Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
tés mestersége lévén, egy kézcsókért boldognak boldogtalannak adogatja azt; nem törődve avval, használ-e vagy nem. De ne csodálkozzunk, ha a csodafüveket, a kémény alatt bekötött szemmel éjfélkor balkézzel készített Irakat nem veti meg az a nép, mely a kártyavető czigány asszonyban a hajdankor jósnőit bámulja még ma is. Azon t. bizottsági tag ur, aki minden bajnak elejét képzeli venni, ha a tanító halott-kém lesz, akinek annyi a baja különben is, hogy őt a ha- lottkémségre kárhoztatni bűn volna,tekintsen szét; s ha látja, hogy egyház-községében kuruzslás és babona dívik: papi tekintélyének egész hatalmával lépjen fel annak gyökeres kiirtására. Annyit használ vele az emberiségnek, hogy neve sok év múlva is hálásan emlittetik a jövő ivadék által; de meg példát mutat azon hivataltársaknak is, akik eleget tesznek, gondolják ők, ha az üres templomban 52 beszédüket elmondják, az után mitsem törődve egyébbel, inkább földmivesek, mint papok. Gyakori halandóságunknak okául tekintem azt is, hogy némely községben teljesen tudatlan bábák működnek. Vagy semmi az, ha az anya életének legválságosabb idejében uj szülöttével oly szülésznőre bizatik, aki annyit ért mesterségéhez, mint tyuk az olvasáshoz?! Ilejh sok anya és gyermek pusztul igy el; amit sok dolguk mellett megláthatnának a lelkész urak mint olyanok, akik híveikért élnek, nem a hívek azért, hogy nekik fizessenek. Maguk a néptanítók is sokat tehetnek a nép javára e tekintetben, mert meg kell ismertetniük tanítványaikat azon természeti tüneményekkel, amelyek oly sok áldozatot követelnek; hogy óvakodók legyenek De meg szeréntem, az egészségtan oly könyv* amelyet tanítani kell; hogy belőle megismerje a gyermek azokat a szabályokat, amelyek testi épségét, egészségét biztosítják. Sipos Lajos. Az Amerikába való kivándorlás. (Folytatás.) És mindezektől elteaintve, igen gyakran megtörténik, hogy oly földet nyer tulajdonul az ember, amely a legkeservesebb kínlódás és fáradozás mellett sem terem az első 3 évben többet, mint amennyi a saját maga szükségletére szűkén elegendő. Hogy az ily talaj megfelelő anyagi erőt feltételez, önmagától értetődik. Tehát a talaj, de főként a bevándorlott oolonisa- lódni óhajtók szegénysége miatt, a gyarmatok és ezek által a helységek sűrűbbé tétele igen lassau halad előre, és a bevándorlottak túlnyomó része csatis a nagyobb városokban (New-York, Boston, I’iladjlfia, Pittsburgh stb.) kénytelenek megvonulni; szaporítván ott az úgy is tultömött lakosság, és főként a foglalkozás nélküliek számát. Az ily foglalkozás nélküli emberek helyzete pedig, különösen ha valamely még hazájukban elsajátított iparággal nem bírnak, nagyon szomorú. Igaz ugyan, hogy Amerikában valamely mesterséget, különösen szivarkészitést, gépen varrást, vasalást s több e félét elsajátítani nem sok fáradságba kerül. Tíz dollár tandíj lefizetése mellett, 4 hét múltával, kész mester-ember lehet bárki fia; de erre nézve mondották volt ősapáink s igen találóan: »Lehet az ökör ára egy garas, ha-------a garas nincsen meg. De ha felteszem is egyesekről, hogy bírnak annyi tőkével, mint amennyi valamely mesterség betanulására tandíjul szükséges, nem sokat érnek vele. A tanító mesterek a tanonczokat a tanidő elteltével felszabadítják, munka és keresetképeseknek nyilvánítják ugyan; de mégsem bízzák meg a legcsekélyebb jövedelmet hozó munkával is; sőt nehezen várja a mesterek legnagyobb része a tanidő elteltét, hogy tanítványain túladhasson. Sok gyárat és műhelyeket bejárnak az után az ilyen ujoucz mester-emberek anélkül, hogy foglalkozást nyerhetnének; innen következik, hogy az az egyén, aki a legnagyobb igyekezettel tanult valamely iparágat, de amelyet rövid 4 hét alatt alaposan el nem sajátíthatott, utóbb kénytelen valamely farmernél vagy más napi munkánál életét tengetni. Legszerencsétlenebbek pedig azok, kik nagyobb összeggel mennek át az uj világba. Mert a midőn az ilyen pénzes egyének az angoloknál használatban levő mondatot; »Here is evri work veri strong« (Itt minden munka igen nehéz) megértik ;s főként, ha ennek igazságáról meggyőződni tettleg is alkalmuk nyílik, cseppet sem fülik foguk az ilynemű munkához; hanem élnek a »gratisból«, amig t. i. a tárcza tartalma az ily életmódot fedezni képes. Azok ellenben, kik pénz nélkül jővén ki, tározójukra nem bizhatják magokat, rá vannak utalva, hogy élelmük kikeresése végett köveket mozdítsanak mes helyükből. Annál zokobban eshetik tehát a pénzükből kikopott embereknek midőn látják, hogy a pénz nélkül kijöttek mögött mennyivel hátrább állanak. Mert mig azok legalább annyira mehettek, hogy mindennapi kenyerüket szűkén megkereshetik, ők segély nélkül tehetetlenül állanak; minthogy pedig éhen meg nem halhatnak, mégis csak hozzá kell fogniok valamihez, ami előbb-utóbb előadja magát, bármilyen zokon esik is az I Egy példa erre a jelenleg amerikai nagy birtokos Lszterházi gróf, ki midőn hazulról több eltékozolni való pénzt nem nyerhetett, a szénkereskedőknél kocsiskodva volt kénytelen élelmét megkeresni. így láthatunk ma sok oly nagyszerű reményeket táplált és dicső jövőről álmodozó embereket Amerikában, akik tányérokat mosogatnak, köveket törnek, az utczákon járókelők czipőit tisztítják, kocsiskodnak stb. És még ehhez boldognak kell magát éreznie annak, aki legalább igy foglalkozhatva tengeti életét. Meg kell ugyan vallanunk, ami az amerikaiak legnemesebb jellemvonását képezi, hogy Amerikában bárminemű munka végzése által nem csökken az embernek tekintélye úgy, hogy a leggazdagabb ur és a legszegényebb rongyszedő közt sem létezik rangkülömbség; mégis sajátságosán érinthet az valakit, ha Amerikában elérendő nagyszerű tervekrőli álmai ott a hely színén, a valóságban egész a tányérmosásig, vagy a burkolatra szánt kövek töréséig törpülnek le. Egyszóval azt mondhatjuk, hogy habár állandó megtelepedés után csak bele lehet törődni az amerikai életbe; mert hiszen jól mondja a német példabeszéd: »Der Mensch ist ein Gewohnheitsthier« ; de az első év bármely bevándorlóra nézve sok megpróbáltatással jár. S ha valaki hazájában nem szégyenelné mindazt cselekedni, amit véghezvinni Amerikában a »fekete ökör« a kényszerűség, vagy jobban mondva: a muszáj kényszerítő; úgy éppen oly elégedetten költbetné el napi kenyerét otthon, mint a mily elégedetlenül cselekszi azt Amerikában. A régebben, vagy 20—30 évvel ez előtt bevándor- lottaknak mégis jobban ment, habár ezeknek mindegyike, ha itt volna, eleget tudna beszélni amerikai élemé- nyeiről; de azok mégis ama korszakban vándoroltak be, amidőn az amerikaiak szerént »gyertyával keresték az embereket.« De ma már, amidőn a munka-adók úgy válogathatnak a munkásokban, mint a gyermek egy halom almában; a viszonyok egészen megváltoztak. A munkások értéke, valamint díjazása, a bevándorlók nagy sokasága miatt, mind alább-alább száll úgy; hogy bátran elmondhatjuk, mikép a munkások csak azért léteznek, hogy a munkaadók, társulatok, gyárak általuk gazdagodjanak ; egészen ellenkezőleg a régi aranykorral, ahol a munkás kezek szűkében lévén, valóban gazdagon di- jaztattak mindenféle munkások. (Vége. köv.) „N Y í B V I D É K“. _________ A felső tisza-vidéki gazdasági egyesület köz gyűléséből. (Októberhó 19.) Folyó hó 19-én délelőtt tartotta a gazdasági egyesület közgyűlését gróf Dessewffy Aurél elnöklete alatt a megyeháza termében, szép számú egyleti tag részvétele mellett. A gyűlés lefolyásáról a következő érdekesebb mozzanatokat emeljük ki. Első helyen az elnöklő gróf terjesztette elő röviden azon körülményeket, melyek az egyesületet foglalkoztatták, amelyek közzül a megye közgazdasági életére legjobbb hatással az évenként rendezni szokott állat- díjazások voltak. A folyó évben az egyesület ugyanis a megye öt pontján rendezett állat díjazást: Nyíregyházán, Kis-Várdán, B,-Szt.-Mihályon, Raliamazon és Nyír-Bátorban. Ezen öt díjazáson összesen 121 darab egy éves üsző, 74 drb. két éves üsző és 28 drb. egy éves bika nemre való tekintet nélkül 225 darab állat lett bemutatva. A kitüntetett állatokért kiosztott az egyesület 10 frankos aranyakban 1950 arany frankot. Az elnöklő gróf jelentésének ezen részét a közgyűlés kedvezően vette tudomásul s felkérte, hogy a jövő évi díjazások megtarthatására nézve tegyen meg minden lehetőt; mert csak úgy lehet reménye az egyesületnek, hogy a marha létszám csökkenésének gát emeltessék s a meglevő egyedek felnevelése és gondozása előmoz- dittassék. A növénytermelés terén az egyesület, az elnöklő gróf ur jelentése szerént, a jobb és nemesebb vetőmagvak részént ingyenes és részént mérsékelt ároni kiosztása által oda törekszik, hogy a jobb és piacziasabb termények magvai szaporittassanak. Ezen czélra éven- kint a kormánytól száz méter mázsán felül eszközöl ki jobb magvakat, amelyek részben az egyesület tagjai, részben a várdai, bíid-szt- mihályi és nyir-bátori körök kis gazda tagjai közt díjtalanul osztatnak ki, részben az egyesületi gazdaságban nagyobb mérvben szaporittatnak. Az egyesületi gazdaság e tekiutetbeu feladatának teljesen megfelel s évenként 250—300 méter mázsa magvat termel és hoz forgalomba a különböző mezőgazdasági növényekből. A fanemesitést az egyesület évről évre fokozatosabban kiterjeszti s régibb kert telepeit újonnan rendezi be. Az elnöklő gróf ur jeleutéséhői különösen ki kel emelnünk egy igen lényeges intézkedését az egyesületnek, amely a homoki szőíő-müvelésra iráuyul. Az országnak tulajdonképeni borvidékei a philloxera vész által oly rohamosan borittattak el a legközelebbi időkben, hogy ezen fontos közgazdasági ág: a borászat csaknem végveszélynek néz elébe. Tudvalevőleg a philloxera a homoki szőlő területeket nem fenyegeti; mert életére és fejlődésére a homok talajban a kellő és kedvező feltételek hiányzanak; ami arra indította az egyesületet, hogy a szőlőmivelésnek a homokos területen lendületet adjon. Ezen körülmény már annyivalinkább fontos; mert megyénknek igen nagy olyan homokos területe van, ami gazdaságilag nem mivelhető, jövedelmet birtokosának nem nyújt; mig szőlővé átalakítva, jövedelmezővé tehető. Az országos borászati kormánybiztosság fáradságos működéssel már megállapította, hogy az ország egyes bortermő vidékein minő szőlőfajok tenyésznek legjobban, s melyeknek mivelése ajánlatos. így a homokos területekre is bizonyos fajokat jelölt ki, amelyek nagybani telepítésre és művelésre, borászati szempontból, kiválóan alkalmasak. A homokos területre kijelölt szőlőfajok czél- szerüségéről az egyesület az által kiván meggyőződést szerezni, hogy külön szőlőtelepet rendez be az ajánlt szőlőfajokból, amelyeket a magas kormány a kecskeméti állami szőlőtelepről, tekintve a szőlőtelepítés közgazdasági fontosságát, az egyesületnek fele áron bocsát rendelkezésre. Ezen szőlőfajokból az egyesület által négy hold területre szükséges gyökeres szőlő veszszőre történik rendelés, mely mennyiség részént az egyesületi telepen, részént a szőlőtelepítést egy nehány lelkesen felkaroló tag telepén fog elültettetni. A közgyűlés jövő évi programjából egy érdekes s megyénk lótenyésztőire nézve igen érdekes pontot kell kiemelnünk. Ez az egyesület elnökének azon előterjesztése, hogy az egyesület minden erejével odamüködik, hogy lótenyésztő tagjainak legelő csikói részére közös csikó-legelőt szándékozik bérelni s berendezni. Ezen előterjesztését az elnöklő gróf urnák a közgyűlés határozattá is emelte, amiről tanúskodik az egyesületnek tagjaihoz intézett s lapunk mai számának közgazdassági rovatában olvasható körlevele. Az egyesületi titkár által előterjesztett 1883-évi zárszámadásokból a következő nevezetesebb adatokat közöljük. Az egyesületnek 1883. év végével vagyona tett: 1. Alapítványi tőkékben .......... 20541 frt — kr. 2. Iparbaukban elhelyezve .... 3240 » 57 » 3. Egy darab földhitelintézeti kötvény 1000 » — » 4. Építkezésekre adott kölcsön . . . 1494 » 43 » 5. Kin levő alapítványi kamatok . . 2807 » 75 » 6. » » tagdijak................ 372 » 50 » 7. Ingó és ingatlan leltári tárgyakban 3880 » 50 » összesen 33,336 frt 75 kr. Borju-dijazási alap 1882. évről . . . 201 » 94 » 1883. évi segély................................... 59 7 » 50 » összesen 799 frt 44 kr, mely összegből az 1883. évben kiosztatott 684 frt 97 kr, s igy feumaradt az 1884. évre még . 114 frt 47 kr. Az egyesület 1883. évi pénztári forgalma a következő volt: 5294 frt 91 kr. bevétellel szemben, 5287 frt 20 krt tettek a kiadások. Az egyleti titkár által bemutattatott továbbá az 1884 évi előirányzat, amelyben a bevételek 3673 frt, a kiadások pedig 3292 írtban vannak felvéve. A közgyűlés végre a folyó ügyeket s az egyesülethez a kormánytól, megyei hatóság, testvér-egyletek, testületek és magánosoktól beérkezett iratokat tárgyalta le. A fennebbi adatokból kitetszik, hogy a megyei gazdasági egyesület, habár minden nagyobb zaj nélkül is, de hatásosan működik megyénk közgazdasági fejlődése érdekében, s hogy ezen működés még fokozottabb legyen, az azon buzgalom és egyesülési törekvéstől függ, amelylyel a gazdaközönség gyámolitani hajlandó. (100.) Köz ügy. (A nyíregyházai városi tisztviselők) restaurálásának küszöbén, idő szerűnek találjuk a köz tisztviselők minősítésénél figyelembe veendő miniszteri rendelet közzé tételét; amely következőleg hangzik. »A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t.-cz, 17. és 18. §§-ai kapcsán értesittetnek az összes pénzügyi hatóságok és hivatalok, hogy : a) a kereskedelmi tanintézetek közzül: 1. a budapesti kereskedelmi akadémia 2. a fiumei » » 3. a kolozsvári középkereskedelmi iskola 4. a debreczeni » » 5. a székesfehérvári középkereskedelmi iskola 6. az újvidéki » » 7. a soproni » » 8. a pozsonyi » » 9. az aradi » » továbbá: 10. a »’Wiesznerí-féle középkereskedelmi iskola Temesvártt, 11. a »Röser«-féle » » Budapest és 12. a »Porges«-féle » » Pécsett; b) a katonai tanintézetek közzül: 1. a m. kir. Ludovica akadémiai tisztképző tanfolyama 2. a cs. kir. katonai akadémiák 3. a cs. kir. » főreáliskolák 4. a cs. kir. gyalogsági hadapród iskolák 5. a cs. kir. lovassági » » 6. a cs. kir. tüzérségi » » 7. a cs. kir. mérnökkari » » 8. a cs. kir. utászi » » a fögymnasiumokkal vagy főreáltanodákkal egyenren- düeknek tekintendők; s igy a felsorolt intézeteket jó sikerrel bevégzett egyének, az 1873. évi I. t.-cz. 17. és 18. §§-:ii értelmében, a számvevőségi és pénztári szakban alkalmazhatók. Egyúttal megjegyeztetik, hogy a felsorolt kereskedelmi tanintézetek érettségi (zár) vizsgák megtartására vannak jogosítva; s igy ezen intézeteket sikerrel be- végzettekuek csakis azok tekintendők, kik érettségi (zár) bizonyítványt képesek felmutatni. ÚJDONSÁGOK. (§) Somogyi Gyula nyíregyházai országos képviselő folyó hó 22-én képviselői állásáról lemondván; a képviselő ház elnöke megkereste a nyíregyházai központi választmányt, hogy az újabb, illetőleg pót választást, az 1874. XXXIII. tör?, czikk értelmében, 24 nap alatt tartsa meg. Minthogy az elnöki megkeresést a központi választmány folyó hó 22-én vette, a választásnak legfeljebb f. é. novemberhó 15-ig meg kell történnie. (v.) A Nyíregyháza városának engedélyezett kövezetvám szedési jog, a városi képviselet közelebbi megállapodása szerént, f. é. deczemberhó 1-én lép életbe. A hivatalos alakban leendő közhírré tétel eszközölése végett, az alispáni hivatal már megkerestetett. Addig is, mig az újabb engedély okmányt egész terjedelmében közölhetnénk, köztudomásra hozzuk, hogy az újabb engedély, nem mint az első 50, ij hanem csak 20 évre szól. A 20,000 forint kárpótlást azonban, 4 év alatt köteles a város lefizetni a megyének, a megyei útvonalak haszon-élvezeteiért. (!!) A nyíregyházai ev. ref. templomban folyó októberhó 30-dik és 31-dik napjain papi értekezleti gyűlés tartatik, amelyre az illető elnökség ez utón is tisztelettel meghívja a helybeli és vidéki értelmiséget. Az ez alkalomból szerkesztett ős szétküldött meghivá
