Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-03-11 / 10. szám
IV. évfolyam. Nyíregyháza, 10. szám. Vasárnap, 1883. márcziiishó 11 (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. KÖZLÖNYE. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre.........................................................4 frt. Félévre..............................................................2 „ Negyedévre.....................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások ]?iring?ei* «János és «Jóba. Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hambnrgban. ____________ Az első lépés. I. Az e becses lap közelebbi számában, a Nyíregyházán felállítandó első fokú ipariskolát ismertető vezérczikk tapintatos, találó és jól sejtett föltevése tehát igaznak bizonyult. A hazai iparnak lelkes vándor apostolai csakugyan megjelentek városunkban az előre jelzett időben, hogy az elsőfokú ipariskolát megteremtsék. Gróf Zichy Jenő és jágócsi Péterffy József ipariskolai országos kiküldöttek joggal elmondhatják magukról, amit Caesár mondott volt, hogy tudniillik: „jöttünk, láttunk, győztünk.“ ígéretükhöz képest eljöttek Nyíregyházára, ahol már oly szivszakadva vártak rájuk. Eljővén látták, hogy a fogadtatás, amelyben részesültek, nem ob- ligát, hanem a legbensőbh ragaszkodás, legerősebb bizalom és a legmélyebb tisztelet kifolyása volt. És győztek, mert a kitűzött nemes czél, rövid pár óra alatt elérve lett. Az elsőfokú ipariskolának szükséges volta és a szervezkedési készség egyhangúlag kimondatott. Ezzel meg lett téve az első lépés, a helyi ipar fejlesztéséhez szükséges legelső kellékek megszerez- lietése felé. Hogy mennyire tájékozatlan volt a tanácskozásra behívott iparosság úgy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltóságának az ipariskolákat tárgyazó intenczióira, mint a magas vendégek e vonatkozatu föllépésére, illetőleg a felállítandó első fokú ipariskola szervezési módozataira nézve: A „NYIBVIDBK“ TÁRCZÁJA. Yörös Jula. (Humoreszk.) Fordították : Nagy Gizella éa Kin? Antal. (Folytatás.) Vége van — Mondá a legszomorubb arozkife. jezéasel. Megkísérlem vigasztalni. Ugyan mit mondhattam volna neki ? Mindenekelőtt arra kértem, hogy adja elő azon eseményeket, amelyek ez időközben történtek; mely lépéseket tett s mi terveket kovácsolt. Bizony nem sok- reményleni valót hallék. Rudolf első gondolata Edith és a báró volt; szerencsétlenségre mindketten egy bajor- országi útra indultak, tartózkodási belyöket nem le- bete tudni. Rudolf ezután a rendőrségtől kért segítséget. Ez minden igyekezetét megfeszité, de eredménytelenül. Hatodik nap végre Brandenburgból kapott levelet Júliától. Csak e szavak állottak benne: »Ne félj semmit! Mitsem követek el magamon. Ha utolsó barátságot akarsz irántam tanusitani, úgy ne üldözz tovább. Fáradságaid félénkebbé tesznek s még is eredménytelenek lesznek. Julia« Rudolf most már a legnagyobb nyugtalansággal várta Edith és férje visszatértét; mert erős meggyőződése volt, hogy Julia nem szakított ő vele véglegesen, sőt gyanította, hogy őt a történtekről értesítő és felvilá- gositá. Mostantól kezdve egyetlen bajor vasút vonalat sem mulatzsott el. Ha időm néha engedte, én is elkísértem. Erzém, hogy baráti segélyemre mindinkább szüksége van; sőt tartottam tőlle, hogy kétségbeesésében valami balgaságot követ el. kitűnik azon körülményből is, hogy több iparos társulat képviselői, tulajdonképen utasítással sem láttattak el. Ami Ígéretet tettek, inkább a minis- téri biztos ur őnagyságának erő- és érv-teljes előadásának hatása alatt tették. És mégis ki lett mondva az elsőfokú ipariskola felállítása; körvona- lozva lett a felállítandó iskola szervezési módozata, nemcsak, desőt az első évi költségvetés is meg lön állapítva. íme ily eredményeket képes felmutatni a nemes és erős akarat. A sikerhez azonban, mint már röviden érintőm, nagy mérvben járultak az ipariskolai országos kiküldöttek is. Az általuk elmondottakat méltó, hogy minden ott jelen volt mélyen emlékezetébe vesse. A nemes gróf ugyanis egyszerű, de őszinte szavakban ldvta fel a tanácskozást az iparügynek, jelesen a most szervezendő ipariskolának saját érdekükben való felkarolására és tehetségük szerénti támogatására. Elmondta, hogy ne várjunk mindent a kormánytól, mert az mindig az önállás, az önrendelkezési szabadság veszélyeztetésével jár. Hangsúlyozta továbbá, hogy a most fennálló ipartörvények helytelen voltát immár a kormány maga is belátta, és erősen hiszi, hogy azok a legrövidebb idő alatt revideáltatni s a kényszer-társulás és a qualificátió alapján, módosíttatni s ezzel egyidejűleg a vásári kérdés is szabályoztatni fognak. Póterífy József miniszteri biztos előterjesztvén a vallás- és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltóVégre, tiz hosszú, kinos nap után várakozásunkat siker koronázá. Most is komolyan állunk a perronon, vizsgálva, midőn Rudolf villanyosán érintve karon ragadott s reszkető hangou suttogá: — Hála az égnek! — Edith. E pár szótag kiejtésében, a képzelődések egy uj lánczolata fűződött tovább agyamban. Nehány hő előtt is ily hangon súgta volna fülembe e szavakat; de mily egész más érzelemmel! Most e szavakban egy fájó szív érzései hangzottak. Csak az elvesztett paradicsom utáni vágy tűnt ki azokból, melyet az Edith köszöntése sem volt képes pótolni. Az érkezők felé léptünk s üdvözlők őket. — Hol van Julia, nőm? — Kérdé vonagló ajakkal. — Nőd? viszonzá Edith ijedten. — Hogy értsem ezt? — Oda van, már több három heténél. Kétségen- kivül tudjátok tartózkodási helyét. Edith elsápadt. — Mit hallok? Julia eltűnt! Az Isten szerelméért mi történt ? — Hát ti nem tudjátok. . . ? — Egy szót. — Erősité a báró a legnagyobb csodálat kifejezésével. Rudolf nem válaszolt. Gyors léptekkel furakodott az odasiető tömeg közzé. Az elbámult házaspár a kérdések rajával ostromlott. Amit lehetett, kózlém velők; de Editket nem látszanak magyarázataim kielégíteni. Kért, hogy lakására kisérjem s bővebben nyilatkozzam. Hazaérve, Júliától levelet talált, melyet ő eltűnése előtti napon tett postára. Az irás igy hangzott: »Kedves testvérem! Férjemet örökre elhagyom, félév múltával hallani fogsz felőlem, de csak úgy, ha üue- pélyesen fogadod, hogy rólam semmi életjelt nem adsz. ságától nyert megbízását: felkérte a tanácskozást, hogy feladatának megoldásában, saját jól felfogott érdekükben is, őt támogatni szíveskedjenek. A miniszteri biztos ur mindenek előtt jónak látta kifejteni, hogy a közoktatásügyi miniszter ur múlt évi augusztus havi rendelete értelmében, oly módon kívánja az iparos tanonezok iskoláit szer- veztetni, hogy egy úgynevezett előkészítő osztályban, az elemi iskolában vagy semmit, vagy csak igen keveset tanult iparos tanonezok nyerjenek oktatást az irás, olvasás, számvetés és rajzolás elemeiben; a lialadottabbak számára pedig 2 3 évi tanfolyam reudeztessék a tervezeti szabályok szellemében. Különösen hangsúlyozó a miniszteri biztos ur, hogy a miniszteri rendelet a rajzolást az eddiginél sokkal nagyobb terjedelemben kívánja oktattatni: hogy az iparos tanulók foglalkozásuknak, illetőleg iparáguknak megfelelő szakszerű tanításban részesüljenek. E szakszerű tanítás úgy értendő, hogy az építő iparosok, az asztalosok, az esztergályosok, az építő- és műlakatosok, a bádogosok, a rézművesek, a gépészek, a kárpitosok sat. mind külön-külön, pályájuknak megfelelő rajzolást kötelesek tanulni. A miniszteri biztos ur igen érthetően fejtegető azon jótékony befolyást és eredményt, amelyet az ipariskola létesítése a város közönsége részére biztosit. De e tekintetben legtöbbet maguk az iparosok tehetnek, ha tudniillik az iparos-tanonczai- kat nem hetesüknek és szolgájuknak, hanem családjaik tagjainak tekintik s velük mint ilyenekkel Ne kérdezz, hogy mi vitt e váratlan lépésre. Elég, hogy egy levegőt többé nem szíhatok vele. Sorsom felett ne- aggódjál. Julia.« — Mindennél, a mi szent ön előtt, — mondá oly szenvedéllyel, melyet képzelni sem mertem, mi történt itt távollétünk alatt? Borzasztó félreértésnek kell uralkodni! Kitérőleg válaszoltam. Végre azon Ígérettel vettem búcsút, hogy Rudolfot felkeresem s körülményes gyónásra kényszerítem. Levert kedélylyel siettem Rudolf lakására. Csengettem. Egy kisirt szemű lányka ajtót nyitott. — Uram beteg — mondá — az ágyon fekszik és félrebeszél. Beléptem a gyengén világított szobába, ahonnan a kétségbeesés és fájdalom hangja tört elő. — Rudolf! — mondám részvétteljesen, — térj magadhoz! Még minden jóra fordulhat. — Felállott és fénytelen szemeivel rám bámult. Azután fájdalmasan mosolyogva fejét rázta.. — Nem! — Viszonzá keserűen. — Késő! ő oda van ! ő meghalt! — Ne hagyd el annyira magadat fiam! — mondám atyai jóakarattal. — Edithnél voltam. Julia megígérte, hogy néhány hó múlva tudat maga felől. Egyszerre leugrott ágyából. Betegsége egy pillanat alatt el látszék őt hagyni. — Ő irt! Hol van? Jer! siessünk! Még ma kell Edithtel beszélnem . . . Oh én tudtam, hogy van felőle tudomása . . . Gyorsan felöltözködött. Azután oly gyorsan rohaut le a lépcsőn, mintha a szerencsét röptében akarná elfogni. Csak fáradtsággal értem utói. — Ne add át magadat előleges reményeknek — mondám intőleg. — Edith csak oly keveset tud, mint te . . .
