Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-13 / 28. szám

IV. évfolyam. 28, szíiin. Nyíregyházit, 18*4. julius 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADAI.MI HETILAPA SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W IVLegjelenib hetenkint egyszer* vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ... 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. A lap szellemi részét képező küldemények, a Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lajt sz(Jrkügztö czim0 aliltt kéretnuk beküldctn

i szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. Bérmentetlen levelek ••sak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzoM petit-sor egyszeri közlése fl kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden cgves hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 1 ltrajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hiv.italban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: íJolribtsrger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. I)orn & Comp által Hamburgban. A kormány programul ja. (Vége.) Térjünk tehát a főkérdés megfejtésére ; hogy t. i. kiket ruházzon fel a magyar alkotmány illési és szavazati joggal a felső házban. Tudva levő dolog, hogy Magyarország még mindig az aristokratia vonásait hordja magán; noha az 1848-diki törvények alapján, a parlamentáris monarchia színezetét ölté magára. Meg kell azonban vallani, hogy a modern állam-eszméktől soha sem zárkozott el anyira, hogy a haladással merev ellentétbe helyezte volna magát. Különösen nagy haladást tett e téren a Tisza-regime alatt, amelyet hiában gáncsolunk és kárhoztatunk léptennyomon; mert a magyar államiság érdekében liasonlithatlauul többet tett egy-maga, mint az előtte fenállott kormányok összesen. Ezt minden magyar embernek be kell ismernie. A felső ház rendezése, szintén a haladásnak, a modern állani eszmék iránti hódolatnak jelére vall. A parlamentáris kormány-alkatnak egyik elutasithatlan követelménye az is, hogy a felsőház szintén át alakíttassák. A születési és rendi előjogokon pihenő ősi, sok tekintetben már elavult felsőházi intézmény, mai szerkezetében, tovább fen nem állhat; különösen nem állhat fenn nálunk, ahol annyi ellentétes érdekeket képviselő osztályok, vallás-felekezetek és nemzetiségek keletkeztek, a rendi alkotmány életbe léptetése és fenállása óta. Az az után, hogy kik legyenek tagjaia felső háznak, egészen más kérdés. Ugy látszik, hogy e kérdéssel, tulajdon-képen még maga a kormány sincs egészen tisztában. Legalább ezt lehet gyanítani Ivánka nyilatkozatából; aki ugyanis a felső házat, ha lehetséges, a mai főrendi ház beleegyezésével, a történelmi jogok tiszteletben tartása mellett; ha pedig igy nem lehetséges, akkor a választás utján kívánja reformálni; vagy is a választott szenátus elvének szándékozik hódolni. Hogy a történeti jog alatt mit kiván értetni Ivánka, illetőleg a kormány: azzal igen könnyen tisztában lehetünk. Érti a születési és a rendi jogezimet, a főnemesi kiváltság-maradványokat; amelyek szerént a főnemesség, a főpapság és a főhivatalnokság ezen tul is tagja lehet a főrendi háznak; valószínűleg azonban bizonyos megszorítások alkalmazásba vétele mellett. Második közleményemből kitünőleg, tagadhatatlan, hogy a felső házat, a legtöbb államban a főnemes-nagy birtokosságok, az örökös méltóságok, és kiérdemesült birodalmi méltóságok képezik. Vannak azonban oly államok is, ahol a felső ház tagjai közzé a korona is nevez ki részént saját tetszése, részént ajánlatok utján. Vannak továbbá államok, ahol a legtöbb adót fizetők közzől is választatnak a felső házba. Vannak még oly államok is, ahol a felső ház, vagyis a szenátus tagjait a törvényhozó testületek választják vagy a legnagyobb adófizető polgárok közzől, vagy saját kebelükből. Vannak végül államok, ahol a felső ház tagjait közvetett választás utján választják ugyanazok a polgárok, akik a népkamara (alsó ház) tagjainak választására jogositvák. Mind ez attól függ, hogy mely államban minő megállapodást sikerült létrehozni a közvéleménynek; és hogy hol, mit diktál e tekintetben az alkotmány. Feltűnő azonban, hogy az általunk ismert államokban, az egyházi méltóságoknak, mint ilyeneknek (vagyis kinevezésre, hivatalra és censusra való tekintet nélkül), csupán Ausztria, Anglia Magyarország, és Szászország adnak felső házi tagsági jogot. Tudtommal 41 oly állam van, ahol a kettős kamarai rendszer lett elfogadva. Tehát 37 államban a főpapságnak nincs a felső házban üLési és szavazati joga; ha csak vagy állami magas hivatalánál,megválasztatásánál, kineveztetésénél, vagy adójánál fogva-nem. tagja a felső háznak. Ez minden esetre fontos körülmény; ami meg érdemli, hogy az állani életére befolyással bírók komolyan és behatóan gondolkozzanak felette. Érdekes továbbá tudni még a kővetkezőket. Születési főúri jogezim, csupán 8 államban ad felső házi jogot; hacsak mint nagybirtokos, királyi kinevezett, vagy választott különben is tagja a felső háznak. A nagy birtokosok, mint ilyenek 9 államban tagjai a felső háznak. Kinevezett felső házi tagok \ annak 7 államban. Választatnak a felső házi tagok 10 államban. Kineveztetnek és választatnak 6 államban. Ha a fentebbi adagokat összehasonlítjuk, ugy találjuk, hogy a legtöbb államban választás utján alakittatik meg a felső ház, vagy is a szenátus. Kétségtelen, hogy a felső háznak választásra való alapítása a legczélszerübb, már csak azért is ; mert igy a felső házba is több eleinek juthatván be: az országnak minden érdeke képviselve volna az alsó és felső házban, ami az után az egyenlőség elvének is inkább megfelelne. Nálunk Magyarországban azonban, épen a különféle érdekek képviseltetésére való tekintetekből kívánatos, hogy a felső ház: az állam határain belül fekvő összes értelmi, erkölcsi, és anyagi erők kifejezője legyen. Minél fogva kell, hogy a főnemesség vagyonosabb része, születési jogezimen, de lehető magas vagyoni és életkori census mellett; a főpapság, vallásfelekezeti különbség nélkül, egyház hivatalbeli állásuknál fogva, megszorítás nélkül, tagjai legyenek a felső háznak. A tisztán csak nagy birtokosok csupán kitűnő hazafiúi érdemeiknél fogva lennének kiuevezendők, de semmi esetre sem hivatalosak vagy választandók. A többi kinevezettek csak az alsó ház ajánlatára jöhetnének királyi figyelembe. Tagjai lehetnének még a felső háznak a magyar tudós társaság, az irodalmi társulatok. és az egyetemek választottai. Választhatnának végül az egyes törvény-hatóságok is egy-egy felsőházi tagot. Igy és csakis ekkor lenne el érve az a nagy és nemes czél, amely felé minden kultur-államnak törekednie kellene; hogy t. i. a magyar felső házban, ha nem is kizárólag, legalább tulnyomólag, hazafiúi érdemekkel kimagasló államférfiak, szakszerű képzettséggel kiemelkedő tehetségek, s a kor műveltségének szinvonalán álló kitűnőségek foglaljanak helyet. (K—y.) A nyíregyházai arató-gép próba (Juliushó 9,) Csekély számú érdeklődők előtt történt, meg a próba, még pedig az ilynemű gépeknek a legkedvezőtlenebb talajon; csak ez után mutattatott be sima földön. A legrosszabb talajon végzett munkájára bírálatul az mondható, hogy szükségből használható; inig kedvezőbb körülmények közt végzett munkája kifogástalannak találtatott. A panasz óriási a munkáskéz hiánya miatt. Tehát az aratógíip volna az, amely e körülményen segíthetne, s daczára ennek, az érdeklődés mégis oly csekély, hogy az a kérdés tolul előnkbe, ha vájjon van-e munkáskézhiány, van-e szükség a gépre? Nincs szükség reá! De korántsem azért, hogy a gép roszul dolgoznék, drága lenne, hamar elromolnék, vagy a talaj alkalmatlan lenne; hauem nincs szükség reá azért, inert akkor vége lenne a gond nélküli aratásnak. A magyar ember természete megszokta már, ho^y kepéseit munkába állítva, azzal az aratás minden gondját levesse magáról, szórakozzék, fürdőre menjen. Áz ám, de az arató-gép ezt meg nem engedi, arra az aszaló hőségben is ügyelni kell; az pedig fáradtságos, nem fér a nyakára senkinek. Ismételjük, hogy az arató-gép nagyban közőnyösiti a munkáskéz hiányát, Nem kívánjuk, hogy minden gazda megszerezze, mert az lehetetlenség is; de szerezzék meg azok a gazdák, akiknek talajuk nem csak alkalmas, de rajta ezen gép olcsó és kitűnő munkát végez. Ilyen talaja a Nyírségnek annyi van, hogyha azokon arató-gél) dolgoznék, csak harmadrészre olvadna le a munkáskéz iránti kereslet; és igy minden gazda elérné azt, hogy kellő időbeu takaríthatná le terményeit. Azt az ellenvetést sem fogadhatjuk el indokoltnak, hogy nincs miudenkiuek módjában kiállítani az ily gépekhez megkívántató igás erőt. Számítsa fel bárki is csak a nagyszámú kepések kosztolásánáli tulkiadást, az arató-géppel szemben: már itt ki fog tűnni, a nagymérvű megtakarítás. Ezen gép-próba alkalmával egy kaszáló-gép is lett bemutatva. Hát az hasznavehetetlen-e? Korántsem! Ezen gépekre bírálatul azt lehet mondani, hogy általában minden mesterséges takarmáuyt, köztük a megdűlt, és rothadásba indult zabos bökkönyt is, kitűnően kaszál le. Az az ellenvetés, hogy gyér, vagy finom szálú füvet nem kaszál, teljesen igaz; mert ezt rendesen a természetes kaszálók egyenetlen talaja sem engedi meg; de azért minden valamirevaló gazdaságban annyi vetett takarmány van rendesen, hogy a kaszáló-gépek bőséges alkalmazást találhatnak. Meg kell említenünk még azon kettős és egyes Sack-féle ekéket, amelyeket Propper Sámuel ur mutatott be munkában. Ezen ekék munkája igazán kitűnőnek nevezhető 8 oly tökélylyel biró földmunkáló eszközök, a melynél jobbat már kívánni sem lehet. Elismerés illeti Propper urat, aki az arató- és kaszáló-gépet nem mint gép elárusító, hanem mint gazda mutatta be, aki feladatául azt tűzte ki, hogy addig próbál minden rendszerű arató-gépet, amíg végre sikerül találnia egy olyat, amely talajviszonyainknak megfelel. A bemutatott gépet azért ajánlotta fel ez alkalommal, hogy a gazda-közönségnek alkalma nyíljék munkában látva mondani Ítéletet felette. Egy a jelen voltak közzül. Közügyek. (A pénzügyminiszter uj javaslatai.) A pénzügyministeriumban most két uj törvényjavaslaton dolgoznak. Az egyik a doháuytermelés reformálását czélozza, a két év előtt tartott enquette javaslatai alapján. A másik a tisztviselők nyugdijára vonatkozik s akkép intézkedik, hogy a nyugdíj tíz évi szolgálat után nem 33, hanem 40 százalékát tegye az évi fizetésnek; a nyugdíj igény emelkedése pedig évről évre történjék. Az államkincstárra ebből háramló teher 12 év múlva fogja legmagasabb fokát elérni; de ekkor sem fogna a 400,000 frtot meghaladni. Tizenkét éven tul az állam megterheltetése, a nyugdijalapok segélye következtében, folyton csökkenni fogna. (Kiállítási sorsjáték.) A m. kir. pénzügyminiszter, Matlekovits Sándornak, mint az 1885. évi kiállítás országos bizottsága elnökének, megengedte; hogy a kiállítás jövedelmének emelése végett, tárgy-sorsjátékot ren dozzen, s e czélból két millió darab BO kros sorsjegyet kibocsáthasson. A nyereménytárgyak közzé pénzt, vagy értékpapírokat felvenni nem szabad. Kivételt képez a 100,000 frtos főnyeremény, amelyre vonatkozólag király ő felsége megeugedte, hogy az esetleg készpénzzel beváltathas8ék. A húzás 1885. okt. 31-én lesz.