Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
nagykállói megyeháznak 80,000 forintért fogházi czé- lokra, az állam részére való felajánlása tárgyában az igazságügyi miniszterhez intézett feliratára, értesíti fő- ispáu ő méltóságát, hogy az igazságügyi miniszter a megye ajánlatát, az 1882. évi szeptemberhó 11-én 21712 sz. a. a belügyminiszterhez intézett átiratában foglalt és ugyanazon hó 19-én 50,940 sz. a. kibocsátott belügyminiszteri intézvényben főispán ő méltóságával közölt indokoknál fogva, ez úttal sem fogadhatja el. Ez alkalommal egyszersmind felhívja a m. kir. belügyminiszter főispán ő méltóságát, hogy a megyénél oda hatni szíveskedjék, miszerint a megye közönsége egy állandó megyei székháznak, az idézett miniszteri intéz- vénybeu megjelölt módozatok mellett leendő létesítése iránt, mielőbb megállapodásra jutván; ez irányban kelt határozatait jóváhagyás végett hozzá felterjeszsze. A megye közönsége midőn 160,826 forintra becsült nagykállói székházát, az igazságügyminiszternek felira- tilag 80,000 forintért felajánlotta, kifejezést adott azon indokolt reményének, hogy miután nem önszántából, de az 1876 évi XXXIII. t. ez. kényszerítő hatása alatt hagyta el nagykállói székházát: az igazságügyminiszter jól ismert igazságszeretete és méltányosságánál fogva, a kérdéses ügyletnek haladéktalan lebonyolítását esz- közlendi. Fájdalmasan hatott a megyére a miniszternek a feliratra 14 hó múlva adott válasza, melyből kitűnik, hogy a megye közönségének ajánlata figyelemre sem méltattatott. Miután tehát a kormány részéről a nagykállói székháznak igazság ügyi czélra való átvétele megtagad- tatott, 8 ez által a megye közönsége nem jutott oly öszszegnek a birtokába, amely a megyeház építésének megkezdésére alapul szolgálna; miután ily viszonyok között uj megyeház csak is akkor lesz építhető, ha az arra szükséges egész költség pótadó gyanánt vettetik ki; már pedig e kiválóan földmiveléssel foglalkozó megyében, az állami adóval túl terhelt birtokos osztály áldozat készsége pótadó kivetése által csakis az adó alap megtámadása utján vehető igénybe: ennél fogva a megye közönsége elhatározta, hogy az állandó megyei székház építése tekintetéből, ez irányban egyelőre nem intézkedik; azonban tekintettel arra, hogy a megyeház kiépítését úgy a méltányossági, mint közigazgatási szempontok igénylik, fel ir a képviselő házhoz és feliratában a helyzet részletes festése alapján arra kéri az országgyűlést, hogy a m. kir. kormányt a n.-kállói megyei székház értékesítésére, illetőleg bármely országos czélra való átvételére utasítsa. Köz ügyek. (A katonai lakbéreknek) 1886—1890. évig leendő újabb megállapítása tárgyában a pénzügyminisztérium a m. k, honvédelmi minisztériumnak szabályrendeletét az összes törvényhatóságoknak megküldötte. Ezen szabály- rendelet 1. §-a azt mondja: »A katonai szállások és mellék-szükségletek béreinek és a bútorokért járó megtérítés átlagainak kipuhatolása öt évről öt évre mindn/nn köz- segnen eszaozienao, melyekben katonaság (habár csupán egy egyes katonai személy is) állandóan vau beszállásolva, vagy amely község 1886—1890. évek valamelyikére katonai állomásul már kijelöltetett s a katonai hatóság által el is fogadtatott. Az 1881. évi deczember 28-án 53472. sz. a. kiadott lakbér-szabás az 1885. év végével lejárván; az 1886., 1887., 1888., 1889. és 1890. években a katonai szállásokért és mellék-szükségletekért fizetendő bér-átlag térítések meghatározására alapul szolgálna. 2. §. a kipuhatolásra vonatkozik, úgy az egyéb szakaszok a kiküldendő bizottság működését határozza meg. — ügy hiszszük, hogy a megejtendő pubatolások mobt már jobb eredményre fognak vezetni és a tiszti lakbér-összeg a községekre nézve kedvezőbb leend és a polgárság nem fogja terhét érezni, úgy mint jelenleg. (A népoktatás.) Trefort Ágoston közoktatási miniszter imént bocsátotta közre a hazánk közoktatás' állapotáról szóló tizenharmadik jelentést egy vaskos kötetben. A tanköteles gyermekek állapotáról a következő adatok nyújtanak felvilágosítást. 1869-ben volt 2.284,741 = 16.85% tanköteles gyermek; 1883-ban 2.242,637= 16.33%. Tehát fogyott 42,204, gyermekkel. E szerint Magyarországon 1883-ban minden □ kilom. területre és minden 487 lakosra 7.99 és minden 1000 lakosra 163.3 tanköteles esett. Ami az iskolába járó gyermekeket illeti, 1869-beu iskolába járt 1.152,115=50'42%, _ 1882- ben 1.797 984=76 64»/0, — 1883-ban 1 milló 756,836=78-33%. Az iskola jellegét tekintve volt 1883- ban: állami 423, községi 1,763, felekezeti 13,675, és magán 167, egyesületi 32. Iskolák tantermek és tanítók száma egymás mellé állítva volt, 1883-ban: iskola 16 090 tanterem 22,857, tanító 22,984. A tanítók szakképesítését tekintve, volt: 1882-ben okleveles tanító 18,557=82 86»|0,oklev. nem bíró 3,839=17,14%, 1883-ban 19.507—84 87% 3,477—15 13% A tanítókat nemük Szerint számítva, volt 1869-ben férfitanitó 17,106, nötanitó 686. 1883- ban férfitanitó 20,607, nötanitó 2377. Megjegyeztetik, hogy a 20,607 férfitanitó közül 552 egyén napi teendőket is végzett. ÚJDONSÁGOK. © A megye tulajdonához tartozó kóutat múlt hó 29-én vette át a város hivatalosan; hogy a vámszedési jogoknak gyakorlatába minden akadály nélkül be léphessen. 1 (!) Gróf De8sewffy Aurél megyénk egyik kiváló fia, mint hiteles forrásból tudjuk, egy Hajdu-Nánástól B.-Szent-Mihályig építendő vasút előmunkálataira miniszteri engedélyt kapott. A nyomjelzés és tervezet eszközlésére K. Tóth Mihály mérnök a múlt napokban utazott B.-Szent-Mihályra, hogy. a tervezett vasút alap-munkálatait eszközölje. X A nyíregyházai tisztujltásra vonatkozó vezér- czikk sorozatunkról a »Községi közlöny« a következő Borokban emlékezik meg. »A tisztujitás alkalmából a »Nyirvidék« reflexiókba bocsátkozik a fölött, hogy miután az 1871. évi XVIII, törv. czikk a rendezett tanácsú varosokra nézve azt állapítja meg, hogy ott, a tiszt„N Y í l V I D É 1C“. újítás alkalmával, kijólésnek nincs helye: hanem egyszerűen csak az válztható tisztviselőül, akit, a tiszt- ujitást megelőzőleg, galább 10 községi képviselő ajánlott, tehát kérdés : ijjon a képviselők által ajánlottak közül olyanok is ajábatók és inegválaszthatók-e ? kik a köztisztviselők minitésóröl szóló 1883. I. t.-czikkben elsorolt minősitvényiel uem bírnak. Nézetünk szerint semmi esetre s ha ieu valaki mégis megválasztatnék, annak megválasztatás meg fog semmisittetni; mert törvényes minősítés nélki egyén sem nem ajánlható, sem meg nem választhaj. A törvény ugyan nem szól világosan a rendezett tiácBu városokról, de határozottan szól arról, hogy anua aki tisztiügyész, árvaszéki ülnök, rendőrkapitány akarleuni, milyen qualificatióval kell bírnia s igy kétségt nem szenved, hogy a rendezett tanácsú város tisztvis őjétől ugyanazt a minősítést kell követelni, a mit a íörvényhatósági joggal felruházott városok tisztviselőitől' kivételt a községi törvény alapján csakis a jegyző kpezhet, aki holtáig válaBztatik.« Örvendünk, hogy a hiányos törvény értelmezésénél a derék »Községi Kö.önyc-nyel eszméink és nézeteink találkoztak. (!) A vámszedésNyiregyháza város területén folyó hó l-én életbe léjvén; a kövezetvám engedély-okmány 19-ik pontjánál második bekezdésének értelméhez képest mindazokat, aik a hivatalos igazolványra igényt tartanak, figyelmeztetük, hogy azt, t. i. az igazolványt a polgármesteri hivatlban díjmentesen megkaphatják. X Balogh Sáiuel megyei közigazgatási iktató helyére, aki Apagy tózségben lett egyhangúlag megválasztva jegyzőül, főispn ur ő méltósága Velenczei Istvánt, Bodnár István helybei ügyvéd ur irodájának egyik ügyes tagját, nevezte ki. □ A lueza-napi nyíregyházai országos vásár, az e folyó hó 8-ra eső »3oldogasszony fogantásának« üu- uepe miatt, folyó hó l-én ős 10-edikéo, vagy is kedden ób szerdán fog megtatatni. X Papp László nyíregyházai adófelügyelői helyettes, akinek Aranyos-Iaróthra történt áthelyezését már említettük is, a napolban távozott el városunkból. Minthogy számos helybeli és vidéki ismerőseitől és barátaitól személyesen búcsút vernie lehetetlen volt; ez úton jelenti ki üdvözletét és szivei búcsúját mindazoknak, akiket a barátság és ismeretséf, itt lakta alatt szivéhez és becsüléséhez közelebb fűzött. Áldás és boldogságot kíván mindazoknak, akiket iibb évi itt léte alatt szeretni és tisztelni szerencséje volt. (§) Nyíregyháza város képviseletének folyó hó 2-án tartott gyűlésében hitározatilag kimondatott, hogy a netaláu előállható visszaélési esetek meggátlása czéljából, a vásárvám tariffa, 8 nap alatt, úgy a vámházakon, valamint minden nyilvános helyen szembe ötlő módon kifüggesztessék. V A kékesei rom. kath. egyház községnek, orgonája helyre állítására, ő felsége a király 50 forintot engedélyezett saját majgáu pénztárából. (§) Gyengő László építő mérnök és országgyűlési képviselő, akit a nvíregyhiza-ungvári '.~i niipitíjóbai Szabolcsmegyébeu is igeu sokan ismertek, folyó évi novemberhó 30-án dél előtt saját lakásán, agyon lőtte magát. A szomorú lépésre megrenditett anyagi helyzete, hajtotta, a kitűnő készültségü férfiú halálát özvegy és 5 gyermek siratja. (!) Az Üzleti zárórák szabályozása tárgyában, a debreczeni kereskedő-segédek között élénk mozgalom indult meg a napokban. Kívánságuk az volna, hogy az üzlettulajdonosok később nyittassák ki üzletüket és hamarább zárassák be legalább pár órával naponkint. Ha tekintetbe veszszük, hogy ez esetben a segédeknek több idejük leend elméleti ismereteiknek szaporítására, tehát az önképzésre; csak örülhetünk a segédek e jogos óhajtásának. Reméljük, hogy az országos kereskedelmi ügynek felvirágzására való tekintetből, a főnök urak nem fognak e nemes törekvés elé akadályokat gördíteni. — A főváros élelmezési statisztikája. A fővárosi statisztikai hivatal érdekes kimutatást állított össze a főváros népének 1883-ik évi fogyasztásáról. Húst ez év alatt 474,476 mmázsát ettek meg a fővárosban, 45,734 mmázsával többet, mint az előző 1882. évben. A hús- fogyasztás legnagyobb quantum» természetesen a disznó- búsra esik: 290,982 mm.; utána jön a marhahús: 142,589 mm. A fogyasztás, a birkahús kivételével, mindenféle húsban növekedett. A szeszes italok fogyasztásában is emelkedés van. 1885-ben 452,421 hektolitert, 1883-ban 497,526 hektolitert ivott meg a főváros népe, még pedig 304,045 hektoliter sört, bort 123,111 hektolitert; 62,480 hektoliter pálinkát, 7646 hektoliter mustot s 235 hekto- litet liqueurt. A házi és vadszárnyasok fogyasztásában mutatkozik a legnagyobb emelkedés, 1882-ben 3.196.191 drbot, 1883 bau 3.558,678 drbot fogyasztottak el; még pedig legtöbb csirkét, galambot, kacsát, pulykát és kap- pant. A városi fogyasztási adó bevételei, a fogyasztás növekedéséhez képest 741,021 frtról, a mennyit a fogyasztási adó 1882- )ea tett, 815,392 frtra emelkedtek. A fogyasztási adó bevételeiben 1872-től 1877-ig következetes apadás volt; 1878-tól meg folytonosan emelkednek e czimen a bevételek. (§) Arad város törvényhatósága elhatározta, hogy összeiratja azokat a párokat, kik vadházasságban élnek. Az összeírásnak az a czélja, hogy a »vadak« közül a gyermekteleneket szétválaszszák, s a gyermekekkel áldot- takat — épen ezek érdekében! — törvényes házasságra kényszerítsék. A törvénytelen házasságok folytonos szaporodása erkölcsi tekintetben mindenesetre komoly baj, mert a családi kötelékek lazulására vezet. Ez a baj egy világszerte nyilvánuló társadalmi probléma, melyet rendőri utón úgy, a mint ezt Arad városa tervezi, aligha lehet meg oldani. (!) A karácsony és uj év alkalmából felhívjuk olvasóink becses figyelmét debreczeni órás és ékszerész Löfkovics Arthur és társának lapunk mai számának hirdetési rovatában olvasható árjegyzékére és ajánlatára. □ Méhner Vilmos budapesti könyvárusnál szokott diszszel megjelent »Vörösmarty Mihály összes munkáinak« 15 és 16-dik füzete. Ajánljuk olvasóink figyelmébe és pártolásába. Megrendelhetni Méhner Vilmosnál (Budapesten IV. papnövelde utcza 8 sz.) Meghívó. Többek felszólítása folytán, van szerencsém a megyei dohánytermelő közönséget, a jövő dohánybeadásra nézve már érvénybe lépő felsőbb határozatok és uta - sitások megbeszélése czéljából, a f. hó 14-én d e. 10 órakor Nyíregyházán az »Európa« szállodában tartandó értekezletre meghívni. Halász, 1884. deczember 4. Kállay András Közönség köréből/1') Tekintetes Szerkesztő úr ! Megvallom őszintén, hogy a legnagyobb keserűség adta kezembe a tollat, midőu e sorok írásához fogtam. Azt hittem, hogy Ön felment engem ettől a keserű pohártól; de csalódtam. — Pedig lehetetlen, hogy a magyar szenny-irodalomnak (fájdalom ilyen is van !) az az utól- érhetetlen terméke, mely Nyíregyházán a s Szabolcsmegyei Közlöny« folyó évi november 23-diki számában napvilágra jött: meg ne botránkoztatta volna T. Szerkesztő urat is. Én a hirlapirókat a nemzet jólétének, erkölcsi és anyagi felvirágoztatásának, a hamisítatlan nemzeti érzület ápolásának hű napszámosaiul tekintem; s mint a társadalom egyes tagjaitól, úgy minden hirlapirótól megvárom, hogy ha egy emberben, még inkább hirlapban olyat vesz észre, amely ama nemes és magasztos ezé- lókat ahelyett, hogy előmozdítaná, annak gátat vet, sőt fekélyül szolgál a társadalomra és megmételyezi azt: ne hunyjon szemet, hanem teljes erejéből ostorozza azt, hogy minden jó érzésű ember utálattal forduljon el tőle. Miután Ön nem tette, bizonyára azért, nehogy azt mondják reá, hogy kenyér-irigység szól beszédéből : engedje meg, hogy én tehessem azt meg becses lapjában! Igen ! arról az irodalmi szennyről akarok beszélni, mely »Szabolcsmegyei Közlöny« név alatt, ifj. Maurer Károly büszkesége ; melynek /. évi nov. 27-iki számában egy kortes czikk jelent meg — tót nyelven. Jól mél- tóztassanak megérteni: tót nyelven egy magyar hírlapban ma, a XIX. század utolsó felében, midőn minden nemes törekvésű ember és hírlap oda munkál, hogy mindazok, akik e drága véren szerzett magyar hazának, őseink sirhalmán növekedett terményeit eszik, ha egyebet nem, legalább annyi tiszteletet tanúsítsanak e haza és azon ősök iránt, akik életük árán váltották meg azt az édes szabadságot, a melyet velünk együtt élveznek, hogy nyelvüket beszéljék. Abban a hirlapban jelent ez meg, amely csak egy pár számmal előbb nagyhangú szavakkal tiltakozik e város polgárai nevében, hogy az pánszlávizmus- sál volna vádolható; holott e város hazafias érzületét, amely lelkesül 1848-ért, Kossuthért, Márcz.l5-ért, Okt. 6-ért, Plevnáért: soha senki kétségbe nem vonta. Csodálom, és mélyen fáj a lelkemnek, hogy ezen meg nem botránkozik, vagy legalább kifejezést nem ad megbotránkozásának e város polgársága; hogy épen az az em- W, aLí ac ö nevében a pánszlávizmus ellen tiltako zik, tőt czikkel igyekezik a szivét megnyerni. Nem hiszem, nem szabad hinnem, hogy van e városbau egyetlen ember, a kinek hizelgett vagy jól esett volna e tót czikk olvasása. Pedig miért Íratott, ha nem az volt a czélja ? Azt meg határozottan állítom, hogy nincs annak a lapnak egyetlen olvasója sem, aki a magyar nyelvet tökéletesen nem bírná, aki e tótul irt, megfizetett kortes- czikket, magyarul épugy meg ne értette volna. Hát nem szökken-e a vér arczába Nyíregyháza minden igaz honpolgárának az ilyen kortes-fogásra, mely a legvakmerőbb arczulverése, pellengérre állítása nemcsak e város hazafias érzületének, hanem a magyar kormánynak is, amely mellett Szabolcsmegye szivében, ahol a hamisítatlan magyar nemzeti érzés tündöklő példa gyanánt világéi ős időktől fogva, tótul kell agitálni. Hát nem furódott-e éles tőr gyanánt szivébe e város minden polgárának e tót czikk, melynek minden betűje azt kiáltja, hogy azok akikhez az intézve van, pánszláv őr- zelmüek ?? . . . Hanem jerünk tovább! A ki nem tudta, hát tudja meg, hogy ez a »Szabolcsmegyei Közlönyt, melyet ifj. Maurer Károly szerkeszt, egyéb tekintetekben is szégyenére válik ennek a nagyra hivatott s az emelkedés oly szép stádiumán álló városnak; szégyenére válik a magyar hírlapirodalomnak is. Tessék mutatni belőle egyetlen számot, amely irodalmi színvonalon áll! Többet mondok: tessék mutatni egyetlen czikket, amely telve ne legyen grammatical és orthographiai hibákkal; nem is értve ide a bot- rányosabbnál-botrányosabb sajtóhibákat, amelyeket cor- rigálui szintén a szerkesztő kötelessége volna! Do ő nem képes felismerni azokat. Jó lélekkel ki merem mondani, hogy nincs egyetlen számja sem e lapnak, amely akár általános művelődési, akár csupán nyelvérzék emelései vagy bármely magasabb igény kielégítése tekintetében, egyetlen embernek is hasznára vált volna. — Nem szó- gyen-e most már, erre a városra nézve a >Szabolcsme- gyei Közlönyt ? Mert az idegen ember úgy Ítélhet belőle, hogy vajmi alacsony színvonalon állhat Nyíregyházán a műveltség, ha a publikum igényeit egy ily lap is kielégítheti; különben nem élhetne meg. Én tudom, hogy a legtöbb ember azzal fogadja házába, hogy egyszer máskor legalább jót nevet rajta. (De koráutsem szellemes élezein, hanem irodalmi botrányain.) Meg vagyok győződve és biztosítok is felőle mindenkit, akik talán kételkednének benne, hogy komoly szándékkal a »Szabolcsmegyei Közlönyt-t senki nem rendeli meg. Ezt azonban nem mindenki tudja; s nagyon valószínű, hogy nem tudják a más vidéki, vagy központi hirlapszerkesztőségek sem, melyek vele csere utján összeköttetésben állanak; mert akkor e lapot, mint a szennyirodalom termékét, mint irodalmi kufárságot, régen megbélyegezték volna, amit a »Bolond Istók« a múlt évben meg is kezdett, midőn egyik munkatársának, Gusztrinyi Sándornak, e város polgáraihoz intézett búcsúlevelét, ha jól emlékszem, egész terjedelmében hasábjaira méltatta, — szatirikum gyanánt. Ha majd valaki a magyar hírlapirodalom történetét fogja megirni, és ifj. Maurer Károlynak Nyíregyházán, v) Az e rovat alatt közlőitekért a felelősség beküldőt illeti. Szerk.
