Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-13 / 19. szám
TANÜGY. A szabolcsmegyei tanító-egylet állandó választmányának f. é. május 2-án, Nyíregyházán tartott gyűléséből. (Vége.) A második pótra nézve az állandó választmány tanitóegyesületi alapszabályainak 9. §-ának g.) pontja értelmében hivatva van el nem halasztható ügyekben jogszerüleg határozni; minek következtében a következő tételeket javasolja az országos tanítói képviseleti gyűlés tárgysorozatába felvétetni : 1. Az Eötvös alap kezelése és felügyeletének végleges megoldása. 2. A magyar tanítók országos árvaházának létesítése. 3. Az egészségtan tanítása a népiskolák felső osztályaiban az olvasókönyvek alapján. 4. A népiskolai tan- és olvasókönyvek egyöntetűségének meghatározása. 5. Az oszágos tanítói nyugdíj törvény némely pontjának módosítása, illetve javítása. 6. A kisdedovó intézetek és gyermek-kertek törvény utján való szervezése. 7. A tanitó-egyesületek szervezetére vonatkozó módosítások. A választmányi gyűlésnek igen érdekes és legélénkebb tárgyát képezé az Eötvös-alap átadásának kérdése. Erre vouatkozólag felolvastatott a harmadik egyetemes tauitógyülés 50-es végrehajtó-bizottságának “felhívása, melyszeriut a vidéki tanitó-egyesületek arról tu- dósittalnak, hogy a végrehajtó bizottság f. é. május 13- án, pünköst ünnepén, Budapesten, VII. kér. Kazinczy-ut- czabeli iskolaépületében fogja közgyűlését tartani, a kijelölt tárgyak közül főleg az Eötvös-alap össztöndijnak és segélyeinek kiosztása, s az alap kezelése és felügyelete felett fog határozni; minélfogva felhívja a tanító egyesületeket, hogy a fontos tárgy felett tanácskozzanak s megállapodásaikról javaslataikat az elnökséghez küldjék be és a pünkösti gyűlésen magukat képviseltessék. A választmány meghallgatta mint a végrehajtóbizottság kebeléből kiküldött bizottságnak, úgy a központi kezelő és gyűjtő bizottságnak az Eötvös-alap ügyében alaposan kidolgozott s a pünkösti gyűlésre terjesztendő indokolt javaslatát, össze hasonlította a véleményeket, majd Leffler Sámuel vál. tag szépen előadott meggyőző érvekkel mérlegelte azokból az alap jövőjére származó előnyöket, pártolva a k. gyűjtő bizottság időszerű, ildomos nézetét, Délczeg Sándor, Orsovszki Gyula, Velkey Pál és Tikos Ferencz megjegyzéseik és felszó lalásuk után, közhelyesléssel elfogadtatott; a szabolcs- megyei tanitó-egylet múlt évi közgyűlésének határozata értelmében, az alelnök által kidolgozott és felolvasott következő közvetítő javaslatot. Az Eötvös alap intézmény Magyarország néptanítóinak kizárólagos és jogos tulajdona azon értelemben, hogy minden igazi népnevelőnek kötelessége ezen közös tulajdont és jótékonyczélu intézményt felkarolni, s kölcsönös jóakarattal és áldozatkészséggel felvirágoztatni és jogélvezetében részesülni. Ezen tulajdonjogot minden néptanító igénybe veheti, aki a kötelességet is gyakorolni tudja. De a hét évi tapasztalás azt bizonyítja, hogy ezen kizárólagos tulajdont s a rendelkezési jogot a haza csak azon ügybuzgó tanítói és lelkes tanügy barátai gyakorolták, akik annak előmenetelén szóval és tettel áldozatkészséget tanúsítottak; akik az önsegély eszméjét megértették, hogy valódi joggal azon rendes tagok bírhattak és bírnak jelenleg is, akik kötelességüket pontosan teljesítették; ugyanazért az Eötvös-alap ügyében s annak kezelése felett jogérvényesen a kötelességet teljesítő rendes tagok határozhatnak. Midőn a fővárosi központi kezelő- és gyüjtőbizott- ság maga is beismeri, hogy az alap gondozása, kezelése, nehézményekkel jár, részint az alap hiányos szervezete, de főleg a hazai néptanítók részvétlensége és közönye miatt, hét hosszú év alatt sem volt képes minden igyekezete mellett felvirágoztatni, s kimerülve a folytonos figyelmeztetések és küzdelmekben, az alapszabályokat korszerűen javítani, kezelésével és felügyeletével azon országos tanítói képviseleti gyűlést, illetve ennek kebeléből választandó bizottságot kívánja felruházni, mely véleménye szerint leginkább van hivatva az Eötvös- alapot biztosítani, virágzóvá és hatalmassá tenni; akkor merev ellentétes nézetekhez ragaszkodni szép, de ez idő szerint ki nem vihető tervekkel a tanítók bizalmát megingatni s a felmerülendő viszályok által a jótékony intézmény jövőjét koczkáztatni nem tanácsos; hauem kölcsönös egyetértés és egyezkedés utján úgy, a mint azt az alap létesítője és elvtársai javasolják, a tulajdonosok j ogainak fentartása mellett, az intézmény kezelése adas- sék át ideiglenesen a második oszágos t. képv. gyűlésnek. Hogy az Eötvös-alap intézmény felett a főfelügye- leti jogot a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumon kívül, eddig a III-ik egyetemes tanitó-gyülés s annak kebeléből kiküldött bizottság gyakorolta, azt elvitatni nem lehet; valamint azt sem, hogy ezen felügyeleti — nem kezelési — jogát a végrehajtó bizottság más országos tauitó-gyülésre minden feltétel nélkül addig, mig a meghatalmazás alól az újabb egyetemes tauitógyülés fel nem oldja, egészben át nem ruházhatja; azonban ezen végleges feloldás határozatához is csak azon tanitó-egyletek jogosultak döntő szavazataikkal hozzá járulni, a melyek gyűjtő-bizottságaik által vagy más módon, az alapot évenként bizonyos összeggel gyarapították. Az olyan egylet, mely az alap vagyonát elő nem segítette, még az intézmény ügyeibe sem szólhat jogérvényesen. Igaz ugyan, hogy az egyetemes tanító gyűlésnek joga van a felügyelethez, szervezeténél fogva, szabadabban működhetik; de más a hivatása is, a ta nító egylet választmánya ezt, mint ahol a magyar néptanítók közvéleménye szabadon nyilvánulhat, továbbra is fenntartani óhajtja; de ha már a harmadik egyetemes tanitó-gyülés úgy a felügyeletet, mint az alap kezelését 1878-ban hajlandó volt a még bizonytalan jövőjű országos tanítói egyletek szövetségének átadni; méltán kimondható, miszerint a szilárd alapokon nyugvó, kor- szerüleg fejleszthető, a magas kormány és valamennyi életrevaló hazai tanitó-egyletek által felkarolt országos tanítói képviseleti közgyűlés, az alap felügyeletének gyakorlását is ideiglenes minőségben bízvást átveheti. Azonban, hogy ezen átadás a túlbuzgók részéről éles vitát és súrlódásokat ne támaszszon, s a jogfolytonosság elvénél fogva, az Eötvös-alap véglegesen, minden akadály nélkül az országos tan. képv. gyűlés kezelése és felügyelete alá kerüljön; a szabolcsmegyei tanitó- egyl. választmánya olfogadja a központi kezelő- és gyűjtő-bizottságnak a f. é. pünkösti gyűlésre terjesztendő „N Y í R V I D É H“ javaslatában azon czélszerü intézkedését, miszerint ez ügyben hallgattassanak meg a vidéki tanító egyesületek, küldjék be az elnökséghez véleményeiket, és ha az átadás mellett a tanitó-egyesületek tekintélyes többsége nem szavazna, s igy kellő érvényes határozat nem létesülhetne: ez esetben hivattassék össze a folyó 1883. év auguszt. 21-én a IY. egyetemes tanitó-gyülés is, melyen az országos tan. képv. gyűlés képviselői és a jogosult t. egyletek küldöttei az Eötvös-alap átadása és felügyelete felett egyetértő, jog-érvényes végleges határozatot hozhatnak. ÚJDONSÁGOK. (!) A nyíregyházai ág. evang. tanitó-testület, egyetértve a tanári karral, elhatározta, hogy a Nyíregyházán oly igen nagy fontosságú tavaszi mulatságát a tanuló ifjúságnak és iskolai csemetéknek, kedvező idő esetében, folyó évi májushó 21-én, esetleg 22-én fogja megtartani a szokott helyen a sóstói erdőben, illetőleg a fürdői helyiségben. Óhajtandó s az egyetértés érdekében felettébb kívánatos volna, ha e tavaszi mulatsághoz a- városi összes hitfelekezeteknek iskolái csatlakoznának. X Az iskolai takarékpénztárak intézménye felett Budapest közgyűlése közelebb pálezát tört. Alkalmat erre a takarékpénztárakkal foglalkozó tanitók jutalmazása tárgyábau tett javaslat nyújtott. Szavazásra kerülvén a ’ dolog, a tanács indítványát a közgyűlés nagy többsége elvetette ; azzal indokolván határozatát, hogy »az iskola ne legyen pénzintézet; hanem fektesse inkább a súlyt a hanyatló vallás-erkölcsi nevelésre; ne tereitessék a gyermek elméje már a zsouge korban a penzszereteté- re és az uzsorára.« Mi is készséggel aláírjuk e határozatot. Barátai soha sem voltunk ez intézménynek. Vajha mielőtt mindenütt, ahol ily pénztár létezik, eltöröltetnék az. *** A nyirbáthori rom. kath. egyház elnöksége, folyó hó 15-én, kedvezőtlen idő esetén május hó 20 án a »nagy erdőben«, tavaszi mulatságot rendez egy orgona beszerzésére. Belépti dij: személyjegy 1 frt. családjegy 2 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és birlapilag nyugtáztatnak. •f Ma egy hete este 9 és 10 óra között rettenetes égi háború riasztotta fel Nyíregyháza város lakóit. Iszonyú villámlás és menydörgés tartá izgatottságban az egész várost. Esti 9 órakor egy a színkörtől nem messze eső selyem és pazonyi utcza szegletén levő házba a villám lecsapott, s a vásártérről jövő 5 nyíregyházai földmivest a földre sújtott. Kettő, két fiatal erőteljes testvér, azonnal szörnyet halt; három kevés időre magához tért, de egyiknek karja megbénult, a másik pedig megsiketült, csak egy maradt sértetleu állapotban. A két boldogtalan áldozatot májushó 7-én temették el nagy részvét mellett. (?) A közoktátásügyi miniszter intézkedett, hogy a népiskolai törv. könyvek országszerte létesittessenek. Liber József tanfelügyelő bízatott meg: hogy az országot beutazva, a törvényhatóságok székhelyén, a szükséges intézkedéseket megtegye. * A balkányi olvasó kör, saját könyvtára gyarapítására és a bukovinai csángó magyarok hazatelepitésére, folyó hó 24-dikén Katona András ur nagykerti szőlőjében majálist tart. Belépti dij: családonkint 2 frt. személyenként 1 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Netalán esős idő esetében, a mulatság a városban fedett helyen fog megtartatni. * A körünkben működő színtársulat által, az első bérletben, még a következő darabok adatnak: május hó 13. »Tót leány,« május 14. »Marosa« az ezred leánya, május 15. »Don Oaesár«, május 16. »Angott Operette, május 17. »Tartuffe (Moluárral), május 18. »Galathea« és »Szerelmes levél,« május 19. »Othello«, május 20. «Czigány«, május 21. »Kis herczeg« operette, május 22. »Stuárt Mária«. Nyíregyháza, 1883. májushó 8. Az igazgatóság. X A nagy-kállói állami főreáliskola tanuló ifjúsága, folyó évi májushó 23-adikán, a haraugodi erdőben, zártkörű tavaszi mulatságot rendez. A tánczmnlatság délután 3 órakor veszi kezdetét. (!) Az utszéli fák megvédése iráut a belügyminiszter körrendeletét bocsátott ki, amely szerént, ha az állami utak mentén ültetett fák roszakaratulag megsértetnek, s az illető község, amelynek határában a fa esik, a tettest ki nem puhatoltatja: a község lesz felelős a kárért és köteles lesz a hiányzó fát, a .legközelebbi ta- vaszszal, saját költségén pótolni. Igen helyes intézkedés, így legalább minden egyes községi lakosnak érdekében áll a fák megvédése fölött őrködni. © A kereskedelmi szakoktatás után sovárgó panasz, végre eljutott a kereskedelmi miniszter fülébe. Közelebb ugyanis felhivta a nagyobb kereskedő városokat, miszeréut nyilatkozzanak, hä vájjon van-e vagy kell-e nekik kereskedelmi tanoda ? A beérkezendő jelentések alapján az után, hozzá fog látni az iskolák felállításához. =» Az 1885-ben rendezendő dohánykiállitásra nézve, a gazdasági egyesület szakosztálya, miután a kormány részéről biztosítást nyert, hogy a pénzügyminisztérium minden tekintetben támogatni fogja a vállalatot, elhatározta, hogy ne csak termények állíttassanak ki, hanem tüntessenek fel mindazon eszközök és eljárások szemléleti módon, amelyek a kiállított terményekhez a magyarázatot is megadják. A kiállítási programm készítésére albizottság küldetett ki. Színház. Csóka Sándor folyóhó 5-én mutatta be társulatának egy részét Csiky Gergely sBozóthi Márthat czimü színmüvében, amely szintén nem meut szerző eddigi színmüveinek hibáitól; habár hatásos volta tagadhatatlan is. Ami a társulatot illeti, elmondhatjuk, hogy véleményünkben, amelyet róla a névsor olvasása után nyilvánítottunk, nem csalódtunk. Az eddigi előadások a legszigorúbb kritikust is meggyőzhették egyről, hogy t. i. egy jól fegyelmezett s helyesen vezetett társulattal van dolgunk. Hogy a közöuség nem pártolja oly melegséggel, mint máskor szokta tenni, annak nem a társulat az oka; de sőt, ha igazságosak akarunk lenni, még maga a közönség sem oka. Rósz időben látogatott el hozzánk Csóka ur. A nyíregyházai társas élet csendes tavának vize fe nekestől fel van ma zavarva. Egyetértésről, összetartásról náluuk ma még szó sem lehet. Inter arma silent musael Nálunk pedig harcz van, erős harcz. Feleljenek érte azok, akik azt előidézték. Sajnáljuk, hogy e körülményre sem Csóka ur, sem itteni befolyásolói nem reflektáltak. És fájdalom, ki kell jelentenünk, hogy még csak reményt sem nyújthatunk a pártolás kedvezőbb fordulatához. Azt hiszszük, hogy az illetők megértették jóakaratu nyilatkozatunkat; fölösleges annak mélyebb magyarázatába bocsátkoznunk. Májushó 6-án színre került: >Tót leány,« népszínmű 3 felvonásban, irta Almási Tihamér. Korrekt előadás, középszámu közönséggel. Májushó 7-én: »A furcsa háború,« vig operette 3 felvonásban, írták Zell és Genée, fordították Evva és Fáy J. Béla. Májushó 8-án: »A könyvtárnok,« vígjáték 4 felvonásban. irta Moser. A vígjáték tárgya az angol előkelő világ társaséletéből van merítve, telve az angol humor sajátságos nyilváuulásaival. A vígjáték cömpozicziója kitűnő alkotó erőre vall. Az előadás méltó volt a jeles műhöz. Közönség kevés. Májushó 9-én: »Phaedra,« tragoedia, 5 felvonásban, irta Racine, fordította Farkas Albert. A régi klas- 8ikai iskola egyik remek terméke, amely úgy látszik ma már teljesen elvesztette hatását. Ritkán is kerülnek az ily müvek ma a deszkákra. Csak úgy kivételesen, egyikmásik önérzetesebb és tehetségesebb színésznő szokta néha-néha előrántani. Phaedrát Temesváry Lajosné Farkasa Irma asszony személyesítette elismerésre kötelező sikerrel. Nagyon szeretnénk itt kissé időzni s behatóbban foglalkozni az egyes szereplőkkel; de heti lapunk szűk tere azt nem engedi meg. Annyit azonban meg kell említenünk, hogy Nyíregyházán ez előadás igen kedves nyomokat hagyott hátra az ez előadáson jelen voltak emlékezetében. Különben úgy hiszszük, hogy lesz még alkalmunk a társulat egyes drámai tagjairól bőrebben is megemlékezni. Májushó 10-én : »Proletárok,« eredeti színmű 4 felvonásban, irta Csiky Gergely. A darabot közönségünk igen jól ismeri és szereti is. Kitűnt ez a kissé számosabb közönség soraiból is A kerek és összevágó előadás, a szereplők minden mozdulatából kitűnő kedv és igyekezet: csak emelték e darabnak becsét, a mely ha nagyon relativ is, de elvitázhatatlan. Közönség köréből.'"*) Tek. Szerkesztőség! *) A hivatását ismerő sajtó akkor, midőn a közjót valóban munkálni akarja, távol tartja magát a botrányoktól, egyesek és testületek jó hírnevének megrontásától. A »Nyírvidéki — úgy látszik e térre tette lábát, **) midőn annak szerkesztősége megengedi, hogy egy álnévbe burkolódzó mizantróp tárczairó epéskedő szellemességében pellengérre állítsa a nyíregyházi gymnaziumi ifjúságot csak azért, mert állítólag a »gyerekek« tiszteletlen viseletét tanusitauak előkelő és korosabb egyének iránt az utczán és bárhol jelenjenek is meg. Eszembe sincs védeni a hetyke, kihivő, neveletlen modort, ha az kivált egyik-másik tanítványunk magaviseletében nyilvánul; de tagadom azt, hogy az összes ifjúság volna méltó ily megrovásra. Megengedem, hogy 180—190 tanuló között akadhat »gyerek«, kinek magaviseleté méltó a büntetésre, de kétségbe vonom a tárczairó azon jogát, hogy egyes tanulók állítólagos helytelen magaviseletéért meghurczolhasson egy tanintézetet, melynek tanulói mondhatom évek óta nem szolgáltattak okot nagyobb erkölcsi kihágás által megrovásra; de kétségbe vonom a tárczairó jó indulatát is a közjót illetőleg, mert sokkal több hasznot tesz vala, ha a jelen esetben egyes rakonczátlan tanulók magaviseletét s büntetésre méltó tetteiket közvetlen tudomására hozza az igazgatónak, vagy egyik-másik tanárnak, hogy a bűntény természetéhez képest intézkedjék, mintha igy, általános, semmit mondó váddal lép fel, s az intézet jó hírnevét laptöltelékül használja fel. Hogy megjegyzésemet a szerkesztőséghez intéztem s nem a tárczairóhoz, annak oka először az, hogy névtelen Íróval polémiába állani nem fogok s haBon minőségű netalán ezután megjelenő czikkre nem reflektálok; másodszor mert véleményem szerint a szerkesztő kell, hogy nemcsak nyomtatásban legyeu felelős a lapjában közlöttekért, de tényleg is. Különben tisztelettel maradtam Nyíregyházán 1883. máju9 10. A tek. szerkesztőség alázatos szolgája Szlaboczky Imre, _________ e. é. igazgató tanár. *) Közöljük e levelet, habár éle ellenünk fordul is : hogy megmutassuk, miszerint minket a megtámadott tárezaczikk közlésénél nem a személyeskedési viszketeg; de a czél szentsége vezetett. **) lg«'1 helyesen, tapintatosan és a politikának bizonyos nemével foglalta a t. igazgató ur közbevetett mondatba e szavakat : »4 Nyinidik — ug.v látszik — e térre tette lábát« (már tudni illik a »botrányok« terére.) Mi azonban, szemben e tapintatos kifejezéssel, a legtisztább őszinteség hangján mondjuk, hogv nein és százszor nem I Nem léptünk és nem lépünk soha a »botrányok terére.« Igaz, hogy mi nem voltunk oly politikusok, mint a t. ig. tanár ur, hogy használva a szerkesztői kikiró ni, ne látszassunk mondani azt, amit tulajdonképen mondani akarunk. Reméljük, hogy megbocsát a t. ig tanár ur o szerény megjegyzésünkért, s elfogja ismerni, hogy eme neheztelt tároza- ezikket nem kellett volna oly szemüvegen át olvusni, mint amilyenen t. ig. tanár ur olvasta azt. Hiszen hasonló értelemben, az intézetek mindegyikének, nemcsak; de sőt még az egész társadalomnak, a nővilágnak, a papáknak és mamáknak, a férjeknek sat. fel kellett volna zúdulniok ellenünk s »fcszitsdmeget« kiáltani reánk és az illető tárezaczikk Írójára. Nagyon szomorú világot vetne az a társadalomra, ha a sajtó, és annak kezelői, miuden jóakaratu megrovásáért kérdőre vonatnának, gyanusittntilának és pellengérre állíttatnának. És különösen visszásán esik ez akkor, amikor éppen a társadalom veteményes kertjének, az ifjúságnak mivelői lépnek e térre; holott ama tárezaczikk éppen a t. tanári kar oltalmára siet, amidőn azt mondja, hogy : »Csak az okos szónoklatokat és a böjti predikácziókat nem tapsolják meg; csak az apai és anyai tanácsokat nem tíjráztatják . . . Híjában ezen és sok más hasonló bajon nem lehet segíteni tárczaczikkel »Bz a aorta minden tanítási törekoisnekt. E soroknak nem lobét más értelmet adni, mint azt, hogy : ime ott vannak például a nyíregyházai gymnaziumba járó gyerekek, ezekot is lilában tanítják, intik a humáni órákon, nem fog rajtuk; mert a baj okforrása főleg a házi nevelés téves voltában keresendő, amint, ezt a tárczairó, czikke vége felé, ki is fejti. Csak ennyit akartunk a t. ig. tanár ur levelére ez úttal, szerkesztői tollal, tisztelettel megjegyezni. Szerk. Felelős szerkesztő: JÓBA ELEK. Kiadótulajdonosok : PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK.
