Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-24 / 8. szám

V. évfolyam. 8. szám. Nyiregyháza, 1884. február 24. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedérre 1 , A községi jegyző és tanító uraknak ei»(í 8 z ,<y ru csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések a a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piriiiger János és Jóba. Klek kiadótulajdonosok könyvnyomdáj;íhoz(nagy-debre­czeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ism-u-tt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint I: Itrajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk rószére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám): továbbá: tíoldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yo<-ler iro dájá ban líécsben, Prágában és Biulapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban Szabolcsmegye közgazdasági előadójának jelentése a közigazgatási bizottsághoz. Tekintetes közig, bizottság ! Mult évi májushó 10-edikén 387 szám alatt kegyes volt indítványomra elreudelni, hogy : tekintve az aratás idejekor évente előálló nagy munkás-szükséget; tekintve továbbá, hogy idegen megyékből nagy-számu arató özön­lik megyénkbe, puhatoltassék ki minden egjes község­ben, hogy hány idegen arató működött, minő feltételek mellett dolgozott és menynyit kerestek az illetők fejen­kint. Ezen határozata által a tek. közig, bizottság azon elvnek hódolt, hogy csakis visszonyaink tüzetes ismerete által juthatunk azon helyzetbe, hogy mélyen beható köz­gazdasági bajainkat orvosoljuk, népünket felvilágosítsuk és ez által nagyobb munkásságra buzdítsuk. Megdöbbentők ezen statisztikai adatok, melyeket ezennel a t. közig, bizottság elé terjesztek. Páratlanul áll megyénk e részben egész országban, és nem csuda ezeket ismerve, ha népünk évről-évre jobban elszegénye­dik, Mindenek előtt meg kell jegyezne n, a közigazgatá­si intézkedések iránti bizalom, és a törvény sérthetetlen­ségének tudata, még mindig oly kevéssé van kifejlődve, hogy előítéletesen vonakodik oly intézkedéshez hozzá járulni, mely közgazdasági viszonyaink kipuhatolására irányul; mert abban részint a tulajdon és magán jog szentségének megsértését, részint nagyobb adóval való megterheltetésének szándékát látja. Innen van az, hogy ezen statisztikai adatok, meggyőződésem szerént, a va­lóságnál lényegesen csekélyebbek, és igy az azokból ki­vont összegek és eredmények is sokkal kisebbek, mint azt egy minden tekintetben pontos és lelkiismeretes ösze­irás kimutatta volna. Nem gondolom, hogy csalódnám) ha az itt kimutatott öszegekhez még legalább 20%-ot vélek hozzá számitandónak; bár ez összegek igy is elég szomorú képét nyújtják sajátságos közgazdasági viszszo­nyainknak. Egy másik szembe ötlő tény, községi elüljáróiuk­nak, — tisztelet a kivételeknek, — erélytelenség és közönyössége, melylyel az ily ügyeket felkarolják; vala­mint azon kevés tekintélye, melyet községeinkben gya­korolni képesek. Avagy nem jellemző-e, hogy fél éven által való többszörös sürgetés után, elvégre egyiköjö'. azt vallja be, hogy nem sikerült a közig, bizottság ren deletének kellőleg eleget tenni; mert csak 4 gazda mutatta be az aratásra vonatkozó adatait; és igy mind­össze 14 aratóval számol be; holott 10-fzer annyi, de még sokkal több arató működött nagy terje.delmü határában­Mások azt adják elő, hogy községükben egyesek nyiltan megtagadtak minden felvilágosítást; mások ismét azt mondják, hogy amenyire sikerült kipuhatolnunk, vagy azok után akiktől megkaptuk az adatokat: jelentjük sat. Sze­rény véleményem szerént, az ily nyilatkozatok még elég­telenek az elöljárói tekintély megóvására, és a felsőbb hatóságok által kiadott rendelet érvényesítésére. Ezek után tek. közig, bizottság! áttérek az adatok előadására, ugy csoportosítva azokat, hogy kellő áttekin­tést nyújtsak rriind az egészre, mind részleteire nézve. Ide csatoltam minden egyes község adatainak részletes kimutatását külön iven, amelyből kitűnik, hogy Szabolcs­vármegye 138 községe közül, csak 34 község volt képes részint saját lakása, részint szomszéd, de sziutén szabolcs­megyei aratókkal végezni munkáit. 104 község idegen aratóra szorult. Ezen 104 községben a kimutatás sze­rént, mely azonban, mint emlitém megyőződésem szerént, a tényállásnak alatta áll, 11,094 idegen megyei arató működött. Ezen aratók 11 megyéből sorakoztak; névsze­rént: Zemplénből, mely megye a legnagyobb kontigenst szolgáltatja 5250, Abaujból 243, Beregből 325, Borsod ból 370, Galicziából 111, Gömörből 126, Hajdú.negyé­ből 144, Sárosból 1489, Szatraárból 811, Ungból 2027, összeseu 11 094 egyén. Ezen aratók összes keresménye volt 20,285 méter­mázsa legnagyobb részoen rozs és buza, kisrészben árpa és zab. A jelenlegi árakat felvéve, átlag mázsánként 7'/ 2 forintjával számítva ki az értéket, 152,137 forintra rug azon összeg, amely 1883-ban, az élelmezési költségeken kivül, idegen megyei aratóknak fizettetett. Ha ezen öszegbez, mint feutebb emlitém, kiegészí­tésül még 20%-it hozzá számítunk, ugy bátran 24—25 ezer métermázsára tehetjük azon menyiséget, melyet megyénk földmives népe évente másoknak enged át. És ez mél­tán gondolkozóba ejthetué a megye lakosságát, ha .iga­zán szükség van-e arra a nagy számú bevándorló idegen aratóra, és nem inkább maguk kereshetnék meg ezen nagy menyiségü életet, mely auyi családnak adhatna tápot és ellátást, s mely nagy mérvben elősegíthetné jó­létüket és vagyonosodásukat. És itt nyiltan kimondom abeli meggyőződésemet, hogy a hiba, talajunknak aratógép-müvelésre leguagyobb részt alkalmatlan volta, kiválólag népünk munkásságának hiányában, kényelmességében és rosz szokásaiban rejlik. Nem látni azt, csak minálunk, hogy a nép burgo­nyának és tengerinek még májushó végén, vagy juni­us hóban szántana, midőn már az eke alig járja a megkeményedett, téli nedveíségéb3l kiszáradt földet. Mi természetesebb azután mint az, hogy eltekintve a silány terméstől, mely még sokszor be sem érik, a kapá­lás épen az aratási idő alatt foglalja el a népet legjob ban; és igy nemcsak hogy másnak nem mehet aratni, de a magáét is csak elkésve tulszárazon aratja. Nem becsmérlési szándék idézteti fel ezeket velem ; hanem azon őszinte óhaj: bár ismerné fel önmagát, hi­báit és gyengéit a nép, és szor /almának s munkásságá­nak kifejtése által, szerezné meg magának azt, amit igy idegeneknek kénytelen átengedni. Állításom bizonyosságául felhozom itt egy néhány megye népességi viszonyait: Szabolcsmegyének területe: 4917 • kilométer; lé­lekszáma: 241,008. Esik tehát eg} • kjl. méterre: 43 >/« lslek. Gömörmegyének területe: 4275 • kilométer; lé­lekszáma: 169,064. Esik tehát ejiy • kii. méterre: 39V 2 — tehát 4-el kevesebb. Ungmezyéuek területe: 3052 • kilométer; lélek­száma: 126,707. Esik tehát egy • kii. méterre. 41'/« lélek, — tehát 2-vel kevesebb. Szatmármegyének területe: 6491 • k. méter; lélek­száma: 293.092. Esik tehát egy • k. méterre: 45 lé­lek, vagy is csak l'/j-el több. Amiut látjuk tehát nem a népességi aránytalansá­gon nyugszik Szabolcsmegyének munkás- szüksége; de kiváltképen a nép, és pedig első sorban a földmives nők munkakedv- és szorgalom-hiányán. Mert mig a nők a bevándorló aratóknak töb mint harmadát teszik ki ; mig pl. a sváboknál a nők a kaszával is tudnak bánni, kazlat raknak, és általában minden mezei munkánál a férfiak oldala mellett dolgoznak ; addig nálunk a nők­nek muukája alig számba-vehető. Ezek után áttérek a részletekre. Az egyes aratók keresménye nagyon változott ugy, hogy a legtöbb, mit fejenkint képesek voltak keresni,7 méter mázsára rúgott. Legkevesebb volt két véka, vagyis 44, kiló. Sajnos, hogy egyik esetben sem volt jelezve: menyi ideig dolgoztak az illető aratók. A kiadott rész, élelmezés mellett, 20-tól 13-ig vál­tozott. Egy kivételes esetben Dombrádon 24-dik részre fogadtattak. Élelmezés nélkül 11 és 12-ik részben arat. tak Pilisen és Piricsén szatmári svábok. Az élelmezés épp3n oly különböző és változatos, mint a rész. Nagy általánsságban hetenkinti kétszeri főzés mellett 1 >/ 2 kiló szalonna, 2 Va kenyér és 2 liter pá­linka adatott hetenkint és fejenkint. A keresményt, mely az egyes jelentésekben hol véka-, hol hektoliter, hol métermázsánkint volt kitün­tetve, a könyebb áttekintés végett kilókban számítottam ki. 11,094 arató 20,285 m.mázsát keresvén, esik átlag fejenkint 182 kilo, vagyis circa két köböl, amely menyiség a tényállásnak átlagban meg is felel. Ezek után bátor vagyok felkérni a tek. közig, bi­zottságot, méltóztassék ezen tiszteletteljes jelentésemet tudomásul véve, bajaink kutfortásának felismerése, és le­hető orvoslása szempontjából, ezt megyénk gazdaközönsé­gének tudomására juttatni; mert itt e viszonyokon nem rendszabályokkal, hanem csakis felvilágosítás, buzdítás és oktatás által lehet segíteni. Méltóztassék ezen jelentésemet a gazdasági egyesületnek is megküldeui ; és szíveskedjék elrendelni, hogy a viszonyok tovább fejlődésének észlel - • hetése és a közgazdasági előadó általi megfigyelése vé­gett: ezen aratási kimutatások, minden évben rendesen és pontosabban mint ez úttal, készíttessenek el a köz­ségi elöljárók által, és gyűjtessenek össze az alispáni hi­vatal által. Melyek után maradok Bogáton, februárhó 10. 1884. a tekint, közigazg. bizottságnak alázatos szolgája, Pscherer József, közgazdasági előadó. Közlemények a gazdasági egyesület köréből. I A megyei gazdasági egyesület mind élénkebbé vá­ló működéséről f. hó 13-án tartott igazgató-választmányi illés tanácskozása után, nem mulaszthatjuk el a gazda­közönséget tájékoztatni s felsorolni a gazdasági egyesület egy néhány oly tettét, a melylyel a mező gazdasági kul­túra érdekében valóban a megyei gazdák közóhaja szerint jár el. A választmányi ülés első tárgya, az egyesület 1883­évi zárszámadásának bemutatása volt, amelyből meggyő­ződtünk, hogy az egyesület vagyoni erejét is kellően fej­leszti s ezzel igyekszik a sikeres működhetésnek minden eszközeit megszerezni. A felolvasott jelentésekből kitűnt, hogy van az egyesületnek az 1883. év végével 169 alapító, 86 rendes és 10 évdijas tagja; tehát a tagok összes száma 265. Az egyesületnek befizetett és künnlevő alapítványi tőkék­ben, alapítványi kamatokban, rendes tagdíjakban, évdi­jakban, ingó ós ingatlan leltári tárgyakban 23336 frt. 75 kr. vagyona van. A bevételek 1883-ban 5294 frt 91 krt, a kiadások 5287 frt 20 krt tettek.Ezen összegen kivül részesült az egyesület 1200 frt állami segélyben s nagy menyiségü jelesebb vetőmagvak s egyéb tárgyak díjtalan nyerésében. Az 1200 frt állami segélyből, a már koráb­ban szerzett alappal együtt, 799 frt 44 krt. fordított az egyesület a megye több pontján tartott díjazásokra, 600 frt pedig a kert és fa- iskola egészen ujjá-alakitására. A jelentés minden résztvevőt meggyőzött arról, hogy a pénzkezelés a mióta azt a »nyiregyházi ipar- és kereske­delmi bank" vezeti, pontos és kifogástalan. A számodá­sokról szólván, meg kell még említenünk, hogy az 1884 évi bevételek 3673 frt 33 krban, akiadások 3292 frt.-ban állapíttattak meg. A gyűlésnek még ezután következtek érdekes és minden gazdára, aki főleg dohánytermeléssel is foglal­kozik fontosabb tárgyai. Mezőssy László az 1883 évi szept. 17-iki megye bi­zottmányi gyűlésen indítványt nyújtott be, hogy kérvény intéztessék a m. kir. pénzügyi miuiszterhez az 1879 évi 4572 szárnu rendelet megsemmisítése iránt, amely rende

Next

/
Thumbnails
Contents