Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

„N Y t B V I D É K.“

részben uj erőkből. Tanácsos lesz tehát, ha ez 50 képviselő beválasztásánál, a fő tekintet oda lesz irányozva, hogy a beválasztandók értelmes, önzetlen, a város érdekeiért buzgolkodó, magán és életviszonyaiknál fogva a gyűléseken való megjelenésben nem korlátolt s jellemes egyének jussanak be a képviseletbe.

Már a tisztviselői kar megválasztásánál egyéb, és pedig fontosabb tekintetek is számításba jőnek. Ezekről azonban a jövő számban szólunk.

Az Amerikába való kivándorlás.

(Vége.)

Hiában vau ma már e baj orvoslása végett a muukás egylet (Worbiug mans Union) felállítva, melynek czélja bármely szakmába vágó iparosnak muuka- adója részéről olyan jövedelmet biztosítani, amelyből magát, családját táplálhassa; hiában rendeznek minden pillanatban más-más helyeken strikokat, hasztalan! A bevándorlóit zöldek minden igyekezetüket sommivé teszik. Sokkal olcsóbban végez valamely munkát egy zöld, mint amennyi díjazásért az Union embere a munkát odahagyta. S igy árt magának is, a bennlakónak is; mert legyen a bevándorlott bár a legügyesebb iparos is, nem képes az ott tehetségeit a munkában eleinte kifejteni, annyira eltérnek az amerikai munkanemek az európaitól. A munkaadó kénytelen az ily avatatlant elbocsátani; a strikoló pedig kénytelen a munkát azon díjért ismét felvállalni, melyért előbb odahagyta volt.

Ennek az után természetesen az a következménye, hogy a benlakó meggyülöli, megutálja a zöldet, mint olyat, ki üzletét megrontani törekszik. S nem egy zöldnek véres ütlegek jutnak osztályrészül a szép sárgálló aranyok, vagy a pengő tallérok helyett.

Minden zöldek között pedig sajnos, hogy úgy van, legjobban gyűlöli az angol a magyarokat; értve ama magyarokat, akik a németet nem számítva vagy tisztán magyarul, vagy tótul beszélnek, akiknek túlnyomó része Abauj, Zemplén, Ung, Bereg és Sáros megyékből származtak oda. A »hungarian rnant« még látni sem szeretik.

És bármennyire nehezemre esik saját honfitársaim felett Ítéletet hoznom; mégis meg kell vallanom, hogy az angoloknak a magyarok elleni méltatlankodása nem alaptalan.

Mert különösen tótjaink, mióta nagyobb mérvben vándorolnak Amerikába, csakugyan a betevő falatot veszik ki a benlakók szájából.

Még 5—6 évvel ezelőtt is, mikor a tótok még csak hirét sem hallották Amerikának, a napszámos legcsekélyebb díjazása 2 tallér volt egy napra. Ha e díjból a munkaadók csak egy centet (szent) Í9 le akartak vonni, azonnal strikot indítottak a munkások s nem akadt ember, ki azon áron alul muukába állott volna. De midőn a tótok szálliugózni kezdettek kifelé, mindez megváltozott. Ók a dijakat évről-évre lejebb concurrál- ták úgy, hogy a mostani időben már egy tallér napi díjért, sőt kevesebbért is, kétszerié nagyobb munkát végez egy tót, mint annak idejében az angol 5 tallérért végezett.

Az ő okoskodása uzerént ugyanis jeden taljári dvá zlátóki, péd zesed grájczári, vagyis 2 frt 50 kr. Ennyit pedig az ő bérezés hazájában még a pán szol- gabiró sem keres naponta, ergo: dobre Ameriki, nye chzem Magyarzország!

Ha azonban úgy volna kénytelen családjával együtt Amerikában élni, mint az irlandiak s más megtelepedett népek; igen hamar belátná, hogy a dollár Amerikában csak úgy egy zlatóki, mint nálunk a forint. De mivel ő költeni csak annyit költ, amennyi szűk táplálkozására elég, minden hazaküldött 50 centjében 1 frt 25 krt takarított meg.

A gyárosok és társulatoknak természetesen, mintha osak kívánták volna, olyan jól jöttek e tótok. Ezek segélyével boszut álhattak angol munkásaikon, kik minden csekélység miatt készek voltak strikot indítani, s a mellett az a hasznuk is volt, hogy félannyi költségvetés mellett kétszeresen nyertek a munkaerőben.

Mert a tótok igavonó barmokként dolgoztak s dolgoznak ma is úgy annyira, hogy az Amerikába vándorlóit tótok közzül, akik pedig tudomásunk szerént reudesen markos legények, csak elvétve lehet egy tökéletes ép embert kiszemelni. Legnagyobb része még az elsőévbeu megkapja a tüdővéBzt.

Hjali 1 Az amerikai nem bolond, nem löki ö tallérját könnyen ki.

Ma már ám a tótság legnagyobb része nagyon csalatkozik Amerikában.

Oly borzasztó mennyiségben vannak már kinn, hogy százával bolyonganak foglalkozás nélkül, támasztva a gyárak kapuit. Sokan is szeretnének már visszajönni; de honnan vegyék az utazásra szükséges pénzt? Ismerek közöttök nehány olyat, kik idehaza meglehetősen állva : de a pénzvágytól izgatva eladták házukat szőlőjüket és kiutaztak. Ámde nagyon csalatkoztak. Két hónapig bolyongtak munka nélkül s ha ott foglalkozó rokonaik a visszautazásra szükségelt pénzt nem előlegezik részökre, okvetlenül tönkre mentek volna. Hány van ma már oda kinn, akik ehhez hasonló sorsban részesültek.

És mindezektől eltekintve, mennyit szenvednek az angoloktól I

Azok, kiknek a tótok a szó szoros értelmében kezökből vették ki a kenyeret, a legvadabb gyűlölettel viseltetnek irántok s halált esküdtek árva fejükre. Jaj annak kit elcsíphetnek, irgalom nélkül darabolják szét. Az angolokkal nem sokat lehet tréfálni.

Még nem múlt két hó azóta, mióta Pensylvania tartományban, Pittsburgh környékén a munkába menő magyarokat megtámadták s a véres összeütközésben 300, vagy több tót és magyar veszté életét.

Futott aki futhatott. Nem egy odahagyta egészsége árán gyűjtött vagyonát, csakhogy életét megmenthesse. Jó volna ez.9k közzül nehánynyal beszélni, sokat elmondanának az amerikai jelen viszonyokról. A legborzasztóbb pedig azoknak helyzete, kik ily körülmények között is kénytelenek ott maradni. Testileg lelkileg összetörve, nyomorban sinlődve s mindezek felett a ben- lakóktól halálosan gyülöltetve tengetik szánalmas életüket; sohasem lévén bizonyosak a felől, ha a holnapi nap rájuk virad-e ?

Ily sors vár mindazokra, kik szerencséjüket Amerikába mennek vadászni.

Vajha minden egyes hitelt adna szavaimnak, úgy mindinkább keveeednék azou szerencsétlenek száma, kik készakarva megfontolás nélkül dobják magukat egy nyomorteljes jövő karjaiba; mindinkább kevesednék az öngyilkosok száma, kiknek legnagyobb °/0-ja sajnos magyarokból telik ki. K—g A—1.

Köz ügy.

(Tiszteletbeli tisztviselők dijai). Pozsonyvármegye, egy előfordult eset alkalmából, azt a kérdést intézte a földmivelé8i miniszterhez, hogy a tiszteletbeli megyei tisztviselők kiküldetéséből származó utazási költségeket ki köteles viselni. Erre vonatkozólag a miniszter a következő általános érdekű leiratban felelt: »Mindazon esetekben, midőn a megyei tiszteletbeli tisztviselő, e szerént tehát a tiszteletbeli állatorvos is, az úti átalánynyal ellátott rendes tisztviselő helyetteseként oly hivatalos utazást teljesít, melyet különben az illető rendes tisztviselőnek az általa élvezett úti átalány terhére kellett volna végeznie, ilyenkor a netán felmerült úti költségeket a helyettesített tisztviselő úti általányából tartozik megtéríteni. Ellenben ha a tiszteletbeli tisztviselő kiküldetése, az illető járás rendes tisztviselőjének egyéb hivatali teendőkkel való elfoglaltsága miatt, vált elke- rülbetlenül szükségessé: ez esetben a hivatali kiküldetésből származó úti költségek a megyei házi pénztárt ter- helik.Oly esetekben azonban, midőn a tiszteletbeli állatorvos kiküldetését az illető fél vétke vagy mulasztása idézte elő, az úti költségeket, az 1875. XX. t. ez. 60. §-a alapján, a vétkes fél tartozik viselni. E megállapodás egyébiránt csupán a hivatalos utazásokból származó költségekre nézve lévén szabályozó; a magán érdekű ügyekben eljáró tisztviselők utazásából származó úti költségek, mindig az illető fél által viselendők«.

(A kisebbség választási joga a megyei tiszti állások betöltésénél). Egyik törvényhatóságnál előfordult az eset, hogy amidőn egy megyei tisztviselői állásra csak egyetlen egy egyén pályázott és szabályszerűen ki is jelöltetett, a közgyűlés szavazattöbbséggel elhatározta azt, hogy a választási eljárás halasztassék el. Ez eljárással szemben, mint értesülünk, a belügyminiszter kimondotta, hogy a kijelölő választmány által pályázók hiányában egyedül kijelölt egyén a kisebbség által is megválasztható; illetőleg megválasztottnak kijelentendő. Ez elvi kijelentés igen nagy horderövel bir; főleg ha meggondoljuk, hogy különben a közgyűlés többsége tiszti állásoknak egyetlen minősített egyén kijelölése esetében való szabályszerű betöltését, a közigazgatás hátrányára lehetetlenné tehetné.

(Az ügyefogyottak érdekében) a belügyminiszter körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz, melyben a bárgyúk ós hülyék érdekében felhívta őket, hogy; 1. a hatóságok területén lévő bárgyúk és hülyék létszámát a hatósági orvosok közbenjöttével állapítsák meg s a készítendő táblás kimutatást hozzá terjeszszék fel; 2. tegyenek hozzá jelentést, hogy e szerencsétlenek eltartása, megbetegülésük esetén pedig orvosoltatása s általában a reájuk való orvosi és egyéb felügyelet mily módon történik; továbbá szakközegeiknek meghallgatása után nyilvánítsák indokolt nézetüket az iránt, hogy e bajok előfordultának, keletkezésének és elterjedésének okai miben rejlenek; 3. tegyenek jelentést arról, hogy hatóságuk területén léteznek-e e szerencsétlenek elhelyezésére vagy oktatására szolgáló ápoldák vagy tanintézetek s ha igen, minő berendezéssel s mily eddigi eredménynyel; végre, mely közigazgatási intézkedéseket tartanának viszonyaikhoz képest legalkalmasabbaknak e bajoknak megszüntetésére vagy legalább enyhítésére.

(A százalékos illeték alá tartozó Ítéletek után), a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak f. évi 1300. sz. alatt kelt határozata szerént, ha a perköltségek kölcsönösen meg9züntettettek, a kiszabott illeték felét felperes, felét alperes tartozik fizetni még akkor is, ha az elöljáró bíróság az ítéletben az egyik felet az egésznek fizetésébon marasztalta volna; mert a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának 6. §-a értelmében annak meghatározása, hogy bélyeg és jogilleték fizetendő-e vagy sem, ki által és minő mérvben, a kir. pénzügyi közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt ügyek kivételével, bírói eljárás tárgya nem lehet.

ÚJDONSÁGOK.

f Minden szentek ünnepe ez idén szombatra esvén, a sírok szokásos kivilágítása és megkoszorúzása részben vasárnap, azaz ma este fog meg történni s a temetői ünnepély megtartatni; a halottakért való templomi gyász isteni tisztelet pedig hétfőn, vagyis novemberhó 3-án.

O Nyíregyházán a követ-választási mozgalmak a legnagyobb erő kifejtés közt folynak mindhárom párt részéről. A szabadelvű pártiak Péchy Gábor zászlója körül csopotosulnak. A függetlenségiek Lukács Ödönt éltetik. Az antiszemiták Hudák Károly fiatal ügyvéd mellett kapaczitálnak. ügy látszik, hogy aránylag egymáshoz viszonyítva, mind a három párt tekintélyes számban vau még ma; igen valószínű azonban, hogy a szabadelvű párt fog győzni, ha nem is november 10-én, de a második mérkőzésnél igen.

+ A főrendiház reformálását ezélzó törvényjavaslat múlt hó 21-én terjesztetett az országgyűléseié. A javaslat szerént a főrendiház tagjai maradnak: 1. az uralkodóház teljes korú főherczegei; 2. azou eddig is joggal birt teljeskoru ama főnemesi tagjai, akik egyenes állami

földadóban legalább 3000 frtot fizetnek; 3. azou idegenek, akiknek az osztrák urak házában is van ülésük, amennyiben Magyarországon is bírnak a fentebbi vagyoni képességgel; 4. továbbá azok, akiknek ezt a jogot 0 Felsége adományozza; 5. tagjai az országzászlósok, a koronaőrök, a királyi kúria elnöke és másodelnöke; 6. tagjai lesznek a róm. és gör. kath. érsekek és megyés püspökök, a panonhalmi főapát, a jászói prépost és az uraniai perjel. Ellenben a czimzetes püspökök nem lesznek tagjai a főrendiháznak; 7. a gör. kel. szerb és román érsekek ós megyés püspökök számszerint tizen; 8. a ref. és ágost. prot. legidősbb három-három, tehát hat püspöke vagy szuperitendense, a ref. hitvallású legidősbb három gondnoka, az ágost. egyház egyetemes felügyelője s az unitárius egyház hivatalban legidősbb egyik elnöke;

9. végre akiket a király, a kormány előterjesztésére, élethosziglan kinevez. A főispánok, mint a kormány kinevezett hivatalnokai, nem lesznek tagjai a főrendiháznak. A javaslat nemsokára napirendre kerül.

(§§) A nyíregyházai vámsorompók felállítása alkalmából, a megye tulajdonát képező útvonalaknak ünnepélyes átadása folyó évi novemberhó 29-én fog meg történni. A megye részéről az átadásnál jelen lesznek: Jármy Márton, Miklós Ferencz, Kállay Jenő, Szikszay Pál főügyész és Koczok László kir. mérnök küldöttségi tagok. Nyíregyháza városát a vámsorompó ügyében megbízott s az egyezkedésnél is eljárt 12 tagú küldöttség fogja képviselni.

(I) A debreczeni magyar kir. pénzügyi igazgatóság

a hivatalos bélyegszemlét elrendelvén; Szabolcsmegye területére nézve Békeffy László pénzügyi fogalmazót küldte ki a szolgabirói hivataloknál eszközlendő bélyeg-szemle foganatosítására; aki közelebb már meg is kezdi működését.

* A megyei közigazgatási bizottság fölebbviteli küldöttségének egyik rendes tagja _ Szoboszlay Pap József lemondván; helyébe Lukács Ödön nyíregyházai ref. esperes-lelkész neveztetett ki főispán ur Öméltósága által.

(?) Nyíregyháza város képviselő testületé f. é. deczemberhó 2-án fogja tárgyalni a város tulajdonához tartozó Császár-szállási bírtok rendetlen mesgyéiuek, De8sewffy Otto szomszédos birtokossal tervbe vett s kölcsönös megállapodáson alapuló kiigazítását.

*** Felhivatnak az 1863 és 1864-ben született helybeli ifjak, akik a jövő 1885-dik évi sorzásra (a II. és

III. osztályban) elő vannak jegyezve, hogy a sorozási tanácsnok hivatalos szobájában, minden egyenes felhívás nélkül, jelentkezzenek.

— A nyíregyházai 50 városi képviselő tag beválasztását eszközlő választók névsora összeállittatván; a törvény értelmében még f. é. novemberhó 8-ig a város házánál bárki által megtekinthető.

(§) A jegyzői nyugdíj intézeti választmány f. é. novemberhó 28-adikán, a megyeház kis termében, ülést tart.-I- A Nyíregyháza város tulajdonához tartozó területekhez kötött vadászati jog folyó évi novemberhó 2-án fog a legtöbbet Ígérőnek bérbe adatni.

*** A gégényi ev. ref. egyház közönsége, mint óhajtólag mi is ki fejeztük volt magunkat, csakugyan Vass Mihály nyíregyházai esperesi segéd lelkész urat választotta meg rendes papjául. A megválasztott lelkész ur, az özvegyi illeték iránt fenn álló törvényes szokásra való tekintetből, csak jövő 1885-ik év áprilbavában foglalja el hivatalát. Bár a derék és szellemes fiatal pap távozását mélyen sajnáljuk; de az ő élet-érdekeire való tekintetből, szivünkből örülünk előléptetésén. Neki úgy, mint az általa vezórleudő egyháznak teljes megelégedést és boldogságot kívánunk 1

(§) Az Iparosokat figyelmeztetjük, hogy az 1884. XVII. t. ez. 79 §-a értelmében, a törvény kihirdetése után hat hó alatt, tehát f. é. uovemberhó 21-ig igyekezzenek tanulóikat és segédeiket, a lajstromba leendő bevezetés végett, az iparüatóságnál bejelenteni; amely alkalommal a fenálló tanszerződés tartalma is be fog ik- tattatni.

f A nagy-kállói kir. fő reál iskolát nagy veszteség érte, köz kedveltségü derék tanárának Madarász Gusztávnak halálával. Tanár társai a következő gyász jelentésben tudatják szeretet pályatársuknak elvesztését; amelyet részünkről is a legmélyebb részvéttel teszünk közzé.»'A nagy káliói ra. kir. állami főreáliskola tanártestülete fájdalmas szívvel jelenti szeretett kartársáaak Madarász Gusztáv rendes tanárnak, élete 55-ik, tanárkodása 18-ik évében, folyó hó 24-én éjjel, rövid szenvedés után történt elhunytét. Hült tetemei folyó hó 2G-án délután 3 órakor fognak az ágostai hitv. szertartás szerint örök nyugalomra tétetni. Nagy-Kállóban, 1884. évi oktőberhó 25-én. Áldás poraira 1«

(—) A nagy-kállói ref. torony-őr folyó évi októberhó 19-én, a toronyba való felmenetel közben, kissé ittas állapotban, a iépcsőkön megcsúszván, leesett és azonnal szörnyet halt. A hely színén eszközölt hivatalos vizsgálatból kiderült, hogy a toronyba felvezető lépcsők és a deszkázat oly hiányos állapotban vannak, hogy a legjózanabb ember sincs biztosítva az elcsúszástól és a leeséstől. Szomorú dolog, hogy az ily életveszélyes állapotokra csak egy-egy nagyobb szerencsétlenség, vagy épen halál eset bekövetkeztekor jőnek az emberek. A boldogtalan torony őr véletlen halálát özvegy nő és 5 árva siratják. Szolgáljon e szomorú eset tanulságul.

(!) A korcsmái üvegedények hitelessége tárgyában az országos ipar-egyesületnek a kereskedelmi minisztériumhoz intézett azon feliratára, melyben javasolja, hogy a korcsmái üvegedények hitelességéért, az üveg gyárosok tétessenek felelőssé és igy kötelezve legyenek azokat helyes jelzéssel ellátni, a minisztérium, a törvény egyik szakaszára való hivatkozással, e béreimet megtagadja és kimondja, hogy az üveg hitelességéért nem a gyáros, sem nem az azokat elárusító kereskedő, hanem egyenesen a mértéket használó korcsmáros felelős. Nagy baj, ha a törvényhozás, vagy a törvény és igazság őrei nem hogy mogkönyebbitenék az ellenőrzési eljárást; hanem azt megnehezítik, nemcsak, desőt lehetlenné teszik; mint itt a korcsmái üvegek hiteles voltának megállapításánál, illetőleg az azok melletti szavatolásnál is teszik. Mennyivel