Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

IV. évfolyam,

Nyíregyháza, 1884 junius 1.

22. szám.

(SZABOLCSI HÍRLAP.;

TÁRS AD AI .Ml HETILAP.

A SZAB0LCSMEGYE1 KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon.

Előfizetési teltételek :

postán vagy helyben házhoz hordva:

Egdsz évre

.......................................................4 frt.

Fé

lévre............................................................2 >

Negyedévre.......................................................1 >

A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jót>a Elek kiadótulajdonos könyvnyom. dájálioz (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségért' küldetnek vissza.

Hirdetési dijak :

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 lcr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárasaioan is. Born & Comp által Hamburgban.

A socialismus történetéből.

Lapunk 19-dik számában azt az ígéretet tettük, hogy az ott fejtegetett socialitikus mozgalmak alakjaihoz rövidesen visázatérendünk. ígéretünknek eleget teendő, mindenek előtt megemlékezünk azon körülményekről és tényezőkről, amelyek szerintünk a socialistikus törekvések indokaiként szerepeltek a múltban és szerepelnek a jelenben.

Már Hobbes a kitűnő angol bölcsész félve ugyan, de meggyőződésének helyes nyomatékával ismertette,illetőleg hangoztatta, hogy a társadalmi élet úgy, amint az már az ó-korban is létezett, nem egyéb mint: „bellum omnium contra omnes“. A természetben a nagyobb hal megeszi a kisebbet; a társadalmi életben az erősebb a gyengébbet. Ez a társadalmi élet szerves működésének és alakulási képződésének kétségtelen nisusa. E tényben az után az az igazság nyer kifejezést, hogy az emberek kisebb-nagyobb csoportokba oszolva, személyenként, rendenként, majd az egyes foglalkozások neme szerint, külön-külön állást foglalva, egymással örök harczot folytatnak, s mint Rousseau mondja: „küzdenek a létért“. E fáradságos munkájukban különös akadályra lelnek a mellettük álló érzéki eszes lények, vagy ezek csopor- tulatai ténykedésében; mert a természet inkább barátja az embernek, mint ellensége. A természet az emberért magáért kíván az embernek szolgálni; az ember embertársának feltétlenül csak önmagáért, s ott ahol ezt nem teheti, mint antagonista áll elő.

Az emberi hajlam azonban még itt nem áll meg; sokkal tovább megy. Az ember természetének mindent és mindenkit túlszárnyalására irányuló hajlama, mindenek felszívására s ezzel mindenek elnyomására törekszik. Az emberiség múltja és jelene ezt teljes bizony-erővel igazolja. (Ez állításunkkal nem annyira az egyesre, mint inkább az egészre vagyunk vonatkozással.) Ezen törekvés sokszor érvényesül is, sőt időuként és helyenként rendszeressé is válik és válhatik; ami az után már káros társadalmi állapot; mert alapját veti meg azon elégedetlenségnek, amely mig egyrészt nagyon is jogosult, másrészt felettébb sajnálatos jelenség, s a socialistikus érzelmek és mozgalmak legtermékenyebb talaját készíti elő.

Már előbbi czikkünkben érintettük, hogy bizonyos irányú és mérvű socialistikus és commu- nistikus rendszereket, már az ókori állam-alakulatoknál is észlelhetünk.

Aristoteles ugyanis azt moudá, hogy az állam mindenkiért van, s hogy a boldoguláshoz és megelégedett élethez mindenkinek egyenlő joga van; sőt Plató egyenesen vagyon- és nő-közösséget követelt.

De ha már e tekintetben, az indok amaz arany korban is meg volt: menynyivel inkább megvan ma, amidőn az emberi munka értékét vesztette.

És már ez az újabb kor socialismusának második szülő oka.

Egy találmánynak, egy eszmének vívmánya, újabban egész osztályokat helyezett a tehetetlenség poklába s kergetett a nyomor göröngyös útjára.

A veszély különösen a polgári osztályt érte, amely a gyémánt lelkű Milton kijelentése szerént, első vonalban méltó és érdemes arra, hogy uralkodjék.

A reactió lassan fejlett ki s nagy lökést adott annak Rousseau. Több-rendbeli s meglepően ragyogó szellemmel írott munkájában megtámadja korának

társadalmi rendszerét, meg a művelődést, az észt, amely megismerte a gépek szerkesztésének mesterségét és békókba veri az emberi kezeket, minden egyesnek e legdrágább értékét. Természet bölcseletét ismerjük.

A nagy franczia forradalom Rousseau elveiből sokat felszínre hozott. Nagy szellemének szikrái ép oly időben kezdék a szemeket kápráztatni, amely nagyon alkalmas volt arra, hogy abban hódolatra leljenek; aminthogy történt is. Az 1793-iki alkotmány a munkások alkotmánya volt, akiket bátran azonosíthatunk a socialistákkal, sőt egybeu-másban a commuuisták felekezetével is. El kell ismerni gr. Saint Simon és több tekintetes férfiú azon nézetének helyességét, hogy a munkás osztály a társadalmi élet fő tényezője, s mint ilyen honorálandó. Hogy a Jakabinusok ez eszméket az Után hova terelték és meddig emelték; jól tudjuk.

Az ó-korban, eltekintve a rómaik államától, amely jó ideig mintaszerű nép-állam volt, a kormány formák despotikus, sőt tirannikus természete a socialistikus mozgalmaknak még abban az esetben is akadálya leendett volna, ha arra nézve egyébként az indokok meg is lettek volna. De nem voltak meg; s amenynyi- ben mindazon által a görögök életében számos oly intézményt ismerünk, amelyek határozottan com- munistikus jellegűek: az nem a népéletből fejlett ki, hanem az állam-hatalom kifejezőjének akaratából, a népek nyugalma és sokszor szabadságának rovására. A közép korban e helyzet változott. Az uralmat a castok vették át, s a socialistikus eszmékre nézve rósz idők jártak; jól-lehet Krisztus urunk tana a testvériség és egyenlőség eszméin alapszik, azonban vallás határai által korlátozva. A reformata vallás alapitói tovább mentek. Egyik elő-harczosa, például Bockold egy közös vagyon és étkezési rendszert kívánt a társadalmi életben meghonosítani.

Az uj kor ezekkel szemben nevezetes változatokat tüntet elő. Az egyed kezdi a társadalom és államban való értékét nem csak felfogni, de méltányolni és megőrizni igyekezni; amely törekvésében mind jobban előre haladva, jelentőségének oly mérvű elismerését és tiszteletét kezdi követelni, amely például Francziaországban a múlt század végén, századok lassú alkotására épitett társadalmi rendszer felbomlására vezetett. A Kant és Rousseu által alapított subjectiv rationalistikus iskolának az egyént tömjénező elvei, nagyon tág értelemmel vitettek ki a gyakorlati élet porondjára, s a népek életébe veszedelmes gyú-anyagot raktak le.

Ha már most arra gondolunk, hogy jelen korunkban az úgynevezett 4-ik rend, a proletárok rendje, a nagy és gyáripar s a tőke uralma viszás hatása alatt, teljesen kifejlett; s hogy a socialistikus eszméket épen ez osztály helyzete hívja első vonalban életre; és hogy ez osztály, mint a háborogni készülő tenger, már most is hallatja mozgólkodásainak tompa moraját: titkos szorongás fogja el szivünket azon gondolatnál, hogy még csak néhány lépés, egy alkalmas helyen és időben elvetett szikra, és a száraz föld a socialistikus eszmék lángjába borulhat.

Hogy mily utak követését ajánlja a tudomány, a veszedelem elhárítására nézve; hogy e tekintetben mi az, amit remediumnak tartunk: alkalmaiig elmondjuk. (f).

Szilbőlcsmegye évnegyedes közgyűléséből.

(.Májushó 27.)

Főispán ur ő méltósága pontban 10 órakor megnyitván a gyűlést, első helyen az 1884 — 1887-edik évi országgyűlést összehívó kegyelmes leirat olvastatott fel.

A leíratott a gyűlés tisztelettel hallgatta végig, és örveudetes tudomásul vette.

Olvastatott az alispáui évnegyedes jelentés; amely minden közbeszólás és észrevétel nélkül f l”t le. Csupán a hiinlő-ojtásra nézve történt megjegyzés Bleuer Miklós n.-kállói körorvos részéről; arra kérvén fel a közgyűlés figyelmét, hogy amenyiben, tapasztalás szerént, a himlő-járvány rendesen márcziushó végén és áprilhóban szokott fellépni és szedni áldozatait: a himlő- ojtás ne áprilisban, hanem februárbó végén és márcziushó elején foganatosittassék.

A felszólalás általános helyesléssel találkozott s főispán ur utasittatni véleményezte a közigazgatási bizottságot, a bimlő-ojtási művelet idejének februárbó elejére leendő kitűzésére és az ojtásnak ellenőrzésére. A határozat ez értelemben mondatott ki.

Olvastatott a miniszterelnöknek a megyei árvapénzek elhelyezésére vonatkozó leirata, amely értesíti a megye közönségét, hogy az 1879. évi XLV. törv. czikk értelmében, a magyar föld hitel intézetnél zálog levelekben is elhelyezhetők; biztosítván a megyét és pénztárt, hogy az árfolyam által előállbató különbözet, az intézet által, teljesen megtéríttetni fog a névérték szerént, és hogy az intézet 7>/s %-it kész adni.

Az állandó választmány, a miniszter elnök által közölt és javasolt elhelyezést mellőztetui, s továbbra is a szabolcsmegyei és nyíregyházai takarékpénztárok által való kezelést ajánlja annális inkább, mivel a földhitel- intézetnél való elhelyezés az árvapénztárnak '/» %-i veszteséget eredményezne; de meg azért is, mert a betétek utáni adófizetésről a miniszteri leirat egyetlen szóval sem emlékezik meg.

Az állandó választmány javaslata nagy tetszéssel fogadtatott.

Kállay János képviselő, amenyiben köz vagyonról kell határozni, névszerénti szavazást kér. (Helyes 1)

Főispán ur ő méltósága a névszerénti szavazást elrendelvén, a szavazatok szedésére két küldöttséget ja- vall kineveztetni.

Zoltán János alispán a küldöttséget szügségte- lennek tartja. Szerénte a szavazatra jogosulttak névsora olvaslassék fel, az illetők nyilatkozzanak az állandó választmány javaslatának el, vagy nem fogadása mellett, s a nyilatkozatokat két jegyző jegyezze. (Helyes!)

Ez értelemben a névsornak felolvasása elrendeltetvén, az állandó választmány javaslatát 74 szavazat elfogadta, 8 pedig nem. E szerént a javaslat 66 szótöbbséggel elfogadtatni, s a miniszteri ajánlat pedig mellőz- tetni hal áraztatott.

Olvastatott a másod-könyvelői állásnak rendszeresítésére és annak választás utján leendő betöltésére vonatkozó miniszteri leirat. A miniszteri leirat ugyan is, helyben hagyja a megye közönségének azt az intéskedését, amely szerént a másod könyvelői állásra ideiglenesen alkalmazott közegnek a tartalék alapból 1 frt. 50. kr. napdij utalványoztassék ki; továbbá megengedi, hogy ez állás rendszerisittessék és hogy az választás utján töltessék be. Ezzel kapcsolatosan, hasonlóképen helyben hagyja a megye közönségének azt az intézkedését is, hogy az alispán az árvaszéknél felhalmozódó hátralékok feldolgozása czéljából, esetről-esetre ideiglenesen egy nap- dijast alkalmazhasson 1 frt. napdij mellett úgy azonban, hogy ez alkalmazbatási jog, csak is e folyó év végéig terjedhet.

Az állandó választmány a másod-könyvelői állást, a miniszteri leirat alapján, azonnal betöltendőnek s a fizetést már f. é. juniushó 1-től utalványozandónak véleményezi és javasolja annál inkább, minthogy emez állásra már jelentkezők is vannak.

A miniszteri leirat tudomásul vétetett a a másod- könyvelői állásnak azonnal eszkölendő választás utján való betöltése elhatároztatott.

Főispán ur ő méltósága jelenti, hogy a másodkönyvelői állásra két pályázó jelentkezeti Huray Sámuel és Jármy Vincze személyében. Kéri teliát a közgyűlést, hogy kebeléből küldjön ki egy kijelölő bizottságot; ö a