandó törvéuy, az általuk elfogadott határozatok szel­lemével analóg leune, ennek bizonyára nem annyira a a községjegyzői kar, miut első sorban a közérdek látná kárát. Tegyünk kísérletet ezen thema felett röviden el­mélkedni. Hogy a községi jegyző nem bir elegendő ismere­teknel a rá bízni szokott perenkivüli okiratok elkészíté­séhez, «hogy ezen ismereteket a törvény által megköve­telt qualificatió mellett nem is volna szükséges; mert a ki ismeri a községjegyzői teendők természetét, az tudni lógja azt is, hogy az okiratok, melyek szerkesztésével a községi jegyző megbízható, mindenesetre sokkal csekélyebb jogi ismereteket és gyakorlatot kiváunak, mint a község­legyzői teendők óriási halmazába sorozott sok más hi­vatalos ügy. Hogy ez igy és nem másként van, erről — a kik netalán nem birnak kellő tudomással — igen rö­vid utou alapos meggyőződést szerezhetnek, ha betekin­tenek egy jegyzői irodába és átolvassák a községjegyzői vizsgálat tárgyait meghatározó belügyminiszteri rendeletet. Ha tehát a községi jegyző képes teljesíteni ezeu magasabb jogi ismereteket kívánó ügyletek elintézését, — ped g kell, hogy képes legyen, m nrt ívért erkölcsileg és anyagilag felelőssé vau téve s ba képes uem lenne, akkor ütheti bottal a nyomát a közséajegyzői állás ál­landós lábának, — bizonyára képes azou ok'ratokat is megszerkeszteni, melyekkel mugánfelek részéről meg­bízható. De a törvényben megkívánt qualificatiónak kicsiny­lése sem lehet érv arra, hogy községi jegyzők a perenki­vüli okiratok szerkesztésétől elüttessenek, ezen érv csakis ok lehet arra: hogy a megkövetelt qualificatió emel­tessék. És ez lehet hdyes indok, melyet a képesítési törvény meghozatala alkalmával m ga az országos jegy­zői egylet is kérelmezett, a képviselőházhoz beterjesztett memorandumában; azouban a törvéuy hozás intéző faclorai a községi jegyzőinek a saját állásukhoz kötött képesítés emelésére vouatkozó kérelmét túlzott óhajnak nyilvánítot­ták s a képesít's kisebb mérvben állapíttatott meg, mint azt maga az érdekelt kar kívánta volna. Vagy vau tehát képessége a községi jegyzőnek a perenkivüli okiratok szerkesztésére — pedig határo zottan van, mint azt a gyűlésező ügyvéd urak túlnyomó kisebbsége is beism'rle — s ez esetben az ügyvéd urak tuluyomó kisebsége is beismerte — s az esetben az urak érintett határo'ata csakis az enyitn tied kérdése; — vagy nincs: s ekkor emeltessék a qualificatió! M rt a községi lakosok és igy a jogügyletben álló felek viszonyait seuki- sem ismeri, senki SPUI ismerheti jobban a községi jegyző iél, ki közöttük él s folytonosan velük érintkezik; következésképen egyedül a községi j gy­ző közreműködése mellett szerkesztendő okiratok vehetik elejét a sok zavarnak,visszaélésnek és anyagi kárnak,melvek a helyi viszonyok ismeretével nem biró egyének által már edd>g is számtalauszor okoztattak s ezután is okoz tatnak. A községi jegyző tehát a por.'ukivült okiratok szerkesztésénél nem mellőzhető. A mi most már azon ellenvetést illeti, li igy azou esetben, ha a közs>gi jegyzők a magán munkálatokkal továbbra is m.'gbizatnak, a közügy szenved hátrányt, a mennyiben a jegyzők bizonyára elsőbeu is a külön d • jazott magán munkálatokat teljesitik: ez ellen hathatós eszköz volt eddig is, s az le3z ezentúl is 87. alispáni adófeliigyelői és szolgabírói omnipotens ellenőrzés, mely hizóujára nem fogja eltűrni hogy hivatalos teendőinket elhanyagoljuk. De ezt nem is tehetjük, mert saját érde­künkben áll a megintés, dorgálás, bírságolás és elbocsá­tás elkerülése által megtarthatni privát kundsehaftjainkat, nehogy azok helyettünk mással, még pedig hivatali utó A mily keveset törődik testével társadalmunk fér­fiainak sziue és java; ép oly keveset, sőt még kevesebbet gondolnak testük edzésére nőink. Az ö foglalkozásuk országszerte otthoiiülés, Az angol uő nem igy él. Szereti a szabad természetet, játékokat, lovaglást : nevezetesen az utazást, hegyi tourokat. Egyetlen egy örvendetes testmozgást karoltak fel némileg ujabb időben hölgyeink is: a korcsolyázást. En­nek a helyes fejlesztésére, általánosítására méltán ha­tóságilag kelkue befolyui. Jó testmozgás m -g — melvet nőink szeretnek is — a táncz. Ha Magyarországon a táucz nem volna oly annyira a luxus kultusza és oly kevéssé ,iz egészség és szórakozás eszköze: egész jó lélekkel ajánlhatnám is. Van nalc nemzetünkben is kivételek, a kik test­mozgást üzuek, mint akár az angolok, a kik serdülő korukban egészséges viszonyok között uevelkeduek, mint az augolok: ezek főnemeseíuk (férfiak, nők) és katonáink. Láttuk, hogy ezek az osztályok valóbau egészség és élettartósság tekintetében megközelítik az angolokat. Én az általános hadkötelezettséget fölötte üdvösnek tartom ifjaiukra nézve. Az a katonai szolgálat testileg és egy­szersmind erkölcsileg is fejleszti ifjúságunkat. A tudósok, a tanárok, szóval a szellemi munkások veszítik el életük javát a kora halál által; azok a fér­fiak, a kiknek értéke a korral, a tudománynyal és ta­pasztalással nó; a kiknek elvesztése a társadalomra szel­lemi tőkeveszteség! Sokat, igeu sokat keileue tennie az államnak, társadalmunknak, hogy e férfiak életét nieghosszabbit­hassa Egyet, azonban megtehet, mert ez kezeiben vau! az ifjúság uevelésének reformja. Ha volnáuak ennek a nemzetnek — s lenniök kellene — milliói, a melyeket — talán az ezredéves fönállás örök emlékére — augol avagy frauezia rend­szerű kollégiumokba fektet.ue: azzal, ugy hiszem, sokat tehetue társadalmunk javára, i szellemi pályára törek­vők életének meghosszabbításira és morális fejlődésük biztosítására. dainkkal készíttessék el ügyirataikat ; mert bizony ha csakugyan hivatalos teendőinket hanyagolnánk el a kü­lön díjazott magái murkálatok miatt: akkor oda lenne nemcsak a fix notariusi conventió, de az extra hono­rárium is. Galambos Károly. Köz ügyek. (Belügyminiszteri körrendelet.) »Azou körülménynél fogva, hogy átutazók, kereskedelmi és egyéb társasági ügynökök, bizto sági szempontból is pénzüket posta utján küldetik ideiglenes tartózkodási heh ükr , másrészt pedig azou berendezésnél fogva, hogy egy postahivatal kézbesí­tési kerületébe több más község, falu, puszta, telep stb. be van osztva, naponkint ismétlődik azou eset, hogy a postahivataloknak, előttük ismeretlen egyéneknek szóló küldeményeket kell kézbesíteni. Minthogy a postahivatalok a küldemény helyes kézbesítéséért felelősek s a téves kézbesítésből eredő károkért szavatolnak, az előttük isme­retlen ezimzett személyazonosságát meg kell állapitauiok. A postahivatal kézbesítési kerületébe tartozó hely­ségekbe stb. szóló küldemények beérkezéséről a ezimzett a •/. alatt csatolt megfelelőleg kitöltendő »Értesitvény« kézbesítése mellett értesíttetik. A czimzelt ahoz képest a mint küldeményét sze­mélyesen átvenni, vagy pedig e czélra meghatalmazott egyén által óhajtja a postáról elhozatni, az értesitvényt személyesen, illetőleg a meghatalmazottal együtt aláírja s az aláirást mindkét esetben a községi elöljáróság által hitelesítteti. Az ily módon aláirt s hitelesített éitesitvény bemutatójának a postahivatal a küldeményt minden to­vábbi igazolás nélkül kiadja. A po-t ihivatal székhelyén ideiglenesen tartózkodó s a postahivatal előtt ismeretlen egyéneknek szóló kül­demények kézbesítésénél a ezimzett személyazonosságát, esetleg a postahivatal előtt ismeretes tanúval, ki kezes­séget vállal, avagy pedig a községi elöljáróság közbejötte mellett, tartozik beigazolni. Ujabb időben postautalvány­hamisitvánvokkal ismételve visszaélés követtetett el. A községi elöljáróságok, illetőleg rendőri közegek ugyanis az előttük ismeretlen és személyazonosságukat kellőleg be nem igazoló czimzetteknek a postautalványokra vezetett aláírását hitelesítvén: az utalványok kifizettettek s ez által a kincstárnak nagyobb összegre rugó kár okoztalott. A kincstár hasonló károsodásának elejét veendő, a közmunka- és közlekedésügyi miniszter úrral egyetértő­leg felhívom a törvényhatóságot, hogy a posta-külde­mények átvételi elismervényeiu a ezimzett aláii'ásáuak hitelesítésére hivatott kö.-.egekst az esetleg felmerülő károkért való felelősségre figyelmeztetés mellett szigo­ruau utasítsa, miszerint a szóbau lévő elismervényeken a czimzettnek személyazonosságát minden kétséget kizáró módon b jigazolja ; oly esetekben pedig, midőn a ezimzett személyazonosságát teljeseu beigazolni uem képes, vagy gyanús egyénnek tűnik fel, az aláírás bitelét tagadják meg. Budapesten, 1885. évi augusztushó 12-én. A miniszter helyett: Beniczky, államtitkár.* (A községben lakás és település közt különbség teendő.) E kérdésben folyó 1885. évi jul. 18 án a bel­ügyminiszter Szep-'sme^ye közigazgatási bizottságának folyó évi junius hó 9-én 500. sz. a. hozott határozata, mely szerint jóváhagyatott Almás község képviselő tes­tületéuek folyó évi május 9 én hozott határozata, mely­nek értelmében R. L. szepesváraljai lakos az emiitett községben való lakhatás iránti kérelmével az 1876. V. t.-cz- 5. § a alapján elutasittatott, a megyei főispánnak azon okból tett felterjesztése folytán, mert a közigazga­tás bizottság által a községbeni lakás a községbeu való településsel egyértelműnek vétetett, felülvizsgálat alá vo­natván; miután a községbe való település és a község­beni lakás egymástól eltérő^ szempontok alá esnek, az utóbbi megtagadása ellenben csak rendőri intézkedésül igazolható és foganatosítható, a közigazgatási bizottság határozatának megváltoztatásával R. L. Almás község­ben való letelepülésének megtagadása helyben hagyatik ; ellenben a lakhatás kérdésének eldöntése külön rendőri útra utasittatik.» (Lehet-e községi előljáró, aki a községgel bérleti viszonyban áll.) Birsodmegye közönsége, tekintettel arra, Megelégszem jelenleg ez eszmék egyszerű fölveté­sével ; megjegyezvén, hogy legbelsőbb örömömre ily vé­lemény már az ország házában, törvényhozó testületünk előtt is fölhangzott — sajuos, el is hangzott. Egyes em­berek ilv eszmékért lelkesülhetnek és küzdhetnek; ered­ményt azonbau csak ugy érhetuek el ha az egész tár­sadalom, jobb meggyőződésre ébredve, tettre támad. Éu egyátalán hasznos dolognak tartom, ha minél többen és íninnól többet foglalkoznak a hosszú élet kér­désével. Kívánom, hogy tudja meg miudenki, hogy az a kor, amit a mi népünk sziue java elér, csak részi an­nak, amire méltán számíthat. Nálunk öregnek tartja inagát, a ki a 60-at meghaladta; csodálat és irigylés tárgya a 70-es, fehér holló a 80-as. A felsorolt adatok pétiig bizonyítják, hogy megfelelő hvgieuikus viszonyok között 80, sőt 90 esztendő sem ritkaság. 100 angol fő­rangú halót' közül 29 haladta meg a 80. évet; 100 angol katona közül 30, 100 úrhölgy közzül 33, 100 egvházi férfin közül 40! Az a hoszu kor nálunk is elérhető; csak az egész­ségtan elvei szerint kell élni, s akarni kell élni. Akarni ? mondottam. Igeftis. Az az erős akarat, hogy az ember ne érezze, legyőzze teste gyengülését; az a/, erős meggyőződés, hogy az ember életfouala éppenséggel uincseu oly rövidre szabva, mint azt rendesen tapasz­ta'juk: fen tartja az életerőt. Valamiut a képzelődés, a lélek hangulata, az elcsüggedés beteggé, korán aggá tesz s sírba visz; éppen ugy a meggyőződés, a bizalom az élet tartóságában, az erős akarat a munkáséltet folytatá­sára, kellő hygienikus életmód s lelki nyugalom mellett a legbiztosabb szer a hoszu életre. A init a chaldeusok, a mágusok, az alkhimisták titkos és bűvös szerekkel óhajtottak elérni és lázas, őrületes munkával kerestek; az élet hosszabbítását., — lehet-e elérni ? Igenis lehet. Csodás, bűvös-szerekkel, medicziuával ugyan nem ; hanem hygienikus életmóddal igeu.

Next

/
Thumbnails
Contents