Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-20 / 20. szám
IV. évfolyam. Nyíregyháza, 1883. majushó 20. T 20. szám. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE, gggg- Megjelenik lxetenkint egyszer vasárnapon, '^jg Előfizetési föltételek: postán vagy heyben házhoz hordva : Egész évre......................................................4 írt. Félévre . .....................................................2 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlásak l?iringei- «Jóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-dabré- czeni-utczit 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetésok elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeui ule/.a lóöl. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Az 1885-iki országos általáuos kiállítás. Köztudomású dolog, hogy a kiállítások miu- dig nagy fontosságú jelenségek voltak világszerte. Különösen nagy jelentőséggel birnak az úgynevezett világkiállítások. A világkiállításoknál az összes müveit világ sorakozik egymás mellé, hogy a figyelmes, a látni és tanulni szerető szemlélő csaknem mondhatni egy tekintéssel végig láthasson a nagyvilág összes szellemi és anyagi kincsein, és hogy tanulságot vonhasson le magának a látottakból. Egy párizsi világkiállitás például, az egész világ átutazását teszi fölöslegessé; vagy legalább igen nagy mérvben pótolja azt. Teljes áttekintést nyújt ugyanis nem csak egyes országok iparáról, ipar termel vényeiről, anyagi állásáról; hanem bemutatja azok közművelődési viszonyait, társadalmi és erkölcsi életét. A szükebb körű, úgynevezett országos kiállítások lehetőleg teljes, áttekinthető képet nyújtanak mindazon életmozzanatokról, amelyeket az ily országos kiállítások programújukba felvesznek. Ily országos kiállítást szándékozik rendezni 1885-ben Budapesten a budapesti általános kiállítás országos bizottsága, hogy együtt, egymás mellett sziuről-szinre lássa a nemzet a hazai iparos és földmivelés összes termelvényeit, és hogy az által a hazai fogyasztó közönséget megnyerje a hazai ipar számára. Naponkint általánossá kezd válni nálunk is, hogy a hazai ipar fejlődése egyértelmű kérdés a nemzet hitelével és felvirágzásával. Mi tette Francziaországot gazdaggá és szabaddá ? Az ipar. Mi tette Angliát úrrá három világrészben ? Az ipar és kereskedelem. Amely ország ipar és. kereskedelem tekintetében szegény: az a külföld, az idegen államok rabszolgája. A művelődéstől és a művelődési eszközöktől elzárkózni ma már, épen oly lehetetlen dolog, mint a levegőtől! Éltető elemei azok az egyes országoknak és államoknak. A magyar nemzet életében még igen messze levő dolog az, hogy a magyar ipar piaczokat hódítson a külföldön; de nem lehetetlen, sőt igen valószínű, hogy a magyar ipar fel fog virágozni. De hogy ez valóban bekövetkezzék, először magunkat kell függetleníteni a külföld ipar- piaczaitól; vagyis előbb magunkat, a hazai fogyasztókat hódítsuk meg, hogy ez által szükségtelenné, vagy legalább nélkülőzhetővé tegyük a külföldi ipartermékeket. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha feltüntetjük a magyar nemzet előtt mindazt, amivel bir. Ezt ismét csakis és egyedül rendszeres és általános kiállítások közvetítésével eszközölhetjük. Ezért üdvözlöm én az 1885-diki országos általános kiállítást, mert czélj i épen ez. A kiállítás, mint a bizottságnak a hazai közönséghez intézett felhívásából láthatni, épen a fentebb érintett okoknál és czélnál fogva, általános jellegű lesz; vagyis nem kizárólag iparkiállitás, hanem kapcsolatos lesz az a gazdasági és állatki- állitással, nem zárva ki ezek mellett még a közoktatásügyi, a művészeti sat. sat. tárgyak felmutatását sem ! A kiállításnak ezen általános jellege tehát kétségkívül lehetővé teszi, hogy közgazdasági és közművelődési viszonyaink egész valóságukban fel- tárassanak. Fel lesz ugyanis tüntetve e kiállításon a hazai ipar relativ helyzete és fejlődési fokozata, összehasonlítva egyszersmind a mezőgazdasági és művészeti állapotokkal. E kiállítás alkalmat nyújt más oldalról arra, miként lehetővé tétessek,; hogy az ipar könnyen felismerhesse: mennyibeniés hol nyerhet a mező- gazdaság és a művészet i részéről támogatást, és viszont. Az iparos fel fogja találni azokat a forrásokat, amelyeket az ország mezőgazdasága nyújthat neki, a feldolgozásra szükséges nyers anyagok alkalmas beszerzéséhez: hogy ebbeli igényeinek kielégítése végett ezen túl ne forduljon a külföldhöz. A földmives, az állattenyésztő s a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit s meggyőződést szerez a felől, mennyiben és mily arányban képes a hazai ipar az ő szükségleteit fedezni. Az ismereteknek ily mérvű és irányú tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővittessék; a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogy a hazai ipar és a hazai termelés, saját hazájában állandó piaczot biztosítson magának. A kiállítás főczélja ennél fogva: a magyarországi kézmü- és gyáripari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek lehető hü képét mutatni fel, s a létező iparfejlesztési intézményeket és eszközöket feltüntetni részint azért, hogy azok javíthatók, részint pedig azért, hogy újabbak létesittethessenek. (Vége következik) Közbiztonságunk. A társadalmi közös jólétre semmi sem hat oly károsan, mint a közbiztonság veszélyeztetése. Ahol a közbiztonság bármi ok miatt, meg van ingatva, ott szó sem lehet szabad fejlődésről, óhajtott eredményről ; mert zsib- basztólag hat az gyakran úgy a szellemi, mint legtöbbször az anyagi gyarapodásra is. Az emberek már a hajdankorbau azért érezték szükségét a társulásnak, hogy biztonságuk veszélyeztetése esetén, nagyobb erőt fejthessenek ki annak megóvására. Azért gondoskodtak törvényekről, melyeknek szigorától vártak kellő biztosítékot az orzólr és támadókkal szemben. Azért áldoztak és áldoznak egyesek, községek és államok oly tekintélyes összegeket folytonosan a rendészet fentartására. A népneveléstől, közművelődéstől sokat reméltek, a bumanismus bőkezüleg gondoskodott, bogy a bűn utján tévelygőket visszanyerje a társadalomnak. De vajmi kevés az eredmény I A közbiztonság megingatására sok minden össze- működik, de különösen két ok van, mely azt első sorban veszélyezteti, ilyen ok a birvágy és boszu. A szegénység legtöbb rosznak szülő oka, mely ha birvágygyal párosul, mely felettébb gyakori, igen sok embert a legnyomorultabb tettek'cselekvésére ösztönzi. A boszu olyan valami, mely csekélységgel felidézhető, a megtorlásnál kérlelhettem A polgár alig képes a kormány által igényelt tartozásokat törleszteni, melyeknek nagyobb része a köz- biztonság rovására fordittatik; mégsem biztos sem élete, sem vagyona egy perczig sem. Javait csak a múltra nézve mondhatja magáénak. Nappal és éjjel, utón és hajlékában, folyton ki van téve annak, hogy megrohanják, kifosztják, őt és családját lemészárolják. Megdöbben az ember, ha lapjainkból naponkint olvassa azon gyilkossági, rablási eseteket, melyek folyton ismétlődnek, a közbiztonság rovására. Niucs fogalma becsületes embernek arról, hogyan mehet annyira némely hiéna természetű, vakmerő tolvaj tervének keresztülvitelénél a kegyetlenségben, kioltja oly embernek életét, ki családjának javára munkált, a közügyekért fáradozott er- nyedetlenül. Kinek élte áldás volt a hazára, kinek nagysága előtt meghajlott egy nemzet, kinek eszméi népek bol- dogitására valának czélozva; egy nyomorult ledér gyilkoló kezének esik áldozatul. Az országok, megyék gyűlés termeinek szónokait lőpor, golyó dynamit vagy tőr fenyegeti ; tehát nemcsak a vagyon, de a szólásszabadság is elég ok arra, hogy valakinek életére törjenek. Nagyobb városaink tömve vannak rabló bandákkal, melyek, czéljok ha kívánja, mozgásba hozzák a vidék söpredékeit is. Hajtóvadászatot tartanak különösen a gyanútlan idegenre, hogy zsebét kiürítsék, ellenállás esetén életétől is megfosztják. Ezek viselt dolgait hányszor választják Íróink themául, melyekről egész köteteket imák, mit eléggé kárhoztatni nem lehet; mert olvasásában kevesen találnak élvezetet, az ifjú olvasóra pedig, határozottan káros hatást gyakorol. Az alsóbb néposztályt inkább bosszúállónak, mint orzónak nevezhetjük. Ez inkább életét, mint vagyonát veszélyezteti egymásnak. Legcsekélyebbnek látszó dolgok miatt véres verekedés színhelyévé válik a mulató ház, melybe rokonság, barátság, folytán sokan vegyülnek. Népünk között nem folyhat le egyetlen ünnep, lakodalom, vagy más mulatság, mely ne összetűzésen végződnék. Megnépesülnek a börtönök, mely soknál javulást, többnél romlást idéz elő. A gonosztevők kisebb-nagyohb csoportja van egy czellába szorítva, hol erkölcstelen beszédek, rablások, kalandok leírása bűnre csábítja azt, kiben arra legkisebb hajlam volt is. Sőt határozottan állíthatom, hogy némely terméketlen vidék szegény lakói őszszel azért követnek el csekélyebb vétséget, hogy börtönben töltsék el a rájok nézve nélkülözést hozó telet. Ha már a börtön bizonyult legjobb büntető eszköznek, legalább arról kellene gondoskodni, hogy minden egyes fogoly társaitól külön zárassák. Ez által legalább azok volnának megmentve, akik még teljesen el nem romlottak. Hiszen számos példa mutatja, hogy sok kiszabadult bűnös alig élvezi pár hétig szabadságát, ismét visszakerül a fegyházba. Daczára annak, hogy a közbiztonságtól oly sokat várunk tetemes a károsultak száma, kik a közbiztonság közegeihez fordulnak; de legtöbbször sajnosán győződnek meg azoknak rósz akaratáról, tudatlanságáról, képezetlen- ségéről. Ha rendőrségünk gyorsan, kellő tapintattal járna el a bűnesetek körül, határozottan állítom, kevesebb volna a közbiztonsággal való visszaélés. Mig a mai csendőrök helyét megyei pandúrok töltötték be, megtörtént, hogy rovott egyének választattak oda, kik méltán gyanusittattak bűnös elnézéssel. Igaz, hogy cséndőrségünk válogatott egyénekből áll, közöttük más rend, szigorúbb felügyelet van ; de itt is a járatlanság tünetei mutatkoznak. Ha a kormány a közbiztonságot a maga becséhez méltóan pártfogolná, legelső kötelessége volna a fővárosban egy »Rendőr képző-intézet» felállítása. Legalább egy, két évig kellene képezni a közbiztonsági közegeket, hogy biztos alappal foglaluák el felettébb fontos állásukat; akkor a Hatosok, Spangák hamarabb kézre kerülnének s kevesebb volna az ártatlan letartóztatottak száma, mely nevetségessé teszi az egész intézményt. Kevesebb volna azon mondhatom törvénytelen eljárás, melyet jóakaratu vakbuzgóságukban követnek el egyeB járatlan közegek. Sípos Lajos. Közügy. Miniszteri körlevél. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő körrendeletét intézte Szabolcsmegye közönségéhez: »Több felől panasz emeltetett, hogy az izraeliták a születési, esketési és halálozási anyakönyveket rendetlenül vezetik. Illusoriussá válik ez által egy részről a népmozgalmi adatok helyes felvétele, másrészről közvetlenül sértik az állam érdekeit, különösen az általános védkötele- zettség igazságos őb szigorú keresztülvitelének lehetetlenné tétele által. Az izraelita anyakönyvek rendetlen vezetésének leglényegesebb oka abban rejlik, hogy az anyakönyvek vezetésével megbízott egyének gyakran megbizhatlanok. A fennálló törvényes rendszabályok szerint, az izraelita hitközségi elöljáróságra nehezedik ugyan az anyakönyvi kezelésért a felelősség súlya, s habár nem korlátolható az elöljáróság azon egyén választásában, aki által, saját felelőssége mellett, az anyakönyveket vezettetni akarja: mind a mellett, miután az anyakönyv ve- vezetése eminenter államügy, s a helyes vezetés ellenőrizése a kormány feladatai közé tartozik, szükségesnek találom az izrael. auyakönyv-vezetők minősítésének szabályozását.
