Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-19 / 42. szám
IV. évfolyam . 42i mm > Nyíregyháza, 1884. október 19. Előfizetési teltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre » Negyedévre A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint,. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elelí kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) | intézendők. A lap szellemi részét képező küldcméuyok, a szerkesztő cziine alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri kozle'se 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyen hirdotés utáu SU kr tizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére irodájába apunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler an Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is. Doru & Corap által Hamburgban. (SZABOLCSI HIRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Bf Megjelenik lietenkint egyszer* vasár-napon. 16 Legyünk magyarok! Nem-de különös refrehn, különös felhívás? Magyar hirlap élén magyar olvasó közönséghez, magyarul igy szólni: Legyünk magyarok! ha nem is valami rettenetes, de minden bizonynyal — sajátságos valami! • Pedig fájdalom e felhivásnak, e felszólalásnak még ma, a honfoglalás ezredik évfordulójának csak-nein küszöbén is van értelme; nem-csak, desőt égetően szükséges fohász, amelyet minden magyar honpolgárnak naponkint ismételnie kellene nem az Egek urához ugyan, hanem egymáshoz intézve azt! Sajátságos egy nemzet ez a magyar! Csaknem egy ezredéven át védte e haza határait, nemzeti önállóságát és létjogát az erőszakos megtámadtatások ellenében, külső és belső harezok közepette. De a fegyver mindig magyar kezekben villogott. Magyar vér áztatta a haza bérczeit és völgyeit. Egyik rabigát még jóformán le sein rázta nyakáról, már hozták a másikat. Volt idő, amikor nem magyar. hanem idegen parancsolt e hazában és volt az ur. A sasok fészkeit verebek csiripolták körül. Az ősi várakba éhes rabló csapatok vonultak fel. A magyar pedig részént idegen földön, részéuí hazájának rengetegjeiben, barlangjaiban keresett menedéket. A templomok környékét felverte a gaz. Az oltárokon kialudt az áldozati tűz. A kereszt helyében félhold tündökölt. És a magyar nemzet mégsem veszett el, nem pusztult ki. A néptelen területek, a lakatlan városok és falvak fölött Mariusként könyező királyok, idegen földről beédesgetett tudósokkal, iparosokkal és földmÍvesekkel népesítették be a kipusztított, és kipusztult haza területeit. Kiváltságokkal, szabadalmakkal ajándékozták meg a jövevényeket; mig saját véreiket ott hagyták a jobbágyság nyűgéi közt. A legtermékenyebb földterületeket, az aranyban és ezüstben gazdag bányavidékeket bocsátották az idegenek mívelése alá; amiből az után dúsgazdagok lettek. A kitűnőbb jövevényeket a nemzet főuraiboS hasonlókká.— nemesekké tették, uradalmakkal ajándékozván meg őket; és lett belőlük olyan földes ur, oly köz és főnemes, mint a honfoglaló hét vezér akármelyik ivadéka. És mind ezen jogokért, kiváltságokért, jólétért mit kívánt a magyar nemzet ? Mondhatni semmit. Mert hiszen a munkásság, a békés együtt-élés s a felsőbbség iránti tisztelet és hódolat: minden társadalomban élő embernek önmaga iránti kötelessége. A magyar nemzet pedig ezeken kivül mást nem követelt a betelepítettektől. A szász maradt szásznak, a flandriai maradt flandriainak, a szerb szerbnek, a sváb svábnak sat. Ha történt is a hazában ittott olyan beolvasztási kísérlet, mint Tolnamegyében; csak kísérlet maradt. Tolnamegyében ugyan is az 1831 évi novemberlió 21-én és deczemberhó 13-án Szekszárdon folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyvében 2280 és 295 7 számok alatt kimondatott hogy: „E megye (Tolna) nem kis részében ujjabb és ujjabb külföldi gyarmatokkal szaporodott lakosi nemzeti egvesillésöknek, s a zsengében legsikeresebb eszközlése végett az egy vallású községeknek csak egy féle iskolájok és ebben a tanitás magyarul legyen" ; nem különben kimondatott ugyancsak e gyűlés folyama alatt 939 sz. a. hogy: „Az oskolába járó gyermekek, ama ruhaneműt, melly a megyének több helységeiben a nemzeti külömböztetést mintegy képezi s fentartja, A „NYIRVIDÉK^ TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Vége.) — Lord White, nézze meg kérem, mi van azon hordóban. Lord White megnézte, s azt mondá hidegen, hogy lőpor. — Elég e mennyiség e cellát, s a felül dolgozó embereket a légbe vetni ? Szóljon, kélem, ha nem elég, még egy másikat hozatok, — Sennora. Ugy vélem elég. — Ugy hát mondja barátainak, hogy távozzanak, s egy csákánycsapást se tegyenek tovább, különben .... — Különben ? — E lőpor felrobban. — Hiszen, akkor ön is meghal. —Az nem számit,mikor nemzetem érdeke forog szóba. — De én nem akarom, hogy ön meghaljon Sennora. Távozzék kérem, majd én felrobbantom a hordót. Bizhatik bennem, hiszen tudja, hogy szeretem önt. Adja ide a viasz gyertyát, s távozzék kérem. Didjáza bolt halavány lett. — Távozzék Sennora, én nem akarom, hogy ön meghaljon. Ha már behatoltam egy nemzet életének titkába, az az én bűnöm, nem az öné. E titok ön előtt szent. Nos, akkor szent előttem is. Meghalok én egyedül. Ne legyen e titoknak két áldozata. Didjáza remegett, sajátos erőtlenség fogott ki e kiváltságos jellemen. Már alig állhatott. A csákány kopogás mindig erősbült. Didjáza aggálya mindig nevekedett. Végre ? Végre legyőzve, Lord White mellére hanyatlott. — 8zeretlek — susogá aléltan. — Mister Kőváry. Here yak ? Come hither. •) Li»d: a 39-adik számot. Sz. — Here Jam Mylord. — Hangzott felülről. — Kérem, ha életem ön előtt kedves, szüntesse meg a munkálatot. E^y csapás se többé. A csapások megszűntek. Lord White megcsókolta Didjáza homlokát. — Meg van elégedve, Sennora. ? — Kérdé tisztelettel. — Még uem ; mert szeretlek. — Parancsára állok Sennora, mit követel még ? — Mentsen meg a haláltól. — Már megtevém. — Még nem. — A munka megszűnt. — Sorsom csapása még csak most erős. — Legyőzzük azt is; mert szeretünk. E kettős akarat istenileg erős. — Meglátjuk — mondá Didjáza komoly állást foglalva Lord White előtt. Gondolkozott, azt mondá. — Lord White ön nemes férfiú. Megérdemli, hogy jövőmet kezére bizzam; de akkor multam is öné. Azonban fájdalom nem vagyok magamé. Én egy üldözőt nemzet fejedelme és főpapja vagyok, A nem, nem határoz mi nálunk. Az én utódaim öröklik a fejedelemséget, s a Nagual főpapságot. Férjem, ki szivemet megosztja, tartozik osztani vallásomat is, de csak titokban. De ön azt nem teheti. S igy a nemzet titkának szentsége követeli halálomat. Előre láttam azt, — mondá busán lehajtva szép fejét, — ezért idejövetelem előtt a főtanácsosnak átadtam a nemzeti kincsek kulcBát, és számláját. Készen vagyok a halálra, hogy a titkot, melyet ön nem oszthat, megmentsem. Lord White azt jegyzé meg, hogy már kifejezte azt a határozott akaratát, mely szerint a Sennorának meg halni nem szabad. Szerinte nincs egyéb hátra mint, ha épen e tárgyban elkerülhetetlen a halál, tehát majd meghal ő. A dolog nagyon egyszerű. — Da hiszen akkor én is meghalok Mylord ; mert szeretem önt. tudni illik a rövid nadrágot és gyapjú harisnyát okvetlen letegyék; és az iskolákra, mint közintézetekre nézve feuforgó tekintetnek e részben is eleget tévén, a nemzethez, melynek tagjaivá neveltetnek, minél korábban és teljesebben csatolják magukat sat." A rendelet azonban csak a papiroson maradt, amely teljes szigorral soha és sehol sem hajtatott végre; bár ama követelés, vagy inkább hazafiúi óhajtás koránt sem volt valami jogtalan avagy méltánytalan. Aki hazát cserél, szükségképen cserélnie kell szivet, viseletet és nevet is. Ezt méltán elvárhatja az az uj haza, amelynek karjaira bízta a beköltözött önmagát, családját és ennek boldogságát; s amelynek védelme alatt kivánt élni és énjét megörökíteni. A magyar hatóságok azt hitték, hogy idővel a beolvadási proczessus önként, magától is be fog következni. De biz az nem következett be. Csak nagyon szórványosan történt némi beolvadás a nemzet testébe. E tekintetben Szabolcs és Zemplenmugyék talán legszerencsésebbek. A szabolcsi sviib telepitvenyek ma már egeszeu magyarok; úgyszintén a Zemplenbe kebelezett trauczonfalvi, károlyfalvi és józsefifalvi sváboknál is csupán a csaladi nevek maradtak még meg németnek. És ez az már, amihez en ez úttal szólni akarok: az idegen család, vagy is tulajdon nevek megmagyarositása. Az idegen országokból e hazába behozott német, szláv, szerb stb. hangzasu tulajdon nevek viselésének ma már nincs értelme. Amikor az állam nyelvének tanítása, tehát az állam csszes lakosságának lassankinti megmagyarositása törvényileg kimondatott: a német, szláv, — Már bátorkodtam megjegyezni Sennora, hogy e tárgyban határoztam, hogy annak megtörténni nem szabad. De különben ugy vélem, hogy a dolognak más oldala is van. Ugy tudom, — folytatá — hogy a Nagualismus tulajdonképen egy titkos indián nemzeti szövetség, mely a kereszténységet nem zárja ki. Ily titkos társulatok, szövetségek léteznek a kereszt, államokban is. Ilyen például a Skott Orient, és a János rendű szabad kömüvesség, melyek közül az előbbinek magam is tagja vagyok. Nincs itt másról szó, mint egy indián nemzeti páholy, ról, melynek titkát kell, hogy örök pecsét fedezze. Sennora, adja kezét kérem. Eu beállok az indián páholyba is. Avasson be az első közgyűlés, vagy nagy munka alkalmával, — Ah — kiáltá fel örömmel Didjáza, reszketve fonva szobor szerű teljes karjait Lord White nyaka körül. — Élek ismét! On adá vissza életemet. Legyen az öné! — Csak ugy Sennora, ha kicseréljük, s az öné az enyém lesz. — For ever Milord! — For ever Sennora I * * * Másnap Mr. Brasseur, midőn Lord Whiteot és Didjazát megpillantá, kaján mosolygással mormogá fogai között. — Sacre Dieu! ki hitte volna, hogy a nagual rózsa oly kábitó varázs hatalom, hogy még Lord White szivét is izzó lávává forralja. No, de Kleopatra valóban királyi nő, s most már meg van Antoniusa is. Nincs egyéb hátra, mint egy Actium. Az is megjött, de győzelemmel; mert azon nap Lord White két millióval lépett be a vállalatba oly kikötéssel, hogy a Rayudeja hegy az ásatásoknál megkímélve legyen, miután e hegy az indiánoknak nemzsti szent helyök. Véjjo.
