Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

NYÍRTIDÉ K". vatal ugy a külkivitéli kereskedő, nem limitálja meg a dohányt kellőleg; fejtegeti a beváltó hivatalok chablonBzertlségét, a kereskedőknek pedig előlegnyujtását stb. Néietem szerént nem a rosz átvétel okozza, hogy a termelő dohányáért kevés pénzt kap; hanem annak oka magában a termelőben keresendő, aki — mint ozikkiró maga is beismeri és helyesen fejtegeti — igen sok hibát követ el a termeié, körül. Másut pedig, ahol megtörténik, bogy jobb dohányt termesztenek. a javát elcsempészik, még pedig amaz egyszerű (oknál fogva hogy a csempészett dohányért többet kap, mint a beváltó hivatalban, többet mint amennyit ez adhatna érte. Ennek ellensúlyozása a dohány árának felemelése, főleg a jobb osztályoknál, ezt pedig már »z ez évben termesztendő dohányra megtette a kormány és hiszem, hogy ha csak némileg is tapasztalni fogja ez intézkedés jó hatását, az árakat idővel még feljebb fogja emelni. Ami pedig a kezelés praktikus oldalát illeti, azt mondja czikkiró, hogy a dohányt iimitás után közönséges légmérsékletü, 12—14 R. fok meleg helyiségben keskeny kazlakba kell rakni, s itt teljes átmelegedésen (fermentáczió) átmenvén, csak azután csomagoltassék a dohány-fával összeszorított úgynevezett bálokba. De ozikkiró figyelmen kivül hagyta azt, hogy a teljes, ily módon való átmelegedés nem tekinthető befejezettnek ; a dohány rendes fermentálására a termelő nem vállalkozhatik, mert erre nézve nem rendelkezik a szükséges helyiségekkel; sem pedig nem bir a szükséges szakértelemmel arra nézve, hogy mily hőfokra kell, hogy melegedjék és mily módon kell a dohányt forgatni; azonkívül a rendes átadásig (január) nincs rá idő, hogy a fermentáezió teljesen véghez menjen, mert ez rendszerint csak áprilisban vagy májusban történik meg. Mert ha csak ugy járunk el, mint czikkiró mondja, hogy keskeny kazalkákban hagyjuk felmelegedni és csak aztán szorítjuk fával bálokba (göngy), tévesen cselekszünk ; mert a dohány ha már egyszer megmelegszik, többször is meg fog melegedni, és épen a beszorított bálban melegednék meg és menne tönkre. Véleményem e tárgyban a következő: Ha a dohánytermelő, tökéletesen érett és rendesen beszáradt jól kezelt dohányát, idejében simítja, az esetben ilyen dolgokra nem kell számítani; mert exek be nem következhetnek. Az idejében való simítás alatt azt értjük, hogy nem októberben hanem november vége felé kell a simítást megkezdeni és ha a dohánynak a csimája még ekkor sem volna kiszáradva, ugy még ekkor sem szabad simítani; hanem be kell várni, mig egy néhány fagy megszívta. Ha ekkép simítottuk dohányunkat, nem meleg, 12— 14 R fokú helyiségbe igyekezzünk dohányunkat helyezni, hanem épen ellenkezőleg hideg helyre, pajtákra; itt csakugyan keskeny kazlacskákba rakjuk, hogy fel ne melegedjék; és ily módon nem is fog az melegedni, mert mint emiitettem, a termelő nincs abban a helyzetben, hogy dohányát fermentáltassa, ez a beváltóhivatalok és kereskedők dolga, a termelő evvel csak nagy veszteség mellett foglalkoznék, minthogy ahhoz nem ért; a helytelen fermentálás pedig a dohányban nagy kárt tenne annak megcserepedése által, t. i. ez által törékenynyé válnék és elvesztené minden rugékonyságát és sulyjából is sokat veszítene, igy tehát minőség- és mennyiségben egyaránt alább száll. Azért a termelőnek óvakodni kell, hogy dohánya ne melegedjék és az esetben, ha minden óvakodás daczára is a dohány melegedni kezd a kis bányákban, a mint ezt észreveszi, azonnal forgassa meg azt. A forgatás alatt azt értjük, hogy amelyik csomó fölül volt, az alólra jöu és viszont; még pedig csomóról csomóra szépen egyenkint kell rakosgatni éa a közepét nem szabad bélelni, mert a bélés csak fokozná a hőséget; de óva kodjunk azt szerte-szét hányni, — amint azt sok dohányos igen hibásan, helytelenül cselekedni szokta,— mert ez alkalommal a meleg dohány a levegővel soká érintkezésbe jön, miáltal rögtön megcserepesedik és meg is penészedik, elromlik, — hanem aminő kazalban (vagy bányában) volt, vagy még keskenyebbre rakjuk azt ismét 4t és annyiszor, ahányszor melegedui fog, mindig forgatni kell. Ily eljárás által azt éri el a termelő, hogy a bálban nem fog a dohánya melegedni. Azonban csak akkor tegye bálba dohányát és szorítsa le, amikor már bizonyos benne, hogy a tett helyre szállítja, de bizonytalan szállítási időre ne szorítsa le azt. Amit pedig czikkiró a simításnál alkalmazni szokott, igen káros következményű nedvesítésről mond, mind igen helyes; de abban az egyben nem értek egyet a t. czikkiróval, hogy hajnalban a dohány leveleket szabad ég alá </», vagy egész órára kitehetjük, és ugy aztán meleg szobában meg fog puhulni. Hogy megpuhul, annyi bizonyos; de az is igaz. hogy ama '/» vagy egész óra alatt — mit a dohányos még pár órával megszaporítana, — a dohány tele szivná magát hóval, zúzmarával és dérrel, ami a meleg szobában fölolvad, és a tisztességes beloesolást képviseli, mely elég arra, hogy a dohányt penészessé és rodhattá tegye. — Elég, ha a dohány a pajtából egyenesen a meleg szobába jön, megpuhul az ott eléggé, csak nem szabad nagy mennyiséget egyszerre behozni, mert a melegtől teljesen felszáradna és csakugyan nem lehetne simítani; az esőverte, megcserepesedett dohányok pedig, ugy sem simithatók ki szépen és ha azokat megnedvesítenénk, teljesen tőnkremennének. Ahol a körülmények ugy hozzák magokkal, hogy a pajták messzire esnek a simitó-helyiségektól és nem lehet a simítandó szükségletet mindig készletben tartani, ily esetben jó a simítandó mennyiséget pinczébe vagy ilyforma nyirkos helyiségbe tenni és a szükséglethez képest belőle mindannyiszor amennyi kell, a simitóba szállítani. Ily eljárás mellett a dohányt szépen besimithatjuk és nem lesz kitéve annak a veszélynek, hogy később megpenészedjék és tönkremenjen. Daróczi Vilmos. Köz ügyek. (A földmivelés ipar és kereskedelmi miniszter) a következő körrendeletet bocsátotta ki a megyei közgazdasági előadókhoz: »Az évenként megejtetni szokott általános bikavásárlások körül követett rendszer megfelelőnek bizonyulván, a vásárlásokat ugyanoly módon kívánom esz- : közöltetni az 1885-ik évben is. A bikák megszemlélése megbizottaim által február és márczius hónapokban fogván megejtetni, januárhó 20-ig okvetleuül szükséges tudnom az országban tenyésztési czélokra megszerezhető bikák számát. Továbbá, hogy a megvett bikák kiosztása kellő időben eszközöltethessék, februárhó végéig okvetlenül ismernem kell az egyes községeknél és magánosoknál felmerült bika-szükségletet. Felkérem ez okból a t. előadó urat, hogy a közigazgatási bizottsága területén tenyésztési czélra megvisirláan felajánlandó bikákat és az ugyanott létező bikaszükségletet jegyzékbe foglalni és az előbbi jegyzéket 1885. évi januárhó 20-ig, az utóbbit februárhó végéig okvetlenül felterjeszteni szíveskedjék. Megjegyzem, hogy csakis magyar, berni, sziementhali, kuhlandi, pinzgai, möllthaui, allgaui (és egyéb borzderes) fajta bikák fognak megvásároltatni és átengedtetni, és pedig a magyar fajta bikákból csak is 2'/a—3, a nyugati fajtákból az l

1/,—2 évesek. Miért is csak azok veendők fel a jegyzékekbe, melyek ezen követelményeknek megfelelnek. A tenyésztők által vételre bejelentett bikák márcziusban, esetleg április hó első felében megbizottaim által megfognak szemléltetni, és a tenyésztésre alkalmasak vételára, az illető megbízott által, felveendő vás rlási jegyzőkönyvek alapján, ki fog utalványoztatni. Az ily módon megvásárolt bikák lehetőleg április hó 15-ig átfognak a kincstár által vétetni. Azon esetre, ha az átvétel a mondott határidőig eszközölhető nem lenne, az eladó bikatulajdonosoknak az átvételig a megvett bikák btartásáért naponként és darabonként 2 klgm zabot, és 7 klgm szénát számítva, 35 kr. tartási dijat fog a kincstár az illető tenyésztő által az ide benyújtandó számla alapján kifizetni. Megjegyzem, hogy a gondozásért dij fel nem számitható. A bikák kiosztása a következő elvek szerint fog, a t. eladó ur és az illető gazdasági egyesület közreműködésével, eszközöltetni. Magán tenyésztők a bika vételárát rendszerint az átvételkor tartoznak lefizetni; figyelembe vehető körülmények esetén azonban, azon kedvezményben fognak részesittetni, hogy a vételárt három féléves mindig január ós julius elsején esedékes, kamat nélküli részletben törleszthetik. Azon községek, melyek a bikák teljes vételárát nem képesek egyszerre lefizetni, a becsárból 20®/»-nak elengedésébea részebülnek, s a fenmaradó vételárt három féléves, mindig január ős julius elsején esedékes, kamat nélküli részletben törleszthetik. Ha azonban a községek hitelt érdemlöleg kimutatják, hogy ezen kedvezmények mellett sem képesek a szükséges bikát megszerezni, még ezeknél nagyobb kedvezményben is részesülhetnek. Ezek alapján még arra is felkérem a t. előadó urat, hogy a bika szükségleti jegyzékben a megfelelő rovatban, a bikát kérelmező községek vagy egyéneknek vagyoni viszonyait is feltüntetni, s a kedvezményt, melyben őket részesíteni javasolja, — megjelölni szíveskedjék; hogy ez alapon az illetőknek adandó kedvezmény mérve iránt határozhassak. Végül felkérem a t. előadó urat, hogy jelen rendeletemnek minél tágasabb körben leendő megismertetése iránt intézkedni szíveskedjék, hogy a tenyésztő közönség felnevelt bikáinak eladhatása, bika szükségletének miként leendő fedezhetése iránt kellő tájékozást nyerjen. Budapesten, 1884, november 17. Szécheny.< (Az elkobzott vadászfegyverek elárverezése tárgyában) a belügyminiszter következő körrendeletet intézte a megyék alispánjaihoz: »A vadászati tilalomra, a vadászati kihágásokra és ezek megbüntetésére, továbbá a fegyvertartásra vonatkozó 1883. XX. és XXIII. törvényekben foglalt rendelkezések pontos megtartása és lelkiismeretes ellenőrzése, a nemzetgazdászatilag is oly fontos vadászati érdekek megóvása tekintetében, már eddigelé is országszerte kedvezőbb állapotokat erednényeztek ugyan; mindazonáltal az említett törvények rendelkezései folytán elérni óhajtott üdvös sikert, a vett értesülések szerint, felettébb akadályozza azon körülmény, hogy az orvvadászoktól elkobzott fegyvereknek értékesítése körül a legtöbb törvényhatóságban figyelmen kivül hágyatik amaz óvatosság, mely nélkül az elkobzott és nyilvános árverésen elárusított lőfegyverek igen gyakran oly egyének birtokába kerül nek, kik a potom árakon megszerezhetett ilyetén fegyvereket ugyancsak az orvvadászás üzésére használják fel, s ez uton nemcsak a vagyon-, hanem a személybiztonságot is veszélyeztetik. Ugy a vadászat fontos ügyének, mint az általános vagyon- é3 személybiztonságnak érdekéből fölöttébb üdvös és kívánatos tehát az, hogy az elkobzott és nyilvános árverés utján értékesíttetni szokott lőfegyverek oly egyének kezébe ne jussanak, kik azokkal személy és vagyon elleni kihágásokat, sőt bűntetteket követnének el. Ennélfogva felhivandónak találtam Tekintetes uraságodat, hogy az ezen törvényhatóságban is eddig netán divott azon gyakorlatot, mely szerint az orvvadászoktól elkobzott lőfegyverek a járásokban a szolgabirák, illetőleg a rendezett tanácsú városok polgármesterei által árvereztettek el, megszüntetvén ; az elkobzott lőfegyvereknek a központba beszállítását elrendelni, s tekintettel arra, hogy az ilyen fegyverek a legtöbb esetben igen csekély értéket képviselnek, azokat használatlanná tétetni és csak mint nyers anyagot értékesíttetni. Azon esetben pedig, ha az elkobzott fegyver nagyobb értéket képvielne, annak értékesítését olyképen szíveskedjék eszközöltetni, hogy az ilyen fegyverek a vadorzásfial való foglalkozás gyanújában álló egyének birtokába ne jussanak.* ÚJDONSÁGOK. Az újév közeledtével tisztelettel felhívjuk hátrálékos előfizetőinket, hogy hátrálékaikat minői elóbb beküldeni s az előfizetést megojitanl szíveskedjenek. Mi megtettük kötelességünket. Minden lehetőt elkövettünk, hogy lapunk megyénknek minél hüvebb tüköré, a közügyeknek őszinte szószólója s a nemzeti nyelvnek, irodalomnak és művelődésnek munkás napszámosa legyen; igen méltányos dolog tehát, hogy az előfizető, Illetőleg megrendelő n. é. közönség Is viszonozza azt, a folyóvá vált lapdijak szives beküldése által. Amire is amidőn bátrak vagyunk az Illető hátralékosokat figyelmeztetni; egyszersmind a küszöbön lévő karácsonyi szent ünnepek alkalmából: boldog ünneplést kivánuuk lapunk n. é. olvasóinak! (!) Szabolcsmegye közönsége rendkívüli bizottsági köz gyűlést tart folyó hó 31-én dél előtt 10 órakor a megyeház nagy termében. A közgyűlés tárgyai lesznek: 1. Nyiregyháza város szervezési szabályrendeletének felülvizsgálása; 2. A Materny Lajos lemondása folytán megürült megyei bizottsági hely betöltése. * Gróf Dessewffy Aurél, akinek a magyar földhitelintézetnél! elnök-jelöltségét mi is jeleztük, az e hó 15én tartott választás alkalmával, csakugyan megválasztatott az említett intézet elnökévé ; mégpedig impozáns szótöbbséggel. Szerencsét kívánunk e választáshoz. Meg vagyunk győződve, hogy e tekintélyes pénziutézet méltó utódott nyert a nemes grófban Lónyai Menyhért helyébe; egyszersmind üdvözöljük az uj elnököt, akinek kitűnő szakértelme, páratlan ügybuzgalma, lekötelezó modora, nemes ambíciója és meleg hazafiúi érzelmei mind megannyi kezesség arra nézve, hogy a vezetésére bízott intézet nemcsak hogy megtartja eddigi tekintélyét, de tovább fog fejlődni az, a magyar földbirtokosok és a haza javára. (!) A felső tiszavidéki gazdasági egyesület igazgató választmánya, mint a titkári meghívásból is látható, folyó hó 23-adikán dél előtt 10 órakor Nyíregyházán a megyeháza termében, ülést tart: a létesítendő közös csikó-legelő tárgyában (Farsangi naptár.) Ez idő szerént két hely-beli tánczmulatságot jelezhetünk. Egyiket a »Nőegylet<, másikat a >Polgári olvasó ogyesület« rendezi. Amaz 1885 évi januárhó 17-edikén a nagy vendéglő táncz-termében, emez 1885 évi januárhó 24-edikén az egylet helyiségében fog megtartatni. A nőegylet saját árvaházának és jótékonysági műveleteinek tovább fejlesztése, a polgári olvasó egylet saját könyvtára gyarapítása vagyis a közművelődés előmozdítása czéljából kiván mulatni. Mindkét tánczmulatság czélja tehát szép és nemes lévén; a legmelegebben ajánljuk azokat a helybeli és vidéki közönség meleg figyelmébe. A helybeli »kőmivesek és ácsok* szintén rendeznek egy tánczmulatságot jövő januárhó 6-án a nagyvendéglő táncztermében. X Batyubál. A n.-kállói jótékonyczélu keresztyén nőegylet 1885 évi január 10-én, saját tőkéje gyarapítása czéljából, batyubált rendez; mely házias színezete mellett, az előkészületeket tekintve, igen kedves mulatságul Ígérkezik ugy a mulatni, tánczolni szerető ifjúságnak, mint a poharazni, pityizálni, sirva-vigadni vágyó öregeknek ... Jó zenéről, jó vinkóról már is gondoskodva van ; batyut majd küldenek az e részben előnyösen ismert derék, kállói asszonyok. (!) Az Ellinger-féle szépség-album kiállítása csakugyan humbug volt. Ezt mi előre láttuk és ki is jelentettük lapunk utján. A >Kiállitási Lapok< ugyanis most kinyilatkoztatja, hogy a Kiállitás szépség-albumának bizottságát- ról, amely országszerte oly nagy hangon gyűjtötte össze hazánk szépeinek arczképeit, a kiállitás országos bizottsága mitsem tud; de sót meg sem is engedhetné, hogy a nemzet komolysága az e féle speculativ mókázásokkal compromittáltassék. Nem tudjuk, ha a szabolcsi szépekből akadt-e valaki, aki eme »speculativ mókázásnak< felült volna ! • Kisdedóvóda megnyitás. A n.-kállói ker. nőegylet f. évi decz. 14-én tartott választmányi gyűlésében kimondotta, hogy, ha csak valami véletlen közbe nem jő és a kért segélyeket megnyeri, óvódáját a »nagy utczánc, saját helyiségében 1885. május 1-én mognyitandj a. Sok szerencsét és kitartást ez üdvös kezdetnek! f Homonnay János volt gazdatiszt és tőkepénzes, közelebb bérlő a bagosi pusztán, mint a »Debreczen-nagyváradi Értesitő« ben olvassuk, ez előtt pár héttel hirtelen elhalt. Már a temetésre is megtétettek az előkészületek, midőn a törvényszékhez följelentés érkezett; minek következtében a hulla megvizsgáltatván, kiderült, hogy a bekövetkezett s természetesnek állított halált, egy a nyakszirt alá fúródott és benn maradt golyó okozta. A gyanú azonnal bérlő-társára Négyesi Á-ra irányult, akivel Homonnay folytonos viszálkodásban volt. Négyessy, a felmerült számos gyanú-ok alapján, el is fogatott. Nyíregyházán mindketten, mint uzsorások voltak ismeretesek. V A veszett eb által megmart ember gyógyítása tárgyában, egy terjedelmes levelet kaptunk Nagy-Dobosról (Szatmármegye), az ottani ev. ref. lelkésztől, amely levélben tudatja, hogy N.-Dobos közelében van egy földmives család, amelynek egyik tagja a veszett eb marás gyógyításának titkát örökség képen bírja, és aki kész távolabb vidékre is elmenni szükség esetében. Felhívja tehát általunk az illető lelkész ur mindazokat, akiknek hasonló szerencsétlenség esetében segélyre lenne szükségük, hogy forduljanak teljes bizalommal hozzá (Dienet Balázs ev. ref. lelkész Nagy-Doboson, Szatmármegye), vagy sürgős esetben a máté-szalkai távírda utján. 0 az eljárást azonnal és készséggel közvetíti. = Magyar ifjak a katonapályán. Régi dolog, hogy a magyar fiatalság nem szeret a közös hadsereg kötelékében életpályát keresni. Kitűnik ez a honvédelmi miniszter jelentéséből is, melyet most terjesztett a képviselőház elé, a közös hadsereg katonai nevelő-és tisztképző intézeteiben magyar állami alapítványi helyekre elhelyezett magyar ifjakról. Törvény szerint 120 hely illeti a magyarságot. Az idén 41 lett volna ebből betöltendő \ A