Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 46. szám. Nyíregyháza, 1884. november 16. I Hl RLAP.) (SZABOLCS YE. Mcllóklot a „Nyirvidék“ 45-ik számához. , ------------------------------------------------------------------------------------ dsi dijak : sábzott petit-sor egyszeri *i közlés esetében 4 ki*, fejében, minden egyes hirdetik. nények dija soronkint. lft VISZONVÁLASZ Kralovánszky László válaszára. Kralovánszky Lászlónak az »Ébredjünk« 58 és 59 számaiban megjelent válaszára a kővetkezőkben viszouválaszolok. Kralovánszky László válasza alá, mint 48-ki bouvédszázados irta alá nevét; de ha azon kitételeket, azon irmodort tekintjük, melylyel válaszát megírta, mely szerént majd minden sorban thazudik, rágalom, szamár, bolond« szavakkal él; az ember kénytelen kételkedni, hogy Kralovánszky László 48-ki honvédszázados lett volna. Hiszen én Brucknál mint önkéntes 1848-ban saját költségemen a »Görnöri honvédzászlóaljnál« szintén szolgáltam leginkább azon őzéiből, hogy Bécs városa a cs. kir. sereg ostroma alól felmentessék ; de a schvecháli csata számadásomat meghiúsította. Tehát úgy a brucki táborozás alkalmával, mint 48-ki albirÓ9ágom alatt, mely időben ugyanis a honvédtisztekkel már hivatalomnál fogva is érintkezésbe jöttem, azt tapasztaltam, hogy a 48-ki tisztek humánus, tisztességet tudó emberek voltak. Ha azonban Kralovánszky Lászlónak goromba, nyers, kanászhoz illő trágár irmodorát tekintjük, az ember, mint fentebb mondottam, kénytelen kételkedni, hogy ő 48-ki honvédszázados lett volna. De az irmodort, ha mindjárt 48-ki houvédszázados is valaki, nem adják ingyen; az lelkületűnk kisugárzása. A művelt ember soha sem lehet goromba. A stylről lehet megismerni az embert, mint a madarat a hangjáról. De ha már Kralovánszky László 48-ki honvédtiszt volt is, eltévesztette hivatását; mert ő nem annak, hanem titkos rendőrnek született. Mutatja »A legmostohább gyermek« czim alatt irt következő sorai: »Az én boltomból láthatni miudeu lépten-nyomon a városi tisztviselőket sat.< És ezen sorok alá a fekete lelkű nem pirul oda Írni, hogy 48-ki honvédszázados. No hiszeu ha én 48-ki honvédszázados tiszt társa lennék, az ilyen fekete lelkű századostársammal tudnám, hogy mit csináljak. Tudom, hogy máskor nem spiczliskednék. Vagy ha már vele született ösztönének nem tud ellent állani, legalább ne bigyesztené spiczliskedésre valló nyilvános jelentései alá, hogy ő 48-ki honvédszázados. Hajh! hogy ezen gondolatra jönne Kralovánszky László, ahhoz érzék kellene, amit Kralovánszky Lászlónál hiában keresünk. No de gyönyörű 48-ki százados is az, aki nem csak, hogy hamis bukás és csalási büu keresetbe fogatott, de a kir. törvényszék által a bűnvádi keresetben el is marasztatott. Én nem tudom, mert engem mint nem volt 48-ki honvédtisztet, a 48-ki honvédtisztek állapota csak annyiban érdekel, hogy a 48-ki honvédtiszt nevet szeplőtlenül az utókorra is átszármaztatui óhajtanám;de ha még eddiga 48-ik honvédtisztek nem szervezkedtek, már csak azon tekintetből is szervezkedniük kellene, hogy a még életben maradt 48-ki honvédtiszteknek erkölcsi viseletűk felett felügyeljen; különösen szabályrendeletet kellene alkotni arra nézve, hogy milyen esetekben Írhatja neve alá 48-ki honvédtiszti rangját. Mert engem, ha én honvédtiszt lettem volua, már az is bosszantana, ha a 48-ki honvédtiszt társam, mint liszt kereskedő meg lehet még a számla alá is oda bigyeszti a 48 ki honvédszázados nevet. De különösen szabály-rendeletet kellene alkotni, hogy mily esetben veszítse a honvédtiszt tiszti minőségének használását, teszem azon eseteket, melyek által a honvédtiszt nevet kompromittálta. Ha már a 48-ki honvédtisztek szervezete szabályrendelettel ellátva lettek volna, tudom, hogy Kralovánszky László honvédszázadost ezen névnek bitorlásától eltiltotta volna; mert hiszen hamis bukás és csalással nem csak vádolva, de a vádban elmarasztalva is lett. Amit Kralovánszky Lászlónak általános arczátlan rágalmait illeti: elég nekem azokat általában megtagadni; önérzetem tiltja azoknak részletes czáfolásába bocsátkozni. A »Nyirvidék« 40-ik számában Kralovánszky Lászlónak felelet czim alatt irt czikket, hogy én írtam volna, abban K. L. kételkedik. Már pedig azt saját ösztönömből én írtam. írtam pedig először azért, mert mint helyettes községi biró, Kralovánszky László által méltatlanul megtámadtattam; tehát én voltam a megtámadott, írtam továbbá másodszor azért, mert azzal figyelmeztetni akartam a polgárokat, hogy úgy látszik Kralovánszky László újonnan szerepelni készül; vigyázzanak tehát, nehogy bizalmukat, mint én is töb- bedmagammal, amidőn késő lesz, saját romlásukkal legyenek kénytelenek megfizetni. Már akkor, midőn ezen czikk Írásához fogtam, meg voltam győződve, hogy azzal K. L -t kapaczitálni nem fogom; mert hiszeu aki barátait, polgártársait, csak hogy ő bármi tilos utón vagyonhoz jusson, megkárosítani nem iszonyodott, azt az én czikkemmel jó útra téríteni falra hányt borsónak láttam. Ezen czikket tehát nem Kralovánszky László megtérítésére, hsnem polgártársaim okulására Írtam, hogy lássák: ki az a Kralov mszky László. A »mi« szó alatt hogy kiket értettem, arra K. L. nagyon kiváncsi. Ö a »mi« szó alatt ugyanis, egy consortionalis klikket fedezett fel, mely az ő romlására törekszik. Tudd meg tehát te fekete lelkű, hogy a »mi« szó alatt azokat értettem, akikkel időn- kint a helybeli pénzintézetekben részletek fizetése végett összejövök; és akikkel együtt azon summákat, melyekért éretted és erdőtársaidért kezességet vállaltunk, törlesztőm; mig te a kezeskedésünk mellett fel vett summából dőzsöltél; mi pedig, jelesen én is, akitől minden vagyonát elexequálták, melynek egy részét nőm árverés utján megvette ugyan; de a részletfizetés miatt még a gyermekeim nevelésére szánt összeget is kénytelen vagyok visszatartani, s magamtól öregnapjaimra a legkisebb kényelmet is megvonni. Tudd meg tehát, hogy a »mi« szó alatt a melletted és éretted vállalt kezességnek légióra menő áldozatait értettem. »Önérzet, te vagy a diadalmak bére, nem a dijj 1« Akinek önérzete helyén vau, az nem képzel minden bokorban consortionális klikket, mely az ő romlására törekszik, mint K. L. No de, hogy azt ne mondhassák polgártársaim, hogy én haragból, vagy valamely anyagi viszketegből balul ítéltem meg Kralovánszky Lászlót: álljon itt, a nyíregyházai kir. törvényszéknek Kralovánszky László üzelmei felett hozott Ítéletének szószerénti másolata ; amelynek közlését megígértem volt. Másolat. »3048/1881. Ő felsége a király nevében, a kir. törvényszék, mint büntető biróság, az 1881. szeptemberhó 30-ik napján tartott nyilvános ülésben hamis bukás, csalás és hamis eskütétellel vádlott Kralovánszky László s társai elleni bűnügyben, a befejezett laaseusteiu és Vogler an. li vizsga sikeres leté- k, hogy a polgármes- őknél egyátalában ne bárkit is megválaszt- hetlen erkölcsű legyen, iá. És már itt, az ily inik ki leginkább az íyos volta. is, hogy a rendezett vannak tiszti ügyészei, izöi, mint a törvény- .rosoknál és megyék- 1 tekintetbe kell venni ;ó törvény, mint már iket érintetlenül hagymái; amig a törvény- árosoknál és megyék- védi vizsgát, az árva- apitányoktól és jegy- A. államvizsga sikeres t, ha az 1883. évi I. idézett tanácsú város 'ormán. Az 1883. évi mely a rendezett ta- ;eri kvalifikáczió kivé- illé ordinálja, határoiányos is, nem követ- icsu városok választó i tag állás pontjára zségi bírónak, rendör- pénztárnoknak sat. a lakosát megválaszsza. legutólsó adó fizető a Mátyás-huszároknál, nét. — szép 1 — Fejezé be élénk irigylésre méltó Málczay c tüzes szemek, kitűnő (év 1 Kell-e több egy női több kellék. Ezek tö- , hogy az Amazon segy emberismerő; de fo- ;y az én szép házi asz* 5éla iránt nem csupán sa. Sőt abban sem csa- lczay puszta megjelenése nvét megnyerte anyira, íiányzik eme szeretekre p nő szivének meghó■' —.«oiouvooiuio toll Ha. 0^.01 ouoaeaiiu mondom ; mert akkor többször nem találkozhattak volna, és én soha meg nem Írhattam volna e legitimácziónális elbeszélést; no meg sok kedves ajándéktól lettem volna meg fosztva. No de nem árulok el mindent; nehogy a figyelmes olvasó előre sejtse a pikáns és érdekes eseményeket, amiket szép rendben elmondandó vagyok; és amelyek a szebeni összes helyőrség al- és fő tisztei előtt oly irigyeltté és valamenyi felett oly igen boldoggá tet- erdélyi tüzérek között a második legapróbb altisztet; az első legapróbb tüzér altiszt ugyan is — Nagyon csinos ember — Folytatá a mama a beszélgetést. És ügyes lovas. — Jegyzó meg a szép báróné, folyvást a huszár tisztet kisérve ég szin szemeivel. A legszebb katona és a legjobb lovas az erdélyi hadseregben. — Egészitém ki a hölgyek rokonszenves bírálatát. Mily boldog lehet az a férfi, akii-öl igy nyilatkoznak! — Sóhajtott fel nem épen közönyös hangnyomattal a báróné. — Nem tudja nevét? — Veté oda gyorsan és könyedén. unit az erdőben tettünk, mi jelentéktelen napi és és eszmét. Alig értünk városba vezető rendes or a mi huszárunk is- ár most folyvást kocsink mellett haladva oldalt, kétségen kívül abból a czélból, hogy legalább, mint mondani szokás, fél szemmel oda- oda pillanthasson a csinos florentin kalap alól lopva kiki tekintgető bárónéra. Csak az őrtanyánál előzött meg, hogy az oda nem messze eső báróék háza előtt elfoglalhassa ismét előbbeni helyét, bizonyosan nem másért mint, hogy még egyszer bele nézhessen azokba a tébolyitó szemekbe. Igen természetes, hogy már ez feltűnés nélkül nem történhetett meg. A mama szúró oldalpillantást intézett Málczay felé; de amit a szép báróné mosoly-tengerben úszó igézetes tekintete boldogitóan ellensúlyozott. (Folyt, köv.)
