Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

*V. évfolyam. 9. "szími. Nyíregyháza, 1884. márczius 2. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ Megjelenik lietenliint egyszer- vasárnapon. TZ Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 , A községi jegyzó és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és .Jóba Elelí kiadótulajdonosok könvvnyomdájához(nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasáb/ott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija soronkint 16 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó hivatalunkban (nagy-döbreczeni-utcza 1551. sz'un) : továbbá: Goldberger A. V. által Uudapeston. Haaseustein és Vogler irodájában Bécsben, Prágábau és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Akit kevesen szeretnek.*) ív. Nem kevésbé foutos és figyelemre méltó iskolája a hazaszeretetnek a színpad, a színművészet; sőt ha közte és az olvasmány közt szigorú válasz-vonalat huzunk : be kell ismernünk, hogy a szüumüvészet nagyobb, gyorsabb és sikeresebb befolyással vau a szép, igaz és nemes iránti fogékonyság élesztősére, mint az Írásművek puszta olvasása. A színpad hatása rendkívüli és páratlan az emberi kedélyre és érzelmekre. Megczáfolliatlan lélektani igazság, hogy az az erős és mély benyomás, amelyet egy jó szinmű látása a fogékony lélekre gyakorol: a szemlélő erkölcsi lényébe azonnal bevésődik, eltörülhetlen nyomokat hagyva maga után, és „mint erkölcsi elem száll firól fira, nemzedékről nemzedékre", mint Egressy Gábor helyesen megjegyzi a Színészet könyvében. A színművészetnek e hatását fejezi ki oly megragadó szépséggel Vörösmarty Hubenavnéhoz irott emlék-versének eme szakaszában: ..Vagy tán szellemem ai. mi ncmesb élvekre tanítva, Által száll e aép ifjai s láncaira ? S a haza napjában, mely fel fog jöni bizonynyal, Gyenge sugárként hú lelkem is élve marad.« Ha a színművészet törtenetét kutatjuk, arra a tudatra jutunk, hogy annak első bölcsőjét Görögországban rengették. Ha pedig annak lényegét, magvát keressük, az ősi vallásos szertartásokban találjuk azt fel. A Görög színpad ugyanis tulajdonképen oltár volt, mely előtt az istenek tetteit dicsőitették. Később a színházak egyúttal Dyonísos ünnepélyeinek szer-teréül szolgáltok. Ezt igazolja az a történeti tény is, hogy a görög színészek papi rangot viseltek. Tudjuk továbbá a történet lapjairól, hogy az ős egyptomi színi előadások Osiris isten halálával és feltámadásával foglalkoztak. A később keletkezett keresztény drámák és mysztériumok kultusza: csak ezeknek tisztultabb utánzása volt. Demosthenes korában Görögországban a színészetet maguk a polgárok gyakorolták, s azt a legnemesebb foglalkozásnak tartották. Később a vándorszínészek országos küldetésekben, sót diplomácziai megbízatásokban is eljártak. íme e pár történeti adatból is világos igazságként áll előttünk : a színpadnak, a színművészetnek isteni származása, és fontos rendeltetése: amit annak csudálatos hatása az ujabb időkben csak jobban megerősit. Ugy van! A valódi drámai művészet: az erkölcsi nemesülésnek és a hazafiúi érzelmek megszilárdulásának a legbiztosabb eszköze. A nemzeti szellemet sem a társulás kapcsa, sem az irodalom, sem a törvények nem képesek oly mérvben felkölteni s folytonosan ébren tartani : mint a színpad. Igen találó színekkel festi a színművészet hatását és a színházak jelentőségét Greguss Ágost, a szombathelyi állandó színház épülésekor irott üdvözletében, amidőn a többiek közt ezeket mondja: „A színművészet kiterjed az emberi ismeret minden mezejére; szemünk elé állítja az élet minden helyzetét ; bevilágít a szív minden rejtekébe; a tömeg különféle lelkeit mind egyféle hangulatba ringatja, s a beoltandó érzelmek és eszmék iránt egyképen fogékonyakká teszi. A színház játszó tere és néző helye, a társadalom valamenyi osztályának összeolvadása s a nemzet különféle rangú életmódú és műveltségű tagjai, a nemzet közös kincseinek — történetének, népéletének, vágyainak és érdekeinek föltárt képét szemlélve : nemzeti érzületükre nézve, mind egyenlőkké lesznek." •) I.ásd : a 4-dik számot. Igen természetes tehát, hogy a nemzeti szellemnek, a hazaszeretetnek és a társadalmi összeolvadásnak eme temploma, a színház mint szentély tekintendő nemcsak a hazai nyelvet és művelődést terjesztő apostolok — a színészek, hanem a szinköltök és a színházat látogató közönség által is. De lehet-e a színházat ily templomnak tekinteni akkor, midőn azt kell tapasztalnunk, hogy a színház, a színpad manapság már nem bír azzal a nimbuszszal, amelylyel azt még csak a 60-as években is a magyar nemzeti lelkesedés, s a honszeretet melege körül övezte. A Thalia pap- és papnő-jelölteket többé nem a honszeretet, nem a nemzeti dicsőség utáni vágy, hanem a pénz szerelme vonza, csalja a színpadra. És ez nem is csuda. A léha indegeu férezmüvek, az erkölcstelenséget terjesztő operette-ek, a ledérebbnél ledérebb dalok, kuplette-ek, tánezok és mozdulatok: minden nemesebb ízlést és érzéket elfojtanak színészben és közönségben. A sziupadi istenek nemes alakjait leszorítják az előkelő modern-rimák, a házas élet szentélyét kalmárbolttá aljasitó spekulátiv szellemű múzsák, és az ezeknek hódoló szinköltök. Bátran kimerem mondani, hogy mióta az operette-ek a magyar színpadon meghouosultak, az óta ugy megromlott a közönség izlése, hogy a magasabb válfaju, pláne a mag'yar tárgyú színművek üres házak előtt adatnak. Ifjú lányoktól ma már oly szavakat, oly megjegyzéseket hallunk, amelyek az ember arczába kergetik a vért. Hol tanulhatták ezeket? Felelet: az operette-ekbéu. És hol hódit leginkább ez ocsmány válfaja a színpadi termékeknek ? Ott, azokbau a városokban, ahol a színház látogató közönség műveltebb és magyarabb részét, a világ-elvüséget kultiválók túlkiabálják és tapsolják. Tehát ott, ahol a hazaszeretet vagy egészen ismeretlen, vagy a más nemzetiségi és fctji törekvések által lenézetik és megvettetik. De a hiba nemcsak itt vaíi- Nagy hiba és megbocsáthatlan bűn a magyar szinköltQknél az, hogy még eredeti müveik tárgyát is idegen népet társadalmi és történeti mezején keresik. Ily tárgyú sziüffiűvekkel nem fogjuk a hazaszeretetet terjeszteni; még keve'SÍ poritani azok számát, akik a hazát szeretik. A magyar színpadnak, a művészi és nemze mellett, még egy harmadik czélja is vau: ez a uyeiv mivelése, csinosítása és ami a legfőbb — terjesztése. Erre kell törekedni a szinköltőnek és színművésznek egyaránt. Ekkor az után biztosan felcserélhetjük a jelen czikk czimét ezzel: „Akit sokan szeretnek." Kmetliy István. Közlemények a gazdasági egyesület köréből. ii. A megyei közgazdasági előadó ur Szabolcsmegye közigazgatási bizottságához indítványt nyújtott be az aratók szerződtetése körül felmerülő akadályok és visszaélések megszüntetése,— valamint az aratókra vonatkozó statisztikai kimutatások érdekébon. Ezen indítvány a közigazgatási bizottság által, tárgyalás és megfelelő szabályrendelet alkotása czéljából az egyesülethez tétetvén átt: Nyiri János alelnök vezetése melett, egy Pscherer József és Propper Samu urakból álló bizottságnak adatott ki, amely bizottság a megyéhez már beterjesztette s a választmány által is betárgyalt és elfogadott szabályrendeletet. Ezen indítvány és szabályrendelet minden gazdatársainkat, a kik csak az aratók szerződésénél előforduló nehézségeket ismerik, érdekelvén, szükségesnek tartjuk ide iktatni. Mélyen tisztelt közigazgatási bizottság! Szabolcsmegye tudvalevőleg azon kedvezőtlen helyzetben van, hogy gazdasági munkáinak legfőbbikét, az aratást részint népességének kevés száma és legfőkép szorgalom-hiánya, részint talajának aratógépp li munkára alkalmatlan volta miatt, önerejéből végezni képtelen és más megyéből e czélra beváudorló aratókra szorul. Ezen kedvezőtlen helyzetből következik az, hogy a gazda már ilyenkor is végig tekintve kövéren fejlődő vetéseinek területén, aggódó szívvel gondol az aratási időszakra; mart soha sem tudhatja, kap-e idejében és kap-e elegendő aratót a szépen mutatkozó termés letakaritására. Minél inkább közeledik az aratás, annál nagyobb természetesen ezen aggodalom, és valóságos kétségbeesés vesz erőt a gazdákon akkor, ha a felföldi aratók részint rosz informatió, részint a beállott esőzések vagy más okok miatt, egy néhány nappal a szokott időnél késve, az aratási időpontra meg nem érkeznek. Ilyenkor kezdődik meg ezután, minden más gazdasási teendők mellőzésével, az arató-hajsza, amelyet tapasztalásból ismerek és melyet megutálni tanultam; mert a legundoritóbb lélekvásárlásig fajul. A sáfárok, gazda tisztek széjjel küldetnek, a tulajdonos maga is eléjök rándul, és mint a vizbefuló a szalmaszálba, ugy kapaszkodik kétségbeesésében és aggodalmában minden útjába akadó tótba ; aki ismerve azonban helyzetének előnyeit és előszedve minden ravaszságát, a legexorbitánsabb követelésekkel lép fel, és akkor szakítja meg az alkudozásokat, amidőn már a gazda minden kívánságát teljesítve, biztosnak érzi magát birtokában ; mert a háta mögött leselkedő lelketlen szenzálok egy fél font szalonnával vagy egy iteze pálinkával még többet Ígérnek: csakhogy elcsalhassák őket, és a szokásos egy forintnyi fejdijt elnyerhessék. Nem ritkaság látni, mint fraternizálnak urak e ravasz tótokkal, csakhogy kegyeiket megnyerhessék, vagy másrészt erőszakkal ültetnek a csapatból egynehány főbb embert szekerükre, vagy verekedéssé, szitkozódássá fajul a megbízott ügynökök és sáfárok közti verseny, és menyire félretétetik ilyenkor minden becsületérzés jellemesség, férfiasság és a legaljasabb csalások, ravaszságok kerekednek felül az emberi jobb érzéseken. Mi természetesebb, minthogy az aratók ebbeli kifejtett túl igényei, a gazdák nagy részénél reactiót szülve, viszont, egyszer learattatván velők terményeiket, ugy bánnak el aratóikkal, mint nekik tetszik és megszegve adott ígéreteiket, érdemeiken alól dijjazzák munkásaikat, •"ni sokszor a legnagyobb elkeseredést szüli és számos letben oly panaszokra adott okot, melyekkel foglalkozi az igen tisztelt közigazgatási bizottságnak is nyilt lár elégszer alkalma. Nem használ mindenkor felföldi ltjainknál az előleges szerződtetés sem; mert hisz útköz,!

161

1 tuligérettekkel elcíábbittatván, máshová szegődnek és ,

a gazda biztosságában ringatva magát, csak akkor veszi„niegcsalattatását észre, midőn már az aratás úgyszólván a'örmére ég, és arra rá nem érve, hogy szerződött aratóit a .'negye valamely zugában keresse fel, a legtöbb esetben ő"is mások lettek. *>° ugy igyekszik aratót szerezni, ahol és ahogy J^.

6^E tekintetben, szerény véleményem szerint, csal' __ volna segíthető, ha a közigazgatás részéről kötelezőleg kimondatnék, hogy minden gazdálkodó tartozik aratóival Írásbeli szerződést kötni, és ezen szerződést a községi elöljáróval előttemeztetni: hogy ez által kényszerülve legyen a sokszor ravaszul, roszhiszemüleg és két értelműleg megígért szerződési pontokat és feltételeket be is tartani, minek természetes következménye volna, hogy a lehetetlenségig, vagy a gazdaság nyilvános káráig fokozott követeléseket meg nem igérendi és igy a lélekvásárlásnak gátja vettetik. Szükségesnek tartom azonban ezenkivül kimondatni azt, hogy minden gazda köteles aratóinak szerződésileg három heti munkát biztosítani, miáltal eléretnék az, hogy az Amerikába történt kivándorlások által ugy is megfogyatkozott felföldi tótok, nagyobb területet lephetnének el, részint maguk is többet kereshetnének, ami viszont jövőre serkentőül fog nekik szolgálni megyénk újbóli felkeresésére; de talán e részbeni biztos keresetűk tudatában a kivándorlástól is visszatartandja őket; más-