Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

IV. évfolyam. 44. szám. Nyíregyháza, 1884. november 2. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEG-YZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. TW ", > Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: Egész évre........................................................4 írt. Félévre.............................................................2 » Negyedévre........................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba. Éllek kiadótulajdonos könyvnyom. (Iájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismer,tt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hjr,(lejtési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében, A'kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdo- tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. 1.1..1 .["II1 'I l~. T. : I, . !.. . . -I ........ "====a="~ A városi tisztujitás előtt. I. A városi tisztikar restaurálásától csak rövid pár hó választ el bennünket. Nem csuda tehát, ha úgy a választó közönség, mint a hivatalra vágyók közt megindult a sürgés-forgás. Jelölgetnek, kapaczitálnak, puhatolóznak és házalnak. Kemény és aggodalom tükröződik vissza az arczokou. Aki be szeretne jutni a hivatalba: reménykedik; aki benn van: aggódik, ha benn marad-e vagy nem. Időszerű lesz tehát a tisztujitás kérdésével, a választás megtörténte előtt, a sajtó utján is fog­lalkozni. Minthogy városunk jóléte, anyagi és szellemi felvirágzása igen nagy mértékben függ a tisztvise­lőktől; minthogy továbbá az 1871. évi XVIII. tör- vényczikk lényegén az 1883. évi I. törvényczikk némi változtatást tett; tehát a küszöbön levő vá­lasztásnál a qualifikáczió is tekintetbe kell hogy jöjjön: nem fog ártani, ha az érintett két irányban kissé körül nézünk és némi tájékozást szerzünk magunknak a választási cselekménynél követendő irány-elvekre nézve. Ha visszapillantunk a nyíregyházai városi választások közel-multjára, azt kell tapasztalnunk, hogy az országgyűlési képviselői választás ered­ménye nem kis mérvben befolyásolta, illetőleg irá­nyozta a városi tisztviselői kar restaurálását. Mily eredményt mutatott fel ez egyoldalú párt-eljárás a város gazdasági és közigazgatási, általában hivatalos ügyeinek vezetésénél: azt igen jól tudja és érzi a nagy közönség. Azt tehát most ne feszegessük. Annyi azonban bizonyos hogy, ha eme tapasztalt elvi né­zet a közelgő városi tisztujitásnál is érvényesíteni akarja magát; hogy tudni illik az országgyűlési választási urnától diadallal visszatérő párt még restaurálhat, is: akkor a kilátások nagyon szomo­rúak és lehangolók. Látjuk ugyan is, hogy Nyíregyházán ma 3 politikai párt készül a csatára: a szabadelvű, a függetlenségi és az antiszemita párt. Melyik kerül ki diadallal a választásból: azt még ma senki sem tudhatja annál is inkább; minthogy viszonylag ma még mindhárom erős. Egészen másak a viszonyok ott, ahol csak 2 párt áll szemben s annak is egyike elenyésző kisebbségben vau. De ma bármelyik legyen a 3 párt kczzül a győztes, a városi tiszt­ujitásnál mindegyik felhasználja erejét, s mindent el fog követni, hogy jelöltjei bejussanak a városi tiszti karba. Ily elemekből beválasztott tiszti kar pedig, aligha fog egységes és helyes közigazgatást létre hozni. Már csak ezért is kár volt tehát meg­engedni, hogy az oly tekintélyes függetlenségi párt, néhány ambicziósus úri ember kedvéért, szétrob- bantassék. Pedig, hogy a függetlenségi párt ma leggyengébb a másik kettő mellett, azt szomorúan kell tapasztalnunk. De már ez tény. Azon változ­tatni nem lehet. Segíteni azonban igen is lehet; ha t. i. a hármas küzdelemnél kisebbségben maradt párt, a más kettő közzül alilto? csatlakozik, amelyik­nek győzelme a város érdekeire nézve, az adott viszonyok közt, leginkább biztató lehet. Mert ne higyjük, hogy a parlamentek manapság befolynának az állampolitikára. Az állampolitikát régen egyes lángeszű fejedelmek és ország:iagyok csinálták; ma pedig az egymással versenyző és versengő álla­mok közt fennálló látszólagos vagy őszinte békés, avagy ellenséges viszonyok; az országos pénzügyek kedvező, vagy kedvezőtlen állapota; s a közgaz­dasági és kereskedelmi mérkőzések irányozzák. Nyíregyháza város érdekei, anyagi és szellemi fel­virágzása csak nagyon kis mérvben függhetnek az országgyűlés bármelyik pártárnyalatának politiká­jától. önmagában, illetőleg önkormányzati közegei­ben kell fészkelnie annak az erőnek és képesség­nek; amely, igen természetesen a fennálló országos jogrend és törvények határai közt, hivatva lehet a város eminensebb érdekeinek megvédésére, sorsának intézésére és tekintélyének emelésére. Ily önkormányzati közegek: első helyen a képviseld testület, mint amely a tiszti l^art választja s annak eljárását ellenőrzi; és második helyen a tiszti kar. Ha e két testület oly elemekből l^sz összeállítva, akikben a nagy közönség teljesen meg- bizhatik ; akiknek tiszta jelleméről, munka kedvéről, képességéről, józan és eszélyes viselkedéséről meg van győződve; ha a megválasztandó képviseleti tagban és tisztviselőben az illető választók nem azt tekintik, hogy melyik politikai párthoz tartozik, hanem azt ha kellőleg alkalmas-e elfoglalandó ál­lásának betöltésére: okvetlen el lesz érve a czél — a helyes admimisztráczió. Viszálkodni, széthúzni, a politikai nézpt nehéz békójával nyűgözni le a jóra törekvő szándékot: lehet helyes párt taktika, de a város érdekeivel szemben a legszerencsétlenebb felfogás. A városi tanácsterem zöld asztala nem is olyan tér, ahol a kedélyeket oly könnyen meg le­hetne vosztegetni; avagy a nézeteket pártfegye­lemmel oly könnyen lehetne vezetni. Ott országos politikát érintő kérdés csak nagy ritkán fordul elő; saját ügyes-bajos dolgában pedig minden ember tisztán lát. Legközelebb a képviselő testület fog kiegé­szíttetni, illetőleg felfrisitfetni részben a régi, A „NYlRVIDÉK“ T ARCZAJ A, Jobb igyí (Beszélyke.) — Vörös Kálmántól. — (Vége.) Etelkát csakugyan megtalálta ott; de midőu hozzá ment, a leányka végig nézte s tovább lépett. — Etelka! — szólt Darthy melegen. — Miért változott meg ily egyszerre, mit vétettem? A leányka felvetette büszke fejecskéjét s a fiatal ember szeme közé nézett. — Nem vétett semmit, — szólt éles hangon, — de fölöslegesnek találom, hogy engem tovább is félre vezessen s ámítson! Nincs erre szükségI Nem fogok én útjukban lenni igy sem; nyugodt lehet, én pár nap múlva elutazom 1 Dartby Pista kissé elpirult. — Emma fecsegett volna ?— kérdé magában — Ta­lán észre vette, hogy Etelkát szeretem s most sértve érzi hiúságát^? — Etelka! — szólt aztán komolyan. — Én eskü­szöm kegyednek, hogy nem ámítom; amit eddig mond­tam, azt igazán érzem is I Etelka kétkedve nézett reá. — És néném? — kérdé szúró tekintettel. — Nem szerettem soha, és ha ő azt hivé, nagyon tévedett; mert vele csak szórakozni óhajtottam, mielőtt kegyedet még ismertem volnál Etelka elgondolkozott. — Hisz nekem Etelka? — Llrdé Dartby szenvedé­lyesebben s közel lépve megfogta a leányka kezét. — Még nem! — felelt Etelka vontatva, de kezét nem vonta el. — Jól vau! —- szólt ekkor Dartby. — Én bebizo­nyítom kegyednek; de Ígérje meg, fiogy bizonyítékaimat nem utasítja vissza ? — ígérem! — felelt a leányka, s most már gyen­géden meg is szoritá az adott szó megerősítéseként az ifjú kezét. Az pedig búcsút vett s távozott. Ment egyenesen Burai Dénes hivatalába. Az meg volt lepetve, midőn Darthy kérte, engedje hogy nehány szóra igénybe vegye idejét. — Kérem 1 — felelt Burai s helylyel kínálta meg. Darthy leült s kezdé : — Kedves sógornője, Etelka kisasszony, szivemet lebilincselte. — Ah? — szólt Burai. — Ez önt meglepi, Burai ur ? — folytatá Darthy,— de nem csodálom, hiszen ön ritkán van otthon ! Burai félre vonta száját, s arra gondolt, hogy Darthynak ezen tapasztalata talán régebbi keletű, mint Etelka ittléte. Darthy azonban folytatá : — Azt hiszem Etelka kisasszony sem idegen hoz­zám; de érzelmeim őszinteségében kételkedik. — Lehel oka! — gondolá Burai, de nem szólt. — Én öt perczczel előbb igérém meg neki, — folytatá tovább Darthy, — hogy komolyságáról bizonyí­tékot szolgáltatok kezeihez, s ezért vagyok itt, ily rend­kívüli helyen s körülmények között; de nem akartam pillanattal sem továbbra halasztani azon komoly kérése­met önhöz, hogy legyen kegyes számomra sógornője kezét megkérni. Burai Dem tudott hova lenni a csudálkozástól. — É .... én, — hebegé, — részemről minden lehetőt szívesen megteszek. — Köszönöm, — szólt Darüiy * felállv&n, melegen szoritá meg Burai kezét. Az ifjú távozta után Bnyai fel 8 alá sétált hivatal- szobájáhan. Gondolkozott. — Végre is, — szólt, — a fiú elég tisztességes gyerek, s van jövedelme is. Én nem bánom, miért ne ? — Asszonykám, — szólt nevetve nejéhez midőn haza ment, — az udvarlód elpártolt! — Azt hiszed, hogy én azt nem előbb tudtam, mint te 1 ? — kérdé neje. — Miért nem mondtad hát? — Mert most már csakugyan féltem, bogy kiadod neki az utat. Etelka pedig szereti, s igy jobb volt csend­ben magukra hagyni őket! — Ühüm 1 — dünnyögött Burai, de hamisan né­zett feleségére, amiért az gyengéden meglegyintette őt, minek természetesen csakis csók lehetett a vége. — Igen, de — szólt ismét Burai — hát az öre­gek, mit mondanak majd ehhez ? — írtam már nekik, s csupa véletlenségből anyám holnap itt lesz! — Az után, — tévé hozzá kötődve, — ha engem hozzá adtak magához, hát Etelkát miért ne adnák Darthynak, aki végre is különb legény mint maga ! Burai vállat vont. — És hogy Etelka is különb nálad, — felelt kaján mosolylyal, — annak igen fényes tanujele az, hogy helyetted őt választotta Darthy. — Akartam volna csak ! ? — szólt Burainé, s fel- bigyeszté picziny ajakát. — De tehetek én róla, hogy maga nekem mégis jobban tetszik? Burai átölelte kis feleségét s egy pár újabb csók szentté tette a békét. * $ * Egy év múlva együtt volt ismét a két fiatal há­zaspár, s Burai fejcsóválva szól Darthyhoz : — Mégis csak sógorom lettél! Nem folytathatta tovább, mert felesége be fogta a száját, Darthy pedig boldogan mosolygott Etelkára, s alig hallhatóan morzsolta fogai közt: Jobb igy I

Next

/
Thumbnails
Contents