Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

V. évfolyam

. 4. szftni

, Nyíregyháza, 1884. január 27. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAPA SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hete

nh:int egyszer vasárnapon, ^m ElőHzetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: . Kgész évre 4 frt. Félévre '2 > Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanító uraknak ege'sz évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóba üllek kiadótulajdonosok korty vnyomdájához(nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek r

Sal< ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 ki-; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint IS krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapnak részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodajaban Bégben, Prágában es Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Akit kevesen szeretnek. III. A hazaszeretetnek másik, szintén fontos iskolája: a nemzeti irodalom. A nemzeti irodalom van hivatva minden államban arra, hogy a haza polgárainak művelődését, szellemi fejlődését, erkölcsi nemesülését és a haza iránti ragaszkodását, szeretetét, áldozatkészségét fejleszsze és elősegítse. Igen természetes tehát, hogy minél fejlettebb, tisztességesebb és nemesebb az irodalom valamely államban: annál műveltebbek, jobbak és nemesebbek a polgárok is. Az irodalomnak nagy és fontos feladata van az államban, az országban. Az irodalomnak minden pillanatban résen kell állani, mint a honvédnek a haza határánál. Az irodalomnak kötelessége lelkesíteni a nemzetet minden szépre, nagyra és nemesre. Az irodalomnak tiszte: feldolgozni a nemzet történetét; kiemelni egyes dicsőbb alakjait, hogy tanuljon az uj nemzedék lelkesedni,áldozni és tenni a hazáért. Mily mindenható hatalom az irodalom a nemzetek életében, hogy többet ne említsek, ott van Dantonnak. az örökhirü franczia tábornoknak ama fogvájóból rögtönzött tollal írott levele a párisi conventhez, amelyben csak enyit mond: „Vagy egy dalt, vagy százezer katonát kérek." Itt van még nem messze hozzánk, hátunk megett a 184

8A-iki honvédelmi hadjárat. Nem kell mondanom, hogy mily csudákat müveit Petőfinek egy-egy csatadala a honvédek lelkében és az ellenség soraiban; hogy mennyi szerető honleányt nyert meg hazafias költeményeivel, az oly sok oldalról megtámadott hazának. Csakhogy az írónak első helyen és mindenek fölött a hazát kell szeretnie. Csakis ekkor írhat A „NYÍR VLDÉK" TÁRCZÁ J A Az anyai szeretet hatalma. (Hindu beszély.) (Folytatás.) Ki tudhatja azt, mit gondolnak az égiek a földiek nyomora felől. Hihetőleg kedves látvány előttök az erény küzdelme, az ártatlanság elnyomatása, az igazság megbecstelenitése ... a Gecsemáné és Golgotha ! De hát akkor ki számithat oltalmukra ? De hát akkor mi joguk van tiszteletlinkre ? Várd be csak az események végét, majd meg látod akkor! Eltiporva, porig alázva ? Mit tudod te, te Ui csak tegnapi vagy, a világház titkát? A lét nagyon öreg ... A Véda négy világkorszakot ismer ... de hát ismeri-e valamennyit ? Az egyik korszak nem elégitheti-e ki a másiknak hiányait ? Ti, a kik a Lethe folyamából isztok, valamenyiszer egy lét-stádiumot bevégeztek, s mint egy álomból uj létre ébredtek, mit avatkoztok a világház igazgatásába ! III. Shu-báhu, a víaz-árja jó kedvel müveié földeit. A föld jó barát, soha sem csalja meg a reá fordított gondot és szorgalmat. Virágzik, áldást terem, ha gyöngéd szeretet ápolja. A szeretet termékenyítő erő. A föld elzárt keble feltárul előtte, csak az ember az. aki kizsákmányolja azt is, kima annak öröm poharát, és ürmöt önt a kiivottnak helyébe. Felszabadítja magát a viszonosság kötéla polgárok szivéhez hathatósan és fényes eredménynyel. Az író meggyőzdésének kettős szereteten kell alapulnia; t. i. a hon és az igazság szeretetén. Az író írjon szive mélyéből, az érzés melegével s a honszeretet hangján. Munkáin erkölcsi tisztaság, igazság-érzet, hazafiai hév ömöljék el. Az írónak föladata mérsékelni az ifjúság tüzének erős lobogását s tettre tüzelni a tevékeny férfiak erejét. Boldog az a nemzet, ország, amelyik ily írókkal dicsekedhetik. Ott a hazaszeretet tüze folytonosan ég, az erkölcsök lépten-nyomon tisztulnak és nemesbülnek s az ember-szeretet melege érezhetőleg terjed. I)e mit szóljunk az oly irodalomról, amelynek művelői még elemeit sem ismerik annak a nyelvnek, amelyen írnak; nem ismerik a népet, amelyhez szólnak írás-müveikben; nem szeretik a hazát, amelynek kötelékéhez, a n> \ yar nemzet nagylelkűségénél fogva, tartoznak ?! Az ily írók müvei legjobb esetben csak üres szórakozást nyújthatnak; de nem nevelnek, nem müveinek sem hazafit, sem emberbarátot. Az ilv írók többnyire idegen irodalmi termékek forditmányaival árasztják el a nemzeti irodalom piaczát, amelyek csak idegen szokásokat, erkölcsöket és izlést terjesztenek a hazafiak közt. Óh mert ne higyje senki, hogy az irás, értve az igazi irást, könnyű dolog ! A valódi irás mesterség, több : művészet az, amelyet csak ugy tanulni kell, mint akármely mesterséget és művészetet. Az írástudásnak éppen ugy meg vannak saját műszerei, mint a mesterségnek; de az Írástudás műszerei nem a papir, toll és ténta, hanem a nyelv. Ennek ismeretében, kezelésében és alkalmazásában rejlik az írástudás mestersége. Igen mei alól. Azt tartja, ő a mindenség középpontja, s érette létezik minden, joga van kiterjeszteni kíméletlen kezeit az életnek minden rózsáira . . . hiszen ő ön-czél, miért figyelmezne ő tehát magán kívül másra? Még arra sem tartja szükségesnek ügyelni, hogy talán az ő hozzá hasonlói is önczélok lehetnek, s hozzá hasonló joglények. Az ily gondolatok szerfelett alkalmatlanod, kevesen törődnek velük. Ki is ügyelhet mindenre, midőn az élet oly elfoglaló. Egyetlen önzéstelen barátunk a szent természet, ez maga az örök hála. Amit kebelébe rejtünk, azt gondosan ápolja, mint az anya gyermekei letéteményeit, és megszázszorozva adja vissza. Ha megsebez az élet, s szivünk megtejik fájdalommal, lelkünk bánattal: hozzá megyünk. 0 megért mindent; mert anya, s örök szeretete lehével eloszlatja lelkünk fellegeit; csendes, édes mosolyával elűzi a a nyögő sziv bánatait. Van neki gyógyszere mindenre. Határtalan gondos. Keble a gyógynövények egész szertára. Niucs a testnek oly betegsége, melynek gyógyszerét ő már előre meg nem termette volna. Egyiránt gondozza gyermekeinek testét és lelkét. Egyedül örök igaz anya. A természet valóban Bráma, a legmagasztosabb lény teste, amelyben ő él, az örökké egy, láthatatlanul, de Vishnuuak adja át az alakítás gondját, és Shivának a szétbontásét, mert e kettős munkásság nélkül lehetetlen az élet. Az élet örök anyagcsere. E csere csak ugy lehet séges, ha Shiva elvesz innen onnan anyit, amenyi Vishnunak az alakítás és alakfentartására szükséges. Az életformának minden változása már a halálnak fátyolos menetele, s minden azt mutatja, hogy e sötét angyal sem ellensége az egyetemes világéletnek, sőt annak egyik feltétele, feltétele a lét örök folyamának. Ha leveszi az egyik életelvről, lélekről az anyagburkot, adott neki helyette szabadságot keresni mást, saját erkölcsi fejleményéhez arányosabbat. Ez az örök igazság. találóan mondja Greguss Ágoston, Kölcsey szobrának leleplezése alkalmával tartott beszédében, hogy »Az Írónak is meg van architektonikája mint a építésznek, szinvegyitése mint a festésznek, hang-rendszere mint a zenésznek; csak hogy valamivel mesterségesebb. A szabatos szerkezet az ő alkotásainak is alapföltétele; neki is ugy kell rendezni gondolatait, hogy az olvasó lelkét lassanként előkészítse . . . Hogy az olvasó mindent éppen annak s éppen ugy lásson, aminek és amint az iró láttatni akarja: szükséges, hogy az iró behatoljon a lelki munkálkodás titkos műhelyébe s lesse meg a rugóka', amelyek érzelmeinket és gondolatainkat tudtunkon kivül megindítják s egy, vagy más irányba terelik*. Csak így és ekkor felel meg az iró feladatának; csak így lesz az irodalom a közművelődésnek, a sziv- és lélek-beli nemesülésnek és a hazaszeretetnek iskolájává. Ha már most összehasonlítjuk a nemzeti irodalom föladatát és czélját a magyar irodalom mai működésével, irányával és eredményével: mit kell tapasztalnunk? Először azt, hogy amire a legnagyobb súlyt kellene fektetni, azzal törődnek legkevesebbet: a nyelvvel. Valóságos martyromságot áll ki ma a magyar nyelv a legtöbb magyar iró kezei közt Tisztelet a kivételeknek; de kénytelen vagyok kimondani, hogy a mai magyar irodalmi termékekben, legyenek azok könyvek vagy lapok, csak ugy hemzsegnek a német szó-alakok és szófűzések. Hogy kik teszik ezt: mondauom sem kell. De hogy teszik és pedig szabadon, megrovás és tiltakozás nélkül: annak már egyenesen a magyar irodalmi társulatok az okai. Nekik volna szent kötelességük felszólalni az ilj (nem mondom hogy czélzatos, de mindenesetre) hazafiatlan és veszélyes kultusz ellen. A magyar irodalmi testületeknek eme közönye szülte az után, azt a megdöbbentően veszélyes Azért a mindent megfékező Jama, nemcsak a halálnak, hanem az osztó igazságnak istene is. Sokan ugy tartják, hogy a halál vége mindennek s a történelem végződik a sirnál. Csalódás. A halál eljutás az osztó igazsághoz. Járna fogadja az anyagburokból kilépő lelkeket, az igazság. Az élet csalódások menetele. A halál igazság. Ez nem hazudik soha. Maga a komolyság. Bizhatunk benne, az életben soha. Ah menyi árnya van ama parányi szikrának, melyet életnek neveznek ? Mennyi vihar támadja azt meg, s idő előtti kioltással fenyegeti ? Örömeink és bánataink, erényeink és bűneink, az élet olajából táplálkoznak. Minden összeesküszik ellene. Maga a törekvés a legmagasabb tökélyre és élet, rovására fejti ki bámulatos erélyét. Erkölcsi kötelmeink, e benső istenazózat ... a szeretet, Brámának e fényes lelke, gyakran az egész életet teszik koczkára. . . Ezt műveli a hirnév, és dicsőség szomja . . . s a valódi élet helyett keresi az életet mások, az utóvilág csudáló emlékezetében. Soha sem bizhatunk ez életben, annyi ellenséggel van körülvéve, melyek közül mindegyik kész belőle, mint harácsból táplálkozni. A lét a biztos csupán, az élet soha. Shu-báhu a visz-árja nem gondolt erre. Ő boldog volt. Azt hitte, hogy körülte az örök Nandana virágzik melyben a szép bűbájos Padma-Locsána képezi a fényt,' az örök derűt. A szerelem oly isteni, hogy annak halhatatlanok, gában senki sem kétk

edik, aki az

t igazán megismerte Mai számunkhoz e»y fél ív melléklet van csatolva.