Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-22 / 16. szám

váltakozva bár, külföldre szerette viuni pénzét elkölteni. A magyar főnemes3Óg hajdan annyira be volt hálózva ezen sajátságtól, hogy bécsi tartózkodásával gyakran nemcsak nyelvileg, de érzelmileg is kivetkőzött a magyarságból, azaz eluémetesedett. Hazánk határain túl tartózkodott. Bécs volt a székhelye, ott mulatozott, ott kereste a társaságot, s ott költötte el a “magyar földbirtok jövedelmét.

De azóta az idők változtak s ezzel az emberek is.

Főnemeseink végre belátták, hogy határunkon túl nincs nekünk hazánk ; hogy itt a magyar földön van a mi .»édes otthon-«unk, és ezen kívül nincsen számunkra hely. Észretértek, cs megtértek; aki pedig megtér: az üdvözül. Hátat fordítottak tehát a külföldnek, s haza jöttek »édes ottkon«-ukba s azóta jól érzik magukat. Magyarok lettek ismét tetőtől talpig, testestül-lelkestül. Kell is, hogy igy legyen.

De fájdalom, e sajátságában a régi főnemességet a mostani közép osztály, a magyar lársadalom zöme — váltotta fel. Amazok haza jöttek; s itthon költekeznek. Ez szintén sajátságos jelenség, veszélyes »kór-tünet« az egészséges nemzetgazdászat rovására; még pedig olyan, a mely épen nem megvetendő figyelmet érdemel, ameuy- nyiben^ annak káros kihatása sok irányban kihat.

És ezen kórjelenséget, saját gyengeségünket, mintha csak kilesték volna a külföldi »Schwindlerek és; Markt- schreierek«! hogy felhasználják azt Baját hasznukra. Elárasztják hazánkat évről-évre s minden évadra, minden humbuggal kirafirozott {és kiczifrázott s minden branchebu belevágó »Minta könyvecskékkel« és »Preis- currantokkal« és fájdalom, nem kevés szerencsével. Hisz akár merre fordulunk, még a »Szoba cziczus« asztalán is különbnél különb e fajta példányokkal találkozunk úgy, hogy a tisztességes szoha czicza nem is vásárol már a városbeli kereskedőnél; hanem kisilabizálja szépen a könyvtárát képező példányokból és megrendeli magának külföldről, amire szüksége van. A házi asszony ? Istenem uram, ne vigy kisértetbe! Úgy rá röffen férjére, ba őt lebeszélni merészli, hogy piszszenni sem mer többé. Lenézésnek tekintené, ha a helybeli kereskedő csak »Kundschaft«-jai közzé is merné számítani. De miért is ne rendelne ő Páriából: mikor a szoba cziczusa Bécs- ből hozatja pipere-czikkeit ? Akit »Hirsch« és »Taubenrauch« és isten tudja hányán csalták már meg, miért ne csalaltassa magát már Párizsiaktól is ? Itt hajótörést szenved a férjnek minden ékesszólása, s ne is forszírozza, hacsak azt nem akarja, hogy a »házas élet sótartója« fel buruljon.

S mi azután ennek a következménye ? Az, hogy a provinczia kereskedői megbuknak, és iparosai koldusbotra jutnak. Ez úttal a kereskedő legalább visszacsikarja azt, amit a külföldi »Schwindlereknek köszönhet. De a szegény iparos koldus marad.

No de tulmentem az elémbe kiszabott téren. — Én orvos vagyok, és nem nemzetgazdász. Eddig csak .mint laikus ember beszéltem a dologról, mintegy bevezetésül az alább mondandókhoz; most azonban már mint szakember kívánok hozzászólani.

Ha a külföldi fürdők statisztikáját átlapozgatjuk, azt fogjuk találni, hogy évenkint 30—40 ezer magyar zarándokol a külföld különböző gyógyforrásához: enyhülést és egészséget keresni. No! uram Isten bocsása meg, de azt már mint szakember állíthatom, hogy ez irányban épen nem vagyunk a külföldre szorulva. Messze földön, hazánk határain kívül azt keresni, ami itt közelében »édes otthon-«ukbau, gyakran az orrunk előtt van!... Erre nézve már a külföldön való költekezési bajiam, vagy nemzeti sajátság sem nyújt elég okot; ehez már egy kis adag mánia vagy legalább is rögeszme kell. Hazánk a természeti kincseknek valóságos Eldorádója, s hála az áldott természetnek, vannak nekünk gyógyforásaink, mégpedig minden fajból elég ügy, hogy válogathatunk benne. Yan nekünk Karlsbadunk, Franzensbadunk, Gleichenbergünk, Ischolünk, Baadeuüuk, Hallunk s Isten tudja mi mindenféle, hozzá még többszörös kiadásban.

Orvosi szempontból véve a dolgot, mondhatom, sőt állíthatom, hogy a mi gyógyforrásaink természet és vegytani tekintetben, sok helyütt felül múlják a hasonló külföldi forrásokat. A különbség leginkább csak abban áll, hogy, mint fentebb is emlitém, a külföldiek sokkal élelmesebbek, mint mi. Gyógyforrásaikat felcziczomázzák szép parkokkal, épületekkel-, stb. s azután következik a »Marktschreierei«. Pedig a betegeskedőnek mind ezen czifraságok nem sokat használnak. A betegségeknél csakis a megfelelő gyógyforrás és az üde levegő azok a kellékek, amelyeket a betegnek keresni kell. Ezt pedig itthon bőségesen meg találhatja.

Nem is volt ez igy a »régi jó időkben« ; pedig még akkoriban a mi gyógyforásaink nagyobbrészt csak oly állapotban voltak, mint a természet adta. Itt-ott egy ronda viskó képezte a fürdő épületoit, s a magyar ember még sem ment külföldre egészséget keresni; hanem teletömte tarisznyáját elemózsiával, felült a szekérre és ment jó forrást és üde levegőt keresni; és megtalálta itthon, a mit keresett.

Ez is oly positió, amely meglehetősen nyom a latban; mert ha átlag veszszük a dolgot, a külföldi gyógyforráshoz zarándokoló 30-40 ezer magyar, legkedvesebbet 9 — 10 milliót visz ki az országból évenkint külföldre, amely vissza soha sem jön az országba.

Ha már gyógyfürdők tekintetében nem vagyunk külföldre utalva, és bogy csakugyan nem, azt ismételten és határozottan állítom,: ugyan kérdezem, kit kárhoztassunk azért, hogy betegeink mégis a messze külföld fürdőit keresik fel ? Vagy evvel is divatot űznek, mint aportékával!? E helyütt igazságot kell szolgáltatnom a szép nemnek; amennyiben orvos létemre határozottan constatálhatom, hogy itt az orvosok a hibásak.

Ez szakmánkban még idők óta átörökölt bűn, melyet sokau minden meggondolás nélkül űznek ; nem gondolva meg, hogy ez által mig egyrészről a betegnek mivel sem használnak, másrészt hazánkat még is csak megkárosítják.

Vannak kivételek, s az én praxisomban is előfordultak esetek, hogy a beteg engem akart kapacitálui ; értésemre adván,';hogy jobban szeretne egy külföldi fürdőbe menni. De olyan esetem nem volt még soha, hogy honi forrásaink közül ne tudtam volna alkalmast kikeresni és javasolni fürdőző betegeimnek; ide nem értve azon klima- ticus helyeket, amelyeket, különösen a téli zord levegő miatt, sokszor alkalmazásba kell vennünk.

Táutorithatlan meggyőződésem az, hogy magyar kartársaim, kivétel nélkül, ép oly igazi jó hazafiak, mint lelki- ismeretes orvosok, és hiszem is, hogy e tekintetben »a magyar orvosi kar« ellen senkinek e hazában kifogása nem lehet. Épen azért, mert erről meg vagyunk győződve, hiszem is, hogy magyar kartársaim a »felvetett kérdés« ben egyet értendőnek velem. Ha a természet áldott keze kedveskedett nekünk, legyünk rajta hogy e kedvezményt a magunk javára fel is használhassuk és hasznosítsuk. Tehát igyekezzünk, tőlünk telhetőleg oda hatni, hogy a magyar : itthon költse péuzét és ne »külföldön«^

Aesculap.

„N Y í B V I D É K.“ __________

Nyíregyháza város képviseleti gyűléséből.

(Áprilhó 20.)

Elnök polgármester ur fél tiz érakor megnyitván a gyűlést, előadja, hogy miután a múlt hó 30-án tartott képviseleti gyűlés jegyzőkönyvi határozatai, azok sürgős voltuknál fogva, egyidejűleg hitelesítetteknek jelentettek ki : első helyen, a sorrend szerint, a Császár-szállási pusztai földek jövedelmére vonatkozó számvevői jelentés s az ezzel kapcsolatos tavaszi szántás alá való földek kiadását tárgyaző tanácsnoki jelentés volna felolvasandó.

Mielőtt azonban ez megtörtént volna, Nikelezky Lajos tanácsnok és árvaszéki előadó kér szót; illetőleg azt a kérdést intézi a polgármester úrhoz, ha vájjon a ítutkay-féle sikkasztási ügyben, az illető vizsgáló küldött- ségi tagok befejezték-e már a vonatkozó kis és főkönyvek összehasonlítását? Mert mint szóló tudja, a kir. törvényszék Rutkay ellen nem rendelheti el a bűnvádi vizsgálatot mindaddig, amíg az elsikkasztott összeg menyisége határozottan nem közöltotik vele. Amennyiben pedig az elsikkasztott összegnek meghatározása és a törvényszékkel leendő közlése, szólóra nézve, az általa Rutkay ellen, ennek alaptalan vádja megtorlásául, irányzandó föllépésnél, igen fontos tényező: saját reputácziója érdekében is óhajtaná, ha a Rutkay ellen megkezdett vizsgálat mielőbb befejeztetnék.

Polgármester felel Nikolszkynek s egyszersmind jelentés képen, a kérdéses ügyre nézve, előadja, hogy amenyiben az ügyes adózók közköltségi könyveiknek beadásával még mindig késlekednek, az elsikkasztott összeg menyisége még nem tudatik; sőt, ha a képviselet a könyvecskék beszedésével egy uj küldöttséget meg nem biz, nem Í3 lehet tudni, hogy mikor lesz befejezhető a vizsgálat. Kéri azért a képviseletet, mikép bizzon meg egy uj küldöttséget a kiskönyvek beszedésével.

Lukács Ödön osztja polgármester nézetét, és a könyvek beszedését 3 tagú küldöttségre óhajtja bízatni; de minden esetre egy záros határidő kitűzése mellett: amenyiben ily kényes és fontos ügyet a végetlenségig huzni halasztani lehetetlen.

Meskó László városi tiszti ügyész pártolja a könyvbeszedő küldöttséget és a záros határidőt; azonban kimondatni ajánlja határozatilag és közhirré óhajtja tétetni, hogy aki a záros határidőig -be nem adja könyvecskéjét és később különbség merülne fel a befizetés és a tényleges elkönyvelés közt : a könyv beadását elmulasztó adózó a következményeket magának tulajdonítsa.

Polgármester javaslata az uj küldöttségre vonatkozólag, Lukács Ödön és Meskó László módosításával, elfő- gádtatván: a könyvek beszedésével Aschenbrenner Jakab elnöklete alatt, Kucska János és id. Gyurcsán József bízatnak meg; határidőül a kihirdetésétől számítandó 30 nap tűzetvén ki.

Ez utána tárgysorozat szerént, a polgármester ur által jelzett bérföldek jövedelmét tárgyazó számvevői jelentés olvastatott fel.

Az 188'/,-ben őszi vetés alá kiosztott földek (1811 hold 525 □ öl) után 10,676 forint 62 krajezárnak ; a tavaszi alá kiadott földek (1832 hold 77 □ öl) után pedig 11,353 forint 76 krajezárnak kellett befolyni.

Örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy eme 22,030 forint 38 kr. mind egy krajezárig befolyt a házi pénztárba s Zomborszky János pusztai pénztárnokot a számadás terhe alól, elismerés nyilvánítás mellett, készséggel felmentette.

Nádassy Mihály figyelmezteti a képviseletet, hogy hát a még mindig hátralékban levő 1300 írtra menő régi pusztai tartozásokkal mi fog történni ? Behajtatik-e az, vagy nem ?

Számvevő nézete szerént e hátralékok bevehetetlenek; amenyiben a könyvekben álló adósok közt oly egyének szerepelnek névleg, akik a tartozás anyagát képező földet soha sem használták. Ilyenek a többi közt Báthy Károly és Palánszky Sámuel. Ezek soha sem vettek ki földet a várostól, tehát adósok sem lehetnek. Nagy hibának tartja hogy a város közegei 10—11 évig hagyták ez ügyet pihenni.

Zomborszky János :ÍZn az akkori pusztai péuztárno- kot és földosztókat kivánnám kérdőre vonatni eme helytelenségek kiderítése tárgyában. Racsko Mihály az időbeli pénztárnokot épen itt látom O legjobban tudhatja, hogy tulajdonképen ki használta azokat a földeket, amelyek után a bér még ma is fizetetten. Az lehetetlen, hogy ne emlékeznék rá.

Polgármester eme tartozások, illetőleg helytelenségek kiderítésével egy küldöttséget javasol megbizatni.

Nikelszky Lajos: mielőtt a küldöttséget megválasztanánk, bízzuk meg a főjegyző urat, hogy az ide vonatkozó iratokat keresse ki. Hátha már az illető földosztók fel is mentettek a számadás kötelezettsége alól.

Lukács Ödön úgy tudja, hogy a földbór-hátrányok már meg lettek vizsgálva, és hogy e tárgyban már határozat is van, amelyben a behajtás elrendeltetett. Szükséges tehát, hogy az előző jegyzőkönyvek kerestessenek elő, s ha netalán a vizsgálat csakugyan nem tartatott volna meg, az sürgősen eszközlendő.

Meskó László t. ügyész : A vizsgálatot szintén szükségesnek találom. Előzetes vizsgálat nélkül hiában perel a város. Előbb tisztában kell lennünk a követelés meuyiségé- ről és a tulajdonképeni adósról; nem különben a követelés behajthatóságáról.

Zajácz József árvagyám úgy emlékezik, hogy e tekintetben már menesztetett ki egy küldöttség ; de, mint

tudja, a küldöttség semmit sem tett. Ami a bérföldek használói és a könyvekben szereplő adósok neve közti különbséget illeti, arra nézve megjegyzi, mikép az, azon szerencsétlen kiosztási gyakorlatban gyökerezik, hogy abban az időben földet csak ház után lehetett bérelni, így történt az után, hogy Péter, Pál nevére vette ki a földet, Péter használta is, de a bérleti dijt nem fizette be s a'könyvben Pál neve szerepelt évről-évre.

Polgármester a Tanácsot javasolja a vizsgálattal megbizatni. Ezen javaslat elfogadtatván, a tanács megbi- zatott a szükséges adatoknak kipuhatolásával, jelentésének bevárása mellett.

Olvastatott ez után a számvevői jelentésnek a legelő földek után 1882-ben befolyt jövedelemre vonatkozó pontja. Az e vouatkozatu pont szerént az 1132 holdnyi legelő után be kellett folyni és befolyt 5559 frt. A nádból, sásból és szénából még 410 forint irányoztatott elő ; amely összeg még nem folyt ugyan be ; de ez évben már értékesíttetni fog

A számvevői jelentés szerént tehát, a 3781 hold pusztai szántó, legelő és rét földek 1882-dik évre összesen 27,589 frt, 38 krt. jövedelmeztek.

Végül az 1-ső pont alatti tárgyra vonatkozólag, bejelentetett, hogy az idei tavaszi alá; már a képviselet által meghatározott felemelt árak mellett adattak ki a pusztai földek.

(Vége következik.)

TANÜGY.

Felhívás.

A nagy méltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur f. é. márczius 19-én 9981 sz. a. kelt magas rendeletével, a második országos tanítói képviseleti közgyűlést ez évi augusztushó 20-ára Budapestre hivta össze, hogy ott a tanitó-egyletek képviselőig hazai nevelés-oktatás ügykörébe tartozó s az egyletek által eleve kitűzött és elfogadott fontos tárgyak felett, tüzetes tanácskozmányt tartsanak.

Miután a szabolcsmegyei tanitó-egylet hét év óta minden nevezetes országos tanügyi mozgalomban képviseltette magát; sőt korszerű javaslataival azokban tényleg közre is működött: ugyanazért kívánatos és szükséges, miszerint a t. egylet szellemi munkájával, eszméivel az ez idei országos tan. gyűlésen is részt vehessen.

Elnöki megbízás folytán, tisztelettel felhívom tehát a tanitó-egylet választmányának nyíregyházai és vidéki tagjait s mindazon lelkes és ügybuzgó tanító urakat, kik megyénk szellemi haladását s tanitó-egyletüuk felvirágozását szivükön hordják : igazolják tetterejüket az által, hogy a f. é. májushó 2-án, d. e. 10 órakor Nyíregyháza városának tanácstermében megtartandó t. egyleti választmányi gyűlésen, az országos tan. képviseleti gyűlésre kitűzendő tárgyak feletti eszmecserére megjelennek, a tárgyalásban közre működnek, s ha személyes megjelenésükben akadályok merülnének fel, életre való eszméjöket nem késnek alulírotthoz Írásban beküldeni. Megyei népnevelésünk jól felfogott érdeke,tanitóegyletünk korszerű haladása követelik, hogy minden,kötelességét tudó s lankadatlan tetterővel biró szellemi munkás, tehetségét akkor érvényesíti, amikor arra, kedvező idő és alkalom van, s a magasztos ügyet, melynek szolgálatában áll, jóakarattal igyekszik előmozdítani.

Pazar István,

tanító-egyleti alelnök.

ÚJDONSÁGOK.

(o) Egészség-ügy. Megyénkben a közelebb lefolyt már- cziushóban leginkább a hurutos-lobos-csuzos kórjelleg fejlődött ki. Járvány nem mutatkozott ugyan sehol; de a légző szerveknek hurutos-lobos bántalma nagy mérvben el volt terjedve. Lefolyásuk azonban igen kedvező volt; habár áldozatait azért kivette. így a Nyiregyházai 99 haláleset közt 19 tüdő lobos volt. A tüdőgümő-kóro- sokra nézve is felettébb válságos volt e hó. Legkedvezőbb egészségi viszonyokkal, az egész megyében, csupán a nagy-kállói és dadi járások dicsekedhettek; ahol leginkább egyszerit váltó lázak észleltettek.

(!) Kisvárdán, mint onnan Írják lapunknak, egy kisdedóvoda felállítása érdekében társadalmi utón, igen élénk mozgalom indult meg. A legjobb sikert, kívánjuk a nemes törekvéshez.

f. Amagyar vidéki ügyvédi kar egyik kitűnő tagjának, Nyíregyháza város egyik legtekintélyesebb polgárának Bodnár Istvánnak családját s a széles kiterjedésű rokonságot megrenditően tragikus csapás érte. Nevezett ügyvéd urnák műveltségben és szivjóságban gazdag s mindenki által tisztelt és becsült leánya Ilona, dr. Takács Endre budapesti egyetemi magán tanár feledhetetlen neje ugyanis, folyó áprilhó 15-ödikén, a dunaparti Stein-féle elátkozott ház negyedik emeletéről, elviselhetlen élet-fájdalmának iszonyú nyomása alatt az udvar kövezetére vetette magát; és az oly kitűnő boldogságra jogosult kedves fiatal élet rögtön be lett fejezve, jeles készültségü férje, a boldogultat a bálványozásig szerető szülők és három neveletlen gyermekének vigasztalbatlan fájdalmára. Temetése áprilhó 16-án ment végbe nagy részvét mellett. A drága kincset záró koporsót, a szerető férj, a szerencsétlen nő kedvencz virágjaival, ibolyákkal hintette tele. Ezekre helyeztettek azután a család barátai által küldött koszorúk. A temetésen ott voltak az egyetemi tanárok testületileg és számos fővárosi orvos. A gyász szertartást Simon, Lipótvárosi plébános végezte fényes segédlettel. Mint halljuk, a mély fájdalom alatt leroskadt édes anya, jelenleg betegen fekszik a fővárosban. A gyászoló családnak nyújtson némi vigasztalást az a tudat, hogy méltó fájdalmában sokan, nagyon sokan osztoznak.

*** Ambrózy Mihály nyíregyházai kir. alügyész folyó áprilhó 7-edikén kelt egybe, Gredig Jeremiás helybeli tekintélyes polgár kiváló műveltségű leányával, Vilma kis- aszszonynyal. Zavartalan boldogság kisérje lépteiket!

— A szabolcsmegyei tanító egylet választmánya, folyó évi májushó 2-án, Nyíregyháza város tanács termében gyűlést tart,az egyletnek,az ez idei országos tanítói közgyűlésen leendő képviseltetése tárgyában.

(Folytatása a mellékleten.)