Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

15. szám. Nyíregyháza, 1884 ápril 13. V. évfolyam. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉG JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE, SS®?' jVAegj elenilx hetenkint egyszer vasárnapon, -<9® Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ...................................................4 frt. Fé lévre . . . . ..............................2 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jól>a ELeli kiadótulajdonos könyvnyom­dájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a .szerkesztő czirne alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldet nek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer lmsábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr : többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Egy társadalmi betegség. v. Az öngyilkosság indokai közt. nem utolsó he­lyet foglal el a rósz és hiányos nevelés is; amely­nek szomorú és leverő következményeitől, fájdalom a magyar társadalom sem egészen ment. A családi élet, őszintén szólva, hazánkban is veszélyben forog. A társadalmi lazultság ide is be­vette magát. Pusztító viharok dúlják azt a meleg fészket, ahol a jövő nemzedék csemetéi plántáltat- nak és idomittatnak. Különösen rósz irányt vett napjainkban a házi nevelés. A gyermekek általában korán kezdenek érni. Pedig a siető kor mindig meghaladja önma­gát; tulfesziti az idegeket; többet fogyaszt az egyénből, mint amenyit, normális viszonyok közt, növelni képes. így az után aki nem bírja a terhet, elbukik, időelőtt elsatnyul, vagy megőrül es lesz öngyilkos. És ez igen természetes. Valamint a gyorsan fejlődő növények előbb hervadnak el; és csak a las­san, de folytonosan képződő és erősödő tölgy képes daczolni az idők viharával: úgy az ember is, mint természeti lény, alá van vetve a természeti fejlő­dés törvényeinek. Minden tennészet-ellenesség meg- boszulja magát. Vigyázni és őrködni kell tehát a gyermek fej­lődésére, elkezdve a bölcsőtől a férfi kor hajnaláig. Az emberiség legelső iskolája a család. Itt szívja magába a gyermek mind azokat az eleme­ket, amelyekből azután az ember, vagyis a férfi és a nő, a férj és a feleség, s az anya képződnek. Na­gyon természetes, hogy amilyen az iskola, olyan a növendék. A házi nevelésnek pedig egyedüli ténye­zői és intézői a szülák, s legelső helyen az anya, a no. Úgy van! A család sorsa a nő kezében van. Tudták ezt már a rómaiak is. Azért borította fá­tyol a fórumon Modestia szobrát. Ez a lefátyolozott nő lett később Fortuna-, mert a római fogalom, az anyák erényében látta letéve a nemzet szerencséjének alapját. E felfogás helyes voltát igazolja az is, hogy a családi élet szétbomlásával. Róma is megbukott. A család összekötő kapcsa, lelke, mozgatója, vezetője és sorsának intézője a nő lévén: első he­lyen arról kell gondoskodni az államnak és társa­dalomnak, hogy jó anyákat neveljen a következő nemzedéknek. Igen helyesen fogta fel a nők befolyását a férfiakra, s ezek által a társadalomra és államra a hires Shei'idán, aki látva mily kevés gond fordifc- tatik Angliában a nők neveltetésére, azt az indít­ványt tette, miszerént állítson az állam egy nem­zeti nőnöveldét. Tervét elküldte a királynéhoz azzal a kérelemmel, hogy álljon ez intézetnek élére. In­dítványát és kérelmét következőleg indokolta: „Min­ket a nők kormányoznak, igyekezzünk őket tökéletes- biteni; mert minél tökéletesebbek lesznek a nők, annál fölvilágosodottabbak leszünk mi. A férfiak bölcsesége, a nők szellemi művelődésétől függ. A természet a férfi szivébe a nő kezével ir.“ Nagyszerű eszme, amelynek üdvös eredménye bizonynyal nem maradt volna el, ha az akkori kormányférfiak által föl karol tátik. Hiában hánytorgatják a férfiak, hogy ők urai a társadalomnak, az országnak. Nincs igazságuk. Bár­milyenek legyenek az ország szokásai és törvényei: az erkölcsöket a nők határozzák meg. Legyenek szabadok, vagy alárendeltek: azért ők uralkodnak a családban és a társadalomban. És e befolyás abban az arányban válhatik üd­vössé, vagy átkossá: amely arányban megbecsüljük, vagy alárendeljük a nőket. Legyenek a nők bál- ványaink, vagy társaink, barátaink vagy rabszol­gáink: azért ők azzá tesznek benőnket, amik ők maguk. Igaza volt annak az Írónak (neve nem jut eszembe), aki a nőnövelésről va-ic1'beszélgetés közt igy nyilatkozott: „Adjátok kezembe a nők neve­lését, és átalakítom a társadalmat.“ Az örök igazság törvénye szeréut, a férfi nem aljasithatja le a nőt a nélkül, hogy vele maga is alá ne sülyedjen; viszont ha fölemeli, az által maga a férfi is emelkedik. A férfiak vagy elbutulnak a nők karjai közt, vagy lábaiknál művelődnek. Az anyai kebel az, amelyen első álmunkat alusz- szuk; az anya tekintete kiséri legelső lépési kísér­leteinket, gyengéd kezekkel adva meg lábainknak az irányt; az anya az első oktató, amely a legel­ső szóra megtanít benőnket. De ki is taníthatna meg inkább benőnket arra, hogy a becsületet a vagyon fölébe kell tenni; hogy embertársainkat szeressük; a szerencsétlene­ket segitsük; lelkünket a szép, és igaz forrásához emeljük: mint az anyai? A tanító csak emlékező tehetségünket fejleszti és ismereteinket szaporítja; az anya, amit el akar velünk hitetni, előbb megszeretteti s igy vési szi­vünkbe az erény szeretetét. Az anya befolyását a gyermekekre nem lehet megváltoztatni. Az edény megtelt, a szövet meg­kapta rajzát . . . anyánk szenvedélyei természe­tünkké válnak. íme ez az az erő, az anyai szeretet ereje az, amely boldogságunkat vagy szerencsétlenségünket létesítheti. És mégis, a nevelés hiányos és téves volta miatt, ez az erő maradt parlagon és vezér nélkül a társadalomban. Ha valamely népnek politikai és erkölcsi éle­tét akarjuk megismerni: nézzük a nők helyzetét. A nők befolyása az egész életre kiterjed. Fe­leség, anya, szerető! E három szó az emberiség üdvét foglalja magában. A „NYÍRVIDÉK“ TÁBCZÁJA, Eladó leányok: Irta: Castor. Csillogó Hereto vonzó képnek. Tarka bokréta, mely­ben a feslö ibolyák és a nyíló rózsák mellett elfér a hervadó georgina is. Csábos fogalom, jól roszul kidol­gozott tárczák hálás tárgya; ifjúi képzeletnek természe­tes eszménye. Fiatal falusi leányok, akik még nem eléggé oko­sak; a szépség fogyatkozásain segitni tudó nagyvárosi kisasszonyok, akik már nagyon is okosak : a szerencse ingyen jókedvéből kövesebb, vagy több ideig — eladó lányok. Az élet, a bonyodalmak nagy mestere közülök ve­szi vigjátékainak mosolygó alakjait; innen kerül ki any- nyi megrendítő dráma hősnője, családi tragédiák indító oka, cselekménye. — Jó ismerősük a holdsúgár, a sutto­gó szellő; barátnőjük valamenyi virág; szövetségesük meg a szerelem: ez láthatatlan mozgató ereje gyengének, erősnek, tudatlannak, bölcsnek; testvére a hűségnek, közei rokon a boszuval, valójában pedig a végtelen bölcse- ségnek legremekehb alkotása. S ha nem illúzió még a boldogság, ennek is a lényege — a szerelem. Ezzel a nagy hatalommal királynői lehetnek egy egész világnak. Kis világ a szív világa, nekik való vi­lág. A melyik nőnek nincsen története, az itt uralkodott. A »legszebb emlékkel oly nő neve bir, kiről semmit sem jegyzett fel a hir«. . . Ki tudna eladó leányokról lelkesedés nélkül ír­ni!? Nagy a választás, szép szójáték, odavetett gondo­lat, megszokott képek közt, de kévés az igaz hang, mely szívből jőve szívhez szólni tud. Nem válogatok belőlük, udvarolni most nincs száudékombau ; azok az úgyneve­zett szép mondások roszabbak a leírások közhelyeinél is. Érdek nélkül, önkéntelen fakadt jó tanács akar ez lenni, a jövő asszonyaihoz, jövő reménység1 dolgában, jö­vendő férjtől. Szomorú fejlődése volna a közviszonyoknak, ha szeutirásként vehetnénk könnyel uü Írók azon mindenna­pos sóhajtgatását, hogy : nincsenek többé igazi házias, feleségnek termett jó leányok, kiknek fórjkezmenetelé- nél el lehet mondani, hogy romlatlan szive melegét vi­szi oda, hol szex-elem várja ; a kiket áldás kisér szere­tet fogad . . . Tudjuk azt, hogy az egyedüliség elzüllött élethez vezet, pedig Isten az embereket egymás gyönyörűségére teremtette; ismerjük a családi élet ethikai jellegét, s ideál ma is a csendes boldogság — úgy, amiut az a költő álmában született. Szerető feleséggel bírni hát irigylendő állapot! Csuk a választás ne volna olyan rettenetes nehéz ; vagy arról biztosítanának, hogy az oltár előtt elhangzó eskü, mélyen átérzett megfontolás igaz kifejezője ! Abban az esküben hűséget fogadnak egy egész életre; vágyak, remények közösségét állapítják meg Ennyi lemondásra csak a legtisztább jóindulat képes. Az az eskü, ha őszinte volt, két fényes álom beváltott Ígérete ; ki is merne ünnepélyes pillanatban ellenkezőre gondolni ? De mikor aztán a vőlegényből férjem uram lesz, akiben felesége csak szépsége kármentőjét, hiúsága eszközét, gavallér tánezosát s nem élettársát kereste ; vagy mikor a csacsogó kis leányban önállótlan, duzzogó feleselő, érzéstelen teremtésre ismerünk — döczögősen indul a családi szekér, hej pedig hosszú még az ut innen a halálig! A házasság nagy kötelességekkel járó életviszony s apró örömek forrása. Akit szenvedély nyugtalanít, nem való erre, s szentségtörő az, ki rokonérzések teljes­sége nélkül más ábrándjai kincstárába lép! A házasság a férfi életében is határozó forduló pont, leányoknál egész változás. Aki jól vau nevelve, érzi s megérti hivatását, könnyű feladat szerető szívnek boldoggá tenni a férfit, bogy általa maga is boldog lehessen. A boldogság nem czifra templom, melyben a ke­vélység, vagyon, fenn'uéjázás felemelt fővel gúnyolják a hitet ; — a megelégedés testetlen imaháza az, melynek üde levegőjét nem hamisítja tömjén, füstölő; ebben ta­lál uj erőt a küzdő ember, midőn az élet bajai közt elfáradt léleknek önérzetre van szüksége 1 . . . Az elmondott dolgokról sokat és sokan beszéltek, de mindenkit legközvetlenebbül érdekelvén — sohsem lehet elégszer emlegetni. Tanácsot ígértem, ahhoz nem vagyok elég tapasz­talt, irányadásul csak annyit jegyzek fel, hogy : önző érdekből, hiúságból férjhezmenui szerencsétlen elhatáro­zás ; mert nyomorult az, ki érzelmeit áruba bocsájtja. A »szerencsés« házasságokról sokat tudna az az öreg bíró mesélni, aki a törvényszéknél a válópereket referálja i Dalos pacsirta, bus gerlemadár 1 ti tanítsátok meg a lányokat igazán szeretni. Bujdosó hold, öreg hárfása a szerelmesek éjszakájának, te beszélj nekik állandóság­ról ! Kis hajnali csillag emlékeztesd őket a rendre, mely a te pályádnak is kiméri határait 1 Búvó ibolya, rejte­ző gyöngyvirág, szoktassátok szerénységre, gyöngédségre 1 És ti általam annyira kedvelt szép eladó leányok ! le­gyetek engedékenyek, szorgalmasak, vidámak és ezen elsorolt tulajdonságok megszerzése méltó jutalmául meg­őriz majd a jó sors — az ostoba férjtől 1 !

Next

/
Thumbnails
Contents