Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

V. évfolyam. 11. szflm. Nyíregyháza, 1884. márczius 16. B0LC3I HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenliint egyszer vassárnapon. ~WS> Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre , 1 » A községi jegyző és tanitő uraknak ege'sz évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólanilások Piringer Jánom és .JTól>u Eléli kiadótulajdonosok könyvnyomdiíjához(nagy-debreczeni-utcza 1Ő51. sziím) intézeudők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fogadtatnak el A kéziratok csak világos kívánatra » az illető költségélv küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer kasábzott petit-sor egyszeri közlése 6 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdi] fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk rószére kiadó hivatalunkban (uagy-dobreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: (loldbergor A V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint. Németország és Sveiez fővárosaiban is. Dorn & Coiup által Hamburgban. Egy társadalmi betegség. I. Valamint minden égaljuak meg vau saját helyi betegsége, amely időnkint el-el látogat az égalj lakóihoz, kíméletlenül szedve áldozatait: ugy a társadalomnak is meg vannak az ó járványai, amelyek koronkiut. fel-fel ütik fejeiket, s amelyek csak auyibau különböznek egymástól, hogy egyik tartósabb és veszélyesebb, mint a másik; és hogy egyiknek orvoslása több időt vesz igénybe, mint a másiké. Egyben azonban valamennyien rnegegyezuek : a rombolásban. Ily veszélyes betegsége a társadalomnak : az öngyilkosság. Aki figyelemmel kiséri a napi eseményeket, illetőleg rendesen olvassa a hazai hírlapokat : lehetetlen, hogy el ne fogódjék lelke, hogy meg ne dobbanjon szive, tapasztalva a már valóban ijesztő mérveket öltött öngyilkossági mánia pusztításait a társafclomban. És ami legfeltűnőbb, az, hogy ez őrjöngő betegség nem csak a műveltebb, tehát miuden balesély iránt érzékenyebb osztály, hanem a társadalomnak érdesebb és minden tekintetben erősebb rétege, a köznép közt is lábra kapott. Igaz, hogy öngyilkossági esetek mindig fordultak elő az emberi társadalomban, és fognak is elő fordulni mindaddig, amig gyógyithatlan betegségek, őrülési rohamok, és emberi szenvedélyek lesznek. A haza, és az önfeláldozó szerelem magasztos eszméi, a zilált anyagi viszonyok, a boldogtalan órában kötött házasságok : mindig megkívánták áldozataikat azok -sorából, akik nem birtak elég bátorsággal megküzdeni az élet viharával. De oly nagy mértékben, mint manapság, soha, de soha sem fordultak elő, ameddig csak a történész viszsza tud emlékezni az emberiség történetére. Valóban kétségbe ejtő állapot. Serdülő ifjak, a legelőnyösebb anyagi viszonyok közt, a legszebb kilátásokkal a jövőre: vakon rohannak a halálba ... a saját kézzel ásott sirba. Tiz—tizenkét éves iskolás gyermekek, tanáruk egyetlen szigorú szava, vagy egy elégtelen osztályzat fölötti elkeseredésükben, a hullámok közt keresnek mosolygó arezokat és kitűnő osztályzatot. A 9 éves gyermek felköti magát azért, mert anyja az első szóra nem teljesiti kívánságát. Az életet vagy sehogy sem, vagv csak félszegen ismerő bohó szerelmes diák, revolverrel vet véget reményteljes életéuek, egy kávés leány miatt, aki az első szerelmi lángokat régen elfújta már. És ez igy ínegv napról-napra. Mintha a felbomlásnak, a világ elmúlásának időpontja következett volna be: oly rohamos egymás-utánban követik egymást ko ruukban az öngyilkosságok. Hol, merre keressük e valóságos ragálylyá vált s folyvást napi renden levő betegség inditó okait? Hol találunk rá gyógyszert ? A betegség kétségen kivül jelen van; mert naponkint észleljük. A betegség indokai iránt sem lehetünk kétségben ; ezek is meg vannak. Előzmény nélkül következmény, ok nélkül okozat nincsen. Az orvosság sem hiányzik hozzá; csak keresni, kutatni kell. Ha az ember-szeretet szemüvegén át nézve, keressük az öngyilkosság inditó okait; ha nemcsak társadalmi, hanem hazatiu és vallás-erkölcsi szempontból is kutatjuk, amint hogy kell is, hogyi^y is kutassuk az öngyilkosság inditó okait; ha ember és ember, osztály és osztály közt különbséget nem téve, az igazság örök törvényei szeréut járunk el az öngyilkosság inditó okainak kiderítésénél: rá kell mutatnunk, a különféle magán és egyéni viszonyokból kifolyó inditó okok mellett, első helyen a sajtóra, A „NYÍR VIDÉK'

4 TÁRCZÁJA. Az anyai szeretet hatalma. (Hindn beszély.) (Vége) Padma és Shu-báhu Bráhma szeretetteljes szivére támaszkodtak egész leikökkel; hisz Bráhma lehelte keblükbe az életet: látni az ő teremtett világát, és a szerelmet: látni az ő paradicsimát, s ő nem felejtkezik meg soha hálás gyermekeiről. Másnap korán reggel megindultak a jadgheinaati stent hely felé, hogy az ottani főpap segedelmével a nagy Bráhmit kiengeszteljék. Sokáig utaztak. Shu-báhu karján vitte a gyermekeket. Uutazásuliban a vendégszeretetből, s az erdők pálmáinak gyümölcseihői táplálkoztak. Most elég volt nekik a k?vés is. Megtalálták egymást. A két egymáshoz forrt lélek egymásból merített erőt az ut viszontagságainak legyőzésére. A test sokat kibír, ha a lélek ki van elégítve. Végre eljutottak a szent helyre . . . Csillogó szemekkel fogadta őket a rubinszemű isten, de az istonek nem beszélnek minden halandóval, csak a választott papi várna fejeivel a Bramárshival. A Bramarehi Bráhma titoknoka fehér szakálu tisz tes öreg ember volt. A szelídség és szeretet ragyogott vonásain; de a törvény betűje kemény vas betű volt, ez nem érzett semmit, nem rokonszenvezett senkivel. Rideg volt, mint a vas szokott lenni, és ölt, mint a vas. A Bramárshi végig hallgatta szótlan a folyamodók előadását, de azután mély szomorúság fellege borult nemes arczára. — Leányom ! — szólalt meg Bráhma agg szolgája. — A törvény, az örök szellem nem alkudozik halandó gyermekeivel. Ha azt akarod, hogy férjeddel ismét egyesülhess, ugy az örök szellem szived ártatlanságának bebizonyításául azt kívánja, hogy te saját kezeiddel áldozd fal a bűnös erőszak gyümölcseit. Padma megsemisülve borult a Bramárshi lábaihoz. — Kegyelem, hiszen ők még is az én gyermekeim. — De bűnös erőszak adta létöket — mint magad állítod. — E bűnös erőszakot nem gátolta a felleggyüjtő ludra villáma sem, mindent fékező Jama igazsága. — Oh Bramarshi az élet Vishna alakító hatalmának gyümölcse, és nem pusztán az erőszak I . . . Ah, én érezem, hogy az igazságos istenek nem kétkednek ártatlanságom felett és te kétkednél-e óh szentje az isteneknek 1 ? — Leányom ón nem kétkedem; de a törvény, melynek őre vagyok, elégtételt követel. Áldozd fel tehát a megsértett törvénynek gyermekeid egyikét . . . Szabadságot engedek közlilök választani. Padma gyermekeire borult, s meleg anyai szeretettel öszecsókolta mindegyiket. — Az nem lehet oh Bramárshi — irgalom . . . enyém mindakettő, s a szent könyv tiltja még a nemte len állatok megölését is; miként ölhetné meg egy anya gyermekeit 1 ? A halál Shiva joga és nem az emberé . . . Nem, . . . nem választhatok gyermekeim közül. A Bramárshi mélyen meghatva állott a küzdő anya előtt, az istenek fő oltára lépcsőjén, reszkető kezekkel nyujtá neki a pallost. — Vagy gyermeked egyikétől kell elválnod, vagy férjedtől leáuyom. Légy engedelmes az isteneknek. A bűnnek bűnhődni kell. Ez az örök igazság. Padma a válságos pillanatban hirtelen megtalálta az igaz utat s vissza adá az áldozó pallost a szigorú, s halandókkal nem alkudozó istenek főpapjának. — Igazad van óh Bramárshi ... a bűnnek bűnhődni kell, de ha itt valaki bűnös, az csak én lehetek, és nem a gyermekek . . . Hulljon tehát az igazságos istenek oltárára az én vérem. az olvasmányokra, a fényűzésre, a könyű és meggondolatlan költekezésre, a társadalom erkölcsi sülyedésére, a rosz es hiányos nevelésre, a mai nemzedék vaüástalanságára, a családi élet és kötelékek lazultságára, a törvények hiányos voltára S a megélhetés nehézségeire, mint az öngyilkosságnak, e legveszélyesebb társadalmi betegségnek inditó okaira. Ezeket akarom én a jelen megkezdett vezérczikksorozatbau egyeukiut tárgyalni. A betegséget csak ugy lehet sikerrel orvosolni és teljesen eltávolítani: ha gyökeresen ismerjük a betegség tüueteit, annak keletkezését, táplálékát és lefolyását. Lássuk tehát legelőször is a sajtónak, vagyis az olvasmányoknak és átalában az olvasásnak befolyását az emberi lélekre, szivre, kedélyre és erkölcsökre, tehát az önyyilkosságra. Szabolcsmegye évnegyedes közgyűléséből. (1884. februárhó 27.) (Vége.) Zoltán János alispán felkéri a közg\ülé*t, hogy a tenyész-bikák és kanok küldöttségileg raló megvizsgálása czéljából, a szabályreadelet értelmében, minden járás részére 2—2 bizottsági tagot válaszszon. Az előterjesztés folytán megválasztattak: a) a dadai alsójárás részére Virág Audrás Bujról és Exinger Ferencz Polgárról; b) a dadai felső járás részére llorvátu József Bujról, Frankéi Sá nuel G iváról; c) a bogdányi járás részére Székely Benedek Bogdányból, Zoltán Imre Sényőről; d) a kisvárdai járás részére Szalánczy Audrás Komoróból, Suszter FerenQí Domdrádról; e) a tiszai járás részére Szmrec^ányi Elek K.-Apáthiból, Erdőhegyi Ferencz Gyüréről ; /) a nagy-kállóijárás részére Gaál Eleit Balkányból, Bleuer Béla Kálló-Semlyéuből; g) a nyir-báthori járás részére Mandel- József S oda borult, meghajtva nyakát, a főpap elé. — Kész az áldozat . . . sújts! Shu-báhu megrémülve, s a fájdalom által magán kivül rohan a főpaphoz, s erőszakkal akarta kivenni kezéből az áldozó pallost. A segédkezők megragadták a vakmerőt, s elvonczolták a kétségbeesés dühével küzdőt a templom hátterébe. S a főpap felvillanta pallosát. Shu-báhu hallá a felvillonó pallos éles suhogását. — Megállj . . . sújts engemet előbb ! Ha az isteneknek áldozat kell, legyen az az én vérem. Irgalom ! E kiáltás felhatott a kingyötört szívből Bráhma thronusáig s a főpap vasa fennakadt . . . karját megragadták a szeretet órök szellemének láthatatlan nemtői. A Bramárshi szemeit behálózták a szivéből előszivárgó könnyek. — Legyetek boldogok — e fohászszal tágított érzelmei elfojtó rohamán. — L gvetek boldogok gyermekeim ! Az irgalmas istenek < i vannak engesztelve. Ah Bráhma az örök szeretet, örök szelleme. Letevé vasát az oltárra s megölelte az eléje boruló boldogokat, s ugy bocsátá őket régi tanyájukra. S a régi tanya ott a szent folyó partjain, a barátságos és vendégszerető pálmák üde árnyékában ragyogó csendes paradicsom, kivirágzott ismét, s az isteni szerelem azt Nandáua földi képévé varázsolá .... Bráhma szeme az életsugárző nap, mindig késett pár pillanatig, midőn az ég ormán áthaladva, e boldog tanyához ért; csak ugy hauyatlott azutáu az égtartó szent hegyek bibor fellegei mögé. A tiszta szivek tiszta szeretetében gyönyörködnek magok az istenek, s oda sietnek elkölteni az Amritát, a halhatatlanok szent italát a halandók között. Helszler József.