Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

TV. évfolyam. Nyíregyháza, 1884 Julius 6. 27. szám. KÖZLÖNYE. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI J. EGYLETÉNEK HIVATALOS Megjelenik hetenüínt' egyszer vasárnapon. ”3*8 $ Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Jigéaz évre........................................................4 írt. Félévre ............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 > A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólanilások J ót>a Eleit kiadótulajdonos könyvnyom­dájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 k raj ez ár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A kormány programmja. (Folytatás.) Magyaroszágon, a királyság megalapítása előtt, a törvényhozási jogot kizárólag a nemzet, illetőleg a nemzetiségek tanácsa gyakorolta. A fővezér csak végrehajtója volt a nemzet akaratának. Az országgyűlés, a moliácsi vész után, két táblára (házra), u. m. felsőre és alsóra oszlott; de azért a kettő egy egészet képezett úgy, hogy a királyi leiratok és válaszok mindig a két tábla együttes ülésében olvastattak fel. Itt választattak a nádor és a korona őrök. Innen tétetett jelentés a küldöttségek munkálataikról, és terjeszttettek fel a feliratok. A felső táblának tagjai voltak: a főpapok, a világi főurak; az alsó táblát a vármegyék, a kir. városok és a szabad kerületek követei ké­pezvén. A felső háznak üléssel és szavazattal biró tagjai közzé tartoznak ma: a királyi lierczegek, ha az országban ingatlan vagyonnal bírnak; a magyarországi római és gör. kath. érsekek, a me­gyés és czimzetes püspökök; a zágrábi nagy pré­post; az aurániai perjel, a pannonhalmi apát, a jászói prépost; és görög a keleti szerb és román érsekek és püspökök; az ország zászlós urai (az országbíró, tárnok-mester, stb.); a megyék fő­ispánjai, a szász gróf, és a fiumei kormányzó; a horvát nemzeti országgyűlés két küldöttje (az or­szággyűlési joggal biró egyházi és világi horvát főurakon kívül,);és az 1847-edik kolozsvári ország­gyűlésre meghiva volt s még életben levő erdélyi királyi hivatalosak. Angliában a lordok házának (felső ház) tagjai: az anglikán egyház érsekei, püspökei; továbbá a lierczegek, őrgrófok, grófok, algrófok, és bárók első szülöttségi vagy egyéb peerségi jogezimen. Ausztriában az urak házába (felső ház) 53 főúri családfő, örökösödés utján jut be; a többit a császár nevezi ki. Tagjai még az urak házának az uralkodó család teljes korú herczegei, 9 érsek és 7 lierczegi czimet viselő püspök. Bajorországban az első kamarát (felső ház) örökös méltóságok és kinevezettek képezik. Brazíliában a szenátus (felső ház.) tagjait a tartományok választják, a légtöbb adót fizetők (viri­listák) közzől, élet-fogytig. Dániában a felső ház tagjainak egy részét a király nevezi ki, a többi közvetett választás utján választatik. Észak-amerikában a szenátus tagjait az egyes államok törvény-hozó testületéi választják 6 évi idő tartamra. Franczia-országban 75 szenátust a szenátus maga, 225-öt pedig a megyék, és gyarmatok e czélra alakított választó testületéi választanak. A legelső szenátus 75 tagját a képviselő ház választotta. Hollandiában az első (felső) kamara tagjait a tartományi gyűlések választják, a legtöbb adót fizetők közzől. Norvégiában mind a két ház tagjait a vá­lasztó polgárok választják; és pedig, minthogy itt arisztokraczia nincs, a képviselők öszesége (Stor­thing) saját kebeléből kiválaszt egy-negyedet, a fel­ső kamara (Langtbing) tagjaiul. A megmaradt három-negyed képezi az után az alsó kamarát (Odelsthing). Poroszországban az urak háza áll: főnemesi származású örökös tagokból, akiket a király részént ajánlat utján, részéut bizonyos jog czimen nevez ki. Ezen kívül 90 tag választatik a legnagyobb adó­zók által a kerületekben; és 30 tag választatik a község-tanácsok által a nagyobb városokban. A „NYÍRVIDÉK“ TÁROZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folytatás.) A nép könnyei előtörtök, vizes lett könnyeitől a föld, melyen állott; kezét emelé búcsúra királyához, azután elszéledett, elment haza iszonyú bánatával. Pe­jét ott hagyta a nép a barátok kezében, de ő akarta így. Mindenki megindult akkor, csak a barátok nem. őket nem iuditá meg sem a király nagylelkűsége, sem a népnek nagy fájdalma. — Super ispidem et basiliscum ambulabis — Iu- tonálá a Guardián, s utána mormolák a szerzetesek : — Et conoulcabis leonern, et dracouem. »Pár nap múlva megjelentek e zárdában az Oaxakai püspök ő nagyméltóságának meghatalmazottal. Avendanó Sennor arcza eltorzult. Bosszúságában nem volt képes folytatni megkezdett történelmét. — Nos — mondá a türelmetlen Monsieur Bra­sseur. — Mit hoztak a felhatalmazottak ? — Kérdé miszter Springfield. — Kétségkívül meghozták az absolutiót a szegény lealázott királynak. Az egyház nem adhat mást, mint áldást és kegyelmet, — Jegyzé meg Kővári. — Oh Sennor Kővári mindig a szeg fejére üt — mondá Sennor Avendanó különös mosolylyal, amely alig volt más, mint a keserű emlékezet üröm csapa­déka. — De hát ugyan mit is lehetne egyebet várni azon pap uraktól, akik a szeretetet hirdetik Isten ne­vében ? És a nemes Montezumáoak rózsaágyat vetetten izzó parázsokon. — Jegyzé meg Sennor Avendanó. — Hiszen, csak a pokolba vezető földi kincseket akarták tőle elvenni, hogy lelkét ily földi hijába-való- ságoktól megszabadítsák. Legyünk igazságosak Sennor — jegyzé meg makacsul Kővári. Szép dolog az, ha az ember más terhét saját vállaira veszi, hogy vándor tár­sát megkönnyítse. Hát nem bámulatos az ily nagylel­kűség. Ismétlem, legyünk igazságosak azon urak iránt Sennor. — Legyen tehát, miután a történelem már e tárgy­ban megtette a magáét. Tehát az Oaxakai püspök ur küldöttei hoztak parancsot. — Szabadon bocsátani azonnal az elfogott királyt vága közbe a Brasseur. — Nem, hanem azt, hogy kisértessék a király tel­jes tisztelettel azonnal hozzá a fővárosba. — Természetesen, az elégtétel fényes kiszolgálása végett, A püspök ur ezt magára vállalta. — Úgy látszott kezdetben. Az egész ut a fővárosig a diadalmenet hosszú sora volt. Oda gyűlt útjába a nemzetnek aprója, nagyja. Virágokkkal hintették be előtte az utat. Idv kiáltások hangzottak utána. A király népe szeretetében úszott, mint a sugárkoronás nap az égen. Ez volt Montezuma unokájának utolsó öröme, s a nép utolsó hódolata a nemzeti királyságnak. Hozzá kell tennem azt is, hogy a királyt a fővárosban hasonló tisztelet fogadta. Sokan szeretik a halottakat virágokkal elhalmozni. A régiek megkoszorúzták az áldozatukat. Kegyeletes szokás 1 Nem sokára a király megérkezése utáD, megjött Valderráma a Visitador ur is, aki nagy nevet vívott ki Portugalliábau maga a király szabadon nevezi ki az első kamara tagjait. Svájczbau az első kamara tagjait a cantonok választják. Spanyolországban az országgyűlés első kama­rája részént birtokuknál, részént hivatalos állásuk­nál fogva, szenátorokul elismert tekintélyekből; ki­rályi kinevezettekből és a legtöbb adót fizetők vá- lasztottaikból áll. Svédországban a tartományi gyűlések, és a tar­tományi szövetkezethez nem tartozó „Nagy Váro­sok“ képviselő testületéi választják, a nagy birto­kosok és nagy adót fizetők közzől. Szászországban az első kamarának tagjai: a királyi lierczegek, a főúri nagy birtokosok, az egye­temek és városi képviselő-testületek választottal, és a királyi kinevezettek. Würtembergben az első kamarát képezik: a főúri nagybirtokosok és a királyi kinevezettek. íme igy állnak a viszonyok az európai és északamerikai államokban, a felső házat képező ele­meket illetőleg. Minden államba fontos és életbe vágó kérdés ugyan, hogy a felső kamarát vagy házat minő ele­mek képezzék; de leginkább fontos és valóságos lét-kérdés az nálunk, ahol annyi ellentétes érdekű osztályok, mondhatni kasztok és nemzetiségek vannak. A jövő országyiilés tehát, a felső ház rende­zésében, oly művet van hivatva megalkotni, amely­től nemcsak Magyarország, kedves hazánk törvény­hozói apparátusának összeállítása; hanem jövő bol­dogságának, fennállásának biztosítása a legna­gyobb mérvben függ. Ha a magyar felsőliáz úgy rendeztetik és ala- kittatik meg, mint azt a haza, az ország nemzeti érdekei követelik: Magyarországban mindazon nyo­magának hivatalos buzgőságával. Úgy nevezték őt, hogy »Molestador de los Indios« vagy is »az Indiánok nyomor- gatója. Igen, de hát ekkor Cortez véres kormányszékén egy szelíd lelkű kormányzó ült Velasko alkirály (1551 —1564). Ettől már Cocicopi nem várhatott mást, mint ügyeinek igazságos elintézését. De hát uraim, az igazság nehéz dolog. A nehéz dolgok lassú mozgásunk. S miután a görök regék szerint szeme bekötve van, bizony nem tanácsos neki a gyors mozgás, mert még nyakát szeghetné; ami bizonynyal az összes emberiséget komolyan érdeklő nagy vereség volna. És miután az igazságnak bekötve van szeme, s igy nem lát: tehát vannak jámbor becsületes emberek, kik megkönyörülnek rajta, Ezek Themis felesketett levi­tái , a prókátorok. Ezek az után élnek az alkalommal s vezetik a bekötött szemű istenséget hol jobbra, hol bal­ra, minden irányban, csak egyenesen nem l Azt tartják, hogy bár az egyenes ut a legrövidebb, de semmi esetre sem a a leghasznosabb I Már pedig a haszon egyetemes világmozgató elv a földön. Az elv pedig minden, s az ember semmi; mint önök boldog emlékezetű császára, Mr. Brasseur, egykor felfedezé; annál fogva Themis pap­jai is engedtek valahára az elv hatalmának, s mellőzték a nem-hasznos egyenes utat, s a pör nem húzódott to­vább, csupán egy évig. A mi mindenesetre dicséretre méltatandó kivétel; miután önöknek uraim ott Európá­ban úgy tudom, voltak száz éves pőréik is; a harmincz éves perek pedig épen nem ritkák, a szent szék ügyvé­dei uraim nemes kivételek. Csupán csak egy évig húzták a Bzereucsétlen király perét, természetesen illő diurnum mellett. Végre meghozatott az Ítélet; s igy hangzott. »Cocicopi hütelen lévén a keresztségben letett fo­gadalmához, országát és koronáját veszíti«. (Folyt, kiiv.)

Next

/
Thumbnails
Contents