Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

V. évfolyam. T. szám. mrm (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kgesz évre 4 frt. Félévre 2 > Negyedévre 1 > A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szótküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czitne alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdeíési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében -t kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint la krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szín); továbbá: (ioldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Az uj ipartörvény. Az uj ipartörvény végre elkészült. Folyó évi februárhó 7-én nyújtotta be gr. Széchenyi Pál miniszter az országgyűléshez, amely a ház által a közgazdasági bizottsághoz utasíttatott. A még most hatályban levő ipartörvény ezelőtt 12 évvel hozatott. Tizenkét éve, hogy nyomja e törvény a magyar ipart. Nagy mérvű kérvényezési hadjárat indult meg ellene, még mielőtt törvényi erőre emeltetett volna. Az agitáczió mitsera használt. A törvény szentesítve lett s a magyar ipar bomlásnak indult. Midőn hire járt, hogy az ipartörvény módosíttatni fog, minden igaz magyar ember könyebben lélekzett fel. Epedve várta az iparos osztály az uj ipartörvény elkészültét. Most előttünk fekszik a várva-várt törvény. De senki sem örül neki. Két dolgot vártunk az uj törvénytől : t. i. a kvalifikáczió és a kötelező társulás elrendelését. Mindkettő elmaradt. Az uj ipartörvény tehát, semmivel sem lesz jobb a réginél. Tagadhatatlan, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, egészben véve, önálló alkotás, amenyiben egyik müveit állam törvényeiből sincs benne semmi. De ez önállóságában egy nagy hibától nem tud menekülni. Az egész javaslaton a határozatlanság fonala húzódik keresztül. Az iparosoknak is kiván valami ujat adni; de a szabad ipar feltétlen barátainak rokonszenvét sem akarja elveszteni. Ennek lett az után következménye az, hogy most sem az egyiknek, sem a másiknak nem tetszik a javaslat. A kvalifikáczióból csupán ízelítőt nyújt; a társulást pedig ugy megnehezíti, hogy érvényesülése sok helyütt kérdésessé fog válni. A képesítést ugyanis, csak az építészeti iparra terjeszti ki. Ez a hazai iparosok igényeit egyáltalában nem elégítheti ki. Tudva levő dolog ugyanis, hogy csakis a képesítéssel és kötelező társulással volna képes a kézmű iparos, a gyáriipar ellenében, megvédeni érdekeit. Az uj ipar-törvény-javaslat pedig mindkettőt nélkülözvén, egyenesen érdekeik ellen van fordítva. A tanult iparos ez után is csak munkása, napszámosa lesz a tőkepénzes ipar-szabadosnak, mint mostMire valók tehát az ipariskolák, mire való egyesek iparképzettsége: ha bármely teljes korú tőkepénzesnek szabadságában áll anyi iparüzletet nyitni és telepet állítani, amenyit pénzereje megenged! ? Tehát Magyarország! csak a tőkepénzeseké! Ezek érdekeinek védelmére áll fenn, az országos törvényhozó testület! Ipartörvény nem iparosok számára! Valóságos „fábul vas-karika." Ilyesmit csak Magyarországon lehet keresztül vinni, ahol minden törvény a tőkepénzesek érdekében formuláztatik és szavaztatik meg! Az iparosok közt általános a felháborodás az egész országban, eme törvényjavaslat ellen és méltán. Valóságos kigunyolása e törvényjavaslat a magyar iparosságnak ; gát az ipar fejlesztésének útjában; merénylet az ország anyagi felvirágzása ellen. A magyar iparosság mint egy ember állott fel, hogy hallassa tiltakozását eme kvalifikálhatlan eljárás ellen, amit a kormány tanúsított eme vásári férczmü előterjesztésével. Az első tiltakozó szót a nagy-kanizsai általános ipartársulat mondta ki; felhiván az ország többi ipartársulatait is, hogy hasonlóan járjanak el. Nagyon életre való eszme a nagy-kanizsai ipartársulattól az, hogy egy országos ipar-gyülés hivassék össze Budapestre ; mert csakis egy impozáns gyűléstől lehet várni, hogy tiltakozásával meggátolja eme ország pusztitó törvényjavaslatnak keresztülvitelét és szentesítését. Nyíregyháza szintén fontos pont e tekintetben. Tartsanak egy általános iparos gyűlést, melyből jegyzőkönyvileg szólítsák fel Vidliczkay József országgyűlési képviselő urat, hogy igyekezzék eme javaslatot megbuktatni; mert ez a kérdés a magyar iparosokra nézve életkérdés. Szükséges továbbá, hogy a javaslathoz ne csak a kamarák, társulatok és szakférfiak, hanem még a törvényhatóságok és különösen a városok is szóljanak. Meglehet, hogy a bajon még igy sem segítünk; de ekkor legalább tudni fogjuk, hogy tulajdouképeu hol kell keresni a baj orvoslását. Igen helyesen mondja a nagykanizsai által, ipartársulat, az ország ipartársulataihoz intézett felhívásában : „Hiszen ha már ujat, a nemzet érdekeinek megfelelőbbet, készíteni nem tudtak s kénytelenek voltak a készet (az 1872-diki törvényt) lemásolni: másolták volna le az osztrák ipartörvényt; abban legalább van valami, amit ipartörvénynek lehet nevezni. Ez a beterjesztett másolat azonban nem ipartörvény; hanem amenyiben iparra vonatkoznék, az a szédelgésnek adott legtágabb mérvű privilégium, s a tanonczokra vonatkozó haszontalan szó-szaporitás, paragrafusokba foglalva . . Ha ez ellen nem tiltakozunk s e javaslat törvénynyé válik : még gyermekeink jövője is veszve van." Van azonban e törvényjavaslatnak számos hibája mellett is, néhány oly szakasza, amely határozott haladásra mutat, s amely a sok rosz közt, még jobbnaktünik föl, mint aminő valójában. Ilyen a többi közt az engedélyhez kötött iparágakra vonatkozó 5 §. Engedélyhez vauuak ugyanis kötve : a) szállodák, vendéglők, korcsmák, pálinkamérések,kávéházak és kávémérések tartása ; b) a zsibáruskodás; c) a foglalkozást közvetítők üzlete és a cselédszerzés; d) a kéményseprés; e) a rendes járati időhöz kötött személyszállítás ; f) azok ipara, akik közhelyeken a közönség számára személy-szállitó eszközöket tartanak készen, vagy szolgálataikat ajánlják; mint: hordárok, bérszolgák sat. g) az építészeti ipar; h) mérges anyagok és gyógyszerek készítése és az azokkal, valamint a gyógyszerfélékkel való kereskedés; i) robbanó szerek készítése és az azokkal való kereskedés. Az engedély, az aj — f) eseteiben, számhoz kötött lehet, az illető személy megbízhatóságától és a g) esetében kellő képzettség kimutatásától tehető függővé. Hasznos intézkedése e törvényjavaslatnak továbbá az is, hogy a foglalkozást közvetítő üzlet és cselédszerzés, biztosíték letételétől tétetik függővé. A közvetítésért és a cselédszerzésért járó dijak szabályozandók. Ily üzletekben rendes könyvek vezetendők következő rovatokkal : a) a foglalkozást vagy szolgálatot kereső neve, a cseléd cselédkönyvének száma s a cselédkönyvet kiállító hatóság megjelölése; b) azon napnak megjelölése, amelyen a foglalkozást kereső vagy a cseléd, szolgálat-keresés végett jelentkezett; c) a gazda, illetőleg azon üzlet vagy háztulajdonos neve s lakása, ahová a foglalkozást kereső, illetőleg a cseléd a szerző folytán beszegődött; d) a közvetítésért, illetőleg a cselédszerzésért beszedett dijak. E könyvek, valamint maguk az üzletek, a hatóság által bármikor megtekinthetők. Szintén czélszerü intézkedés volt a javaslattól az, hogy az iparosok az ipar megkezdésénél, ipariskolai czélokra, bizonyos illetéket kötelesek fizetni. Jelesen Budapesten 10 forint, 10,000 lakosnál többet számláló városokban 5 frt., más helyeken 1 frt fizetendő. Az itt felemiitett uj intézkedések nem fölöslegesek ugyan; de mik ezek azon veszély nagyságához képest, amely e javaslatnak egyéb hibáiban a magyar ipart fenyegeti. A képesítés és kötelező társulás hiánya mellet, emez intézkedések teljesen eltörpülnek. Ma, midőn képességi vizsgatételre nem csak az orvosok, ügyvédek tudósok, papok jegyzők sat.; de még az erdőkerülők és kazánfűtők is kötelezve vannak, csak épen az ipart tekinteni oly szabad térnek, amelyen mindenki kontárkodhatik, akár tanulta azt, akár nem: oly félremagyarázása a szabadelvüségnek s oly lealacsonyítása az iparnak, aminő csak a régi egyiptomi pharaók korában lehetett, ahol az iparral csak a rabszolgáknak volt szabad foglalkozni. Vájjon gondolt-e a kormány, illetőleg az e javaslat formulázója e törvény következményeire? Mert következményei lesznek. A törvényjavaslat nem csak magát az ipart veszélyezteti, hanem koczkáztatja az ország erkölcsi és anyagi fejlődését. E törvényjavaslat előkészíti a proletáriátust, a szócziálizmust, a communizmust, a defraudácziókat és egyéb társadalmi betegségeket, amelyek csak anyiban különböznek a hulla-evő állatoktól, hogy míg ezek csak a halál után, amazok a közelgő halál előtt jelentkeznek az államok és társadalmak életében. Ez nem jól van igy. Az ily túlhajtott szabadelvűsködés még igen keserű gyümölcseket fog teremni a társadalomnak. Videvaut consules ! (K—y.) A nyíregyházai tűzoltó egylet. Örömmel regisztráljuk, hogy Nyíregyházán tüzoltóegjlet alakult. Eddig elé 125 alapitó-tag lett megnyerve az egylet támogatására; ami egyenesen és csak is Kerekréthy Miklós városi főkapitány ur odaadó buzgalmának és fáradhatlan után-járásának köszönhető. A szervezkedő gyűlés f. é. márcziushó 9-éu délután 2 órakor fog megtartatni a város tanácstermében. Az alapítók sorába 20 frt. alapítványi dij befizetése, illetőleg kötelezése mellett, a következő urak léptek be: Török Péter, Stern Jenő, Trajtler Soma, Kerekréthy Miklós, Bencs László, Kraezcay Gábor, Kovács László, Friedman Sándor, Korányi Imre, Graefb; József, Miklós László. Zoltán János, Szesztay Károly, Kornis Ferencz, Kovács Gerő, Kunfalvy István, özv. Groák Zsigmondné, Szamueli testvérek, Verzár István, Fekete István, Marsalkó Károly, Szopkó Alfréd, dr. Ferdlicska Kálmán, Ferdlicska Rudolf, dr. Baruch Mór, Kovács P. Pál, Audré Gyula, Silberstein László, Glück Dávid, Lédurer Ignácí; Zajácz József, Sáry Pál, Csapkay Jenő, Zukker Heurik', dr. Gara L<ÍO, Blau Pál, S. Kohn Hermán, dr. Flegmán Miksa, ifj. Krúdy Gyula, Molnár Pál, ifj. Maurer Károly, Gyurcsán Ferencz, Kornstein Ignácz, Máár Adolf, Baruch Arnold, Grosz L. H. Glück Iguácz, Sütő József, Gredig Jeremiás, Sármán Sámuel, Friedlieber Sámuel, Márkus Károly, Rózsakerti József, Heutnan Ignácz, Jánószki András, Flegmán Lipót, dr. Meskó László. Nikelszky Lajos, dr. Harstein Emil, Aschenbrenner Jakab, Szikszay Pál, Megyery Gábor, Okolicsányi Géza, HveídaPál, Kovács Soma. May Adolf, Csengery József, Sexty Gyula, Klár D

jzső, Klár Gusztáv, Bodnár István. Burger Jeremián, Halasi János, Somogyi Gyula, Nyiri Ferencz, Ungár Lajos. Ungár Lipót, Tahy Miksa, Palánszky Sámuel, Barzó János, Czukor József, Klár Karoly, Propper Samu, Feldheim Emáauel, Kubaasy Gusztáv, Láug Lajos, H íffman Ad >lf, Péter Lí"zló, Éles Lajos, ifj. Czukor Mártoa, M-*gyery Géza, Wirt schaffter Ármin Benedikty B°la, Hirtenst-nn Iíuác., Kálnay Sándor. Palicz János, Simko József, Horovítz Jakab, Kovács Kiroly, Mikecz János. M^nvhért J moi. Ferenczi Bernát, Dietz Sándor, Kovács Ferencz, Déry Károly, Marsalkó Gusztáv, dr. Risenberg Emil, Oltványi Endre, Bartholomaeidesz János, Farhaky József, Schatz Karoly, Führer Zsigmond. Janihó Kálmán, Hercz és Májerszky, Bleuer Sámuel, Grosz L'pót, Palicz Lajos, Prok Lajos, Csernyik András, Jármy Ödön. Sztárek Ferencz 50-, Stern Emáouel 40-, Haas| Mór 30 forinttal járultak az alap letételéhez. Adakoztak végre segélyképen: Morgenstern Zsigmond 10 frt. Burger Márton 5 frt. Moesz Adolf 5 frt.| Kacska János 5 forintot.