Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

00 „I* Y 1 K V I I> Í2 K." részben uj erőkből. Tanácsos lesz tehát, ha ez 50 képviselő beválasztásánál, a fő tekintet oda lesz irányozva, hogy a beválasztandók értelmes, önzetlen, a város érdekeiért buzgolkodó, magán és életviszonyaiknál fogva a gyűléseken való megjelenésben nem korlátolt s jellemes egyének jussanak be a képviseletbe. Már a tisztviselői kar megválasztásánál egyéb, és pedig fontosabb tekintetek is számításba jónek. Ezekről azonban a jövő számban szólunk. Az Amerikába való kivándorlás. (Vége.) Hiában van ma már e baj orvoslAsa végett a munkás egylet (Workiug mans üuion) lelállitva, melynek czélja bármaJy szakmába vágó iparosnak munkaadója részéről olyan jövedelmet biztosítani, amelyből magát, családját táplálhassa; hiában rendeznek minden pillanatban más-más helyeken strikokat, hasztalan. A bevándorlott zöldek minden igyekezetüket sommivé . teszik. Sokkal olcsóbban végez valamely munkát egy ] zöld, mint amennyi dijazásért az Union embere a munkát odahagyta. S igy árt magának is, a bennlakónak is; mert legyen a beváudorlott bár a legügyesebb iparos is, nem képes az ott tehetségeit a munkában, eleinte kifejteni, annyira eltérnek az amerikai munka-,^ nemek az európaitól. A munkaadó kénytelen az ily avatatlant elbocsátani; a strikoló pedig kénytelen a munkát azon dijért ismét felvállalni, melyért előbb oda- ^ hagyta volt. Ennek az után természetesen az a következménye, hogy a benlakó meggyülöli, megutálja a zöldet, mint | olyat, ki üzletét megrontani törekszik. S nem egy , zöldnek véres ütlegek jutnak osztályrészül a szép sár-j gálló aranyok, vagy a pengő tallérok helyett. Mindeu zöldek között pedig sajnos, hogy ugy van, legjobban gyűlöli az angol a magyarokat; értve ama magyarokat, akik a németet nem számítva vagy tisztán magyarul, vagy tótul beszélnek, akiknek túlnyomó ré«ze Abauj, Zemplén, Ung, Bereg és Sáros megyékből i származtak oda. A >tiungarian mant« még látni sem i szeretik. És bármennyire Dehezemre esik saját houfitársaim felett ítéletet hoznom; mégis meg kell vallanom, hogy az angoloknak a magyarok elleni méltatlankodása nem alaptalan. Mert különösen tótjaink, mióta nagyobb mérvben vándorolnuk Amerikába, csakugyan a betevő falatot veszik ki a benlakók szájából. Még 5—6 évvel ezelőtt is, mikor a tótok még csak hírét sem hallották Amerikának, a napszámos legcsekélyebb díjazása 2 tallér volt egy napra. Ha e díjból a munkaadók csak egy centet (szent) is le akartak vonni, azonnal strikot indítottak a munkások s nem akadt ember, ki azon áron alul muukába állott volna. De midőn a tótok szállingózni kezdettek kifelé, mindez megváltozott. Ók a dijakat évről-évre lejebb concurrálták ugy, hogy a mostani időben már egy tallér napi dijért, sőt kevesebbért is, kétszerte nagyobb munkát végez egy tót, mint annak idejében az angol 5 tallérért végezett. Az ő okoskodása szerént ugyanis jeden taljárii dvá zlátóki, péd zesed grájczári, vagyis 2 frt 50 kr. \ Ennyit pedig az ő bérezés hazájában még a pán szol- 1 gabiró sem keres naponta, ergo: dobre Ameiiki, nye j chzem Magyarzország! Ha azonban ugy volna kénytelen családjával együtt Amerikában élni, mint az irlandiak s más megtelepedett népek ; igen hamar belátná, hogy a dollár Amerikában csak ugy egy zlatóki, mint nálunk a forint. De mivel ő költeni CBak annyit költ, amennyi szűk táplálkozására elég, minden hazaküldött 50 centjében 1 frt 35 krt takarított meg. A gyárosok és társulatoknak természetesen, mintha osak kívánták volna, olyan jól jöttek e tótok. Ezek segélyével boszut álbattak angol munkásaikon, kik minden csekélység miatt készek voltak strikot indítani, s a mellett az a hasznuk is volt, hogy félannyi költség-, vetéa mellett kétszeresen nyertek a munkaerőben. Mert a tótok igavonó barmokként dolgoztak s dolgoznak ma is ugy annyira, hogy az Amerikába vándorlott tótok közzül, akik pedig tudomásunk szerént rendesen markos legények, csak elvétve lehet egy töké-J letes ép embert kiszemelni. Legnagyobb része még az elsőévben megkapja a tüdővészt. Hjab! Az amerikai nem bolond, nem löki ő tallérját könnyen ki. Ma már ám a .tótság legnagyobb része nagyon caalatkosik Amerikában. Oly borzasztó mennyiségben vannak már kian,, hogy százával bolyonganak foglalkozás nélkül, támasztva * a gy árak kapuit. Sokan is szeretnének már visszajöuni; de honnan vegyék az utazásra szükséges pénzt? Ismerek közöltök néhány olyat, kik idehaza meglehetősen állva : de a penzvágytól izgatva eladták házukat szőlőjüket ég kiutaztak. Ámde nagyon csalatkoztak. Két hónapig bolyongtak munka nélkül s ha ott foglalkozó rokonaik a visszautazásra szükségelt pénzt nem előlegerik résiókre, okvetlenül tönkre mentek volna. Hány van ma mfcr oda kinn, akik ehhez hasonló sorsban réaseaQltek. Es mindezektől eltekintve, mennyit szenvednek az angoloktól I Azok, kiknek a tótok a szó szoros értelmében kezökből vették ki a kenyeret, a legvadabb gyűlölettel vigeltetnek irAntok s halált esküdtek árva fejükre. Jaj annak kit elcsíphetnek, irgalom nélkül darabolják szét. Az angolokkal nem sokat lehet tréfálni. Még nem mult két hó azóta, mióta Pensylvania tartotnftnyban. Pittsburgh környékén a munkába menő magyarokat meptiiniadták s a véres összeütközésben 300, vagy több tót és magyar veszté életét. Futott aki futhatott. Nem egy odahagyta egeszsége árán gyűjtött vagyonát, csakhogy életét megmenthesse. Jó volna ezek közzül neháuynyal beszélni, sokat elmondanáuak az amerikai jelen viszonyokról- A legborzasztóbb pedig azoknak helyzete, kik ily körülmények között is kénytelenek ott maradui. Testileg lelkileg összetörve, nyomorban sinlődve s mindezek felett a benlakóktól halálosan gyülöltetve tengetik szánalmas életüket; sohasem lévén bizonyosak a felől, ha a holnapi nap rájuk virad-e? Ily sors vár mindazokra, kik szerencséjüket Amerikába mennek vadászni. Vajha minden egyes hitelt adna szavaimnak, ugy mindinkább kevesednék azou szerencsétlenek száma, kik készakarva megfontolás nélkül dobják magukat egy nyomorteljes jövő karjaiba; mindinkább kevesednék az öngyilkosok száma, kiknek legnagyobb %-ja sajnos magyarokból telik ki. K—g A—1. Köz ügy. (Tiszteletbeli tisztviselők dijai). Pozsonyvármegye, egy előfordult eset alkalmából, azt a kérdést intézte a földmivelési miniszterhez, hogy a tiszteletbeli megyei tisztviselők kiküldetéséből származó utazási költségeket ki köteles viselni. Erre vonatkozólag a miniszter a következő általános érdekű leiratban felelt: »Mindazon esetekben, midőn a megyei tiszteletbeli tisztviselő, e szerént tehát a tiszteletbeli állatorvos is, az uti átaláuynyal ellátott rendes tisztviselő helyetteseként oly hivatalos utazást teljesít, melyet különben az illető rendes tisztviselőnek az általa élvezett uti átalány terhére kellett volna végeznie, ilyenkor a netán felmerült uti költségeket a helyettesitett tisztviselő uti általányából tartozik megtéríteni. Ellenben ha a tiszteletbeli tisztviselő kiküldetése, az illető járás rendes tisztviselőjének egyé!) hivatali teendőkkel való elfoglaltsága miatt, vált elkerülhetlenül szükségessé: ez esetben a hivatali kiküldetésből származó uti költségek a megyei házi pénztárt terhelik.Oly esetekben azonban, midőn a tiszteletbeli állatorvos kiküldetését az illető fél vétke vagy mulasztása idézt) elő, az uti költségeket, az 1875. XX. t. cz. 60. §-a alapján, a vétkes fél tartozik viselni. E megállapodás egyébiránt csupán a hivatalos utazásokból származó költségekre nézve lévén szabályozó; a magáu érdekű ügyekben eljáró tisztviselők utazásából származó úti költségek, mindig az illető fél által viselendőkc. (A kisebbség választási joga a megyei tiszti állások betöltésénél). Egyik törvényhatóságnál előfordult az eset, hogy amidőn egy megyei tisztviselői állásra csak egyetlen egy egyén pályázott és szabályszerűen ki is jelöltetett, a közgyűlés szavazattöbbséggel elhatározta azt, hogy a választási eljárás halagztassék el. Ez eljárással szemben, mint értesülünk, a belügyminiszter kimondotta, hogy a kijelölő választmány által pályázók hiányában egyedül kijelölt egyén a kisebbség által is megválasztható; illetőleg megválasztottnak kijelentendő. Ez elvi kijelentés igen nagy horderővel bir; főleg ha meggondoljuk, hogy különben a közgyűlés többsége tiszti állásoknak egyetlen minősit-?tt egyén kijelölése esetében való szabályszerű betöltését, a közigazgatás hátrányára lehetetlenné tehetné. (Az ügyefogyottak érdekében) a belügyminiszter körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, melyben a bárgyúk és hülyék érdekében felhívta őket, hogy; 1. a hatóságok területén lévő bárgyúk és hülyék létszámát a hatósági orvosok közbenjöttével állapítsák meg s a készítendő táblás kimutatást hozzá terjeszszék fel; 2. tegyenek hozzá jelentést, hogy e szerencsétlenek eltartása, megbetegülésük esetén pedig orvosoltatása s általában a reájuk való orvosi és egyéb felügyelet mily módon törtéuik; továbbá szakközegeiknek meghallgatása után nyilvánítsák indokolt nézetüket az iránt, hogy e bajok eiőfordultának, keletkezésének és elterjedésének okai miben rejlenek; 3. tegyenek jelentést arról, hogy hatóságuk területén léteznek-e e szerencsétlenek elhelyezésére vagy oktatására szolgáló ápoldák vagy tanintézetek s ha igen, minő berendezéssel s mily eddigi eredménynyel; végre, mely közigazgatási intézkedéseket tartanának viszonyaikhoz képest legalkalmasabbaknak e bajoknak megszüntetésére vagy legalább enyhítésére. (A százalékos illeték alá tartozó ítéletek után), a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak f. évi 1300. sz alatt kelt határozata szerént, ha a perköltségek kölcsönösen megszüntettettek, a kiszabott illeték felét felperes, felét alperes tartozik fizetni még akkor is, ha az előljáró bíróság az ítéletben az egyik felet az egésznek fizetésébon marasztalta volna; mert a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának 6. §-a értelmében annak meghatározása, hogy bélyeg és jogilleték fizetendő-e vagy sem, ki által és minő mérvben, a kir. pénzügyi közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt ügyek kivételével, birói eljárás tárgya nem lehet. ÚJDONSÁGOK. f Minden szentek ünnepe ez idén szombatra esvén, a sirok szokásos kivilágítása és megkoszorúzása részben vasárnap, azaz ma este fog meg történni s a temetői ünnepély megtartatni; a halottakért való templomi gyász isteni tisztelet pedig hétfőn, vagyis novemberhó 3-án. © Nyíregyházán a követ-választási mozgalmak a legnagyobb erő kifejtés közt folynak mindhárom párt részéről. A szabadelvű pártiak Péchy Gábor zászlója körül csopotosulnak. A függetlenségiek Lukács Ödönt éltetik. Az autiszemiták Hudák Károly fiatal ügyvéd mellett kapaczitálnak. Ugy látszik, hogy aránylag egymáshoz viszonyítva, mind a három párt tekintélyes számban vau még ma; igen valószínű azonban, hogy a szabadelvű párt fog győzni, ha nem is november 10-én, de a második mérkőzésnél igen. -I- A főrendiház reformálását czélzó törvényjavaslat mult hó 21-én terjesztetett az országgyűléseié. A javaslat szerént a főrendiház tagjai maradnak: 1. az uralkodóház teljes korú főherczegei; 2. azon eddig is joggal birt teljeskoru um.i főnemesi tagjsi, akik egyenes állami földadóban legalább 3000 frtot fizetnek; 3. azou idegenek, akiknek az osztrák urak házában is van ülésük, amennyiben Magyarországon is bírnak a fentebbi vagyoni képességgel; 4. továbbá azok, akiknek ezt a jogot Ö Felsége adományozza; 5. tagjai az országzászlósok, a koronaőrök, a királyi kúria elnöke és másodelnöke; 6. tagjai lesznek a róm. és gör. kath. érsekek és megyés püspökök, a panonhalmi főapát, a jászói prépost és az uraniai perjel. Ellenben a czimzetes püspökök nem lesznek tagjai a főrendiháznak; 7. a gör. kel. szerb és román érsekek és megyés püspökök számszerint tizen; 8. a ref. és ágost. prot. legidősbb három-három, tehát hat püspöke vagy szuperitendeuse, a ref. hitvallású legidősbb bárom gondnoka, az ágost. egyház egyetemes felügyelője s az unitárius egyház hivatalban legidősbb egyik elnöke; 9. végre akiket a király, a kormány előterjesztésére, élethosziglan kinevez. A főispánok, mint a kormány kinevezett hivatalnokai, nem lesznek tagjai a főrendiháznak. A javaslat nemsokára napirendre kerül. (§§) A nyíregyházai vámsorompók felállítása alkalmából, a megye tulajdonát képező utvonalaknak ünnepélyes átadása folyó évi nij^emberhó 29-én fog meg történui. A megye részéről az átadásnál jelen lesznek: Jármy Márton, Miklós Ferencz, Kállay Jenő, Szikszay Pál főügyész és Koczok László kir. mérnök küldöttségi tagok. Nyiregyháza városát a vámsorompó ügyében megbízott s az egyezkedésnél is eljárt 12 tagu küldöttség fogja képviselni. (I) A debreczeni magyar kir. pénzügyi igazgatóság a hivatalos bélyegszemlét elrendelvén; Szabolcsmegyo területére nézve Békeffy László pénzügyi fogalmazót küldte ki a szolgabírói hivataloknál eszközlendő bélyeg-szemle foganatosítására; aki közelebb már meg is kezdi működését. * A megyei közigazgatási bizottság fölebbviteli küldöttségének egyik rendes tagja Szoboszlay Pap József lemondván; helyébe Lukács Ödön nyíregyházai ref. esperes-lelkész neveztetett ki főispán ur őméltósága által. (?) Nyíregyháza város képviselő testülete f. é. deczemberhó 2-án fogja tárgyalni a város tulajdonához tartozó Császár-szállási birtok rendetlen mesgyéiuek, Dessewffy Ottó s/omszédos birtokossal tervbe vett s kölcsönös megállapodáson alapuló kiigazítását. V Felhivatnak az 1863 és 1864-ben született helybeli ifjak, akik a jövő 1885-dik évi sorzásra (a II. és III. osztályban) elő vannak jegyezve, hogy a sorozási tanácsnok hivatalos szobájában, minden egyenes felhívás nélkül, jelentkezzenek. — A nyíregyházai 50 városi képviselő tag beválasztását eszközlő választók névsora összeállittatván; a törvény értelmében még f. é. novemberhó 8-ig a város házánál bárki által megtekinthető. (§) A jegyzői nyugdij intézeti választmány f. é. novemberhó 28-adikán, a megyeház kis termében, ülést tart. + A Nyiregyháza város tulajdonához tartozó területekhez kötött vadászati jog folyó évi novemberhó 2-án fog a legtöbbet ígérőnek bérbe adatni. V A gégónyi ev. ref. egyház közönsége, mint óhajtólag mi is ki fejeztük volt magunkat, csakugyan Foss Mihály nyíregyházai esperesi segéd lelkész urat választotta meg rendes papjául. A megválasztott lelkész ur, az özvegyi illeték iránt fenn álló törvényes szokásra való tekintetből, csak jövő 1885 ik év áprilhavában foglalja el hivatalát. Bár a derék és szellemes fiatal pap távozását mélyen sajnáljuk; de az ő élet-érdekeire való tekintetből, szivünkből örülünk előléptetésén. Neki ugy, mint az általa vezerlendő egyháznak teljes megelégedést és boldogságot kívánunk ! (§) Az iparosokat figyelmeztetjük, hogy az 1884. XVII. t. cz. 79 §-a értelmében, a törvény kihirdetése után hat hó alatt, tehát f. é. novemberhó 21-ig igyekezzenek tanulóikat és segédeiket, a lajstromba leendő bevezetés végett, az iparhatóságnál bejelenteni; amely alkalommal a fenálló tanszerződés tartalma is be fog iktattatni. f A nagy-kállói kir. fő reál iskolát nagy veszteség érte, köz kedveltségü derék tanárának Madarász Gusztávnak halálával. Tanár társai a következő gyász jelentésben tudatják szeretet pályatársuknak elvesztését; amelyet részünkről is a legmélyebb részvéttel teszünk közzé.* A nagy kállói m. kir. állami főreáliskola tanártestülete fájdalmas szívvel jelenti szeretett kartársának Madarász Gusztáv rendes tanárnak, élete 55-ik, tanárkodása 18-ik évében, folyó hó 24-én éjjel, rövid szenvedés után történt elhunytát. Hült tetemei folyó hó 26-án délután 3 órakor fognak az ágostai hitv. szertartás szerint örök nyugalomra tétetni. Nagy-Kálióban, 1884. évi októberhó 25-én. Áldás poraira I« (—) A nagy-kállói ref. torony-ór folyó évi októberhó 19-én, a toronyba való felmenetel közben, kissé ittas állapotban, a lépcsőkön megcsúszván, leesett és azonnal szörnyet halt. A hely színén eszközölt hivatalos vizsgálatból kiderült, hogy a toronyba felvezető lépcsők és a deszkázat oly hiányos állapotban vannak, hogy a legjózanabb ember sincs biztosítva az elcsúszástól és a leeséstől. Szomorú dolog, hogy az ily életveszélyes állapotokra csak egy-egy nagyobb szerencsétlenség, vagy épen halál eset bekövetkeztekor jőnek az emberek. A boldogtalan torony őr véletlen halálát özvegy nő és 5 árva siratják. Szolgáljon e szomorú eset tanulságul. (!) A korcsmai üvegedények hitelessége tárgyában az országos ipar-egyesületnek a kereskedelmi minisztériumhoz intézett azon feliratára, melyben javasolja, hogy a korcsmai üvegedények hitelességeért, az üveg gyárosok tétessenek felelőssé és igy kötelezve legyenek azokat helyes jelzéssel ellátni, a minisztérium, a törvény egyik szakaszára való hivatkozással, e kérelmet megtagadja és kimondja, hogy az üveg hitelességeért nem a gyáros, sem nem az azokat elárusító kereskedő, hanem egyenesen a mértéket használó korcsmáros felelős. Nagy baj, ha a törvényhozás, vagy a törvény és igazság őrei nem hogy mogkönyebbitenék az ellenőrzési eljárást; hanem azt megnehezítik, nemcsak, desőt lehetlenné teRzik; mint itt a korcsmai üvegek hiteles voltának megállapításánál, illetőleg az a/oli melletti szavatolásnál is teszik. Mennyivel