Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 25. szám. Nyíregyháza, 1884. junius 22. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE, Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .......................................................4 írt. j Fé lévre............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint.. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba. Elek kiadótulajdonos könyvnyom. (Iájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak iínnertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utczji 1551. szám) : továbbá : Goldberger A. V, áltál Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágábau ép Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Coinp áltál Hamburgban._________________ Eg y társadalmi betegség. x. Az öngyilkosság ■ indító okai közzé soroztam végül: a megélhetés nehézségeit. A megélhetés tulajdonképen soha sem volt könnyű dolog. Ingyen semmit sem adnak, tehát az életet sem. így volt ez mindig, és igy lesz mindaddig, amig az ember ember lesz; amig az egyik gazdagabb, a másik hatalmasabb sat. kívánván lenni: egyik a takarékosság, a meggazdagodás, másik a könnyelmű pazarlás, áldozat-készség, vagy az önzés és haszonlesés elvének hódol. A megélhetés azonban talán soha sem ütközött oly sok és nagy nehézségekbe, mint ma-nap- ság. A megélhetés ma, valóságos küzdelem a létért; aminek ha okait kutatjuk, azokat az emberi gyarlóságból kifolyó kisebb-nagyobb hibák és tévedéseken kívül, nem egy természet- és társadalom-ellenes kinövésben kell keresnünk és feltalálnunk. Társadalmunk szem-látomás pusztul és romlik. A nagyobb rész nem képes megállni helyét a küzdelemben. A vagyontalanok osztálya feltűnően és ijesztően szaporodik. Az általános elszegényedés naponkint nagyobb arányokat kezd ölteni. Mind ezeket pedig, nagy mérvben elősegítik egy oldalról: a tisztességes munkát keresőkés nem találók nagy -száma, a mások könyelmüségét, szorult helyzetét saját javukra kiaknázni törekvő ingyen-élők furfangja. Más oldalról az oktalan költekezések, a szükségtelen fényűzés, az élet-pályák gyakorlatiatlan megválasztása, a társadalmi nagy egyenlőtlenség vagyonban, kereset-képességben, munkásságban és boldogulhatásban. Avagy összeegyeztethető az osztó igazsággal és méltányossággal az, hogy amig a törvényhozás minden jog-kedvezményben egyenlően részesíti az ország lakosait: addig a megélhetés legbathatósabb, sőt mondhatni egyedüli faktorának, a pénznek és vagyonnak az állampolgárok közötti czirkuláczióA »NYÍR VIDÉK“ TifíOZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folyt, köv.) Gocicopi azt feleié a barátoknak. — Mindig úgy tekintettem alattvalóimat, mint saját gyermekeimet. Tegnap még az ő királyuk voltam. Méltatlanok volnának hozzám, üa jelen helyzetem nekik közönyös volna. A barátok megijedtek ezen valóban királyi nyilatkozatra. ü. nép kívül ordított, fenyegetőzött. Készen volt a tornado, mely ha felébred, elszaggat, szétszór, eltipor mindent. Nem állhat útjába senki, és semmi. A tornado féktelen ur, s a barátok az erővel szemközt mindig gyávák voltak, rniut a papok általában; de ha valakit megkötözhettek, akkor a kegyetlenség legaljasabb nemétől sem riadtak vissza. Kínzásban tultettek a kannibálokon. Óh a jámbor dömés barátok hiresek voltak e téren. Kinpadaikkal, máglyáikkal Spanyolországból, uralkodások folyama alatt, csak tiz millió embert zavartak ki. De hát most a tornadó ott zúgott ablakaik alatt, azért szépen könyörögtek a fogoly királynak. Elmondták neki, hogy ők csupán lelki üdvével érdeklődnek a királynak. Koronájára nincs szükségük. Ők a lemondás emberei. A koronának épen oly kevés hasznát vehetik, mint a világnak, melyet megtagadtak. Ő király most is, de lelki üdve felől ők felelősek Isten előtt. A koronát leveszi a legnagyobb kiiály fejéről is a halál; de a léját megakadályozni engedi az elszigeteltség, az össze nem olvadás kultuszának fejlesztése által; tehát az egyik társadalmi osztály lét-érdekeit feláldozza a másik osztálynak? Bizonynyal ez sem nem igazságos, sem nem méltányos, sem nem természetes. Amely társadalomban, államban el van vágva az útja a pénz és vagyon általános forgalmának: ott a megélhetés felettébb nehéz, és csak az elégedetlenséget, a pauperizmust terjeszti, és az egyéni boldogulhatást nehezíti meg. Szükséges tehát, hogy e társadalom- és természet-ellenes kalamitásoka't, a törvényhozás és a társadalom okvetlen megváltoztassa, és pedig természetes és törvényes eszközökkel. Ezt kívánja a „Salus rei publicae.“ A mai beteg társadalom azt hiszi, hogy mind ezeken a nyomorúságokon, egy-égy szükségbőli t-ör- vényczikkel, vagy a könyörületességgel segíteni fog. Csalódik. Az ily időleges orvoslás, veszélyesebb magánál a betegségnél. A szükségbőli törvényczikkek és az alamizsna osztogatás, sehol és soha sem szüntették meg a köznyomort és az általános pauperizmust. Csak az élősdiek osztályát szaporították. Én tisztelem a könyörületességet. Becsülöm a keresztényi erények gyakorlását. Tökéletesen át tudom érezni a szenvedők fájdalmait. De az élős- diség és koldusság ipar-szerű gyakorlását lelkem- ből utálom. Épen igy vagyok más társadalmi bajok foltozás-szerű rendszabályozásával is. A jótékonyság szép és dicső erény; de helytelenül alkalmazva, valóságos veszedelem. Róma hanyatlási és felbomlási proczessusa akkor kezdődött, mikor a proletárokat a Caesarok jótékonysága táplálta. Ott van Spanyolország. Talán egyetlen államban sincs annyi koldus, annyi köz adakozásból élő nyomorult, mint e szép, gazdag országban; lek koronáját nem veheti el sem a halál, sem az örökkévalóság. Ők ezen örök korouának őrei, jámbor világlemondó férfiak. A fogoly király csendesen, szótlanul nézett reájok. — Ha király vagyok — mondá végre nyugodtan — hogy meritek érinteni szabadságomat? Azt mondjátok, hogy isten nevében tesztek mindent. Hát ha Istennek megadjátok ami az istené; miért nem adjátok a császárnak is azt, ami a császáré ? Vagy talán ezt nem ugyanazon egy evangélium tanítja jámbor istenfélő férfiak! ? A barátok összenéztek. Zavarba hozta őket az, hogy az evangélium őket vádolni meri. Nem is szerették ők azt soha. Elzárták gondosan. Csak azt válogatták ki belőle, ami nekik tetszett. Azt tartották, hogy az egész nem a népnek való. Nem értené úgy sem; hát minek olvasná azt, amit nem ért? A zavar nem tarthatott sokáig; mert a tornado ott az ablak alatt mindig fenyegetőbb kifejlést nyert. A pillana veszélye határozott, s pater Bernardo egy éles tőrt vont elő kámzsája bő redői közül, s bátorkodott megjegyezni ő felsége előtt, hogy amely pillanatban a nép az ajtót betöri, ő felsége földi élete is kialudt. Evvel tartoznak maguknak. — Úgy van — válaszolá a király — a jó pásztor nem hagyja el az ő juhát, magával viszi a halálba is, s úgy áll oda az Ur elé, mondván: »íme én és a gyermekek, kiket nekem adott az Isten.« Elismerem, hogy ez nagyon méltányos, s ti elég buzgósággal birtok e súlyos kötelességet hűségesen teljesíteni. A zárda ajtót döngetni kezdték. A barátok arcza elfakult. Volt valami, amitől a világlemondó férfiak is tartottak, a halál. Elesküdték a földet, de nem tudták ahol a koldusok külön társadalmi osztályt képeznek. Félő, hogy a spanyol állapotok nálunk is be fognak következni. A mások keresetéből, való megélés már itt is nagyon elharapózott. És ezt nem csak a proletároknál, hanem a gazdagabbak és előkelők osztályánál is tapasztalhatni. A tőkepénzes, a nagy iparos, a gyáros: a nélkülözések közt kínlódó munkások verejtéke után élnek. A társadalom felsőbb rétegének elzüllött existencziái, tehetség és munka-kedv nélkül élősködnek, javadalmas hivatalaikban; kiszorítva onnan a szegényebb, de képesebb és mun- kásabb elemeket, Mert ezek is mind mások után élnek. Ami lenn az alamizsna-osztás, az fenn a pro- tekczió, a nepotizmus. A világtörténelem azt igazolja, hogy minden államnak, a vagyon helytelen megoszlása és czirkulácziója, s az ebből származott megélhetési nehézség, volt végveszedelme. Elismerem én, hogy a takarékosság, a józan és rendes életmód, jogosítva van nem csak a tisztességes megélhetésre ; hanem még a vagyon-szer- zésre, a tőke-gyűjtésre is: de nem helyeselhetem azt, Hogy a munkás, szorgalmas, az értelmileg képzett egyének véres verejtékén oly társadalmi elemek táplálkozzanak és duskálkodjanak, akik vissza semmit sem adnak a társadalomnak; akik művelődnek, boldogulnak a társadalom által fentartott intézmények értelmi és emberbaráti melege mellett, de ők maguk semmivel sem járulnak amaz intézmények tüzéliez. És már ez az tulajdonképen, ami ma a megélhetést leginkább megnehezíti, a pauperismust terjeszti s a társadalmi rendet veszélylyel fenyegeti. . A társadalmi rendet, nem a hatalom szuronyerdői, hanem a jogok egyenlő élvezése és a kötelességek egyenlő teljesítése tartja fenn. (K-y) megszeretni a halált, a teljes világ-lemondást, A halál percze bebizonyította előttük, hogy az ő lemondásuk is csak üres szó; de a halál komoly tény; kísérletnek nagyon sötét és szűk; oly szűk, hogy nem lehet küszöbén megfordulni. Kétségkívül, e sötét ajtón túl is van valami. A sötét pincze ajtók a jó borokra nyílnak. Ezt tudták; de hogy amaz ajtón túl minő ambróziát rejtegetnek, arról nem volt biztosítékuk. Ez volt a baj. A király nyugodtan végig tekintett fakó arczaikon, s monda : — Tehát induljunk! — Hová ? — kérdé pater Bernardó. — Én atyáimhoz, az urak pedig menjenek saját utaikon. A király lealázva lévén, nem félt többé a haláltól. A fogság gyalázata súlyosabb volt a halálnál. Tehát neki könnyű volt választani. De a jámbor barátok válságosabb helyzetben voltak. Ők azon században oly hatalom birtokába jutottak, amely a földi királyokét jóval túlhaladta, s a halál megszüntetése minden hatalomnak. A halálnál első tekintetre csupán a sir szűk penészes börtöne mutatkozik. A halál a történet végződése a férgeknél. Az ember, mint meleg-vérü lény, irtózik a puhányoktól. Nem lehet rósz néven venni neki. Az oroszlány fél a kakas kukorékolástól, az elefánt az egértől, a krokodil az ichnenmontól, s az ember a haláltól, kivált ha jó dolga van. Cocicopi mellében még egyszer megmozdult nagy szive. Megszánta fakó arczukat. — Bocsássatok az erkélyre.
