Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 28. szám. Nyíregyháza, 1884. julius 13. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. "WS Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Fgóxz évre........................................................4 frt. Félévre ............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fdlszólamlások «Xóba Eleit kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint lő krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Iliidapesten. Haaseusteiu és Yogler ___________irodájában Pécsben, Prágában ős Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Born & Comp által Hamburgban. A kormány programul ja. (Vége.) Térjünk tehát a főkérdés megfejtésére; hogy t. i. kiket ruházzon fel a magyar alkotmány ülési és szavazati joggal a felső házban. Tudva levő dolog, hogy Magyarország még mindig az aristokratia vonásait hordja magán; noha az 1848-diki törvények alapján, a parlamentáris monarchia színezetét ölté magára. Meg kell azonban vallani, hogy a modern állam eszméktől solia sem zárkozott el anyira, hogy a haladással merev ellentétbe helyezte volna magát. Különösen nagy haladást tett e téren a Tisza-regime alatt, amelyet Inában gáncsolunk és kárhoztatunk lépten- nyomon; mert a magyar államiság érdekében hason- lithatlanul többet tett egy-maga, mint az előtte fenállott kormányok összesen. Ezt minden magyar embernek be koll ismernie. A felső ház rendezése, szintén a haladásnak, a modern állam eszmék iránti hódolatnak jelére vall. A parlamentáris kormány-alkatnak egyik eluta- sithatlan követelménye az is, hogy a felsőház szintén át alakittassék. A születési és rendi előjogokon pihenő ősi, sok tekintetben már elavult felsőházi intézmény, mai szerkezetében, tovább fen nem állhat; különösen nem állhat fenn nálunk, ahol annyi ellentétes érdekeket képviselő osztályok, vallás-felekezetek és nemzetiségek keletkeztek, a rendi alkotmány életbe léptetése és fenállása óta. Az az után, hogy kik legyenek tagjai a felső háznak, egészen más kérdés, ügy látszik, hogy e kérdéssel, tulajdon-képen még maga a kormány sincs egészen tisztában. Legalább ezt lehet gyanítani Ivánka nyilatkozatából; aki ugyanis a felső házat, ha lehetséges, a mai főrendi ház beleegyezésével, a történelmi jogok tiszteletben tartása mellett; ha pedig igy nem lehetséges, akkor a választás utján kívánja reformálni; vagy is a választott szenátus elvének szándékozik hódolni. Hogy a történeti jog alatt mit kíván értetni Ivánka, illetőleg a kormány: azzal igen könnyen tisztában lehetünk. Érti a születési és a rendi jogczimet, a főnemesi kiváltság-maradványokat; amelyek szerént a főnemesség, a főpapság és a főhivatalnokság ezen túl is tagja lehet a főrendi háznak; valószínűleg azonban bizonyos megszorítások alkalmazásba vétele mellett. Második közleményemből kitünőleg, tagadhatatlan, hogy a felső házat, a legtöbb államban a főnemes-nagy birtokosságok, az örökös méltóságok, és kiérdemesült birodalmi méltóságok képezik. Vannak azonban oly államok is, ahol a felső ház tagjai közzé a korona is nevez ki részént saját tetszése, részént ajánlatok utján. Vannak továbbá államok, ahol a legtöbb adót fizetők közzől is választatnak a felső’házba. Vannak még oly államok is, ahol a felső ház, vagyis a szenátus tagjait a törvényhozó testületek választják vagy a legnagyobb adófizető polgárok közzől, vagy saját kebelükből. Vannak végül államok, ahol a felső ház tagjait közvetett választás utján választják ugyanazok a polgárok, akik a népkamara (alsó ház) tagjainak választására jogositvák. Mind ez attól függ, hogy mely államban minő megállapodást sikerült létrehozni a közvéleménynek; és hogy hol, mit diktál e tekintetben az alkotmány. Feltűnő azonban, hogy az általunk ismert államokban, az egyházi méltóságoknak, mint ilyeneknek, (vagyis kinevezésre, hivatalra és censusra való tekintet nélkül), csupán Ausztria, Anglia Magyarország, és Szászország adnak felső házi tagsági jogot. Tudtommal 41 oly állam van, ahol a kettős kamarai rendszer lett -elfogadva. Tehát 37 államban a főpapságnak : nincs a felső házban ülési és szavazati joga; ha csak vagy állami magas hivatalánál,megválasztatásánál, kineveztetésénél, vagy adójánál fogva-ncm, tagja a felső háznak. Ez minden esetre fontos • körülmény; ami meg érdemli, hogy az állam életére befolyással bírók komolyan és behatóan gondolkozzanak felette. Érdekes továbbá tudni még a következőket. Születési főúri jogezim, csupán 8 államban ad felső házi jogot; hacsak mint nagybirtokos, királyi kinevezett, vagy választott különben is tagja a felső háznak. A nagy birtokosok, mint ilyenek 9 államban tagjai a felső háznak. Kinevezett felső házi tagok vannak 7 államban. Választatnak a felső házi tagok 10 államban. Kineveztetnek és választatnak 6 államban. Ha a fentebbi adatokat összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy a legtöbb államban választás utján alakittatik meg a felső ház, vagy is a szenátus. Kétségtelen, hogy a felső háznak választásra való alapítása a legczélszerübb, már csak azért is; mert igy a felső házba is több elemek juthatván be: az országnak minden érdeke képviselve volna az alsó és felső házban, ami az után az egyenlőség elvének is inkább megfelelne. Nálunk Magyarországban azonban, épen a különféle érdekek képviseltetésére való tekintetekből kívánatos, hogy a felső ház:az állam határain belül fekvő összes értelmi, erkölcsi, és anyagi erők kifejezője legyen. Minél fogva kell, hogy a főnemesség vagyonosabb része, születési jogezimen, de lehető magas vagyoni és életkori census mellett; a főpapság, vallásfelekezeti különbség nélkül, egyház hivatalbeli állásuknál fogva, megszorítás nélkül, tagjai legyenek a felső háznak. A tisztán csak nagy birtokosok csupán kitűnő hazafiui érdemeiknél fogva lennének kinevezendők, de semmi esetre sem hivatalosak vagy választandók. A többi kinevezettek csak az alsó ház ajánlatára jöhetnének királyi figyelembe. Tagjai lehetnének még a felső háznak a magyar tudós társaság, az irodalmi társulatok, és az egyetemek választottal. Választhatnának végül az egyes törvény-hatóságok is egy-egy felsőházi tagot. így és csakis ekkor lenne el érve az a nagy és nemes czél, amely felé minden kultur-államnak törekednie kellene; hogy t. i. a magyar felső házban, ha nem is kizárólag, legalább tulnyomólag, hazafiui érdemekkel kimagasló államférfiak, szakszerű képzettséggel kiemelkedő tehetségek, s a kor műveltségének színvonalán álló kitűnőségek foglaljanak helyet. (K—y.) A nyíregyházai arató-gép próba (Juliushó 9,) Csekély számú érdeklődők előtt történt meg a próba, még pedig az ilynemű gépeknek a legkedvezőtlenebb talajon; csak ez után mutattatott be sima földön. A legrosszabb talajon végzett munkájára bírálatul az mondható, hogy szükségből használható; mig kedvezőbb körülmények közt végzett munkája kifogástalannak találtatott. A panasz óriási a munkáskéz hiánya miatt. Tehát az aratógép volna az, amely e körülményen segíthetne, s daczára ennek, az érdeklődés mégis oly csekély, hogy az a kérdés tolni élőnkbe, ha vájjon van-e munkáskéz- hiány, van-e szükség a gépre? Nincs szükség reá! De korántsem azért, hogy a gép roszul dolgoznék, drága lenne, hamar elromolnék, vagy a talaj alkalmatlan lenne; hanem nincs szükség reá azért, mert akkor vége lenne a gond uélküli aratásnak. A magyar ember természete megszokta már, hogy kepéseit munkába állítva, azzal az aratás minden gondját levesse magáról, szórakozzék, fürdőre menjen. Az ám, de az arató-gép ezt meg nem engedi, arra az aszaló hőségben is ügyelni kell; az pedig fáradtságos, nem fér a nyakára senkinek. Ismételjük, hogy az arató-gép nagyban lcözönyösiti a munkáskéz hiányát. Nem kívánjuk, hogy minden gazda megszerezze, mert az lehetetleuség is ; de szerezzék meg azok a gazdák, akiknek talajuk uem csak alkalmas, de rajta ezeu gép olcsó és kitüuő munkát végez. Ilyen talaja a Nyírségnek annyi vau, hogyha azokon arató-gép dolgoznék, csak harmadrészre olvadna le a munkáskéz iránti kereslet; és igy minden gazda elérné azt, hogy kellő időben takaríthatná le terményeit. Azt az ellenvetést sem fogadhatjuk el indokoltnak, hogy nincs mindenkinek módjában kiállítani az ily gépekhez megkívánható igás erőt. Számítsa fel bárki is csak a nagyszámú kepések kosztolásánáli tulkiadást, az arató-géppel szemben: már itt ki fog tűnni, a nagymérvű megtakarítás. Ezen gép-próba alkalmával egy kaszáló-gép is lett bemutatva. Hát az hasznavehetetleu-e ? Korántsem! Ezen gépekre bírálatul azt lehet mondani, hogy általában minden mesterséges takarmányt, köztük a megdőlt, és rothadásba indult zabos bükkönyt is, kitünően kaszál le. Az az ellenvetés, hogy gyér, vagy finom szálú füvet nem kaszál, teljesen igaz; mert ezt rendesen a természetes kaszálók egyenetlen talaja sem .engedi meg; de azért minden valamirevaló gazdaságban annyi vetett takarmány van rendesen, hogy a kaszáló-gépek bőséges alkalmazást találhatnak. Meg kell említenünk még azon kettős és egyes Sack-féle ekéket, amelyeket Propper Sámuel ur mutatott be munkában. Ezen ekék munkája igazán kitűnőnek nevezhető s oly tökélylyel biró földmunkáló eszközök, a melynél jobbat már kívánni sem lehet. Elismerés illeti Propper urat, aki az arató- és kaszáló-gépet uem mint gép elárusító, hanem mint gazda mutatta be, aki feladatául azt tűzte ki, hogy addig próbál minden rendszerű arató-gépet, amig végre sikerül találnia egy olyat, amely talajviszonyainknak megfelel. A bemutatott gépet azért ajánlotta fel ez alkalommal, hogy a gazda-közönségnek alkalma nyíljék munkában látva mondani Ítéletet felette. Egy a jelen voltak közzül. Közügy ok. (A pénzügyminisztér uj javaslatai.) A pénzügymi- nisteriumban most két uj törvényjavaslaton dolgoznak. Az egyik a dohánytermelés reformálását czélozza, a két év előtt tartott enquette javaslatai alapján. A másik a tisztviselők nyugdijára vonatkozik s akkép intézkedik, hogy a nyugdíj tiz évi szolgálat után nem 33, hanem 40 százalékát tegye az évi fizetésnek; a nyugdíj igény emelkedése pedig évről évre történjék. Az államkincstárra ebből háramló teher 12 év múlva fogja legmagasabb fokát elérni; de ekkor sem fogna a 400,000 frtot meghaladni. Tizenkét éven túl az állam megter- heltetése, a nyugdíjalapok segélye következtében, folyton csökkenni fogna. (Kiállítási sorsjáték.) A m. kir. pénzügyminiszter, Matlekovits Sándornak, mint az 1885. évi kiállítás országos bizottsága elnökének, megengedte; hogy a kiállítás jövedelmének emelése végett, tárgy-sorsjátékot ren dezzen, s e czélból két millió darab 50 kros sorsjegyet kibocsátbasson. A nyereménytárgyak közzé pénzt, vagy értékpapírokat felvenni nem szabad. Kivételt képez a 100,000 frtos főnyeremény, amelyre vonatkozólag király ő felsége megengedte, hogy az esetleg készpénzzel is beváltathassék. A búzás 1885. okt. 31-én lesz.
