Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-04-29 / 17. szám
IV. évfolyam. 17. szám. Nyíregyháza, 1883. áprilishó 29, (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. "^0 Előfizetési föltételek : postán vagy heyben házhoz hordva: Egész évre.......................................... ... ... 4 írt. Fé lévre...........................................................2 r Negyedévre..................................................I „ A községi jegyzó és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások J?iriug;ei' «János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak iamertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuok részére ki adó-hivatalunkban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Nyíregyháza, ápril 27. A megyei közigazgatási bizottság börtönvizsgáló küldöttsége folyó lió 12-ikén vizsgálta meg a nyíregyházai kir. börtön helyiségeket. A vizsgáló küldöttség jelentése elismerőleg nyilatkozik úgy a könyvek helyes és pontos vezetéséről, valamint az élelemnemiiek jóságáról is ; különösen nagy megelégedését fejezi ki a kenyér egészséges volta fölött, amely a tavalyinál sokkal jobbnak találtatott. Ellenben az egyes zárkák túl- tömöttségét igen veszélyesnek, fenyegetőnek és károsnak jelzi az egészségügyre nézve, igen helyesen. Oly és annyi helyiségben, amely alig képes 88 egyént befogadni, 246 fegyencz is össze zsufolta- tik: ott nem lehet egészséges a levegő. Hiában szellőztetnek a zárkák naponkint, lilában meszeltetnek időnként: a foglyok túlnyomó száma büzhödté teszi a börtönök levegőjét s alkalmassá azt a ragályos kór befogadására. Még e túltömöttség mellett is Kallóba, a régi megyeház helyiségébe kell szállítani a foglyokat. Jelenleg is 27 elitéit van elhelyezve Kallóban. Nagyon természetes, hogy az ily el nem helyezhető foglyoknak Kallóba való időnkénti szállítása, nem kevés költséggel járó dolog. Ezen felül a különben is csekély számú felügyelő személyzet szaporításával önként beálló költségtöbblet, szintén figyelmet érdemlő körülmény. Ezen úgy az állam háztartásra, valamint a közegészségügyre és a közbiztonságra nézve egyaránt veszélyes körülmény, akaratlanul eszünkbe juttatja, a nagykállói megyeháznak börtönhelyiséggé leendő átalakítását, habár ideiglenes minőségben is. Már magában az, hogy a központi fegyházi helyiség ma már egyátalában nem képes befogadni, az egészségügy veszélye nélkül, a fegyenczeket: elég ok volna arra, hogy az igazságügyi minisztérium komolyan gondolkozzék egy alkalmas börtön helyiség felállításáról. És mégis mit kellett tapasztalnunk e tekintetben? Azt, hogy nem méltatva figyelemre sem a Nyíregyháza városa által az államnak hozott tetemes áldozatokat; sem a nagykállói régi megyeház börtön helyiséggé való átalakításának könynyü és olcsó kivitelét: a megyét elütötte kérelmétől. Veszni engedi az ama épületben heverő ezreket; Nyíregyháza városától folyvást áldozatokat követel, még pedig a közerkölcsiség, az egészségügy és a szépé- szet nagy hátrányára: s az 1876 évi VI. törvény- czikk rendeletének megfelelő börtön helyiség még is mindig csak a tervezetben van. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a mostani központi börtön a város kellő közepén, a főimaház, a megyeház és a törvényszéki helyiség közelében, teliét a legértékesebb pontban feküdvén: ennek további ott hagyását, nem csak a város szépészeti érdeke, nemcsak a közerkölcsiség megvédése, hanem a város egyenes anyagi érdekei is tiltják. Ha már nagyobb beruházásoktól tartózkodik is az igazságügyminiszter, legalább annyi áldozatot hozna az országos igazság-ügynek, hogy az elitéit fe- gyenczek elhelyezéséről gondoskodnék. Mert, hogy a különféle bűntettekért elitéit fegyenczek, a vizsgálati foglyokkal egy börtönhelyiségben legyenek összezsufolva: úgy hiszem, hogy az sem az igazságügyi politikával, sem a közerkölcsiséggel öszsze nem férhet. S e kalamitáson nem segíteni annál nagyobb hiba; mert azon segíteni nagyon könnyű szerrel lehetne. Én, ha a megyei közigazgatási bizottság helyében volnék, nem mulasztanám felhasználni a kedvező alkalmat; a közelebb megejtett börtön vizsgálat alkalmából felirni a minisztériumhoz; kifejtvén ama tarthatlan állapot veszélyes voltát, amely a fegyenczek elhelyezésénél legközelebb Sza- bolcsmegyében mutatkozott. Ez már nem miniszteri kabineti kérdés, hanem égető országos kérdés, amelyen okvetlen segíteni kell. Akinek csak legcsekélyebb fogalma is van a mai modern börtönrendszerről, az valóban nem csoda, ha ama kérdés föltevésére fanyalodik; "„hát még ez is kultur-államnak meri magát nevezni? Pedig fájdalom, ez igyj van nálunk. Itt a leg- eklatánsabb példa rá Szabolcsmegyében. —o.— Ne menjünk külföldi fürdőkre. __ II. A történelem logikájából azt a tanulságot is meríthetjük, hogy egy érett nemzetnél, bármily kicsiny legyen is az népességére nézve, általános hanyatlás csakis akkor idézhető elő, ha nemzet és kormány együttesen véve, nincsenek a »Közérdek« öntudatának teljes birtokában. Ferde felfogásnak tartom tehát a nálunk bevett azon általános szokást, hogy az »édes mindnyájunk« által át- érzott »rosz«-at mindig csak a kormány hibás intézkedésének szereljük tulajdonítani. Jó lenne pedig, hogy ha saját szemünkben is észre vennők már egyszer a szálkát. Tanuljunk, a külföldtől élelmésséget, és tegyük »édes mindnyájunk«-nak kötelességévé a külföldiek mintája szerint értékesíteni és hasznosítani mindenünket, ami van,; dolgozzunk itthon s nem lesz szükség a külföldön megélhetést keresni. Igyekezzenek kereskedőink s iparosaink reális őszinteséggel a fogyasztó közönséget megnyermi; emezek pedig nyújtsanak módot amazok megélhetésére. Tanuljuk meg már valahára, liogy minden egyes ember az »államcsalád« tagja és kiegészítő része. Mi pedig orvosok tegyünk meg mindent, kettős hivatásunkban; igyekezzünk a magunkét hasznosítani, értékesíteni; szoktassuk betegeinket saját gyógyforrásaink igénybe vételére s ha jól választunk, nem leend okuk külföldre vágyódni, s az ily módon fölszaporodott forgalommal nyujtsuu': módot egyszersmind fürdő tulajdonosainknak, hogy korszerű átalakítások és berendezések által gyógyhelyeinket oly niveaura emelhessék, hogy azok a külföldiekkel bátran vetekedhessenek. Ha ezen eszme megpeuditésére a nyilvánosság e helyét, a sajtét választom: teszem ezt azért, hogy ez úgy kartársaimra, mint a u. é. olvasó közönségre hazafias szózatul szolgáljon; megígérvén egyszersmind a fürdő közönségnek azt is, miszerint e fontos kérdésnél, ezen fontos érdek előmozdítására, hazafiul kötelességem teljes érzetében, nem fogok kimélni fáradtságot, időközönként a külföldi fürdőkkel vonni párhuzamba összes honi gyógyforrásainkat, s tekintettel természettani tulajdonságaikra, a különböző betegségek gyógyjavaslatával soronként e helyen tárgyalni fogom ; remélvén, miszerint a tárgy közérdekűségénél fogva, hazafias lapszerkesztőink soraimnak közzétételére készségesen nyitandnak tért becses lapjuk hasábjai közt. A czikksorozatot ezennel meg is kezdem, még pedig a »Magyar Gleichenberg« gel: Szolyva Hársfalvival. E gyógyhely fekszik Beregmegyének északi részén 330 méter magasságban a tenger felszíne felett, a munkácsi vasúti állomástól két órányi távolságban kelet felé, a Latorcza völgynek egyik tágas medeuezéjében, a La- torcza és Vicsa folyók egyesülő pontjánál. Éjszak felé elhúzódik nyugatról keletfelé a Kárpát hegysége, itt »Szolyvai alpesek« név alatt, melyből több gerinczes láncz kiágazik és az egész tájékot majdnem keresztmetszésekben átölelik. Az elágazási pontnál kiemelkedik éjszak felé az 1680 mtr magasságú »Stoy« csúcs széles alapzatával; tompa csucsalaku óriási piramist bocsátva az ég felé. Ebből tovaszakad a »Polonina borsova« is, hosszúkás félkör irányban délkelet felé húzódva, miután az 1598 és 1520 mtrnyi magasságú »Velika-vreh« és és »Zsid magúra« csúcsait a magasság légtengerébe beékeli s Máramaros szélén anyahegységével egyesül. Az ily formán képződött medenezében fekszik a gyógyhely vadregényes tájékával, erősen védve különösen éjszak felől, mely körülmény a meteorologiailag észlelt azon tünemény, miszerint itt erős, éles széljárat még soha elő nem fordult, természettanilag is bebizonyitottnak te- kintkető. Szolyva-Hársfalva már a 16-ik században a vidék által gyógyhelyül használtatott. A 17-ik századbau »Ke- lyipina,« később »Li-pinyaka« és I. Rákóczi idejében »Szent-Kut« név alatt volt ismeretes. A 18-ik század vége felé II. Rákóczi Ferencz tulajdonához tartozván, ellátta hársfa sétányokkal és »Hársfáivá« névre keresztelvén, nyilvános gyógyfürdővé emelte. A jelen század első háromnegyedéig, e gyógyhelynek összes.berendezése, egy fabódéhoz hasonló fürdőházból és egy ronda korcsma lakból állott, és mégis minden évadban 150—200 beteg látogatója volt. A 60-as években a gyógyforrás, mely különben már a 30-as években is megtörtént, újból vegytani elemezés alá vétetett, ób dr. Molnár vegyész ur által esz- közlött kísérletek nyomán, »a szabad szénsavat tartalmazó égvényes hatású sósavas vassavakat (gyenge vassal) tartalmazó gyógyforrások közé soroltatott.« E gyógyhely megérdemelt emelkedésének szerencséjére, a 70-es évek vége felé egy uj és szakavatott bérlő kezeibe került, s ennek köszönhető, hogy a természet eme kincsének értékesitketésél, a modern korszellem igényeinek megfelelő összhangzatos berendezéssel öszbzo- kötve, e fürdőt oly ügyesen és szakavatott czélszerüsággel tudta berendozni, hogy minden tekintetben versenyezhet bármely külföldi fürdővel. Különösen dicséretére válnak a szép Scbweitz stylban épitett és Ízléssel berendezett tágas, száraz, egészséges lakhelyek (körülbelül 100—120 lakosztállyal) és szigorú elő vigyázattal vezetett izlésteljes kitűnő magyar konyha. S hogy a felszerelésnél nagy súly fektettetett a kényelemre, abból is bizonyul, hogy minden megvan, ami ily helyen a közönséget szórakoztatja. Van egy tágas, jó bosszú nyitott oldalú fedett gyógyteremje (Kur-Salon), társalgó, olvasó, tekéző termek, könyvtárral és napi lapokkal. Gyógyforrása van kettő, a »Stefánia forrás« ivásra, a másik savanyuviz fürdőkre alkalmaztatnak. Ezen kivül van még az úgynevezett vasfürdő. Kiemelést érdemelnek még ezen kivül, Gräfenberg mintája szerint berendezett és felszerelt »Hidegvíz gyógyintézete« és a tej-savó kúrához berendezett majorsága ; a tágas sétányok és parkok. Ezen berendezésekkel kiegészítve, Hársfáivá egész joggal az »első rangú klimatikus gyógyhelyek« közzé számíthatja magát. Gyógyhatására nézve javalva van: a) mint klimatikus gyógyhely, légszervek, bántalmak ellen, gümőkőr, üdült légcső és tüdőkurutoknál, üdült rekedtségnél atb., b) Az emésztő és ivarszervek hurutos bántalmai ellen, étvágytalanság, makacs hasmenés és általában a kiürítések rendetlenségénél. Vese és húgyhólyag bántalmai ellen, rendetlen havi bajok és mébhurut (fejér folyás) ellen, c) vérbetegségeknél, köszvény, csúz, görvélykor stb., d) mindennemű idegbántalmuknál, hysteria, migrän, ideges reszketegség és szívdobogás, körcsös lélegzés ellen. Szórakozásra nézve még kiemelendő, hogy e gyógyhely természetes szépségénél fogva, annál nagyobb alkalmat nyújt a kirándulásokra, mivel e vidék ránk nézve történelmi jeleoríséggel is bir. A közel levő Munkácson pihentek meg a honfoglalók legelőször a magyar földön. 1340-ben, a Jogeló-törzsből származó litvániai herezeg Ko- riatovicb Todor, egy csapat rutbénnel Munkácsot birtokába ejtette, melyhez közel Szt.-Miklós községet alapította a hasonnevű szentnek szánt rutén kolostorral, melyből az első rutén püspökök származtak (Pray szerint 1491.) Ennek előde volt a szerb despota Brankovios György, ki a várat építtette és a várost körül kerittette. (Hunfalvi Etbonograpb 469 lap.) 1632. a Rákóczy család birtokolta. 1682. 1. Rákóczi özvegye itt ülte meg egybekelését Tököli Imrével, b ennek fogságba kerülésével, a vár hősnője Zrínyi Ilona öt hónapon át bősileg ellent állt, és Caraffa által történt bevétele után, ezt gyermekeivel együtt fogságba ejtvén, Bécsbe hurezolta. 1703. II. Rákóczy visszafoglalta, de már 1726-ban a jelenlegi birtokos dédapjának Sebőn- born Ferencz grófnak tulajdonába esett. Szt.-Miklóson látni Telegdi Mihály még jelenben is jó karban levő kastélyát,
